Friss Ujság, 1919. február (24. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-01 / 28. szám

2 a részvényt, hane­m a részvényest adóz­tatnák meg az összvagyona alapján. A kormány igen szigorú intézkedé­seket léptet életbe­, amely büntetni fog­ja azokat, akik­­el akarják titkolni a vagyonukat. A vagyonadót törlesztéssel is lehet fizetni, természetben is, de előnyt adnak anna­k, aki egy összegben és készpénzben fizet. E kérdésekkel értekezlet fog fogla­alkozni, amely hétfőn kezdődik. A javaslatot valószínűleg február végén nyújtják be. Kavarodás az egyetem körül. Az egyetem tanácsa ismét felkereste Károlyi Mihályt és Berinkey Dénest és orvoslást kért a­z egyetem önkor­mányzatát ért sérelemért. Károlyi Mihály­­köztársasági elnök válaszában a következőket mondotta: — Jelenlegi hivatásomban intézke­dési jogom nincs, "­mert az intézkedés joga a minisztert és a minisztertaná­csot illeti, érdemben tehát választ nem adhatok. Annyit azonban általá­nosságban elmondhatok, hogy méltá­nyolni tudom azt, hogy a tanári kar az egyetem önkormányzata fölött gondo­san őrködik, viszont a tanári karnak is meg kell azonban érteni, hogy forra­dalmi időket élünk és hogy a forra­dalom október 31-én még nem fejező­dött be. A forradalom rendszerválto­­zást jelent, amelynek az egész vonalon meg kell történni. — Olyan uj tanárokat kell küldeni az egyetemre, hogy az uj irányzat is képviselve lesz ott. Az egyetem tanácsa ezután Berin­key Dénes miniszterelnököt kereste fel akivel hosszabb ideig tartó tárgya­lásokat folytatott. Beavatott helyről arról értesülünk, hogy amennyiben az egyetem tanácsa nem tenné magáévá a kormány álláspontját, a kormány az egyetem élére kormánybiztost fog ki­nevezni. A földbirtok-reform. Buzsa Barna földmivelésügyi minisz­ter néhány módosítást végzett a föld­­birtokreform-jav­aslaton, úgy hogy most már a módosított tervezet kerül a minisztertanács elé. A módosítás" különösen az ideiglenes rendezésre,vo­­natkozik s lényege az, hogy ott ‘ahol szükséges ‘és ahol máskép nem remél­hető, hogy a tavaszi munkát elvégez■­­­hetik, addig is míg a szabályszerű ren­dezés megtörténik, a törvény felhatal- l mazást ad a földmivelésügyi minisz­ternek és a birtoktanácsnak az ideigle­nes rendezésre. Vagy úgy történik az ideiglenes rendezés, hogy megindítják a kisajátítási eljárást és az igénylők birtokába bocsátja a földet, akik azután vagy közösen, vagy felosztva egymás között művelik meg az ingatlant, vagy pedig ideiglenesen bérbe adják az igénylőknek a földet részes művelésre, akik szintén közösen, vagy egymás közt felosztva veszik bérbe vagy művelik meg. A törvénytervezet ilyen módon megadja a lehetőségét annak, hogy­ a birtoktanács vagy a miniszter már ezen az alapon s főleg a tavaszi munka biz­tosítása végett hozzáfoghat a birtok­­reform ideiglenes megvalósításához­. Ezenfelül még kisebb módosítások is vannak a javaslaton. Nagygyűlést tart vasárnap a Károlyi-párt. A Károlyi-párt igazgatósága pénte­ken délután ülést tartott, amely a párt új programját tárgyalta. A Károlyi­párt a jövő vasárnapon Budapesten nagygyűlést tart, amelyen nyilvános­ságra hozza új programját, tizenkét vezető állásban levő emberét tartóztatta le, köztük Faragó József polgármestert, Bánó Aladár főjegy­zőit, az összes felekezetek papságát, dr. Mikler Károlyt, a jogakadémia dé­kánját, Pröppen József, ■Müller Ber­talan, Rosenberg Teofil ügyvédeket, Székely Adolf és Vojtovics tanítókat azonnal Kassára szállították, a többie­ket pedig n­a viszik Kassára.­ Az amerikaiak cseh szenet követel­nek Magyarországnak. Bécs, január 31. A szénbányákban egy amerikai ta­nulmányi bizottság járt Grell prágai amerikai helyettes-konzul vezetésével. Grell úgy nyilatkozott, hogy az ameri­kai kormány kész a régi monarkhia területén alakult államoknak megfelel­­ő mennyiségű nyersanyagot juttatni, ha az új nemzeti államok egymástól gazdasági tekintetben nem zárkóznak el. Az Egyesült­ Államok felszólították a cseh-szlovák kormányt, hogy az ostrav—kalvini szénbánya vidékét juttasson szenet Német-Ausztriának, elsősorban Bécsnek és Magyarország­­nak, főként Budapestnek. FRISS ÚJSÁG 1919. február 1. A csehek parancsot kaptak a jogtala­nul megszállott területek kiürítésére A románok parancsot kaptak az ellenségeskedés beszüntetését A Politikai Híradó jelenti: Az án­­tánt főhadvezetősége ma délelőtt ér­tesítette a magyar kormányt, hogy a cseh-szlovák hadsereg parancsot kapott az ántanttól, hogy a legsür­gősebben vonuljon vissza az ántánt által meghatározott demarkációs vonal meögé. Ez a demarkációs vonal Pozsonytól a Duna mellett az Ipoly torkolatáig, innét az Ipoly mentén Rimaszombatig, majd egyenes vo­nalban az Ung torkolatáig és az Ung mentén Uzsokig terjed. A csehekkel 24 órás fegyverszünet.­* Fülek, január 31. A Fülek körül harcoló magyar csa­patok parancsnoksága megbízottakat küldött, át a csehekhez. Tegnap dél­után nég­y órakor indultak el a küldöt­tek Király Rezső százados vezetésével. A küldöttség előtt egy katonánk fe­hér zászlót vitt, mellette, egy kürtös haladt. Rap községnél érkeztek el a csehekhez, éppen ott, ahol az ellenség jogtalanul átlépte­­a­­határvonalat. Kiküldötteinket, udvariasan fogadták s mivel Rapnál csak kisebb parancs­nokság van, tovább vitték őket kocsin Losoncra. Király Rezső százados a losonci cseh-szlovák csapatok parancs­nokától azt kérte, vonja vissza hala­déktalanul csapatait a határvonal mö­gé, Rap, valamint Littke községeket azonnal ürítsék ki. A cseh parancsnok azt felelte, hogy ez intézkedés meg­tételére ő nem illetékes. Négy-öt napi haladékot kért, hogy ezalatt maga­sabb parancsnokságától utasításokat kérjen. Küldötteink hosszabb tanács­kozás után közvetlen telefonösszeköt­tetésbe léptek a cseh­ csapatok főpa­rancsnokságával. Onnan azt válaszol­ták, hogy nem időnyerés miatt, ha­■nem az intézkedések megtétele céljából szükségük van legalább huszonnégy órás haladékra. Miután kölcsönösen megígérték, hogy ezt az időt nem fog­ják cs­apa­te­ltol­ásokra felhasználni, megállapodás jött létre a szembenálló csapatok között. Olasz katonabizottság­­on Buda­pestre. Chiasso, január 31. Az a magyar kívánság, hogy a magyar ügyek tanulmányozására az olasz kormány megbízottakat küldjön, teljesülni fog. Már a holnapi napon olasz katonai bizottság utazik Buda­pestre, amelynek az lesz a feladata, hogy a helyszínen mindenről tájéko­­zódjék. A bizottságban, igen kiváló személyiségek foglalnak helyet. A sárosi urak a csehek szolgálatában Eperjesről jelentik, hogy nagy csa­lódást okozott a sárosi urak magatar­tása. Jóformán az összes hivatalok­ban ők ültek. És mikor a csehek fel­­szólított­ák őket, hogy tegyék le a fo­gadalmat a cseh-szlovák állam iránti hűségre, jórészük eleget tett a felhí­vásnak. Említésre érdemes kivétel a Bánó-család, amelynek valamennyi hi­vatalnoktagja inkább lemondott hi­vataláról, semhogy hűséget esküdjön a cseheknek. A csehek fő célja, hogy a legna­gyobbrészt már­­ elmagyarosodott la­kosságot ismét szlávvá tegye és erre legalkalmasabb eszköznek vélik az is­kolát. Kedden, január 28-án Gallé Pál sárosi tót tanfelügyelő magához ren­delte a megye összes tanítóit. Csupán háromszázan jelentek meg és ezektől tót nyelven követelte a tanfelügyelő, hogy tegyék le a cseh-szlovák államra az esküt. Feleletül a hazafias taní­tók rázendítettek a Himnuszra. Gallé megtorlásul rögtön letartóztatott tizen­két tanítót, néhány óra múlva pedig még huszonkilencet. Másnap, 29-én a katolikus főgimnázium került sorra. Miután a tanárok vonakodtak cseh szellemben tanítani, elmozdították őket s bezárták a gimnáziumot, amig cseh tanárok nem érkeznek. Az eré­lyes cseh parancsnok ezenkívül a­­város. Nagyvárad, január 31. A nagyváradi állomásparancsnok­­ság tegnap este a következőt hiva­talos jelentést adta ki. A budapesti francia bizottság köz­lése szerint Pathé francia tábornok január 28. déltől kezdve román ré­szen Csucsa környékén a lövöldö­zést beszüntette. Román részen teg­nap délután és az éj folyamán e pa­rancsot még nem hajtották végre, mert a délután és az éjfél mindkét részen kisebb előcsatározások vol­tak. Amennyiben a románok nem lépnek fel támadólag, a tüzelést mi is beszüntetjük. A magyar csapatokat parancsban értesítették, hogy a fegyverszüneti bizottság a románoknak betiltotta a tüzelést. Toboroznak Erdély megmentésére. Debrecenből jelentik: A székely nemzeti tanács a hajdúságban moz­galmat indított, hogy Erdély meg­mentésére katonákat toborozzon. A tanács lelkes hangú felhívása többek között ezeket mondja: Köztársasági polgárok! Magya­rok! Székelyek! Kormányunk elren­delte az előnyomuló, minden szerző­dést és jogot lábbal tipró románok­nak fegyveres erővel való feltartóz­tatását. Kevés ember van fegyver­ben, nagy szükség van most egy fegyelmezett, erős hadseregre, mely képes ezen feladatnak megfelelni. Eddig csak a székelyek vették fel velük a harcot, kiknek hazája már el is veszett, de mégis védik a haj­dúságot a románok ellen, akik da­cára a fegyverszünetnek, nem meg­szálló, hanem hódító szándékkal jön­nek és nyíltan ellenségeinknek vall­ják magukat. Elveszik minden va­gyonukat, tönkretesznek minden ipart, kereskedelmet, a dolgozó pol­gárokat elnyomják, munkás testvé­reinket elhurcolják, megbotozzák. Ott, ahol már nem használ sem a jog, sem a szerződés, a fegyvernek kell átvenni a szót­ .lehetek minél számosabban, mert Erdélyben a ro­mán iga alatt nyögő magyarok és székelyek a ti segítségetekre, a ti erős karjaitokra várnak. Jöjjetek minél számosabban, mert nem sza­bad bevárni, amíg az ellenség a he­gyekről leereszkedik. Az utolsó pil­lanatban ébredt fel a magyarság: jöjjetek, választanunk kell a magyar köztársasági szabadság és a román bot között. A vajdaságot és az ország egész tiszántúli részét­ toborzó különítmé­nyek járják be. A mozgalommal a székely hadosztályt akarják meg­erősíteni és teljes hadilétszámra emelni. A hajdúváro­sokban és álta­lában az egész környéken a nép nagy lelkesedéssel vonul a zászlók alá. A hadügyi korm­­ány a toborzást megengedte és kijelölte azokat a ka­tonai raktárakat, ahonnan a tobor­zás útján a harci alakulatok felsze­relésüket megkapják. A jelentkezők illetményeiken kivü­l­­ó ellátást, után­pótlást, felszerelést kapnak és csa­ládtagjaik segélyezéséről is a leg­­messzebbmenetes gondoskodnak. A románok az erdélyi sztrájkolók ellen, Nagyszebenből jelentik­, hogy a románok erőszakkal akarják letör­ni a sztrájkot. Hirdetményt tettek közzé, amelyben tudatják, hogy a­kik 12 órán belül szolgálatra jelent­keznek, azokat visszaveszik, de csak azzal a feltétellel, ha írásban kötelezik magukat arra, hogy a ro­mán felsőbbség minden narancsát teljesítik. Azt a tisztviselőt, aki 12 órán belül nem jelentkezik szolgá­latra, elbocsátottnak fogják tekinte­ni, azzal, hogy a román hadsereg által megszállt területen semmine­mű foglalkozást nem vállalhat, ka­tonai felügyelet alá helyezik és a­mennyiben nem a megszállt terület­ről való, elszállítják. Akik a sztrájk folytatására biztatnak, azt hadbíró­ság elé állítják. A hirdetményt Mos­­oiu tábornok írta alá. A románok vérlázító gazságai. Arad. január­­31. Pathé francia tábornok minap J£o­­lozsvárt járt és fogadtatására a ma­gyar lakosság nemzeti lobogó alatt­ akart kivonulni a pályaudvarra. Ro­mán katonák körülvették a felvonuló­ magyarokat és felszólították őket, hogy nyomban oszoljanak szét. A felszólításnak azonban nem tudtak eleget tenni, mert a román katonák gyűrűje a tömeget szorosan körül­zárta és következő percben egy ro­mán tiszt tüzet vezényelt. A sortűz,­­bár sebesülés nem történt, óriási riadalmat keltett. Mindenki menekül­ni igyekezett. A román katonák pus­katussal estek neki a tömegnek. A nemzeti lobogókat darabokra tépték és mindazokat, akik a lobogó darab­jait fel merték emelni, a román pa­rancsnokságra kísérték, ahol a leg­különbözőbb eszközökkel megkínoz­­ták őket. A románok a gyülekezés tilalmának ürügye alatt különben is úton-útfélen belekötnek a járókelők­be. Többször megjelennek a szín­házban és az előadás megkezdése után elűzik a közönséget. A foszto­gatások napirenden vannak. Arad, január 31. November elején Vincze Albert csendőrszázados húsz csendőrrel, a­kik erre önként jelentkeztek. Alsó­­járása ment, hogy a román csőcselék­ fosztogatásait megakadályozza. A csendőrök és fosztogatók között összeütközésre került a sor, amely­nek során többen elestek. Erre vizs­gálat indult meg, hogy az összeüt­közésért kit terhel a felelősség. A kolozsvári román és magyar Nem­zeti Tanács tagjai sorából dele­gált vizsgálóbizottság megállapítot­ta, hogy a csendőrök jogosan hasz­nálták fegyverüket. A bizottság dön­tését a nagyszebeni román kormány­tanács is jóváhagyta. A Tordát meg­szálló román csapatok parancsnoka ennek ellenére letartóztatta Vincze századost és a rögtönítélő bíróság hat évi kényszermunkára ítélte a magyar csendőrtisztet. A szeren­csétlen embert egy román bányába

Next