Friss Ujság, 1914. január (19. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-01 / 1. szám
JOX. évfolyam. 1. szám Bukarest, 1914. január 1. Csütörtök Ara 2 fin., vasár- és finnennan ^ fül. p Q “PI K AI NAPILAP. ’ Modelenik hétfő kivételével mindennap lapnak mai ünnepi számának ára ír négy fillér,wu hatóság tisztelete. E lapok hasábjain belül épületes históriát talál az olvasó, amely nem is annyira a tartalmánál, mint inkább a tanulságánál fogva érdemel figyelmet. Arról van benne szó, hogy egy mérnököt, akit hatóság elleni erőszakkal vádoltak, mert hivatali főnökét arcul ütötte, a vád alól fölmentették, az elsőfokú bíróság véleménye szerint azért, mert a perben szereplők egyenlő rangú urak, a másodfokú bíróság véleménye szerint pedig azért, mert a vádlott feljebbvalója részéről őt ért megszégyenítés hatása alatt cselekedett. Az ítélet még nem jogerős, azonban ezek az ítéletek és ezek az indokolások alkalmasak arra, hogy az ember eltűnődjön a hatóság elleni erőszak sok más esetéről, azokról az esetekről, amikor nem urak, hanem szegény emberek állanak bíróság előtt annak vádja alatt, hogy hatósági személy ellen mertek kezet emelni. Ezekben az esetekben fájdalommal nélkülözzük a bíróság részéről azokat a szempontokat, amelyek oly jelentőségteljesen domborodnak ki ebben a perben. Mikor valamilyen szerencsétlen flótást törvény elé juttatja a rendőrrel vagy kisbíróval történt összeütközése, mikor halljuk azt az igazságot mentő érvnek, hogy a szemben álló felek társadalmilag egyenrangúak és hogy ha az, aki véletlenül a hatóságot képviseli, megsért valakit és ezt viszont sérti, az még nem hatóság elleni erőszak? Vagy mikor hallottuk mentő körülményképen fölhozni azt, hogy a szenvedélyétől elragadott vádlottat hatósági személy részéről őt ért megszégyenítés hozta ki a sodrából? Kár, hogy a szegedi per szempontjai nem érvényesülnek minden vonalon, mert ha ez így volna, akkor kevesebb embert ítélnének el ugyan hatóság elleni erőszak címén, de kevesebb is volna a hatóság elleni erőszak, mert akkor a hatósági személyek is óvnák a hatóság tiszteletét olyképen, hogy nem provokálnák annak megsértését az előttük álló fél polgári jogainak megsértésével« rrr'#y Boldogpufévek Jönnefc-mennefc . . . Utolsó perced is lejár, a Tegnap temetőre vár. Véres esztendő, gyászok éve pusztulj vissza a semmiségbe, nem hagysz itt úgy sem mást, mint romlást, mint kárhozatot s nyomodban lásdd, feldúlt tanyák és elégett falvak s emberdögön jóllakott varjak. Mindenik évben igy zokogtunk és mindig uj reménybe fogtunk s kitártuk vérző sziveinket, ha újév cédán ránk tekintett és bőrkötény s daróc alatt vérző szivekben láng fakadt, kifosztott, megcsalt embernyájak várnak, egyre újévet várnak... Felzúg az örök, vak hazugság, processiók rájják az utcát, holnapra les a mámoros had, mely holnap némán összeroskad, mert boldog újévek jönnek-mennek, de sohse nekünk és sohse nektek, a mi osztályunk leégett falvak, feldúlt tűzhelyek és károgó varjak. De napkeletről jön a reggel, jön csillogó sugár-sereggel s biborba fest egy óriást, ki újévre vaspörölylyel állt ki ... Koldusok, embernyájak, szolgák a pörölyös csudát nézzétek: mázsás pörölylyel ez kovácsolja a holnapot, az igaz Újévet. Nizgw fán 21&F.és Szabadkán* Kipafb®Ztak egy ékszerüzletet, Szabadka, december 31. A keddről szerdára virradó éjszaka nagy betörés történt a Dávid B. és társa cég ékszerüzletébe, amelynek kirakatából több mint húszezer korona értékű ékszert vittek el. A kellemetlen vendégséggel meglepett üzlet a város legforgalmasabb utcáján, a Kossuth utcán van, szemben a városházával és a színházzal. Dávid Vilmos, az üzlet tulajdonosa reggel kinyitotta az üzletet és megrémülve látta, hogy a kirakatból az, értékesebb ékszer mind hiányzik. Későn vette észre, hogy az üzlet hátsó falát, amely világitóudvarral határos, éjjel megfúrták A világitóudvarba nyílik a Bácskai Hírlap című napilap egyik mellékhelyisége is és ennek az ablaka vasrácscsal van elzárva. A betörő bizonyára valamiképpen, belopódzott a hirlap nyomdájába és ott elrejtőzött,éjjel fölfeszítette az ablak vasrácsát és bejutott a világitóudvarba. Ott azután megfúrta az ékszerüzlet hátulsó falát és igy jutott az üzletbe. Az üzletben volt az ékszerész feleségének egy nagy utazótáskája ruhával tele. A ruhát ebből a betörő feldobálta és a táskát megtöltötte briliáns gyűrűkkel, karperecekkel, nyakékekkel és más ékszerekkel. Belerakott sok bronzholmit és kinnezüstöt