Friss Ujság, 1916. január (21. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-01 / 1. szám
Meduádig, Siarától Elbasszánig és Fieritől Valónáig húzódnak. Itt a szerb csapatok már elérik az olasz seregeket. A szerbek Elbasszántól keletre három nap óta heves csatározásban állnak a holdpátokkal. FRISS MJSJte 1916. január 1. ’ Mközponti hatalmak és Görögország. Ötszázezer katonánk indul Szaloniki Bern, december 31. A L'Echo de Parás szalonikii levelezője azt az értesülést kapta, hogy Szaloniki ellen 500.000 emberből álló német-bolgár-török haderő indul. Ha igaz ez, akkor a szövetséges seregek kitűnő megerősítései és szabad tengeri forgalma dacára is, igen komoly a helyzet. Radoszlavov csak a napokban je-lentette ki, hogy a szalonikai expedíció ellen ,januárban végzetes támadást fognak intézni. A mostani csönd kétségtelen csak rövid átmenet. A nagy támadás két héten belül megtörténik. Bern, december 31. A „Journal des Débats“-nak táviratodra athéni tudósítója.i — Minden oldalról megerősítik azt a hírt, hogy nagy ellenséges csapatösszevonások vannak a Strumicánál. Van azonban még mindig több görög politikus, akinek az a nézete, hogy a központi hatalmak nem intéznek támadást Szaloniki ellen. A ,,Gazette del Popolo“ szalonikii tudósítója azt jelenti, hogy nagy aktivitás van Közép-Macedóniában. A bolgár csapatok hadállásaikat a Németországból kapott nehéz ágyúütegekkel erősítik meg. A bolgár seregeket Doiran körül összpontosítják. Az epedíció vezérkara úgy véli, hogy az ellenség a demirkapu—radoviste—strumioai vonalon fog görög területre behatolni, de mivel ezen az úton nagyok az akadályok, valószínű, hogy Doiran felől is támadnak, hogy a szövetséges haderőt szétforgácsolhassák. A Havae-ügynökség athéni távirata szerint a központi hatalmak támadása tizennégy nap múlva várható. A bolgárok is görög területre nyomulnak. Berlin, december 31. A „,Voosssahe Zeitung“ jelenti Génfből. A lyoni Progrés athéni jelentése szerint a kormánypárti lapok előkészítik a nyilvánosságot a bolgároknak Görögországba való benyomulására. Szalonikii távirat szerint Doirannál és Gevkhelinél jelentékeny ellensges erőket vontak össze s nagy készlet muníciót és hadianyagot halmoztak fel. Bern, december 31. A központi hatalmaik biztosították a görög kormányt arról, hogy a szövetséges seregek kiverése után egyetlen katonát nem hagynak görög területen. El kell takarodni Szalonikinek Athén, december 31. Az Embros jelentése szerint Konstantin király Castelnau tábornokot arra kérte, hogy adja kormányának tudtára, hogy a görög vezérkar előtte ismételten kifejezte azon szilárd meggyőződését, hogy a négyes szövetség csapatainak mielőbb kell hagyniuk Szalonikit, különben a legnagyobb vereségnek teszik ki magukat. Küszöbön álló harcok Szalonikiben, Frankfurt, december 31. A Frankfurter Zeitung jelenti Konstantinápolyból. A Szalonikiból érkező legújabb hírek szerint, ott lázas tevékenység folyik, miután a négyes szövetség naponként várja az ellenség előretörését. A négyes szövetségi csapatok főhadiszállásának nagy része Szallonikiból Kukusonba költözött át. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy az angolok és franciák Szaloniki esetleges kiürítésével számolnak. Már most tesznek előkészületeket, hogy azután Chalkidike félszigetre visszavonuljanak. A második balkánháborúban a görögök ezen a félszigeten jól védett állásokba vonultak vissza a bolgárok elől. Az Athos-hegyen levő szerzetes kolostorban nagy nyugtalanság támadt a megszállás hírére. Mit mondott a görög király, Lugano, december 31. A. „Corrier© della Sera“ nak jelentik Athénből. Castelnau francia tábornok közölte a görög királyival a szövetségesek abbeli szilárd elhatározását, hogy megerősítik Szalonikit és szabadon akarnak rendelkezni úgy a görög csapatok által kiürített összekötő utak, mint Kalkidike félsziget fölött és végül, hogy Kavallában nagytömegű csapatokat koncentrálnak. A tábornok panaszkodott, hogy a görög csapatok azt a parancsot kapták, miszerint a német és osztrák-magyar csapatoknak, amennyiben a bolgárokkal együtt görög területre nyomulnának, szabad átvonulást engedjenek. A király erre azt felelte, hogy a pontok fölött a görög kormány még nem döntött ugyan, de a kérdés nagyon is foglalkoztatja, mert Görögország semleges akar maradni és annak is kell maradnia. Az athéni sairok azt írják.., hogy a görög kormány ragaszkodni fog a semlegességéhez még az esetben is, ha törökök, bolgárok, németek magyarok és osztrákok nyomulnak is be görög földre. Szalonik várában. Egy Hadi tudósító tapasztalatai. Berlin, december 31. A Berliner Tageblatt tudósítója e hónap 29-éről a következőket jelenti Xomski görög városból: Tegnap jöttem el Szalonikiből. Egy német emberre nézve, aki az ellenséges városban járkál az ottani tapasztalatok izgatnak és érdekesek. Szaloniki egy óriási kiterjedésü tábor, az utcákon egyre dübörögnek hadiszert szállító gépkocsik s mindenütt az angolok iraki egyenruhája tűnik szembe. Valóban, az angolok urai ennek a városnak, amelyben, ugy látszik, be akarnak rendezkedni. Szalonikiben eddig 90.000 franciát, 60.000 angolt, 40.000 gyarmati csapatot, turkot és ausztráliait, összesen tehát 190.000 embert szállítottak partra. December 20-ikán ez volt az állomány, azóta új csapatok nem érkeztek. A nevezett napon érkeztek meg az anafortai csapatok, mélyen lehangolva a dardanellai kudarc folytán. A városon kívül kezdődnek a megerősített állások s tizennégy kilométeres átmérőben egész Salmauli vasúti állomásig húzódnak. Salmaulinál, ahol jelenleg a vezérkar tartózkodik, már a síkság kezdődik, amely a bolgár határig húzódik. Valószínű, hogy a síkságon is erődítményeket fognak készíteni, ha ugyan marad rá idejük. A főállás Karasui és Kilkis városkák között húzódik, hegyeken, dombokon keresztül több mint 50 kilométer hosszúságban. A főállás mentén egy vasúti vonal fut. Francia és angol csapatokkal az ember már Kilindir állomásnál találkozik. Nekem, aki korrektül beszélek franciául, óvatosan kell bánni velük, nehogy leleplezzenek. A tisztek itt különben tartózkodók, ellenben a városban mindenféléről beszélnek az idegennel, aki pedig esetleg boeh (a németek csemege) is lehet. A vasútvonal mindkét oldalán beláthatatlan sátortáborok állanak s az angolok és franciák vígan nyüzsögnek a sátrak között. A főálláson belül most az angolok és franciák egy újabb, igen erős állást építenek. Ezzel azt akarják elérni, hogy vereség esetén a második állásban addig tartóztassák fel az ellenséget, míg csapataik az országukra és onnan az orlanoi öbölbe jutnak, ahol hajóra szállhatnak. Szaloniki lakossága ez idő szerint rengeteg pénzt keres. 200.000 ember vásárol itt minden elképzelhetőt már hetek óta, a kiskereskedők, kávéházak, korcsmák és szállodákrengeteg haszonnal dolgoznal. A görögök mindennek dacára nem igen örvendenek a nagy keresetnek, mert szívszorongva várják, mikor dördülnek meg az ágyuk s mikor fogják a németek, magyarok és bolgárok elől menekülő csapatok a várost szétrombolni. Mindenki azt hiszi itt, hogy Szalonikinek ez lesz a sorsa. Ezelőtt egy görög hadtest tartózkodott Szalonikiben, most csak 12.000 főből álló hadosztály. Itt tartózkodik Moskopulosz görög hadtestparancsnok is és igen diplomatikusan viselkedik. Parancs folytán meg van tiltva, hogy a görög tisztek a franciákkal vagy angolokkal érintkezzenek. Egyébként az angol és francia tisztek sem érintkeznek, még ezek nem is tisztelegnek egymásnak. Minden azt mutatja, hogy az angolok vannak fölényben, dacára annak, hogy a franciákkal szemben kisebbségben vannak. Az angol tisztek igen elegánsak s kifogástalanul viselkednek. A legénység felszerelése is elsőrendű, csak az a baj, hogy részegeskednek s eladogatják a felszerelésüket. Szalonikiben 1200 német, magyar és osztrák tartózkodott, akik ma már lgnagyobb részt elutaztak. Konzulátusaink még ott vannak. Megszólalt Péter Mrály. Szidja a szövetségeseit, leginkább Una Ház, Berlin, december 31. A „Kreutzzeitung“ írja a következőket: Péter szerb király, amikor menekülése közben Valonában tartózkodott, ott fogadta Cassoletti olasz képviselőt, akivel még svájci tartózkodása idejéből jó barátságban van. A szerb király ez alkalommal bizalmasan közölte barátjával, hogy a múlt év július havában feltétlenül teljesítette volna Ausztria-Magyarország ultimátumának követeléseit, ha előre látta volna a világháború eseményeit, ha csak sejtette volna, hogy szövetségesei mennyire megszegik a neki tett ígéreteket. A király elismerte, hogy Oroszország részéről egyenesen bátorították és felhívták, hogy utasítsa vissza a monarchia követeléseit. Az oroszok — beszélte Péter király — mindenekelőtt azt ígérték, hogy Ausztria-Magyarországot, mihelyt megüzeni Szerbiának a háborút, el fogjáközönleni az orosz csapatok úgyhogy nem is gondolhat ,anra, hogy katonai akcióba fogjon Szerbia ellen. A legutóbbi Balkán-háborútól még amúgy is erősen elgyengített szerb sereg csak olyan tartalékhadsereg számba ment volna. — A négyes szövetségi hatalmak —folytatta a király — tulajdonképpen csak 1917-re akarták a nagy háborút megkezdeni, mert csak akkorára tudta volna Oroszország teljesen kiépíteni stratégiai valutait. A szerajevói gyilkosság után a négyes szövetségi hatalmak tisztán látták, hogy nem szalai 1917-ig csodázniuk a háborút, mert számítaniuk kellett azzal, hogy a trónörökös pár meggyilkolása után Ausztria-Magyarország és Németország még erőteljesebb és gyorsabb fegyverkezés szükségét fogják látni. A szerb hadvezetőség 1914-ben egyáltalában nem volt felkészülve a háborúra. Főleg nehéz lövegekben, munícióban és orvosterekben volt nagy hiány. — Életem legje a a csőny több és leglealázóbb napjait kellett átélnem — beszélte el Péter király — amikor a négyes szövetségi hatalmak belátták, hogy Bulgária nem akar az ő balkáni politikájuk tehetetlen eszközévé lenni. Hízelgések és ígérgetések váltakoztak a legsúlyosabb fenyegetésekkel és zsarolásokkal. Macedóniáról való azonnali és feltétel nélküli lemondásunkat követelték és egyidejűleg sejtetni engedték, hogy Szerbia a bábom után sem fogja visszakapni Macedóniát, mert akkor kíméletlenül lehetne egyenesen vasöklöt mutatni Bulgáriának. — Valamennyi szövetségesünk — így fejezte be a király -- cserben hagyott bennünke, semmiféle ígéretet nem teljesítettek. A legszomorúbb szerepet Anglia játszotta ebben. Majd később évek múltán ki fog tűnni, hogy a nagy és büszke Anglia milyen szégyenteljesen ámította a szegény kis Szerbiát! « Szerbia és Montenegró a londoni egyezmény ellen. Berlin, december 31. A Morgenpost jelenti Baselból. Milánói jelentések szerint Szerbia és Montenegró vonakodnak hozzájárulni a londoni szerződéshez, amely szerint külön béke nem köthető.