Friss Ujság, 1914. április (19. évfolyam, 78-103. szám)

1914-04-01 / 78. szám

XTX. évfolyam, 78. szám Budapest, 1914. április 1. Szerda Ara 2 fill. vasár- és ünnepnap KL fill. II__ " " - —------ ■ ■ 1 ...................... ... — - ~--- — - - ii. --- ■ ■ 1 11 1 ........ r^AP^LAP. Megjelenik hétfő kivételével minde^maj* — m i. |i riWi*HIM I rniiiii i —— ■ i i ■■■»■ii.i. ■ i r i m .mi-n. ........... ■■»>» Uf rend. Fontos és történelmi jelentőségű tény a közigazgatás államosítása. Azok között a törvények között, amelyeket a haladás révén megváltozott társadalmi viszonyok szükségessé tettek, fontosság tekintetében mindjárt a választójogi reform után következik. A választójogi reformnak rendeltetése, hogy az uralkodó osztályok mellett a munkásosztály is szóhoz jusson és hogy politikai akaratát kifejezésre juttassa. A közigazgatás reformjának rendeltetése pedig, hogy annak az osztálynak a kezéből, amely a közigazgatást eddig úgyszólván monopolizálta, kivegye ezt és az állami feladatnak alárendelje. A megyei közigazgtásnak eddigi rendszerét igazán felesleges e lap olvasói előtt jellemezni. Köteteket kellene arról összeírni, hogy mi minden bűn terheli ezt a rendszert, hány állampolgár megélhetését tette tönkre e rendszer, pusztán személyes gyűlöletből, hogy hány bűnnek volt ez a hűséges istápolója, hogy hány magyar ember szívébe ültetett mélységes elkeseredést és hány magyar ember érzésvilágából tépte ki a hazához való ragaszkodást. Az eddigi közigazgatás alakjait fessük le? A magyar föld kiskirályait, akik között olyan sok nagy zsarnok volt? Nem tudjuk mi azt olyan jól megírni, mint ahogy azt az élet tárta a szenvedő magyarság elé. Ennek a régi, rémregényekbe illő tettekben bővelkedő rendszernek pedig egyesegyedül az volt az eredete, hogy a közigazgatás emberei tulajdonképp autokraták, önkényuralkodók voltak, akiknek csak jogaik voltak, de kötelességeik nem, mert a kötelességeket nem szentesítette a megtorlás. A magyar közigazgatás embereit eddig a családi összeköttetés juttatta és tartotta állásban. A megye urai határozták meg, hogy kit juttasson hivatalhoz és kit tartson ott. A vérségi és érdekbeli kötelékek fűzték öszsze a feljebbvalót az alantassal, e kötelékek tartották össze őket és nem engedtek meg semminemű ellenőrzést. Hát még ahol a családi és magánérdekeken kívül a politikát is szolgálta a közigazgatás, ott pusztított csak igazában ez a rendszer. És mert utóbb főleg ebben utazott, igazán idején való volt a közigazgatás reformjai. Hittérítők az emberevők Hat európai hittérítő arra vállalkozott, hogy az V. Hebridák szigetcsoport vad népei között elterjeszszék a keresztény hitet. Ez a szigetcsoport a Csendes-Óceánban fekszik. Ausztráliáihoz tartozik és legnagyobb sziget a Mellikoló nevet viseli, melynek benszülöttei, a pápuák, valamennyien emberevők. Pár hónappal ezelőtt hat portugál hittérítő szállt ki Mallikola szigetén, hogy megkezdjék viszontagságos missziójukat. Az emberevő pápuák eleinte barátságot színlelve, elnézték, hogy a hittérítők kunyhót építsenek tartós letelepülés céljából. Alig múlt azonban el pár hét, kiderült, hogy a vadak a legrettenetesebb terveket főzik. Egy nap ugyanis a sziget legtávolabb részeiről is összegyülekeztek a törzsek és falkák a hittérítők telepe körül. Adott jelre megrohanták a kunyhót, kihurcolták a hat hittérítőt és mindegyiköket fához kötözve, máglyát raktak a lábuk alá A szerencsétleneket élve megsütötték. A legrettenetesebb színjáték csak ezután következett. Amikor ugyanis a lány már alaposan elbánt a vértanukkal, az emberevők rájuk vetették magukat, a szó szoros értelmében szétiszakgatták megsütött holttestüket és megették. A malukolói emberevők előőtt most az ausztráliai kormány büntető katonai eljárást szervez, hogy megbosszulja a hat hittérítő vértanú halálát. Véres dráma a csendőrlaktanyában. Kettős gyilkosság és öngyilkosság. Füzesabony, március 31. A Füzesabonyi csendőrlaktanyában véres dráma játszódott le az elmúlt éjjel. Egy csendőr felette rejtelmes körülmények között két emberéletet oltott ki. Régóta ellenségek voltak Végh Lajos csendőr és Rozsnyai György őrmester. Rozsnyai egyike a legképzettebb, legkiválóbb csendőröknek. Példás, kötelességtudó ember, aki a legéberebben szokta ellenőrizni a legénységet. Ez a szigorú ellenőrzés nem nagyon tetszhetett Végűnek és ez érlelhettemeg talán benne a hosszú gondolatát. Három hónappal ezelőtt új szakácsnőt kapott a laktanya Zsombori Franciska gyöngyösi leány személyében. A harminckét esztendős Franciska lett tulajdonképpeni okozója a drámának. Végh és a szakácsnő megszerették egymást, a csendőr állandóan a konyhában legyeskedett. De nagyon vigyáztak a szerelmesek,hogy meg ne tudjon semmit az őrmester. Bizonyosak voltak benne: ha Rozsnyai megtud valamit, a leánynak pusztulni kell Füzesabonyból. Tegnap este Hídvégi Imre korcsmájában mulattak együtt ,a csendőr és a szakácsnő. Késő éjjelig borozgattak, akkor felszedelőzködött a leány és hazament. Később indult el utána Végh. Nem mertek együtt hazamenni. Alig értek a laktanyába, lépéseket hallottak a folyosón. Végh megrémült, azt hitte, az őrmester jön. Kétségbeesetten rohant szobájába, előkapta szolgálati revolverét és kétszer a sötét folyosón álldogáló emberre lőtt. Az egyik golyó talált, hangos sikoltással esett össze az áldozat, Végh odarohant. Ekkor látta, hogy nem az őrmestert lőtte le, hanem egyik kollégáját, Biácsi János csendőrt. A szerencsétlen Biácsinak kimenője volt tegnap. Kápolnán járt, onnan tért haza éjfél után. A szobájába igyekezett, amikor mellén találta Végh golyója. Végh Jánes otthagyta a sötét folyosón vergődőtársát és rohant a konyhába. Eszét vesztve hadonászott a revolverrel. .— Jdost már minden mindegy! !