Friss Ujság, 1914. december (19. évfolyam, 307-331. szám)
1914-12-01 / 307. szám
a nyilatrcosa vám mint békeidőben, hangosan követelik, hogy Szerbia kössön külön békét a monarkiával. Elcsapott szerb hadvezér, Bécs, november 30. A Korrespondenz Wilhelm érte-sülése szerint a szerb kormány visszavonulása miatt nyugdíjaztatta Boljovics tábornokot, az I. szerb hadsereg parancsnokát. Helyére Misic tábornokot, a főparancsnokság eddigi helyettes vezetőjét nevezték ki. FRISS it J S 71 & 1914. deczember 1. Nem történt semmi. Hivatalosan jelentik. November 30., délben. Az északi hadszíntéren tegnap a mi arcvonalunkon lényeges esemény nem történt. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Kudarcot vallott az oroszok támadása. Tizennyolc orosz ág 4500 fogoly a németek kezén. Berlin, november 30. Nagy főhadiszállás, november 30., délelőtt. A nyugati hadszíntérről nincs jelenteni való. A kelet-poroszországi határon erős orosz haderőnek az a kísérlete, hogy Darkehmentől keletre fekvő német erődítéseket meglepetésszerűen támadjanak, kudarcot vallott, miközben az oroszok súlyos veszteségeket szenvedtek. A támadók megmaradt töredéke, néhány tiszt és 600 főnyi legénység fogságba jutott. A Visztulától délre a tegnap említett ellentámadások jelentős sikereket értek el. Tizennyolc ágyú s több mint 4500 fogoly volt a zsákmány. Dél-Lengyelországban semmi különös esemény nem történt. Legfőbb hadvezetőség, Az orosz-lengyelországi harcok. A kelepcébe csak oroszok. Bécs, november 30. Feltétlenül illetékes helyen a hrodsihelyzetről a következő felvilágosításit adták: Az osztrák-magyar hadsereg októberi előnyomulása, amelylyel Frzemysl felszabadult és a Sanfolyó mentén győzelmes csaták fejlődtek, szoros összefüggésben állott az oroszlengyelországi hadművelettel. Az orosz vezérkar ugyanis minden erejét Németország ellen akarta vetni és igy a német csapatoknak, amelyek már a varsó—ivangorodi vonalig jutottak, alkalmas terepekre kellett visszavonulniuk s az osztrák-magyar csapatoknak is úgy kellett elhelyezkedniük, hogy az orosz főerő előtörését oldalról veszélyeztessék. Az oroszok Sziléziában sejtették a főerőt, tehát arrafelé nyomultak. Hindenburg ezalatt északnak vonult seregével és oldalba, helyesebben hátba támadta a könynyelműen előnyomuló orosz hadsereget. Az oroszok erre Kubánál nagy erőket dobtak Hindenburg ellen, a németek azonban megverték az orosz sereget. Az oroszok ezután két irányban vonultak vissza: a nagyobb rész Lodz felé, a kisebbik pedig Plock vidékére. Hindenburg a Lodz irányában visszavonult nagyobb rész után vetette magát és sikerült három oldalról körülzárnia a három-négyvadtestből álló orosz haderőt. Az oroszok elárkolták magukat és három napig állták a németek borzalmas tüzelését. A negyedik napon a szorongatott orosz sereg tekintélyes segítséget kapott és így az átkaroló mozdulat nem járt teljes sikerrel, habár az oroszoknak rettenetes veszteségeket okozott. Most Lodz és Plock közt újból kemény arcvonali harc folyik, amelynek során már eddig is kétségtelnné vált, hogy az oroszok minden erőlködése hiábavaló, annál is inkább, miután a déli fronton a mi hadseregünk is előrenyomult és sikerült megszorítani az oroszokat. Egyidejűleg középen a Pilica-Volbrom és censtochaui vonalon is áll a harc. Ezek mellett a kárpáti betöréseknek abszolúte semmi jelentőségük és hatásuk nincs. Vilmos császár Mackensen tábornokhoz, Ganzig, november 30. Vilmos császár Mackensen tábornokihoz a következő táviratot intézte: A 0. hadsereg az ön bevált, biztos vezetése mellett nehéz, de siker koronázta harcokban ismét fellülm üli a taullianni harcokt. E hadseregnek a legutóbbi napokban végzett teljesítményei a történelemben fényes példái lesznek a bátorságnak, a kitartásnak és a vitézségnek. Tudassa ön ezt kitűnő csapataival és közölje velük császári köszönetemet, amelyet azzal is kifejezésre akarok juttatni, hogy Önnek a Four le meriterendjelt adományozom. Isten legyen továbbra is Önnel és zászlóinkkal. Vilmos I. R. Mackensen tábornok e táviratot hadseregparancsban tudatta a sereggel és a következtőket fűzte hozzá: Örülök, hogy hősi csapataimmal ilyen ismerést tudathatok. Az ardienikereszt az egész hadsereget illeti. Pirités készül a lengyelországi harctéren. Az oroszok irtóztató vesztesége. Bécs, november 30. OroszLengyelországban már tizenegy napja tart az óriási csata. A döntés az északi szárnyon Lodz és Ploek körül várható, a nyugati Galíciában és a Kárpátokban folyó harcok alárendeltebb jelentőségűek. A csata tegnapelőtt álló jelleget öltött, mint ahogy az eddigi nagy mérkőzéseknél már tapasztalhattuk. Mindkét fél beásta magát, a nagy támadások szünetelnek. Részleges támadások történnek ugyan, de csak azért, hogy helyi előnyök legyenek elérhetők. Az álló csata a legnagyobb kitartást igényli s ugyancsak próbára teszi a csapatok erkölcsi erejét. Mind a két fél ezt az erkölcsi erőt próbálja gyöngíteni, a döntés akkor következik be, ha az egyik vagy másik félnél az erkölcsi erők ledőltek. A szövetségesek eddig irtóztató veszteségeket okoztak az oroszoknak, elsősorban a 30.5-ös mozsarak által. Az oroszok ezt a mozsarakat ,,esart“-nak, ördögnek hívják. Az ellenség e pillanatban semmi kedvet nem mutat kalandos előretörtetésekre. Bízvást remélhetjük a csata kedvező kimenetelét. De hogy ez mikor következik be, azt senki sem sejtheti. Páris, november 30. A Journal-nak egy varsói táviratából kitűnik, hogy az oroszok fölhagytak azzal a gondolattal, hogy Kelet-Poroszország ellen még egy támadást intézzenek. A nehézségek, amelyekkel az oroszok Kelet-Poroszországban szemben találták magukat, leküzdhetetleneknek bizonyultak. A németek Kelet-Poroszországot, azt az országot, amely csupán tavakból, mocsarakból és erdőikből áll, hatalmas vízi erőddé alakították át, amelyhez hasonlót még senki sem látott. Minden kigondolható tudomány összes segédeszközeit alkalmazták itt. A tavak között a legkisebb földnyelv is valóságos erőd. Az összes el nem árasztott országutak alá vannak aknázva. E síkságon nem csupán tüskés drótsövények vannak, hanem mögöttük sáncolt, ezernyi elektromos árammal telített acélrudakkal, amelyek áthághatatlan acélfalat képeznek. A németek előre látták, mily rettenetes veszteségeket lehet ezen erődítésekkel okozati az ellenségnek , szinte pazarló módon ki is használták ezt. Ezenfelül igénybe vettek még egész sor hasonló új találmányt. Használt a kelet-poroszországi lecke. Az oroszok félre kerülik Poroszországot. A németek Calaisba nyomulnak. Új csodaágyuk a nyugati harctéren. Berlin, november 30. A Berliner Tageblatt-nak jelentik Londoniból. A Daily Mail értesülése szerint a németeknek szent meggyőződésük, hogy legkésőbb december elején Calaisban lesznek. Essenből nyolcvan óriási mozsarat szállítottak az északi frontra, Lüttichből pedig több árkász ezredet rendeltek Dixmuidenbe s ezek az utóbbiak óriási mennyiségű hídépítési anyagot visznek magukkal, hogy az elárasztott területeken való akadályokat legyőzzék. Mindebből a Daily Mail a Calais felé való közvetlen előnyomulásra következtet. London, november 30. A Times értesülése szerint a németek egészen újszerű, rövid távolságra ható ágyukat használnak, amelyek egészen a régi római vetőgépek mintájára — hordószámra vetik a robbanóanyagot. Az ágyú hatása rettenetes. Ugyancsak a Times szerint a franciák az argennesi erdőkben szintén egy új fajta mozsarat használnak, amelyeknek lövedékeit lánc kapcsolja össze és rettenetes erővel, borotva,szerüleg söpri el a fedezéket nyújtó erdőséget. A homonnai győzelem. Több ezer orosz esett el. Zemplén megye, nov. 30. A homonnai győzelmes ütközet, sokkal súlyosabb veszteséggel végződött az oroszokra nézve, mint ahogyan az első órában látható volt. Az ellenség több ezer halottat és sebsültet vesztett s a foglyok száma igen nagy. A harc, amely a nekünk legmegfelelőbb terepen folyt le, abban a pillanatban eldőlt már, amikor a benyomuló orosz erőik elérteik a csapataink részéről megszállott vonalat. Az oroszok útját Homonnán keresztül vonult csapataink állották el s ugyanakkor két völgy mentén fogták közre az ilyenformán zsákutcába szorult ellenséget. Bal szárnyunk támadást intézett az oroszok ellen, jobbszárnyunk pedig oldaltűzbe fogta az ellenséget. Egyik oszlopunk kissé északnyugatra tartott, célja az ellenség visszavonulási útjának az elzárása volt. Szombatra virradó éjszakán éjjel három órakor honvédeink szuronyrohamot intéztek az előző napon már heves ágyutűz alatt tartott ellenséges állások ellen. Az általános szuronyroham olyan meglepő és olyan félelmetes volt, hogy az itt álló orosz csapatok kénytelenek voltak megadni magukat. Negyedóra múlva már 1500 foglyot tereltek hátrafelé a honvédek, azután folytatták az előrenyomulást. A nagyszerű roham után a Homonna felett álló orosz csapatoknak ész nélkül menekülniük kellett, mert aki a honvédek előnyomulási vonalán belül maradt, az mind fogságba került. A menekülő ellenséget a Labore völgyén elnyúló hegyoldalba felállított ütegeink srapnell-záporral fogadták, mire teljes lett az oroszok között a fejetlenség és most már mindenki arra jutott, amerre éppen utat látott, föl a papházai völgybe. Az akció tehát nagyszerűen sikerült, ugyanyira, hogy akik még az oroszok közül az erdők és a hegyek között bujkálnak, előreláthatólag valamié nyílsen fogságba jutnak. A Hamónna felett megvert orosz sereg erejét másfél hadtestre becsülik. Berlin, november 30. Adge Madelung, a Berliner Tagbliatt-nak a kárpáti harctéren időző tudósítója a következőket jelenti lapjának: A Homonna körüli harcok véget értek, az oroszokat súlyos veszteséggel visszaverték. Négy napig tartottak a harcok. A rohammal bevett sáncárkokban száz és száz halott orosz feküdt. Az ütközet harmadik napján vonultak be csapataink a visszahódított Homonnára. Itt több ház leégett, némely házat kiraboltak az oroszok. Több polgárembert megöltek. Egy pincében katonáink részeg oroszokra bukkantak, megittak két hordó .