Friss Ujság, 1914. december (19. évfolyam, 307-331. szám)

1914-12-01 / 307. szám

a nyi­latrcosa vám mint békeidőben, hangosan követelik, hogy Szerbia kössön külön bék­ét a monarkiá­­val. Elcsapott szerb hadvezér, Bécs, november 30. A Korrespondenz Wilhelm érte-sülése szerint a szerb kormány visszavonulása miatt nyugdíjaz­­tatta Boljovics tábornokot, az I. szerb hadsereg parancsnokát. He­lyére Misic tábornokot, a főpa­rancsnokság eddigi helyettes ve­zetőjét nevezték ki. FRISS it J S 71 & 1914. deczember 1. Nem történt semmi. Hivatalosan jelentik. November 30., délben. Az északi hadszíntéren tegnap a mi arcvonalunkon lényeges ese­mény nem történt. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Kudarcot vallott az oroszok támadása. Tizennyolc orosz ág 4500 fogoly a németek kezén. Berlin, november 30. Nagy főhadiszállás, november 30., délelőtt. A nyugati hadszíntérről nincs jelenteni való. A kelet-poroszországi határon erős orosz haderőnek az a kísér­lete, hogy Darkehmentől keletre fekvő német erődítéseket meglepe­tésszerűen támadjanak, kudarcot vallott, miközben az oroszok sú­lyos veszteségeket szenvedtek. A támadók megmaradt töredéke, né­hány tiszt és 600 főnyi legénység fogságba jutott. A Visztulától délre a tegnap említett ellentámadások jelentős sikereket értek el. Tizennyolc ágyú s több mint 4500 fogoly volt a zsákmány. Dél-Len­gyel­országban semmi különös esemény nem történt. Legfőbb hadvezetőség, Az orosz-lengyelországi harcok. A kelepcébe csak­ oroszok. Bécs, november 30. Fel­tétlenül illetékes helyen a hrodsihelyzetről a következő felvilá­gosításit adták: Az osztrák-magyar hadsereg ok­tóberi előnyomulása, amelylyel Frzemysl felszabadult és a San­­folyó mentén győzelmes csaták fejlődtek, szoros összefüggésben állott az oroszlengyelországi had­művelettel. Az orosz vezérkar ugyanis minden erejét Németor­szág ellen akarta vetni és igy a német csapatoknak, amelyek már a varsó—ivangorodi vonalig jutot­tak, alkalmas terepekre kellett vissza­vonulniuk s az osztrák-ma­gyar csapatoknak is úgy kellett elhelyezkedniük, hogy az orosz fő­erő előtörését oldalról veszélyez­tessék. Az oroszok Sziléziában sejtették a főerőt, tehát arrafelé nyomul­tak. Hindenburg ezalatt északnak von­ult seregével és oldalba, helye­sebben hátba támadta a könynyel­­mű­en előnyomuló orosz hadsere­get. Az oroszok erre Kub­ánál nagy erőket dobtak Hindenburg ellen, a németek azonban megver­ték az orosz sereget. Az oroszok ezután két irányban vonultak vissza: a nagyobb rész Lodz felé, a kisebbik pedig Plock vidékére. Hindenburg a Lodz irányában visszavonult nagyobb rész után vetette magát és sikerült három oldalról körülzárnia a három-négy­­vadtestből álló orosz haderőt. Az oroszok elárkolták magukat és há­rom napig állták a németek bor­zalmas tüzelését. A negyedik na­pon a szorongatott orosz sereg te­kintélyes segítséget kapott és így az átkaroló mozdulat nem járt tel­jes sikerrel, habár az oroszoknak rettenetes veszteségeket okozott. Most Lodz és Plock közt újból kemény arcvonali harc folyik, a­melynek során már eddig is két­­ségtelnné vált, hogy az oroszok minden erőlködése hiábavaló, an­nál is inkább, miután a déli fron­ton a mi hadseregünk is előrenyo­mult és sikerült megszorítani az oroszokat. Egyidejűleg középen a Pilica-Volbrom és censtochaui vo­nalon is áll a harc. Ezek mellett a kárpáti betöréseknek abszolúte semmi jelentőségük és hatásuk nincs. Vilmos császár Mackensen tábornok­­hoz, Ganzig, november 30. Vilmos császár Mackensen tá­bornokihoz a következő táviratot intézte: A 0. hadsereg az ön be­vált, biztos vezetése mellett nehéz, de siker koronázta harcokban is­mét fellül­m üli­­ a taullianni harcokt. E hadseregnek a legutóbbi napokban végzett teljesítményei a történe­lemben fényes példái lesznek a bá­torságnak, a kitartásnak és a vi­tézségnek. Tudassa ön ezt kitűnő csapataival és közölje velük csá­szári köszönetemet, amelyet azzal is kifejezésre akarok juttatni, hogy Önnek a Four le merite­­rendjelt adományozom. Isten le­gyen továbbra is Önnel és zász­lóinkkal. Vilmos I. R. Mackensen tábornok e táviratot hadseregpara­ncsban tudatta a se­reggel és a következtők­et fűzte hozzá: Örülök, hogy hősi csapa­taimmal ily­en­ ismerést tudatha­tok. Az ardienikereszt az egész hadsereget illeti. Pirités készül a lengyel­­országi harctéren. Az oroszok irtóztató vesztesége. Bécs, november 30. OroszLen­gyel­országban már ti­zenegy napja tart az óriási csata. A döntés az északi szárnyon Lodz és Ploek körül várható, a nyugati Galíciában és a Kárpátokban fo­lyó harcok alárendeltebb jelentő­ségűek. A csata tegnapelőtt álló jelleget öltött, mint ahogy az ed­digi nagy mérkőzéseknél már ta­­­­pasztalhattuk. Mindkét fél beásta magát, a nagy támadások szüne­telnek. Részleges támadások tör­ténnek ugyan, de csak azért, hogy helyi előnyök legyenek elérhetők. Az álló csata a legnagyobb kitar­tást igényli s ugyancsak próbára teszi a csapatok erkölcsi erejét. Mind a két fél ezt az erkölcsi erőt próbálja gyöngíteni, a döntés ak­kor következik be, ha az egyik vagy másik félnél az erkölcsi erők ledőltek. A szövetségesek eddig ir­­tóztató veszteségeket okoztak az oroszoknak, első­sorban a 30.5-ös mozsarak által. Az oroszok ezt a mozsarakat ,,esart“-nak, ördögnek hívják. Az ellenség e pillanatban semmi kedvet nem mutat kalandos előretörtetésekre. Bízvást remél­hetjük a csata kedvező kimenete­lét. De hogy ez mikor következik be, azt senki sem sejtheti. Páris, november 30. A Journal-nak egy varsói táv­iratából kitűnik, hogy az oroszok fölhagytak azzal a gondolattal, hogy Kelet-Poroszország ellen még egy támadást intézzenek. A nehéz­ségek, amelyekkel az oroszok Ke­let-Poroszország­ban szemben ta­lálták magukat, leküzdhetetlenek­­nek bizonyultak. A németek Ke­­let-Poroszországot, azt az orszá­got, amely csupán tavakból, mo­csarakból és erdőikből áll, hatalmas vízi­ erőddé alakították át, amely­hez hasonlót még senki sem látott. Min­den kigondolható tudomány összes segédeszközeit alkalmazták itt. A tavak között a legkisebb földnyelv is valóságos erőd. Az­ összes el nem árasztott országutak alá vannak aknázva. E síkság­on nem csupán tüskés drótsövények vannak, hanem mögöttük sáncolt, ezernyi elektromos árammal telí­tett acélrudakkal, amelyek áthág­hatatlan acélfalat képeznek. A né­metek előre látták, mily rettenetes veszteségeket lehet ezen erődíté­sekkel okozati az ellenségnek , szinte pazarló módon ki is hasz­nálták ezt. Ezenfelül igénybe vet­tek még egész sor hasonló új ta­lálmányt. Használt a kelet-poroszországi lecke. Az oroszok félre kerülik Poroszországot. A németek Calaisba nyomulnak. Új csodaágyuk a nyugati harctéren. Berlin, november 30. A Berliner Tageblatt-nak jelen­tik Londoniból­. A Daily Mail ér­tesülése szerint a németeknek szent meggyőződésük, hogy legkésőbb december elején Calaisban lesznek. Essenből nyolcvan óriási mozsarat szállítottak az északi frontra, Lüt­­tich­ből pedig több árkász­ ezredet rendeltek Dixmuidenbe s ezek az utóbbiak óriási mennyiségű híd­­építési anyagot visznek magukkal, hogy az elárasztott területeken való akadályokat legyőzzék. Mind­ebből a Daily Mail a Calais felé való közvetlen előnyomulásra kö­vetkeztet. London, november 30. A Times értesülése szerint a né­metek egészen újszerű, rövid tá­volságra ható ágyukat használ­nak, amelyek egészen a régi ró­mai vetőgépek mintájára — hor­dószámra vetik a robbanóanyagot. Az ágyú hatása rettenetes. Ugyan­csak a Times szerint a franciák az argennesi erdőkben szintén egy új fajta mozsarat használnak, ame­lyeknek lövedékeit lánc kapcsolja össze és rettenetes erővel, borotva,­szerüleg söpri el a fedezéket nyúj­tó erdőség­et. A homonnai győzelem. Több ezer orosz esett el. Zemplén megye, nov. 30. A homonnai győzelmes ütközet, sokkal súlyosabb veszteséggel vég­ződött az oroszokra nézve, mint a­hogyan az első órában látható volt. Az ellenség több ezer halot­tat és sebsültet vesztett s a fog­lyok száma igen nagy. A harc, a­mely a nekünk legmegfelelőbb te­repen folyt le, abban a pillanat­ban eldőlt már, amikor a benyo­muló orosz erőik elérteik a csapa­taink részéről megszállott vona­lat. Az oroszok útját Homonnán ke­resztül vonult csapata­ink állot­ták el s ugyanakkor két völgy men­tén fogták közre az ilyenformán zsákutcába szorult ellenséget. Bal szárnyunk támadást intézett az oroszok ellen, jo­bbszárnyunk pe­dig oldaltűzbe fogta az ellenséget. Egyi­k oszlopunk kissé északnyu­gatra tartott, célja az ellenség visszavonulási útjának az elzárása volt. Szombatra virradó éjszakán éj­jel három órakor honvédeink szu­ronyrohamot intéztek az előző na­pon már heves ágyutűz alatt tar­tott ellenséges állások ellen. Az általános szuronyroham olyan meglepő és olyan félelmetes volt, hogy az itt álló orosz csapatok kénytelenek voltak megadni ma­gukat. Negyedóra múlva már 1500 foglyot tereltek hátrafelé a hon­védek, azután folytatták az előre­nyomulást. A nagyszerű roham után a Homonna felett álló orosz csapatoknak ész nélkül menekül­niük kellett, mert aki a honvédek előnyomulási vonalán belül ma­­radt, az mind fogságba került. A menekülő ellenséget a Labore völgyén elnyúló hegyoldalba fel­állított ütegeink srapnell-zápor­­ral fogadták, mire teljes lett az oroszok között a fejetlenség és most már mindenki arra jutott, a­merre éppen utat látott, föl a pap­­házai völgybe. Az akció tehát nagyszerűen sikerült, ugya­nyira, hogy akik még az oroszok közül­ az erdők és a hegyek között buj­kálnak, előrelát­h­ató­l­ag valamié ny­íl­­sen fogságba jutnak. A Ham­ón­na felett megvert orosz sereg ere­jét másfél hadtestre becsülik. Berlin, november 30. Adge Madelung, a Berliner Tag­­bliatt-nak a kárpáti harctéren idő­ző tudósítója a következőket jelen­ti lapjának: A Homonna körüli harcok véget értek, az oroszokat súlyos veszte­séggel visszaverték. Négy napig­ tartottak a harcok. A rohammal bevett sáncárkokban száz és száz halott orosz feküdt. Az ütközet harmadik napján vonultak be csa­pataink a visszahódított Homon­­nára. Itt több ház leégett, némely házat kiraboltak az oroszok. Több polgárembert megöltek. Egy pin­cében katonáink részeg oroszokra bukkantak, megittak két hordó .

Next