Friss Ujság, 1914. június (19. évfolyam, 130-153. szám)

1914-06-02 / 130. szám

XIX. évfolyam, 130. szám Budapest, 114. pmms 2. Kedd Ara vasár- és innnepnap 4 fiú^ POLITIKAI NAPILAP, ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben, házhoz hordva 60 fitt. Vidéken: posta­­szétküldéssel egy hónapra 1.20 korona. «merk. telefon_____189—M. Igáig. „ — — 842. Ki»dékK. _____ 38—58. JVvomda „ __ __ 54—39.FRISS ÚJSÁG MegjetenUc hétf^kMiteivel rovidennap korán raggal, fontos .alkatommal napon kint többször, ünnepnap után: Is. aaESKXszxös É&fisgoéScomáxas« V., Honvéd-utcza 40. sz. FfcOtCKCAO DM­IVA­TAL04C: Rákócziét 34... VL, Andrá»*Fifc SJ IVn Kacskeméti-utcza 8. és 14­., Kossuth Lajos Tivadar Nem jön haza holtában sem. Kavarodás a radikálisok ellen. Szomorú és fájdalmas szavak csendültek el egy férfin ajkáról, aki egyszerre szive egész melegé­vel és a távolság adta teljes tár­gyilagosságával mézett haza és fogta fel az itthon történőiket. Ez a férfin Kossuth Lajos kisebbik fia, Kossuth Lajos Tivadar.­­ Szomorú és fájdalmas szavak, a­melyekkel arról beszél, hogy nem akar többé visszatérni hazájába sem­ élve, sem holtan, mert előtte él a bátyja példája, akit én azok rántottak bele a sárba, akik min­dent a Kossu­th-névnek köszönhet­nek. Kossuth Lajos Tivadar megte­hette azt, amitől miniket a kímélet eltiltott Megtehette azt, hogy ki­fejezze felháborodását afölött a kegyeletsértő cinizmus fölött, a­mely még Kossuth Ferenc holttes­tét is politikai cégérnek minősítet­te és igyekezett kihasználni. Ez a látvány hathatott a legfájdalna­­sabban Kossuth Lajos Tivadarra és várhatta tragikusan szomorú elhatározására. Az ellenzék most különben meg­lehetősen kényelmetlen kérdésbe kerül a radikális párt miatt, mely­nek alapítói, úgyszólván kereszti szülői a mostani ellenzéki alaku­lásnak, de igen éles ellentétbe ju­tottak Vázsonyi Vilmossal s most a kettő közül kell választani. Ezekről szól következő -részletes -tudósít­ásunk: Kossuth Lajos Tivadar hét nappal bátyja temetése után szombaton hazautazott Milánóba. Csendben, titokban, hivatalos bú­csú nélkül, azzal az elhatározással, hogy nem tér soha vissza, sem él­ve, sem halva. Elutazásának napját is titokban tartotta. Nem is a Kossuth Ferenc volt lakásáról hanem a Bristoliból hajtatott ki a déli vasúthoz s csak egynéhány embertől búcsúzott el. "Elutazása előtt bizalmas környe­zetben a következőket mondotta: — Nem jövök többet haza, — bá­r megfogadta volna Ferenc bá­tyám is atyánk parancsát, hogy soha haza ne térjünk! A Kossuth­­név kultuszt jelentett, szükség volt a név varázsára, de a varázs misz­tikus. Ha a szentet közelről néz­zük, megszűnik bűvereje, a szent maga is ember, a fia még inkább az. Ferenc bátyámat nagyszerű cé­lok hozták haza és csaknem meg is felelt, itthon azonban belerán­tották a forgatagba, senkik­ sem­­­mik, akik mindent a mi nevünk­nek köszönhettek. — Miért jöjjek én haza? Hogy rendelkezzenek velem! Kitegye­nek üzleti cégérnek és még azt is megszabják, hogy kivel állha­tok szóba, mint ahogy megszab­ták, hogy ki jelenhessen meg, ki beszélhessen a bátyám kihűlt tete­me mellett, amely pedig mégis csak inkább az enyém, mint az­ övé. Legyek címzetes vezér, vagy tiszteletbeli vezértárs! — De tetem­eimet hazahozatni sem engedem. Még gondolni is fáj­dalmas arra, hogy milyen k­icsi­­nyes patvarkodások közt, milyen kegyeletel­­­eg­esen rendeződik az, ami kividről mélységes gyásznak látszik. Meghalni a kirakatban és eltemettetni látványosságképen ... Ezt velem nem­­lehet csinálni. Kis ember vagyok, megengedhetem ma­gamma ik a­­kis emberek luxusát.­ Nem lesz a tetemem spektákulum, érvényesülési küzdelmek köz­pontja. Végrendeletet csinálok és egyetlen fontos rendelkezésem­et lesz: égessenek el, hogy haza ne hozhassák kihűlt testemet sem, csak egy marék port. — Halálomig sem teszem be ide a látóm. Idegen vagyok én itt. Nincs senkim. Csak a mauzóleum­ban az a pár sír, amelynek ke­gyeletéért méltóbban áldozhatok otthon. Miért jöjjek „haza“?! Kim van nekem „itthon“?,­­Ki vár en­gem? Justh, Károlyi, Vázsonyi és a radikálisok. A Friss Újság megírta, hogy a függetlenségi párt hivatalos lap­jában súlyos támadás jelent meg a még alakulóban lévő polgári ra­dikális párt ellen. E pártnak alapítói és főszerep­lői nagyobbrészt azokból kerültek­­ki, akik a szocialistákkal együtt először megcsinálták a választó­­jogi paktumot az akkori úJ musth­­párttal és akiknek épp a Justh­­Gyulával való barátságuk révén nagy részük volt abban, hogy a függetlenségi pártok egyesülhet-,­tek. Ez a régi barátság nyilvánult meg abban, hogy Justh Gyula, a­mikor az új pártalakulásra nézve kikérték véleményét, legnagyobb rokonérzését hangoztatta ezzel szemben és ez teszi érthetővé, hogy amikor a függetlenségi párti hivatalos támadás megjelent a radikálisok ellen, Károlyi Mihály gróf, a függetlenségi párt elnöke ■abban a rövid mondatban hárítot­ta el magától a cikkel való közös­séget, hogy az „a cikkírónak egyé­ni véleménye.“ A radikális párt szervező bizott­sága azonban mégis igen éles vá­laszban felel. Ebben­ már egyene­sen a cikkíró ellen támad. „A cikk minden sorától kiérzik, hogy azt csak olyan valaki sugal­mazhatta, aki klikkérdekeinek ve­szélyeztetése miatt teljesen elvesz­tette önuralmát és aki most egy­szerre a haza és a vallás ellensé­geit fedezte fel bennünk. Ettől az úrtól mi az ellenzéki politikát ille­tőleg kitanítást el nem fogadunk, mert mi az ellenzéki csatavonalban állottunk már akkor, amikor ő még a Kiment Lukács-kormány­­nyal állandóan fraternizált és ká­véházi ablakból kacagva nézte az ellenzék vezéreinek a parlamentből való erőszakos eltávolítását. Min­den ugratás és minden sértett hiú­ságtól fakadó intrika ellenére to­vábbra is megmaradunk az ellen­zéld küzdelem csatavonalában és felhívjuk a vádaskodót, hogy ne­­bujkáljon névtelen cikkek alatt, hanem ha van mondanivalója, állj ■jón elő azzal nyíltan, hogy a bí­róság-~elé állíthassuk.“ Ki ez a névtelen vádaskodó? " Kit értenek az alatt a radikáli­sok, hogy névtelen cikkek mögött bujkálva? Arra az adja meg a feleletet, hogy Károlyinak­ a vála­sza, amelylyel a függetlenségi párti hivatalosnak támadásával való közösséget elhárítja, Vázso­­nyi Vilmos pártjában nagy el­ked­vet­lene­dést keltett. Maga Vázsonyi Vilmos kijelenti, hogy idegeskedésre nincs ugyan semmi ok, mert az­­ ellenzéki­ pár­tok kétségkívül keresni­ fogják a módját annak, hogy az új párt he­lyett a vele való szolidaritásukat bebizonyítsák. Azonban azt is mor­­dozta, hogy ha az ellenzéki­­pártok nem dokumentálják a vele való teljes fegyverbarátságot, akkor a maga részéről aligha vesz részt az ellenzék országos agitáció­jában. Állítólag ma több képviselő fel­kereste Andrássy Gyulát, Károlyi Mihályt és Apponyi Albert gró­fot, hogy az új alakulás által fel­idézhető ellentétek elkerülése cél­jából az ellenzéki pártok egysége­sen, mu­ltán foglaljanak állást az új alakulással szemben. És ezzel a politikai pártalakulás ú­i gyakorlata kezdődik, még­pee­­dig hamisíthatatlan koalíciós gya­korlatú. Ezentúl ahhoz is, hogy­ valamelyik párt ellenzéki-e, a­ koa­líció pecsétes írása kell, amint­, hogy annak idején koalíciós pe­cséttel ellátott­ írás kellett ahhoz.­ Az Empress of Irland.

Next