Friss Ujság, 1918. augusztus (23. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
1918. augusztus 1. , FRISS ÚJSÁG mintét valamennyiünket összeköt, az a közös érdek és közös kívánság, hogy a rend, a szociális béke és az állami önállóság Ukrajnában biztossévá legyenek. Aki Ukrajnában ellene van a rendnek, a szociális békének és az állami függetlenségnek, az ellenünk agitál,, mint a legutóbbi véres esemény is mutatja. Mindez eléggé mutatja, hogy milyen körökből való lehet az, aki a gyilkosságot elkövette. Meggyőződésem azonban, hogy ilyen eszközökkel ellenfeleink nem fognak célt érni. Az ukrán békét Németország, Bulgária és Törökország már elismerték. Mi megtaláltuk egymást, mert barátaink felismerik a szükségét annak, hogy Ukrajna állami önállóságát biztosítani kell. Ezen a barátságos állapoton semmiféle gyilkosság és merénylet se tud majd változtatni Berlini táviratok szerint az egész berlini sajtó behatóan tárgyalja Eichhorn meggyilkoltatását. A szabadelvű német lapok megállapítják, hogy az Oroszországgal és Ukrajnával kötött békék a keleti kérdést még nem juttatták nyugvópontra és még sok dolgot fognak adni a német birodalomnak. A szabadelvű német sajtónak egyes orgánumai komoly tünetnek tekintik a gyilkosságot arra, hogy az ukrán béke még nem nevezhető véglegesnek. A Berliner Tageblatt szerint a kievi merénylet ugyanannak a nagyarányú tervnek egyik részlete,, amelynek Mirkaci gróf meggyilkoltatását is tulajdonítani lehetett. A jobboldali sajtó azt követeli, hogy a német kormány a legerősebb rendszabályokkal lépjen fel Ukrajnában. Reventlov gróf a hódításpárti Deutsche Tageszeitungba cikket írt a merényletről, amelyben azt követeli, hogy a német tekintélyt Ukrajnában minél hatékonyabban és láthatóbban kell fentartani és érvényt kell szerezni a német hatalomnak mindenütt, ahol az ügy érdeke megköveteli, ennek lényeges alkotórésze. Ugyanez áll a közjogi, a magánjogi jogviszonyok helyreállítása, a polgári károkra vonatkozó szabályok, a hadifoglyok és polgári internáltak kicserélése, közkegyelem adása, úgyszintén az ellenfél hatalmába került kereskedelmi hajókkal és rakományaikkal követendő elbánás tekintetében is. V. cikk: Ez a békeszerződés meg fog erősíttetni. A megerősítő okiratok Bécsben fognak kicseréltetni. A finn-magyar- GSZtrák békeszerződés Vekeke Sándor miniszterelnök manyújtotta be a képviselőháznak a Finnországgal 1918. május 29-én kötött békeszerződés ésa kapcsolatos nemzetközi okmányok becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Az első okmány maga a békeszerződés, amelyet Auszria-Magyarország kötött Finnországgal, a második az osztrák-magyar-finn jogi és politikai kiegészítő szerződés, a harmadik a gazdasági szerződés, a negyedik okmány a békeszerződéshez, továbbá a jogi, politikai és gazdasági kiegészítő szerződéshez csatolt pótjegyzőkönyv. Mindezeket a szerződéseket az állam törvényei közé iktatják. A monarkia és Finnország békeszerződését a mi részünkről Burián István gróf külügyminiszter és Mérey Kajetán meghatalmazott nagykövet, a finn kormány részéről Hjelt Edvard Immánuel dr. államtanácsos és Serlachius Allan finn ügyvivő írták alá Bécsben 1918. május 29-én. Cikkei így hangzanak: I. cikk. Ausztria-Magyarország és Finnország kijelentik, hogy közöttük nincs hadiállapot és hogy el vannak tökélve arra, hogy ezentúl egymással békében és barátságban élnek. II. cikk. A diplomáciai és konzuli érintkezés" a szerződő felek között a békeszerződés" megerősítése után nyomban meg fog indulni. A konzulok működésre bocsátása kölcsönösen külön megállapodások tárgya lesz. III. cikk. A szerződő felek kölcsönösen lemondanak hadiköltségeiknek, vagyis a hadviselésre fordított állami kiadásoknak, valamint a hadikároknak, vagyis azoknk a károknak megtérítéséről, amelyek a hadműveleti területeken katonai intézkedések következtében, ideértve az ellenséges országban igénybevett mindennemű hadiszolgáltatást is, érték őket és honosaikat. IV. cikk. A gazdasági viszonyokat a szerződő felek között külön szerződés fogjaszabályozni, amely e békeszerző- A választójog a főrendiházban ! A főrendiház ma kezdte meg a választójogi javaslat tárgyalást. Az elnöki jelentések döntése után Károlyi József gróf szólalt fel A lapok- ban olvastam, — mondta — hogy két hústalan napot rendeltek el és pedig keddre és csütörtökre. Tekintettel ar-ra, hogy az ország lakosságának 57 százaléka a római katolikus és az vallási kötelmeinek a pénteki böjt tekin- ■ tetében nehezen tehet csak eleget, a keddi és csütörtöki hústalan napnak , kedd vagy péntekre, illetőleg szerdára vagy péntekre való megállapítását kérem. Wekerle Sándor miniszterelnök azonnal válaszol Károlyi Józsefnek és kijelenti, hogy a hústalan napokra való közlemény a lapokban tévesen jelent meg, mert a böjtnapok eredetileg is keddre és péntekre voltak megállapítva. Ezután Juhász Andor előadó ismertette a főrendiházi bizottság jelentését a választójogi javaslatról. Ha végrehajtható volna a népoktatási törvény, akkor ma nem kellene azon vitázni, négy vagy hat osztály legyen-e a cenzus. Oktatásügyünk elmaradón. Ha ez megjavul, akkor minden önjogú magyar polgár szavazó lesz. A javaslat elfogadásától a pártviszonyok javulását és a nemzet egybeolvadását várja. Gróf Ilajláth József: A választójog terén a jogkiterjesztés híve, de csakis kellő biztosítékok, mellett, amilyet, a nemzeti állam szempontjából figyelembe kell venni. Gróf Sigray Antal nagyrészt egyetért Majláth felszólalásával. Gróf Széchenyi Aladár szólalt fel ezután. Beszéde némi feltűnést keltett, mert bár hivatalban levő főispán (somogyi), a kormány javaslata ellen foglalt állást. Gróf Apponyi Henrik csak azért szavazza meg a javaslatot, hogy végre lekerüljön a választójog a napirendről. Berzeviczy Albert kifejti, hogy a választójog nem egyedül a szociáldemokrata pártnak, hanem az egész országnak ügye. Az a felfogása, hogy ezt a javaslatot a főrendiháznakváltozatlanul kell elfogadnia. A javaslatot sem elégíti ki teljesen, mert megegyezés eredménye, de a tapasztalás mutatja, hogy ezek a jobbak és helyesebbek, mint az olyan győzelmek, amelyek egy legyőződőt hagynak ,hátha -s ez a legyőzött sohasem nyugszik be a sorsába. A délutáni ülésen a Választójog további tárgyalását megelőzően Csernoch János bíboros hercegprímás kér szót . A közeljövőben — úgymond — a király születése napját fogja ünnepelni és felhívja a főrendiházat, hogy ez alkalommal a szokottnál is melegebb és belsőségteljesebb formában üdvözölje az uralkodót. Ezután folytatták a választójogi jajvaslat tárgyalását Prohászka Ottokár szerint ily fon- -• tos javaslat megvalósításához szükséges.. , a főrendek lelkes ügyszereteté. ! Üdvözlia javaslatot, amely megegyezés ■ eredménye. Ő nem ellensége a zsidók• nak, nem gyűlöl fajtákat, csak félti ■ nemzetét azoktól az elemektől, akik fölébe helyezik mindennek anyagi érdekeiket s akiknek értelmessége vesze■ desincs a magyar fajtára. A Galíciából bevándorolt elemeknek semmi esetre sem adna választói jogot. " Balthazár Dezső református püspök. . szerint kár volt e választójogért oly ■ hogy hűhót csapni. Még a válóhyié valamelyes volt, de ez nem sokkal fs több a semminél. Kár volt a nagy kérdések sürgős perceiben e kérdést pártérdekké alacsonyítani le. A királyra e javaslatnál ne hivatkozzanak, mert ez min helyes. Szerinte fő jogcímül a magyarul írni-olvasni tudást kellett volna tenni. Neki a javaslat nem kell , Hekerle Sándor miniszterelnök kéri a javaslat elfogadását és vitázik a vita szónokaival. E javaslatot nem tartja eszményinek, nem is lehet az, hiszen megegyezés eredménye. A javaslat vezéreszméje a nemzeti jelleg megóvása és az értelmiség vezető szerepének biztosítása volt. A katonák választójogát ki fogják terjeszteni a véderő Reformmal. Szeretett volna jogot adni a nőknek is, más tekintetben is ki akarta terjeszteni a választói jogot, de mert az az érdek, hogy e kérdés minél előbb nyugvópontra jusson, megkezdődhessék a munka, kéri e javaslat elfogadását, amely a jogkiterjesztés terén csak első lépés. Tiltakozik a nemzetiségek elnyomása ellen. Nemzeti szempontjainkat azonban meg kell védenünk, meg is védjük: a véderő kifejlesztésében és népoktatási intézkedéseinkben. A galíciaiak veszedelme a javaslatnál fenn nem forog. Ő az antanttal nem vitázik mindennap s ezért nem felel a Sigray és Apponyi kérdéseire. Fontosnak tartja a választási eljárás tisztaságát s ezt a javaslat biztosítja, örül, hogy a javaslatban megegyezés történt, mert ha ez nem sikerült volna, elkerülhetetlenek lettek volna az öszszezördülések a képviselőház és a főrendiház közt, ami ártott volna a főrendiháznak. Magasabb szempontok vezették őt arra, hogy meggyőződését alárendelte egy megegyezéses javaslatnak. Dolgozni akar. A rendőrséget, a közigazgatást akarja megjavítani, közegészségi intézkedéseket óhajt életbe léptetni s az oktatásügyet akarja fejleszteni. Hogy dolgozhassanak, e kérdést kellett nyugvópontra juttatni s ez sikerült is. Ne illessék a következetlenség vádjával, ha nem azokkal jár egy utón, akik politikai barátai voltak, de őt elvei vezették csupán. Kéri a javaslat elfogadását. (Zajos helyeslés.) Ezután a főrendek a javaslatot általánosságban elfogadták, áttértek a részletes tárgyalásra. Balthazár Dezső kéri a választói jognak nőkre való kiterjesztését. Ennek elvi kijelentésére indítványt tesz. A javaslat mellett egyedül Balthazár Dezső szavazott. A főrendek ezután elfogadták a javaslatot részleteiben. Több kérvény elintézése után az ülés véget ért. zi román betörők brassói barátai , Kolozsvár, július 31. A kolozsvári honvédhadosztálybíróság előtt augusztus 8-án kezdődik annak a nagyszabású bűnpérnek a tárgyalása, amelyben Brassó város intelligenciájának nagy része szerepelni fog. Tárgyalásra kerül az állam hartiereje ellen elkövetett bűntettel vádolt brassói vöröskereszt-egyleti tagok bűnpöre. A legelőkelőbb brassói úrasszonyok és usilányok kerülnek a vádlottak padjára, azért, mert résztvettek a román betörés után Baluelescu Maria elnöklete alatt megalakult brassói román vöröskeresztegylet működésében. Amint azt a megszállás alatt Brassóban megjelenő Gazetta Transsylvania megírta, Bajuelescu Mária, a brassói román nőegylet elnöknője az egyesület tagjait, valamint a többi brassói román nemzetiségű leányokat és asszonyokat 1916 szeptemberé-iban gyűlésre hívta. A Katalin utcai román internátus helyiségeiben lefolyt alakuló gyűlésen Baluelescuné nagy lelkesedéssel jelentette be, hogy végre elérkezett az a régen várt idő, amikor minden román szív együtt ver, együtt dobog, amikor itt vannak a román katonák, akiknek minden román nőnek segítenie kell. Bajuelescu Mária a lelkesedéstől kényes szemekkel szólította fel a jelen voltakat arra, hogy segítsék a románokat. Erre határozatukig kimondották, hogy megalantják. A brassói románt vöröskereszt egyletet és azt belekapcsolják a romániai vöröskereszt-egyletek szövetségébe. A megválasztott Baluelescu elnöknőn kívül Dusán Miklósné, vaskereskedő neje és két leánya, Stella és Margaréta, Puskáés József ügyvéd és felesége, dr. Maga Konstantin ügyvédnő, Diana Lia orvostanhallgatónő, Páskorni Dóra, dr. Vetér Gusztáv ügyvéd elvált felesége, dr. Budidon Tibériuszné, az Albina igazgatójának neje, dr. Dán Emil ügyvédnő és Maxmilian Józsefné, a brassói gör. kel. lelkész felesége ellen emelt vádat a honvédügyészség. A vád szerint az említett aszszonyok Berdta Pompejusné a kolostor-utca 7. szám alatti házának erkélyéről nézték végig a románok brassói bevonulását, akiknek érkezése hírére felvirágozták az erkélyt, a román katonák felé virágokat szórtak, őket kórházban ápolták és a sebesült románok részére gyűjtöttek. A vád alá helyezett brassói hölgyek, akik Pécsen vannak fogságban tagadják bűnösségüket és azt állítják, hogy csupán jótékonyságból vállalkoztak betegápolásra. A tanuk ellenben azt vallják, hogy a vöröskeresztes hölgyek igen meleg barátságban voltak a Brassóba bevonult román tisztekkel. A főtárgyalásra Brassóból ötven tanú volt beidézve, köztük dr. Horfur Ferenc püspöki vikárius, Meisel József apátplébános, több ügyvéd és orvos, a város legszámottevőbb tagjai. I Interpelációk a képviselőházban Foglyok sorsáról, katonai sérelmekről, termésrendeletről A képviselőház mai ülésén, miután- a tegnapi javaslatokat , elfogadták har-madik olvasásban, Bartha Ödön ismertette a katonák ellátásáról szóló javaslatot. Egry Béla ajavaslattal kapcsolatosan szükségesnek tartja, hogy a katonák, tisztek és legénység illetményeit felemeljék. A mai illetmények olyan alacsonyak, hogy a sebesültek, még mielőtt felgyógyulnának, visszakéredzkednek a frontra. Itthon a katonákat a mai illetményeik mellett éhhalál fenyegeti. — A vitát holnap folytatják, áttérnek az interpellációkra. Gyapati Pál kéri a csendőrség újjászervezését. Popovics Sándor kijelenti, hogy hamarosan szőnyegre kerül a kérdés. Fényes László Oroszországban levő hadifoglyaink hazaszállítása ügyében interpellál. Az volt a hit — urmond —, hogy a fogságbajutottak lesznek a vész veszteségtől megkímélt fiai a nemzetnek. A foglyok életének biztonsága az ellenséges országokban megszűnt. Már Szerbiában rengeteg hadifogoly veszett el, most pedig Oroszországban vannak bizonytalan helyzetben. Nem biztosítja hadifoglyaink helyzetét a breszt litovszki szerződés sem. Foglyaink nem tudnak hazajönni, mert nincs pénzük. A németek gondoskodtak róla, hogy katonáik pénzhez jussanak. Az Oroszországban levő foglyok jelentkeznek pénzért a dán követségen, onnan azonban elutasítják őket azzal, hogy az osztrák-magyar kormány nem küldött pénzt, sőt tartozik két millióval a követségnek, amit felszólításra sem fizetett meg. A foglyok odakünn bőven tapasztalhatták, mennyivel inkább gondoskodik a német kormány alattvalóiról, mint a mi kormányunk. A gyűjtőállomásokon a németek jóindulattal, szeretettel, pénzzel, ruhával fogadták a hazatért katonákat, nálunk erkölcsi vesztegzárral. Minden segítség nélkül maradva, katonáink beállottak a vörösgárdába. Százezrek állottak már be a gárdába. Felhívja a kormányt, tegyen jelentése a Háznak, milyen intézkedéseket tesz, hogy fogoly katonáink hazajöhessenek. Az interpellációra a kormány nem ad választ. Försler Aurél kéri ezután a fejadag felemelését, Fényes László a fiumei 5. számú tengerpartvédfilan szakai szaklótalanság