Friss Ujság, 1916. január (21. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-01 / 1. szám

MI. F­R­S­S­S­U 3 S A­G 1916- Január 1. kenyérjegy tervezetét, amely három hétre szól és napi 2­1­ deka lisztről vagy 34 deka kenyérről szól. Az első kenyérjegy január 10-től 29-ig ér­vényes. A jegy ellenében csakis fe­hér lisztet és kenyeret lehet vásá­rolni, kenyérlisztet nem. Minden szelvény csak arra a hétre érvényes, amelyik­ a szelvénycsoport oldalán fel van tüntetve. A heti szelvény­­csoport 28 szelvénye a héten belül tetszés szerint használható fel; a szelvények közül 17 egyenkint 6 de­kagramm liszt vagy 8 dekagramm kenyér, 11 pedig egyenkint 6 deka­gramm liszt és 9 dekagramm kenyér vásárlására jogosít. A kenyéradago­kat azért kellett így elosztani, mert csak ily módon jön ki a törvényesen megengedett adag. A kenyér jegyen még az a megjegyzés olvasható, hogy lisztet és kenyeret csak a jegy előmutatása mellett lehet vásárolni. Az egyes szelvények múltakban nem érvényesek, azokat a jegyről csakis az elárusító (pék, kereskedő stb.) vághatja le. Minden szelvény tet­szés szerint fehér liszt vagy kenyér vásárlására jogosít. Figyelmezteti továbbá a tanács a közönséget, hogy saját érdekében mindenki őrizze meg liszt- és, keny­ér jegyét, mert el­veszett jegyeket másokkal nem pó­tolnak. A liszt- és kenyérjegy után­zása, másokra való átruházása vagy eladása, valamint a jegygyel üzleti visszaélés büntettetik. A kereskedők a náluk levő je­gyekről január 15—16-ig elszámol­ni tartoznak. A kenyeret általában csakis pékeknél lehet majd vásárol­ni, mert a főváros arra a térre akar lépni, hogy csakis pékeknek ad kenyérlisztet. Ez alól kivétel nem lesz. A­ kereskedők csak főzőlisztet fognak kapni, vagy jegy nélkül kik kaphatnak majd főzőlisztet, ez külön tárgyalás anyagát fogja ké­pezni. Szállodák időleges vendégje­­gyek alapán szerzik majd be a lisz­tet, illetve a kenyeret és a vendég­lőkben és szállodákban — különö­sen az idegenekre vonatkozóan — más kenyérjegyek lesznek érvény­ben, amelyek hasonlítani fognak a­­Bécsben érvényben levő kenyér­je­gyekhez. A vasúti vendéglőkre és az étkezőkocsikra vonatkozóan kü­lön intézkedés fog történni. A ren­deletnek a „nehéz“­ munkásra vo­natkozó rendelkezését az összeírás alapján fogják majd­ keresztülvinni, ami különösen azért bír fontosság­gal, mert a nehéz munkát végző egyéneknek napi 10 gramm kenyér­többletre van szükségük. LEGUJABB. Az athéni angol követség leveleiből. Be akarták csapni a görög királyt. Bécs, december 31. December 4-én egy osztrák-ma­gyar tengeralattjáró a Földközi­­tengeren elfogta Napier angol ez­redest, aki régebben Bulgáriában katonai attasé volt s később az athéni angol követséghez osztot­ták be, úgyszintén Wilson angol századost, a parlament tagját Az angol tisztek, mielőtt fogságba es­tek, táviratcsomagjukat a tenger­be vetették, de a tengeralattjáró személyzete kihalászta. A hajó, a­melyein az angol tiszteket elfog­ták, a Spetsai nevű görög gőzös volt s a két tiszt mint futár volt után a hajó fedélzetén. A kihalászott iratesemó az athé­ni angol követség hivatalos táv­irataim kívül a Görögországban levő angol tengerészeti misszió tagjainak s a követség személyze­tének leveleit tartalmazta. Jellemző ezeknek az iratoknak a tartalma az angolokra. Az egyikben Elliot athéni angol kö­vet tudatja Eduard Grey-vel, hogy a négyes szövetség többi kö­vetével együtt milyen követelése­ket terjesztett november 26-án a görög kormány elé. És pedig: 1. A görög csapatok visszavo­nása Szaloniki városából és kör­nyékéről. 2. Teljesen szabad rendelkezé­si jog a vasutak és az ország­utak felett, amelyek a határig futnak, különösen Krivoiak és Monasztir irányában, hogy úgy a városban, mint annak környé­kén minden intézkedést megte­­hessünk, amely védelmünk szem­pontjából feltétlenül szükséges, minthogy Szaloniki körül, és a Kalkidike félsziget előtt egy vé­delmi szervezet létesítése első­rangú fontossággal bír az expe­­diciós csapatok biztonsága te­kintetében. 3. A tengerek szabadsága, így az a jog, hogy a territoriális vi­zeken, a hajók és naszádok át­vizsgáltassanak, az ellenséges tengeralattjáróknak, operáció­­s élelmezési bázisuknak felkutatá­sa és megsemmisítése a territo­riális vizek és partvidékük tá­ján. Tekintettel arra a nehéz helyzetre, amelybe a szerb had­seregnek Albániába és Monte­negróba való visszavonulása juttatja a szövetséges csapato­kat, égetően szükséges, hogy szá­moljanak a követelményekkel, még­pedig nemcsak ígéretek, hanem tettek útján, így például Szalonikinek a görög csapatok által valló kiürítése által, hogy­ ilyképen mozgásunk s védekezé­sünk szabadságát ne korlátoz­zák. Az athéni angol követség egyik titkárának 1915. november 28-án kelt egyik leveléből. Nézetem szerint legjobb volna a királyt trónjáról elűzni és Ve­­nizelost a görög köztársaság el­nökévé kikiáltani. Úgy látszik azonban, hogy ilyen drasztikus eszközöktől mindenki visszariad. A legnagyobb szerencsétlenség az, hogy a király a hadsereg legnagyobb részénél igen nép­szerű. Az­­athéni angol haditengerésze­ti misszió egyik tagjának 1915. de­cember 2-án Athénben kelt egyik leveléből: Meg vagyok győződve­­ arról, az emberek és maga a király is belátja ma, hogy hibát követett el. A király azonban igen ma­kacs teremtés és konok marad. Az én meggyőződésem az, hogy e háború után királyoknak nem szabadna maradniuk, kik idézték fel a háborút és minden nyomo­rúságát, csak ők egyedül. W. E. urnak, az athéni angol követség titkárának Athénből 1915. december 2-áról keltezett le­veléből: Nézetem szerint nagyon, fon­tos, hogy mi megvessük a lábun­kat, hogy Szalonikit a tél fo­lyamán megvéd­elmezhessük, még akkor is, ha nem gondo­lunk nagy­ expedícióra. Ez az ellenséges erőiket lekötné és megakadályozná, hogy azokat visszavonják­ és más harctereket felhasználják. A görögök sok­kal jobban félnek a németektől, hogysem országukat védeni me­részelnék. Ők azt mondják, hogy szemlélők maradnak és beenge­dik az ellenséget, ha mi ragasz­kodunk ahhoz, hogy itt marad­junk. Ezek a leg­hitványabb ku­tyák, akiket elképzelhetünk. Min­den, amit tehetünk, az, hogy bennük velünk szemben na­gyobb félelmet gerjeszsztkik, mint amennyire ők a németek­től félnek. E célra ott van a mi erős flottánk, amely Melosnál várakozik és kész arra, hogy szükség esetén tüntetést rendez­zen-W. T. H. levele G. A. F. űrbe a londoni külügyi hivatalban. Azt hiszem, hogy a Dardane la históriát, ha lehetséges, ki kellene adni. Legfőbb ide, hogy kudarcaink sorozatát hel­­yezzük. Vakon beledolgozni csa azért, mert az ügyije bele ios tűnik és mert nincs meg az a erkölcsi bátorságunk, hogy vis­­szavonuljunk, az, mint idege diplomaták mondják, botorság A görögök bizonyára nem ér­demelnek egyebet, mint egy ah­pos rúgást. Felrobbant egy angol páncélos cirkáló A Kölnische Zeitung jelenti a hollandi határról. Londonban hivatalosan közlik: Le Havre-ban tegnap a Natal angol páncélos cirkáló a hajó belsejében történt robbanás következtében elsülyedt. A legénység­ből 400 embert megmentettek. (A Natal páncélos cirkálót az 1905-ik évben építették, 13.750 tonna nagyságú volt és legénysége 704 emberből állott.­ (M. T. I.) Vidám volt a háborús Szilveszter. Sokat gyűjtöttek a mentőknek és rokkantaknak A háború második Szilveszter éjszakáján zajos és kedélyes volt a főváros képe Zsúfolásig meg­teltek a kávéházaik, vendéglők, ■korcsmák és életveszélyes volt a tolongás a mulatóhelyek, színhá­zak előtt. Az idén Szilveszter han­gosabb volt, mint a tavalyi. A győzelmek és a biztos siker tuda­tának melege hatotta át az embe­reket. Mindenki azokra gondolt, azokra koccintott,­­ akik távol vannak. Rengeteg pezsgőt, bort ittak, de megereszkedtek a tárcák és sok-sok bankó, korona, fillér ju­tott azoknak is, akiknek keserű, marcangoló érzésű, fájdalmaktól vih­arzó volt ez az éjszaka, a jó­kedv éjszakája. . Már korán este szép leányok és asszonyok jelentek meg a helyisé­gekben önkéntesek vezetése mel­lett, a nagyobb csoportokat ön­kénteseken kívül tisztek is „vezé­nyelték“ s pénzt kértek a mentőt­nek. Kovács Aladár dr. kir. tan. mentőfőparancsnok s Karátsony gróf elnök személyesen dirigáltál a jótékonysági gyűjtést s a veze­tőség véleménye szerint szép si­kerrel biztat a gyűjtés. Számszerű kimutatás csak holnap készül. Szinte minden helyiségben akad­tak, akik felkiáltottak: — Mért csak a mentőknek gyűjt­­enek? Hát a rokkantaknak, az Őz­vegyeknek, árváknak miért hem? Ilyenkor előkerültek a kávéházas gyűj­tőperselyei s k­oronák, bankói hullottak az elesettek özvegyei ■ árvái, a rokkantak s vak hősök per­selyeibe. Bizonynyal nagy összeget fog ez is kitenni. Öngyilkos lett egy előkelő úri asszony Férje után a hálálban Szenzációs öngyilkosság történt ma a fővárosban. A két hét előtt elhunyt Hervey Dezső nyugalma­zott királyi vegyésznek és a szabad liceum titkárának özvegye Her­­mina­ut 35-b. szám alatt levő la­kásán ma délután szivén lőtte ma­gát és meghalt. özvegy Herveynét férje halála vitte a halálba. A csapás nagyon lesújtotta és azóta buskomor volt. Környezete előtt folyton hajtogatot­ta, hogy férje nélkül nem tud éln, és hogy öngyilkos lesz. Gyászát kívül azt is fájlalta, hogy szülei­től elszakította a háború. Ezek ugyanis Odesszában élnel és most nem tudott velük érint­kezni. Környezete hiába vigasztalta, de komo­r gondolataitól nem tudta el­téríteni két kis­fia sem, akik közül az egyik kilenc, a másik tíz éves. Végzetes elhatározását ma meg­valósította és férje után a halálba ment. Mindössze harminckét éves volt. Drámája fővárosszerte nagy részvétet kelt . Letartóztattak egy veszedelmes tolvajnőt• Betétes ta«cipős »»kisasszony* 1* a rendőrségen. Veszedelmes tolvajnőt sikerült ma a rendőrségnek elcsípni. Régen keresi már Nagy Marit, aki bár­csak 29 éves, máris rettegett tol­va­jnő s nemrégiben került haza Mária-Nosztráról, ahol betörésért két évet ült. Előbb az anyjához ment, azután­­Budapestre jött és itt nyáron szolgálatba lépett az Aréna­­után. Egyik vasárnap kimenője volt. A városligetbe a mutatványos bódékhoz ment, ahol megismer ke­leti egy férfival, akivel barátságot kötött. Ennek elmondta a múltját. Ez az ember — akinek a nevét a nyomozás érdekében egyelőre titok­ban tartják a leány szolgálati helye és az iránt érdeklődött, hogy gazdái vagyonos emberek-e. A leány elmondotta, hogy jómódú embereknél szolgál, mire a férfi rá­­vette arra, hogy lopásokat köves­sen el. A leány vonakodott, mert amint mondotta, őt ismeri Csiszár detektív. Nem kell félni, válaszolta a férfi, mert Ciszár már meghalt. (A leány ugyanis Csiszár detektí­vet, akit ismert, Csiszár rendőrfo­­galmazóval tévesztette össze.) A leány tényleg el is követte a­ lopásokat. Mindig más és más cse­­lédkönyvvel jelent meg a szolgálati helyeken. Többek között ellopta Kovács Erzsébet cseléd könyvét és azonkívül mint Varga Mari, Fehér Mari, Magyar Mari szerepelt. Leg­utóbb Prónay Alajosnénál szolgált a Fehérvári­ út 32. számú házban. A főkapitányságon nem tag­adta, hogy több lopást követett el, de hogy, hol, arra nem emlékszik. Az

Next