Friss Ujság, 1914. március (19. évfolyam, 52-77. szám)
1914-03-01 / 52. szám
XIX. évfolyam, 52. szám Budapest, 1914. március 1. Vasárnap Ára 18 fill., vasár- és ünnepnap 41 fül. POLITIKAI NAPILAP: __________ ~~ W~ Megjelenik hétfő kivételével mindennap iFBtAfl IIIÉtKife Vidéken, postai szétküldéssel M-m WÜB ■ Ik n Hl ff ““ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAI41 egy hónapra 1.20 korona. aSypBt |s|l |||§ K||| Ibii Jilfl§| |||| Honvéd-utcza I0. sz. Szerk. telefon _ — 137—81. ||| ija g» |p §§§{ l||| Hg $11 |||ÉBl BBt £§§ flBtIl ffiljpsl 111 “|* FIÓKKIADÓHIVATALOK: SK»«... __ ___ 38—58. m IBI fiSgály HsBSm Rákóczi-ut 34.; VI., Andrássy-utca Nyomda 99 — — 54—39. mm Hsel sa» 81a IV., Kecskeméti utcza 8. és 14. -----■1 —ur"kiT^vr rir ‘rr:r~Tr37.."zr^Tr.~T~-:r..^Tri.1 'J!"lm—— n.:,m. í,."1TM ~~~ A MISSZÍ UTPok és a nép» Meixner Ottó temesvári hadtestparancsnok ur ő nagyméltósága eredeti eszmékben bővelkedő főtiszt. Eddig ugyanis az volt a naiv emberek hite, hogy a jó katonatiszt kellékei kimerülnek abban, hogy az illető bátor szívű, világos eszű, nagy tudású és az adott helyzetekben gyors cselekvésre képes ember legyen. Most kiderül, hogy mindez semmi. Meixner Ottó hadtestparancsnok úr megállapította, hogy a jó katonatisztnek mindenek fölött álló kelléke az, hogy villamoson ne utazzék. És parancsban kiadta, hogy törzstisztnek tilos villamosra ülni. Nem akarunk kicsinyesek lenni és nem akarjuk, hogy a rosszhiszeműség látszata is érjen bennünket. Elismerjük, hogy a hadtestparancsnok úr előtt nem a villamos volt a főszempont. • Ennek tanúbizonyságát is adta egy új parancsával. A kerületébe tartozó helyőrségek törzstisztjei ugyanis kérvényt adtak be hozzá, hogy ez a rendelkezés igen súlyosan érinti őket anyagilag. És a hadtestparancsnok úr engedett: visszavonta rendeletét, de azt kikötötte, hogy a törzstisztek vásárok idején ne használják a villamost, mert — úgymond — ezeken a napokon a villamos kocsik kofákkal és más vásárra igyekvő néppel vannak tele. Tehát a törzstiszt urakat lényegileg nem a villamostól, hanem a néptől félti. Attól a néptől, amelyből a hadseregnek az anyaga telik ki, attól a néptől, amelynek fiai fegyverforgatásra és szükség esetében hadba kell vezetnie a tiszt uraknak. A hadtestparancsnok úr, ha azt a kérdést tennék föl neki, hogy miért félti törzstisztjeit a néppel való érintkezéstől, azt felelné, hogy ez tekintélytartás kedvéért történik. Idején való, hogy ezzel a felháborítóan ostoba és embertelen fölfogással egyszer szembenézzünk. Ha a tiszt urak tekintélyét nem sérti, hogy a nép fiai által alkotott és a nép által fentartott hadseregben rangot, hivatalt, fizetést, kapjanak, miért sérti az, ha a tiszt néhanapján egy levegőt szív a néppel? Ha Meixner hadtestparancsnok úrnak ennyire derogál a nép, úgy a legjobban tenné, ha szakítana ezzel a nép által alkotott és fentartott hadsereggel és nem is villamoson, de expressz sietnek a nyugdíjba. Az áruló Bed ezredes megdöbbentő hatású ügye, a máramarosszigeti tárgyalás, a Jandrics testvérek kémkedési pere és a debreceni szörnyű merénylet fényt vetnek arra az ijesztő munkára, melyet Magyarországban és a monarkiában végez a kárókeresztes pók. Hálójának szálai keresztül nyúlnak az egész országon és amint erős kézzel összetéptük valahol, újra kezdi a galád munkát másutt, elszánt akarattal és megdöbbentő szívóssággal, pénzzel, imakönyvvel és bombával. A hatóságok minden ébersége kevés ezzel a nagyszabású munkával szemben, magunknak, polgároknak kell összefogni és figyelemmel kísérve minden apró jelet, állandóan résen állani a háromkeresztes pókkal szemben. három keresztes pék. Vallatás a margitszigeti pénzek flolga,'&an* Meze& és Radartovics és vizsgaféletpó e£ift£* Ma folytatta Csepey vizsgálóbíró a margitszigeti vesztegetés ügyében a kihallgatásokat s ez alkalommal Mezey Gyula és Hadán Ovien Daniel kerültek sorra. Mezey előadta, hogy 1912. nyarán a Svábhegyen lakott és a szomszédságában nyaralt Fodor Géza eb.orvos, a sógora. Szóba került egyszer a Forgalmi Részvénytársaság ügye. Fodor, aki a Forgalmi Részvénytársaságnak igazgatósági tagja volt, panaszkodott, hogy a Forgalminak nincsen olyan embere, aki informálhatná őket a közmunkák tanácsánál történt dolgokról. Mezeynek ekkor eszébe jutott, hogy ő a közmunkák tanácsa alelnökinek sógorát, Radánovics Dánielt ismeri a vállalkozott is rá, hogy beszélni fog vele. Valóban, egy napon baromit Radánovics gyógyszertárába s kérte őt, hogy mutassa be a sógorának, Garancsy Mihálynak. Egy alkalommal, azután föl is mentek mind a ketten Garancsyhoz, aki előzetesen kijelentette, hogy nincs kifogása a látogatás ellen. Mezey Ganancsynál elmondotta, hogy sógora, Fodor dr. a Margitsziget igazgató-főorvosi állására pályázik és hogy igazgató,sági tagja a Forgalminak. Ugyanekkor fölhívna Garancsy ügyelméit ara, hogy a Forgalmi Részvénytársaság ajánlata kedvezőbb, mint a svájci csoporté. Mezey további vallomásával előadja, hogy ő úgy hallotta később, hogy a Forgalmi Részvénytársaság igazgatósági tagjai 150.000 koronában állapították meg Radiamovics díjazását, ami, tekintettel a sokmilliós haszonnal járó üzletre, nem volt számottevő összeg. Jóival később közvetve arról is értesült, megállapodásukat akként változtatták meg, hogy Radanovics százötvenezer korona helyett csak hetvenötezer koronás ígérvényt kap. Mikor Radánovics ennek azígérvénynek az ellenértékét fölvette, Mezey azt mondotta neki, hogy a kezéhez befolyt pénzből adjon át neki huszonötezer koronát e ezzel az összeggel Radánovicsnak a Budapesti KereskedelmiHajóknál fönnálló jóval nagyobb váltótartozását résziben törleszteni fogja. Körülbelül ennyi volt az, amit: Mezey, vallomásával mondott. Utána