Friss Ujság, 1915. június (20. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-01 / 151. szám

2 miss újság 1915- jimius 1« Harminc és feleseink lövik Przemyslt. az oroszok védik a várat• Sajtóhad­iszállás, május 31.» Legnehezebb tüzérségünk most érkezett meg Przemysl alá és azonnal elkezdte működését. A harminc és feles mozsarak a mai na­pon már nemcsak Przemysl erődeit lövik, hanem észak felől bombáz­zák a Grodek felé vivő vasúti vonalat és utakat is. S eddig semmi jel nem mutat arra, hogy az oroszok ki akarnák üríteni a várat. An­nak ellenére, hogy egyetlen menekülési utajuk már tűz alatt áll, erő­sen védekeznek a mi régi erődeink romjain és főként újabban csinált földműveikben, amelyek szétrombolása nem könnyű feladat.­ ­ Tíz oroszok számolnak Przemysl elestével. Rotterdam, május 31. Amíg az orosz hadvezetőség az utóbbi napokban kiadott jelenté­seiben még elhallgatja azt, hogy­­a szövetséges seregek Przemyslt os­tromolják, addig az orosz lapok ugyanakkor felsőbb utasításra tel­jes nyíltsággal készítik elő a köz­véleményt arra, hogy Przemysl már nem sokáig tartható. Az orosz lapok azt írják, hogy ha az ellen­ségnek sikerült 30 és fél centimé­teres mozsarait a vár falai alá vin­ni, akkor a vár sorsa meg van pe­csételve. Przemysl nem ereszti az oroszt. A sieniavai támadás jelentősége. Sajtóhadiszállás, május 31. A főként Sieniava környékén megindult orosz támadásról illeté­kes részről a következő felvilágo­sítást adták: — Az oroszok kényszerhelyzet­be jutottak, mikor a San melletti állásaikat is áttörtük és átlép­tünk a folyón. Vagy ott kellett hagyniok azonnal Przemyslt és elhúzódniok kelet felé, vagy min­denáron ellentámadást indítani, hogy Przemysl orosz életét leg­alább meghosszabbítsák. Ez oly természetes volt, hogy itt senkit sem lepett meg. Sőt napról-napra várták a hírt az orosz ellentáma­dásról, még­pedig épp arról a helyről, ahonnan jött. Az orosz erősítések Sieniava környékén támadtak, mert ez a vidék a győzelmes Mackensen-se­­reg oldala. Támadásuk teljesen elszigetelt hadművelet maradt és mint ilyen is bukott meg, mert a Sanon nem tudtak átjönni. Min­den mostani erőlködésük Prze­­myslnek szól, még­pedig nem ka­tonai célzattal, hanem mert a né­gyes szövetség országainak nyil­vánossága előtt Przemysl igen ké­nyes kérdés. Ezt a városnevet az orosz hadvezetőség túlságosan népszerűvé tette nemcsak Petro­­gradban, hanem Párában és Lon­donban is. A diadalt hirdető cik­kek és fényképek egész özönével árasztotta el a világot, amikor Przemysl elesett. Ez a reklám kezd most nagyon kellemetlen lenni rájuk nézve. Przemysl most nem ereszti őket. A vár miatt ál­dozzák fel sikertelen ellentámadá­sokban embereik olyan tömegét, aminőt a Kárpátokban küldtek húsvétkor vágóhídra. Sieniavánál minden átkelési kí­sérletük vérbe fúlt és a szövetsé­ges seregeket sem a körülzárás­­ban, sem a kelet felé való nyomu­lásban nem tudják megakadá­lyozni. Az oroszok kiürítik Lemberget. Bécs, május 31. A Mittagszeitungnak jelentik Kopenhágából. A pétervári távirati ügynökség a következő hivatalos közle­ményt bocsátotta ki: A galíciai orosz főkorm­ányzóság Lembergből Ergdyba tette át székhelyét. Lembergből minden katonai raktár el­költözött kelet és észak felé. Hngot sirattak az oroszok helyzete fölött. Már Olaszország segítsége sem használ neki• Amsterdam, május 31. A Times katonai munkatársa a­­harctéri helyzetről ezt írja: A legutolsó német jelentés a ke­leti harctérről azt bizonyítja, hogy Olaszország részvétele a háború­ban semmit sem változtatott az osztrák-magyar-német haditerven, amely Galicia visszahódítását cé­lozza. Az az előretörés, amely orosz szövetségesünk ellen folyik, még talán hevesebb lett. Ez komoly fi­gyelmet érdemel. Harmincnégy-harmincöt hadtest vesz részt a nagy támadásban. Az offenzíva kezdetén tehát a szövet­ségesek hadserege 1.250.000 főnyi volt. Az ellenség két szárnyát már megállásra kénysze­rítettük ugyan, azonban a középen még folyik az előnyomulás és a szövetségesek már a Szánon túl is eljutottak 11 kilométernyire kelet felé. Igen vál­ságos az oroszok helyzete Prze­mysl és a Dnyeszter-mocsarak kö­zött, mert itt 17 ellenséges hadtest támad. Ami az osztrák-magyar-olasz háborút illeti, az a véleményem, hogy az ottani határon Ausztria arra számít, hogy gyöngébb erővel néhány hétig föl bírja tartóztatni az olaszokat, legalább is addig, a­míg a galíciai haditervet megvaló­sítják. Kérdés, hogy Nikolajevics Mik­lós nagyherceg az alatt a négy hét alatt, amióta a szövetségesek galiciai offenzívája megindult, elegendő csapatokat tudott-e ösz­­szevonni, hogy az ellenség árada­tát föltartóztassa. Az események majd megadják erre a választ. Az eddigi tények, sajnos, azt igazol­ják, hogy az orosz derékhad áttö­rése további aggodalomra is okot ad. M nagy érdeklődéssel és rész­véttel nézzük, várjon sikerül-e a szövetségesek haditervei? Mi, Orosz­ország barátai, csak erélyes nyu­gati offenzívával segíthetünk baj­ba jutott szövetségesünkön. Erre a háború kezdete óta egyszer fent szorult rá annyira Oroszország, mint most. Ebben az értelemben Olaszország háborúja nagy segít­ség ugyan de aligha lehet jelenté­keny befolyással a keleti harc­térre. . LEGUI A törökök győzelmes harca. Visszavert ellenséges támadások, ’ Konstantinápoly, május 31. (Milli távirati iroda.) A főhadi­szállás közli: A Dardanellák ha­rc vonalán az ellenség tegnap Ariburno táján megtámadta jobbszárnyunkat, de súlyos veszteségei után, amelyeket 100 halottra becsülnek, visszave­tették. A centrumban az ellenség tegnap este hirtelen támadással kísérletet tett, hogy a tőle tegnapelőtt elra­gadott lövészárkok egy részét visz­­szaszerezze. A támadó ellenséget régi hadállásaiba vetettük vissza, miközben lövészárkaink előtt nagy számú halottat, valamint fegyvert és bombát hagyott hátra. A Sedil Bahr szakaszon tegnap gyalogsági és tüzérségi harcok voltak. A többi harcvonalon jelentősebb esemény nem történt. A hősök hadteste, A budapesti első honvédezred dicsérete Berlin, május 3. Leonhardt Adelt, a „Berliner Tageblatt“ haditudósítója a galí­ciai harcokról szóló tudósításában a következőket írja a 7. hadtest­ről: A 7. hadtestről, — amely tisz­tára magyar 66 József főherceg p­arancsnoksága alatt áll­ó kúr­án, de sokat jelentőleg nyilatkoz­­hatom. A „legvitézebbek hadteste­ként“ nálunk ismeretes a mi csa­pataink körében is. A nyugatgaz­­ciai áttörés után az volt a számá­ra juttatott parancs, hogy egyelő­re várakozó állást foglaljon el s csak amikor a galíciaiak és a ba­jorok hátbatámadták az oroszok Beszkid-seregét, rohanhatta meg egy honvédhadosztály a Varety­­szov-hegyen álló igen erős orosz haderőt. Maga József főherceg személyesen mondotta nekem, hogy itt a kedvező döntést a bu­dapesti első honvédgyalogezred vívta ki. Az üldözés folyamán a hadtest kétezer orosz foglyot ej­tett. A Bukovitza hegyhátain új­ból állást foglalt az ellenség, de nehéz küzdelem után Bakoekovig visszavetettük. Ekkor azzal pró­bálkozott meg, hogy a lupkovi vasútvonaltól nyugatra veti meg a lábát, de megint csak vereséget szenvedett és Szánokba menekülve nem védekezett tovább. A 7. had­test egész Bitzaig üldözte, Prze­mysl feleutjáig. M­áka fedik hadtest hősi küzdelme. Sajtóhadiszállás, május 31. A kassai hadtest szerepéről ér­dekes módon számolt be a sajtó­­hadiszálláson Gadd svéd tüzérkapi­tány, aki a hadtest tisztjei között tartózkodott a radymnói győzelem napjaiban és szemtanúja volt a magyar katonák dicsőségének. Radymno ellen hármas csoport­ban vonult a szövetséges sereg. Kétoldalt német, csapatok mentek, középütt a kassai hadtest. Pünkösd hétfőjén reggel 5 órakor kezdett dolgozni tüzérségünk. A hatást fo­kozta az akkor még uralkodó nagy szárazság. Percek alatt gyuladt ki egymás után három helység: Ra-­­dymno,­­ Vysocka és Wietlin. Nyolc óráig lőtt a tüzérség és pont nyolc­kor indult el az égő falvak ellen a­­ gyalogság. A jaroelau—radymnói után nyugatra németek haladtak, a német oszlop és a San közt Kestra­­nek ment a kassai hadtest egy ré­szével, a San tulóó partján pedig Hadffy honvédei nyomultak előre. A németek feladata Radymno meg­­roh­anása volt, a mieinknek a rend­kívül megerősített wysockai hídfőt kellett elfoglalniuk. Más német csa­pat Wiedlin felé ment. A tüzérség pusztító munkájának ellenére a küzdelem rettenetes volt, mert a falvaknak még az utcái is keresz­­tül-kasul voltak húzva szöges­drót­tal, Ostrowban pedig, amely a mieink útjába esett, utcai torlaszok mögül gépfegyverrel védekeztek az oroszok. Katonáink Ostromot ennek ellenére néhány perccel nyolc óra után már elfoglalták. A tüzérség messziről pompásan segítette a gya­logság harcait: az Ostromból mene­külő oroszok futó csoportjaira per­­cenként zuhogott le a németekkel egyesített honvéd tüzérség ágyú­­sortüze. Ostrovban az oroszok egy tábori ütegüket és három nehéz ágyújukat hagyták. Tüzéreink oly pontosan lőttek, hogy miközben a futó orosz tüzérségre vadásztak, célba vettek és eltaláltak egy galoppban mene­külő orosz taracküteget. Később ka­tonáink arra haladva, az ország­úton találták ezt a röptében lelőtt zsákmányt: egy tarack tönkretéve hevert az árokban hat döglött lová­val, a többi elhagyatva állott az út szélén. A német jobbszárny közben gyor­san haladt Radymno felé. A mi balszí­rnyunk folytonos súlyos har­cok közt ért el a veszedelmes híd­­föhött Ekkor már a kassai hadte­st két ezredparancsnoka elesett, egy pedig súlyosan megsebesült. Ezután nemsokára Radymno el­esett, Wietlinbe befészkelték magu­kat a németek, a wysockai hídfő pedig a mienk volt. Az oroszok vadul menekültek kelet és délkelet felé. Óriási volt köztük a fejetlen­ség. Erős harc volt még Nienowicé­­nél, ahol szintén megkerü­léskor kellett folyamodni. Ez sikerülvén, az egész helyőrség megadta magát. "­ Elcsapták a milánói hadtest­parancsnokot és rendőrfőnö­köt. Lugano, május 31. Spingardi tábornokot, a milánói hadtest parancsnokát, aki a Gio­­litti-kormány idején a hadügy­mi­niszteri tárcát bírta, a rendelke­zési állományba helyezték. Ha­sonlóan büntetésképpen állásaiktól felmentették a milánói prefektust, valamint a rendőrfőnököt is.

Next