Friss Ujság, 1915. január (20. évfolyam, 1-31. szám)
1915-01-01 / 1. szám
4 FRISS UJSÁG 1915. január 1. A tengeri eseményei. Tizenhat angol gőzös eltűnt• Valószínűleg elfogták a németek• Róma, december 31. A Corner© d Italia jelentése szerint tizenhat angol gőzös nem érkezett meg rendeltetési helyére a kitűzött időre. Valószínűnek tartják, hogy az angol hajókat a német flotta elfogta. A Karlsruhe megmenekült. Befutott Wilhelmshafenbe. Kopenhága, december 31. Hamburgból érkező utasok beszélik, hogy a vasúton találkoztak a Karlsruhe német cirkáló legénységével s ő tőlük tudják, hogy a „Karlsruhe“-nak a nagy ködben sikerült átkelnie az Északi tengeren és a cirkáló befutott a nilhelmshafeni kikötőbe. Német-portugál csatározások. A portugálok veresége Angolában. Rotterdam, december 31. A londoni jelentések is beismerik, hogy a német seregek néhány nappal ezelőtt Angolában megverték a portugálokat. A németek támadtak Nautikánál és viszszaszorították a portugálokat. Nyolc portugál tiszt meghalt vagy eltűnt. A veszteséglista még nem teljes. Angola Portugália nyugatafrikai gyarmata, tőle délre van Német-Délnyugatafrika. Tíz Emden halálharca• London, december 31. Az indiai hadsereg egyik tisztje Ceylonból a következőket írta a „Times“-nek: A napokban érkeztek meg ide a „Sydney“ és az „Emden“ sebesült tengerészei. Valamennyit a „Sydney“ fedélzetére hozták, amely oldalán még ott viseli egy teljes találat nyomait. A kórházban beszéltem az angol sebesültekkel, akik legnagyobbrészt égési sebeket szenvedtek, vagy gránátszilánkoktól sebesültek meg. Tőlük értesültem a Kokosz-szigeteknél lefolyt híres tengeri csata egyes részleteiről. A sebesültek elmondották, hogy mihelyt megkaptak dróttalan táviró útján az értesítést, a „Sydney“ nyomban teljes gőzzel az „Emden“ elé sietett Útjában húsz csomóra fokozták a hajó sebességét. — A német hajó, amikor megpillantottuk — mondotta az egyik sebesült----le volt horgonyozva, de amint megpillantott bennünket, nyomban felénk sietett, hogy felvegye a harcot. Az Emden első három lövése mind eltalálta a Sydney-t, több lövése azonban nem is ért bennünket, mrt a Sydney, a meynők ágyúi messzebb hordanak, azonnal lőtávelon kívül helyezkedett el, 600 lövést adtunk le. Másfél óra múlva, amely manővíírozásunk közben 56 mértföldet tettünk meg, kényszerítettük az Emdent, hogy zátonyra fusson, miután a kormánya eltörött. Mi nyomban embereket küldtünk hozzá, hogy az élve maradt legénységet és a sebesülteket fölvegyük. — Az emberek elbeszélték, hogy a német hajó valóságos roncs volt már akkor és a fedélzet rettenetes látványt nyújtott Kétszáz halott hevert szanaszét A lángokban álló hajóról az angoli tengerészek a sebesülteket elszállították. A németek előzőleg összetépték a hajó zászlóját és a tengerbe süllyesztették. A ceyloni kórházakban átpolit német sebesültek egyetlen panasz vagy janszó nélkül tűrik borzalmas sérülésüket. Angol önvigasztalás. Felfújják a cuxhaveni kirándulást. Kopenhága, december 31. A Berlinek© Tiidend© jelenti Londonból. A Cuxhaven ellen megkísérelt angol támadást mindenféle győzelmi magyarázatokkal kísérik, melyek a támadást a háború legnagyobb aviatikai teljesítményének mondják és kifejtik, hogy a sűrű köd akadályozta meg, hogy még nagyobb sikereket kivívni lehessen. Bebizonyult, mondják a kommentárok, hogy a Zeppelinek katonai szempontból használhatatlanok és nem képesek repülőgépek támadásait megakadályozni. A Wolff-ügynökség ehez megjegyzi: Léghajóink harcértékének leszállítására irányuló eme kísérlet nyilván csak arra való, hogy kissé megnyugtassa az angolok idegeit. Kopenhága, december 31. A National Tidende jelenti Londonból. Itt nem tartják valószínűnek, hogy Cuxhaven bombázása oly nagy kárt okozott volna, mely arányban állana a kockázattal és költségekkel, örömmel állapítják meg, hogy a léghajók nem alkalmasak nagyobb kárt tenni és legfeljebb erkölcsi hatást gyakorolhatnak és felderítő szolgálatra használhatók. Magna tisztességtelen ajánlata. Nem restél nyíltan csalni. Magdeburg, december 31. A Magdeburger Zeitung levelet közölt melyet egy odavaló nagyi kerekedőnek irt egy newyorki üzletfele. A levél így szólt: Angliának fegyverekre van szüksége. Az amerikai kormánynak a spanyol-amerikai háború idejéből százezer darab régi fegyvere van s Anglia ezeket akarta megszerez-ni. Ugyan, de hogyan Amerika nem szegi meg a semlegességet azzal, hogy fegyvereket adjon el egy hadviselő országnak. Ám a büszke Albion nem válogatós az eszközökben. A tőről metszett angol államférfiú nyílt csalásra mindig kapható. Az angol kormány egy nagy newyorki cégnek a következő ajánlatot tette: Vetesse meg a cég Strohmanok álltai az amerikai kormánytól a fegyvereket és küldje őket hajón akármelyik semleges államba. Útközben egy angol hadihajó fog találkozni a hajóval, amelynek rakományát, mint hadi dugákat, elkobozza. Fegyverenként 18 dollár hasznot ígért az angol kormány az illető vállalkozónak, aki azonban, dacára a kínálkozó rengeteg haszonnak, nem fogadta azt el. Nem azért, mintha visszariadt volna az ajánlat tisztességtelen voltától. Az amerikai üzletember nem ilyen fincs. Hanem azért, mert az illető cég főnökei gyűlölik az angolokat, inkább elesnek az egytrillió és nyolcszázezer dollár haszontól, mintsem hogy Angliáit segítsék Némtország ellen. , LEG U 3_M B 3. Az oroszok kárpáti betörése. Az ellenség tehetetlensége, Berlin, decemlber 31. Arra a hírre, hogy az osztrákmagyar csapatok Nyugat-Galíciában túlsúlyban levő ellenséges erők elől kénytelenek voltunk a Kárpátok pereméig kitérni, a Lokalanzeiger katonai munkatársa megjegyzi: a híradás semmiféle aggodalomra nem nyújt legcsekélyebb okot sem. Épp ellenkezőleg, az tűnik ki belőle, hogy az oroszoknak operációja nem eredményezte azt a stratégiai előnyt, amelyre nyilván törekedtek, t., hogy Nyugat-Galicián át nyomulhassanak előre nyugat felé s ezáltal a Lengyelországban álló ellenséget eltérítsék offenzivájától. Az orosz hadsereg most vagy tétlenül lesz kénytelen állani a Kárpátok fala előtt, vagy oly harcokat folytatni, amelyek a Visztulától északra eső területeken folyt harcokra a legcsekélyebb befolyást sem gyakorolhatják. Az oroszok tapasztalhatták, hogy a Kárpátok előrészeit egykönnyen nem foglalhatják el. Tervük ilyképen megsebesült, mert az osztrák-magyar hadsereg bebizonyította e hadjáratban, hogy nem tágít az ellenség mellől, sőt most még szorosabban kapcsolódik hozzá, mint amennyire eddig tette. (M. T. I.) Amerika Mag * Nem tűri az angolok tengeri uralmát, London, december 31. A Washington Post megtámadja lord Churchilllt, aki kijelentette, hogy a tenger uralma kizárólag Nagy-Britanniát illeti. A szárazföldi militarizmust — írja az amerikai újság — melynek programpontja a gyűlölet, az angol felfogás szerint meg kell támadni és meg kell semmisíteni, még akkor is, ha abban minden európai állam részes. Ez az angol felfogás, de csak a szárazföldi militarizimusról. A tengeri militarizmus, az már más kérdés szerintük s ebben a tekintetben az egész világnak meg kell hajolnia az angol, előtt. Nem értjük, hogy az Egyesüllt Államok biztonságában érzi magát, az angol flottafejlesztés ellenére is. Hisz“ az angol tengeri uralom sokkal nagyobb veszedelmet jelent az Egyesült Államok számára, mint a német hadsereg. Az angol flotta veszélyezteti a Panama-csatornáit, az amerikai partokat, míg a német hadserg nem támadhatja meg ezeket a pontokat, mert nem lájkolhat át a tengeren. Az Egyesült Államok sohasem hajolhatnak meg a brit tengeri uralom előtt. Az angol királyság támadása, vagy kereskedelmi beavatkozása sokkal inkább tűrhetetlen lenne Amerikára nézve, mint egy német offenziva, vagy a német kereskedelem versenye. Sőt máris kijelenthetjük, hogy Anglia offenzivát szervezett ellenünk, hajóinkat lefoglalta, zaklatta, míg a német támadás emlegetése csak rémlátomány. Ha az így folyik, ha Angliáinak sikerülne legyűrni Németországot és magának követelné a tengeri hegemóniát, az amerikai nemzetek nem fogják ezt tűrni és tengeri harcra fogják bízni a tengeri hegemónia kérdésének eldöntését. három nap ellenséges tűzben Egy százados naplójától. Napokig tartó fárasztó menetelés után végire augusztus 28-án kerültünk először ellenség elé. Forró nyári napon. Már reggel három óra óta masíroztunk nehéz, homokos talajon. A távolból tompa dugás , ott már az ágyuk dörögnek. Déli 12 óra felé egy szelid dombláncot értünk el. Itt kaptuk azt a parancsot, hogy a dombok alatt levő falut, amely nem messze fekszik az orosz határtól, megkerülve támadjuk meg, mert a faluban ellenség van. Az ezred ütközet szerűen alakult ki s keresztül-kasul a szántóföldeken törtetett előre. Az első zászlóaljnak iránya egy három kilométernyire levő erdő széle volt. Mind erősebben halljuk az ágyudörgést, mind tisztábban látjuk a robbanó srapnelek füstjét és szakadatlan gépfegyver és fegyvertűz hallatszik. Délután 4 óra. Immár a csatatér közvetlen közelében vagyunk. Félórás pihenőt tartunk. Egyszerre az ezred balszárnyán és a háta mögött is heves gyalogsági és tüzérségi tüzelés támad- látjuk egyúttal, hogy hátunk mögött vagy ezer méternyire huszárcsapat vágtat eszeveszettül. Legelői néhány gazdátlan ló rohan, jeléül annak, hogy ellenséges tüzelés alatt állanak a huszárok. Egyszerre a mi soraink közé is lecsapnak az ellenséges srapnelek, nagy kárt nem tesznek, ele a gépfegyverek már leszedték lábáról egy-két hajtársunkat. Ezredesünk egy-két pillanatig távcsövezik, megállapítja, hol van a hirtelen felmerült ellenség és gyorsan határoz. Itt csak egy védelem van az ellenséges tűz ellen: — a támadás. Direkción előre, egyenesen neki az ellenségnek! Az oroszok az előbb említett erdőt, az erdő feletti magaslatot és 7. falu keleti végét tartották megszállva. Rövid, de heves tüzelés után elfoglaltuk a magaslatot és az erdő szélét. Aztán be az erdőbe, a fák között bujdosó ellenség után! — Hubrá! Rajta! Üsd agyon! hallatszik össze-vissza. Én magam négy oroszt lőttem le szolgálati revolveremmel. Este hét órakor alább hagy a tüzelés. Az ellenséges gyalogság elmenekült. Ám áll még az ellenséges tüzérség Z. falu előtt és sok jól irányzott srapnel pukkan el soraink között. Nincs pihenő, előre az orosz ágyuk ellen. Egy órai harc után nyolc orosz ágyú, sok muníció és 40 fő van birtokunkban. Ez volt az ezred tűzkeresztsége. Az ezred 7-ben töltött© az éjszakát. De alig pihenhettünk néhány órát, hajnalban már fegyverropogás vert fel bennünket. Előőrseink lövöldöztek, nyilván ellenség közeledik. Egy gránát csapott le a faluban. Ennek már fele sem tréfa, komoly támadás készül ellenünk. A gránát szerencsére emberéletben nem tett kárt. Egy-két perc múlva megérkezett a jelentés az előőrsöktől: — Túlerős ellenség tüzérséggel támad! Nincs más hátra, meg kell védelmezni a községet.