Friss Ujság, 1918. április (23. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-03 / 79. szám

*****’ fofolyami. fo szám 1918. ápriliw Szerda POLITIKAI NAPILAP. __ W bzjsrkf­sztösítö, igazgatóság ELŐFIZETÉSI ARA: ^HB B^B ■ ÉKk éP&i ■ ■ fig mm *s kiadóüiv^taTj: HWybMi: házhoz hordva Bg SM H B BilB P 1 B S&Flik EwWk V” ’'cm,ati'uU:2a 10­ **• VWáfcan poaUi szátfcOldáaaei Hm IgLJp m m ySfey Mm & WLm IS 18 Sserk. uiolov ísz-iu hónapra K 8—aom­adávroKSr- BE B H §§ M S -Iffi EE Souv. ^ Z I It-sa. as^aa-s-auj-j. f IfillJiJ KJ fij ál II ibl sShT*Mw"ZZZ» mm. Bi ■ ■ m W^m wWf Vn, RéKi^i-u^ vi.4«*am r«i. 8.8.)-. Czernin nyilatkozik a békéről. Változatlan a hely­­e a nyugatom.— —WEB—CTh—IP—rm tjfU—— I ..----.rrmr-rtruj... . xma-.j. • -------»—rumiam II ■ II ■ I II I .... Nincs válság­­ ■4tmmt előre látható volt, husvét •bán Mtés erejével bontakozott ki ■ politika viharzása. A miniszter­­elnök a királynál volt ma kihall­gatáson, aki kü­lönkihallgatáson fo­gadta Apponyi Albert grófot és Windischgraetz Lajos herceget is. Andrássy Gyula gróf is tanácsko­zott több politikussal, köztük Vá­­monyival is, akivel előbb — még vasárnap — Wekerle beszélgetett. E hírekből természetesen némi izga­lom, hangulat-felpezsdülés keletke­zett s a politika örök szerelmesei sokkal nagyobb és döntőbb esemé­nyeket olvastal­ ki e tények össze­­tevéséből, m mint amiket e természe­tes folyamat jelent. Sőt egyes vér­­mesebb lapok már válságról is ad­tak ki félreérthetetlen szándékú, ele annál alaptalanabb következtetése­ket. A tény ennél sokkal kevesebb. E héten folytatja a választójogi bi­zottság a javaslat részletes vitáját s a jövő héten összeül a képviselőhöz, amelynek le kell tárgyalni az adó­­javaslatokat, lehet egy időben a vá­lasztójogi bizottság üléseivel, le­het, hogy csak azután. Amikor te­hát oly fontos fordulóhoz et a vá­lasztójog ügye, igen természetes, hogy a módozatokról tárgyalni kell a királylyal is és a pártvezérekkel is. Ennél semmi sem természete­sebb, nem jelent tehát ez válságot,­­ amelyről most szó sincs, szó sem lehet. .- A választójogot diadalra kell vin­­j­ni. Ezt vállalta a kormány teljes meggyőződéssel és vállalja most is. Az a kérdés csak, hogy e győzelmet mily után kell és lehet elérni. A­­ munkapárttal való megegyezéssel­­ vagy választással? Ez a kérdés, ez­­ a sarkpontja a helyzetnek. Hogy a kormány hogyan juttatja­­ diadalra a választójogot, megegye-­­ zéssel-e vagy választással, az nem­­ a kormánytól függ, hanem egyedül­­ a munkapárttól. A kormány tagjai teljes egyetér-­­ tésben vannak abban a kérdésben,­­ hogy a javaslatból mit lehet enged­­­ ni, hogy melyek azok a részletek, a­­­melyek érintik a javaslat lényegét,­­ ahol tehát egy toh­át sem enged és a­melyek azok, amelyek nem érintik­­ a lényeget s amelyek tehát meg­egyezés tárgyai lehetnek, ha e rae­r­e­egyezés biztosítja a választójog el­veiben érintetlen, sima és gyors megszavazását. Az egyetértés e kér­désekben annyira kialakult és lelk­­es, hogy a kormány tagjai közt­ül nincs eltérés a részletek legkisebb árnyalatánál sem. A munkapárton a sor tehát, hogy­­ döntsön. Ha elfogadja a javaslat fl­ama pontjait tisztán, épen, fertőzet­­lenül, amelyeket a kormány lényeg-­­ bevágóknak tart: sikerül a megegye- , zés, gyorsan és zökkenő nélkül győz *. • megegyezéses béke. Ha nem fo- fo­gadja el, ha maradiságból, csokö­­r­­nyösségből vagy­ politikai taktikából a harcot kezd e lényeges szakaszok el- j­e­len, jön a választás. Döntsön a nem­zet! S a nemzet döntése — mindenki érzi és tudja — diadalra fogja vin­ni a választójog ügyét. A kormány nem keresi a harcot, Wekerle nem akar mindenáron vá­lasztást, megegyezést óhajt, de ha a munkapárt nem teszi ezt lehetővé, vállalja a harcot s megcsinálja a rá­­kény­szerí­tett választásokat. Mert kormányozni akar, programmja alapján, amely a becsületes válasz­tójog, kitűzött céljáért, a radikális választójogért s programútjából nem tágin Wekerle bátran vállalhatja a har­cot, hiszen mögötte a nép és vele a királyi akarat s ő sohasem lesz olyan nyilatkozatot, hogy háború­ban a nemzet nem választhat, ami­kor e kérdéseket a parlament tár­gyalta, Ő nem is volt tagja a Ház­nak. Tiszta hát a helyzet képe­s nem lehet szó válságról sem. A kormányt pártja támogatja, amely mögött az ország­­ programmja a korona bi­zalmán alapszik. Válságról csak akkor lehetne szó, ha megvonná bi­zalmát tőle pártja vagy a király. De mert mind a két tényező teljes bizalma támogatja, mert sziklaszi­­lárdan áll lefelé és fölfelé egyaránt, ki b­eszélhet hát válságról ? Most dönteni kell és a döntés meg is lesz. A kormány programmja tiszta, célja egyenes, helyzete vilá­gos. Ellenfelein áll: válaszszanak, akarnak-e becsületes megegyezést, vagy a harcot választják-e, amely­nek egyetlen áldozata ők lesznek! A választójog soha, semmi körül­mények közt! Az győz — ha lehet — békés megértéssel gyorsabban”", simábban — ha kell — választások, harc árán nem kevesebb olcseséggel és bizonyossággal t­kinteni, mintha az éket akarna verni a m­onarkia és N­émetország közzé mert bizonyára tudjja Yvn­son is, hogy ez lehetetlenség, hít nem tulajdonítjuk ezt annak a felismerésnek, hogy a m­on­­arkia uralkodójánál, békeszeretete ré­vén, kedvező talaj a béke magjának. Ezután megismételte azt a kijelenté­sét, hogy a Wilsorp február k­­iki be­szédében kifejtett jp.egy alapelve az ál­talános béke szánjára alkalmas alap lehet. — Éhez — úgymond — teljes mér­tékben hozzájárulok. Wilson elnök úr négy pontja megfelelő alap az á­ltalá­­nos békéről való eszmecsere megkez­désére. Hogy az el­nök úrnak az a fá­radozása, hogy szövetségeseit is erre az alapra állítsa, eredményes lesz-e, vagy sem, arról nem szólhatok. Isten a tanúm, mi min­ iden lehetőt megkísé­reltünk, hogy elkerüljük az új offenzí­vát. Az antánt neki így akarta. C­lémenceau úr a nyugati offenzíva megkezdése előtt kis idővel megkér­­­dezte tőlem, hajlandó lennék-e tárgyal­ni és milyen alapon. Berlinnel történt megállapodás alap­ján azonnal azt válaszoltam, hogy hajlandó vagyok tárgyalni és Francia­­országgal szemben a békének semmi más akadályát nem látom, mint El­­­zász-hotharingiáh­oz való igényét. Er­re azt felelték Párásból, hogy ilyen ala­pon nem lehet tárgyalni. Ezután már nem volt más választásunk. A hatalmas küz­delem­ már megindult a nyugati harctéren. Az osztrák-magyar és a német csapatok vállvetve harcolnak, ahogyan együtt harcoltak Oroszország­ban, Szerbiában, Romániában és Olasz­országban. Együtt harcolunk Ausztria- Magyarország és Németország megvé­­delm­ezéséért. Bármi történjék is, mi nem fogjuk Németország érdekeit cser­ben hagyni, ahogyan Németország sem hagyott magunkra minket. A dunai hűség nem kisebb a német hűségnél. Mi nem harcolunk hódító célokért, sem a magunk, sem a németek javára. De együtt maradunk mindvégig, hogy megvédjük magunkat, állami életünket és jövőnket. Ezután ismertette az ukrán és or­osz béke hatását. A blokádot át kellett tör­ni s a jövő fogja bizonyítani, hogy az Ukrániával való békekötéssel szivén ta­láltuk ellenségeinket. " Romániával oly békét kötöttünk­am­ely barátságos szomszédi viszony ki­­horulási pontját képezheti.­­ A jelentéktelen határkiigazítások, melyeket elértünk, nem jelentenek hó­dítást. Majdnem lakatlan vidékről van szó, mely tisztán katonai biztosítás céljaira szolgál. Azoknak azonban, a­kik ragaszkodnak ahoz, hogy e kiiga­­­­zítás hódítás fogalma alá esik s akik következetlenséggel vádolnak meg, csak annyit válaszolhatok, hogy a delegá­ciók ülésein számtalanszor nyilváno­san tiltakoztam az ellen, hogy ellensé­geinknek menlevelet állítsunk ki, a­mely azokat további katonai kalandok veszélyei ellen bebiztosítaná. Nem az én hibám, hogy Románia nem foglalt helyet Oroszországgal egyidejűleg a békét tárgyalók asztalánál. Oroszor­szágtól talpalattnyi földet sem kértünk, Romáim elmulasztotta a kedvező fil­­atalmat. Az elsőrangú köntör kereskend­ai m­­uiarwa­ ­ iiiíios ikidüidi' iue^ia ugiui. irout scbesüttjeáit. C$ernin beszéde a román békéről Clemencean békeaj­ánlatot tett a­ntonarhidnaft Erős támadás a czernist elleni Bécs, április 2. A bécsil 188^utan$$és pártjainak ve­zetői ma megjelentek Bécs polgármes­terének vezetésével Czermnin gróf kül­ügyminiszternél, aki Weisskirchner dr. polgármester beszédére, amelyben ez az élelmiszerhiányról és az általános kül­politikai helyzetről szólt, nagy be­szédben válaszolt. Szeruin gróf beszé­de elején kijelentette, hogy jobban sze­retett volna a delegációkban nyilatkoz­ni, d­e miután ez nem­­ lehetséges,"­á­­ megjelentek előtt fejti ki a jelenlegi nemzetközi politikai helyzet képét. — A román békekötéssel befejeztük a háborút Keleten. Három békét kö­töttünk: Pétervárral, Ukrajnával és Romániával. A háború egyik fejezetét elintéztük. Mielőtt rátérne, úgymond, az egyes békeszerződések részleteire, visszatért az Egyesült államok elnökének ama fejtegetéseire, amelyek során január 24-én az osztrák delegáció külügyi, túl­zottságában elmondott beszédére­ vála­­szolt. Wilson beszédét nem kell úgy le­

Next