Friss Ujság, 1918. április (23. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

XXIII. évfolyam, 7F. szám rmom* , ›»»* »'» és iimnesptptfj S fitté* POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben, házhoz hordva Vidéken postai szétküldéssel egyr hónapra K 2.— negyedévre K 6.—■ Egyes czÁm ára : helyben, vidéken es pályaudvs'-›»» Hétköznap.............. 0 fillér. Vasár­ es ünnepnap ___ & ■ vuccit^* ts9 MMuinejpngzip & jfxcxGW* • IPMH FRISSUJSSC II 9 -lu. . ai...i L. . . u I.iuUILI ! ' . ia fledapest Wlf. 3.K«to BRKiwAiOcivy, VA4i,,.iVÖSAÖ fc KiAro’iir-'UAt.i V„ Hon/éd^sleza (O. »r. *«éoDi kiadéiur. M SMMKI ti » — — ur-#V M M t’A». _ _ a>-öé. Jj !*) fi Ki AN­CH rr A Ti.1 ,0K * Wkee*Lu/ i4 y^Arr | •’*l VL, Ars«i nL1»a­ut 6. A7 németek uj sikerei a nyugati fronton. 250*000 embert ves­­z . ——————i—ii—■—aa———ca—»mnas^— ián ■ irrnnii m— r rru,aiaiena»v.u.iw)u<»nniii i naasM-wa—c—wb—miwTrir’»iwmitivwMrMiA-im.^.i^--»t««n»..J—vw».T»- . - •m■, n „n,,,,,, ,,,,, ,, ftainégr (I __­n fő: a demokratikus választójog Az a kérdés foglalkoztatja és in­gatja a politikai köröket, hogy váj­jon melyik a jobb kivezető út­­ mostani helyzetből, a megegyezés, vagy a házfeloszlatás? A kérdés így nem helyes, mert a szempont, amelyből ki kell indulni, nem az, hogy ebből a helyzetből miként ju­tunk ki, hanem az, hogy miképpen válik hamarább törvénynyé a de­mokratikus választójog. Mert ez után a helyzet után megint jön egy másik helyzet, azonban a választó­jog demokratizálásának mielőbb meg kell lennie. A dolgozó és har­coló milliók jussanak végre ahoz az elemi joghoz, hogy a saját sor­suk intézésébe beleszólhassanak, másrészt ped­ig ezt a kérdést meg kell oldani és el kell távolítani a po­litikai életből, hogy végre munkához fogjon a parlament és megalapozza Magyarország jövőjét A házfeloszlatás mindenesetre radikális és biztos megoldás. Az új választásokon egészen biztosan nagy vereséget szenvednének a vá­­lasztójogi javaslat ellenzői. De a radikális megoldás nem jelent gyors megoldást. A választások erősen el­látnák a demokratikus választó­jog megvalósítását, mert hiszen te­kintettel a sok mindenféle körül­ményre, így többek között a mezei munkáiéra, különösen az aratásra, csak szeptemberben lehetne meg a választás. Az új képviselőház a leg­jobb esetben 1919. tavaszára tár­gyalhatná le a javaslatot, amikor még a jelenleg konzervatív és vá­lasztójogellenes főrendiház ellent­­állását kellene megtörni, ami csak a főrendiház megreformálásával le­hetséges. Erre pedig, ha a legkeve­sebb időt számítjuk is, legalább új-­­ ra egy esztendő volna szükséges. Vagyis, ha minden jól megy, 1920- ra volna meg a választójogi törvény. Körül kell tehát néznünk, nem lehetne-e olyan megoldást találni, amely jobban kedvez a demokrati­kus választójognak. A megegyezés volna talán ez a mód. Az volna a leghelyesebb, ha a munkapárt felis­merve azt, hogy akármit is csinál,­­ a demokratikus választójognak oka­­ vétlenül meg kell lennie, tehát le­gyen meg az ő beleegyezésével, vi­szont pedig a demokratikus vá­lasztójog hívei, egyedül attól a gon­dolattól vezérelve, hogy a választó­jog mielőbb meglegyen, ott, ahol ez nem ütközik a javaslat lényegébe némi engedménynyel építsenek aranyhidat a munkapártnak a tisz­tes visszavonulásra. Mindennél tei­m­teszgtesan egyes­­egyedül csak az legyen, és csak az lehet a szempont, hogy a demokra­tái­us választójog meglegyen és mi­nél előbb meglegyen.­ ­Megegyezés — vagy / százfeloszlatás? ! A Neue Freie Presse húsvéti számá­ban „Kompromisszum vagy házfelosz­latás Magyarországon" cím alatt a kö­vetkezőket írja: " A választójogi kérdésnek megegye­■ bigs,...Útján való megoldása mindinkább­­ előtérbe lép. A megegyezés alapján va­n 16 megoldása nem egyik, vagy m­ásik­­ párt, hanem elsősorban a választójog érdekében áll. A felelős tényezők és ez­t eresen kell hangsúlyozni, pillanata sem gondolnak a javaslat lényegénél­­ feláldozása árán létesítendő megegye­■ résre. A kormány ragaszkodik a Vol­­zsonyi-féle javaslat alapvető intézkedő­■ jeihez és ezen a téren olyan messzire­­ megy, hogy a választók számának , iOO.OOO-vel való csökkenését — körülbe­­­­lül ez a különbség jelenleg a kor­mány javaslata és az ellenzék követe­lései között — elfogadhatatlannak­­ tartja.­­ A munkapártnak tehát tovább menő­­ engedményt kell tennie. • Nem szabad elfelejteni, hogy úgy a m­­ Esterházy, mint a Wekerle-kormány a választójogi reform megalkotását min­den más kérdést megelőző feladata­­ gyanánt jelölte meg annál is inkább,­­ hogy nyugvópontra kerülvén ez az iz­­­gátó kérdés, szabaddá váljék az út a kormány munkaprogramjának megva­­­lósítására, d­e hogyan teh­et a javaslat mielőbbi keresztülvitelét biztosítani? Talán a házfeloszlatás által? Meg kell ezt az érvet vizsgálni a közelből. A mai vi­szonyok között a kormány a legkoráb­ban szeptemberben írhatná ki az új választásokat, mert sem a rekvizíció, sem az aratás ideje nem alkalmas ar­ra. Az új házban is erős ellenzék lép­ne fel a választójogi javaslattal szem­ben, úgy, hogy a javaslat, tekintettel arra, hogy közben más sürgős elintéz­ni valók is lesznek, egy éven belül alig volna a képviselőházban elintézhető. Feltéve már most, hogy a javaslat 1919 tavaszán keresztül ment a Házon, még mindig nincs végleg elintézve. A választójogi reform onnan a fő-­­ rendiház elé kerül, ahol, épen, mert nem megegyezésnek az eredménye, újabb küzdelmek tárgya lesz, a több­ségre való kevés kilátással. Nem ma­radna tehát más hátra, mint a főren­diháznak a reformja. A kormány a fő­rendiháznak igen alapos reformját vet­te fel a programjába, de egy ilyen re­form keresztülviteléhez megint idő kell. Újból egy évnek kellene elmúlnia, mielőtt ez a javaslat a főrendiház által­­ elfogadtatnék. Ez már két esztendő.­­ Azok a politikusok, akik a választó­­­­jog elsőségére hivatkoznak, vagyis a kormánynak azon kötelezettségére, hogy a választójogot, minden más fel­adatot megelőzően oldja meg, a ház­­feloszlatás taktikája által igen rosz­­szul járnának. Megegyezés útján a vá­lasztójogi reform rövid­­ időn belül el­intézhető, házfeloszlatás által az el­intézés két évvel ki­tolatnék, egé­szen eltekintve attól, hogy a választójog kérdése a két évi harc folytán igen sokat veszítene nép­szerűségéből. A megegyezés tehát a legkedvezőbb útnak látszik arra néz­ve, hogy az országot további meddő politikai harcoktól megkímélje, hogy a választójogi reformot a megvalósí­­t­­áshoz közelebb hozza és hogy a polit­i­tikai életben szabaddá tegye az utat­­­a jövő négy feladatai számára,­­ Hindenburg és Imdendorff a nyugati fronton. A húsvéti ünnepek után folytatják a választójog és az ezzel kapcsolatos kompromisszum kérdésében a tárgya­lásokat. A legnagyobb nyomatékkal is­mételni kell, hogy a megegyezés a jog­­kiterjesztés rovására nem jöhet létre. Ha a megegyezéses megoldás, amelyért oly sok komoly politikus harcol, vára­kozás ellenére hajótörést­ szenved a munkapárt makacsságán, akko­r a fe­lelős tényezők, tekintet nélkül a válasz­tójogi reform ennek folytán beállt több éves elhalasztására, élni fognak a Felségtől kapott felhatalmazással és teikérik ?Ebben a kérdésben az utolsó instanciának, a­ választóknak az ítéle­tét" . A németek tért hódítanak 75 ezer, a foglyok szalm­a Berlin, március 31. éi nagy főhadiszállás közli március Alién: Xmigali harctér. Az Ancre felső fo­lyásain nyugatra emelkedő magasla­­tokon visszavertük az angolok ellentá­madásait. .1 Somme és az Oise között té­mádá­­sunk újabb sikerekkel járt. A Luce-patak mindkét oldalán át­törtük az angoloknak francia ezredek által megerősített legelső vonalait, ro­hammal elfoglaltuk a völgyben fekvő Aubercourt, Hangard és Demain falva­kat és az ellenséget leghevesebb ellen- tímadásai dacáróa Moreuil-re és az et­től északra fekvő erdős magaslatokra vetettük vissza. Mercuil és Noyon közt megtámadtuk az újonnan harcba vetett, felvonulóban lévő francia hadtesteket. Montdidiertől északra az Avre- és Don-lapályon át visszavetettük az ellenséget és a nyuga­ti parton emelkedő magaslatokat ro­hammal elfoglalták. A franciáknak Montdidiertől nyugat­­ra és Fontaine, valamint a meghódított Masnil ellen több ízben megismételt el­lentámadásai véresen meghiúsultak. Fontainet este rohammal elfoglal­ták és Mesnilt pedig szívós harcban megtartották. Montdidiertől egészen Noyonig tá­madó csapataink az ellenséget frissen ásott árkaikból Assauvillersen, Robot-n és Hainvillersen túl, valamint Thies­­courtra és Ville-re vetettük vissza. A franciák erős támadásai itt is össze­omlottak. Noyontól délnyugatra rohammal el­foglaltuk az Oise-ot uraló Renaud-erő­­döt. Az arcvonat minden részéről az ellenség igen súlyos véres veszteségei­ről tesznek jelentést. A többi harctérről nincs újság. leidendorff, első főszállásmester.­­*• Berlin, április 1. A nagy főhadiszállás közli: Nyugati harctér: A Semmiétől észak­ra fekvő csatatéren a­ tüzérségi és ak­navető harc este feléledt A Luce-partak és az Avre között folytattuk támadásainkat és elfoglal­tuk a Mercailtől északra emelkedő magaslatokat. Az angolok és franciák, akik többizben eredménytelenül intéz­tek ellentámadást, súlyos vesztesége­ket ezen védték. Az Avre nyugati part­ján helyi előretörésünkkel elfoglaltuk az arrachisi erdőt. Francia hadosztályok tegnap .

Next