Friss Ujság, 1919. október (24. évfolyam, 116-142. szám)
1919-10-09 / 123. szám
Bartha Albert, Oberschall és Létai, a Polgári Párt részéről Chorin, Heinrich s Lakatos Gyula vettek részt a megbeszéléseken, amelyen megjelent a munkapárti Hegedűs Lóránt is. A tárgyalásokon a megegyezés módozatait keresték, amelyek alapján közeledhetnének a Zichy Jánosék és Polonyiék közvetítésével a keresztényszocialista blokkhoz. A tárgyalások tegnap folytak. Ma Hegedűs Lóránt a munkapárti Simonsits és Perényi csoportjaival tárgyalt és csütörtökön folynak tovább a Polgári Párt helyiségében a tárgyalások, amelyen már a Zsolnay—■ Ugrón—Márkus Jenő—Vázsonyi-csoport is részt vesz. A megegyezésnek Friedrich nem akadálya, ő hajlandó megegyezni, ha megmaradhat a kormány élén. Akadálya egyrészt a Csilléry— Haller szélsőjobb csoport és a munkapárt ama árnyalata, amely nem akar volt forradalmárokkal paktálni. Nagy ellensége a békének a Balla Aladár, Ballagi Aladár, Szakács Andor-csoport is. A lapok marakodnak, a pártok személyeskedő hajszát rendeznek egymás ellen, de a kulisszák mögött komolyan készítik elő a magyarok békéjét. Bízzunk abban, hogy nálunk még mindig olyankor született meg a béke, amikor a legzajosabb volt a harci lármű,te a német kormány válaszát az ántantnak a balti tartományok kiürítéséről szóló jegyzékére. A tanács nem tartja elegendőnek a németek ígéreteit, mert ellentétben vannak az ántanthoz érkezett jelentésekkel. Foch tábornagy, aki jelen volt az ülésen, megbízást kapott, hogy szerdára dolgozza ki a németeknek küldendő választ. Már a meghatalmazásokat is kiállították arra az esetre, ha Németország nem teljesítené az ántánt követelését. A kilátásba helyezett intézkedéseket azonnal végrehajtja az antánt, elsősorban pedig megszünteti Németországnak élelmiszerrel való ellátását. ------- - A németek kivonulnak a balti tartományokból. Az antant nem fogadta el a német jegyzéket. Mittau, október 5. (Elkésve érkezett.) A Kurlandban levő német csapatok tegnap kiáltványt bocsátottak ki, amely szerint lelkiismeretük parancsára a kormány rendeletével szemben továbbra is kitartanak a bolsevista fronton, hogy a haza határait megvédjék attól a kimondhatatlan nyomorúságtól, amit a bolsevista hordák betörése jelentene a német népre. Ehhez a Wolff-ügynökség a következő megjegyzést fűzi: A balti szabad csapatnak ezt a kiáltványát még a kormánynak nyilatkozata és a birodalmi hadügyminiszternek a balti tartományok kiürítésére vonatkozó utolsó döntő parancsa előtt bocsátották ki. Meg kell még várni, várjon a lőszerszállításnak, élelmezésnek és zsoldfizetésnek teljes megszüntetése nem fogja-e megváltoztatni a német csapatok felfogását. Ha még északkeletről katonailag jelentkező bolsevista veszedelem fenyegeti Németországot, akkor a birodalom határain kell kivédeni és nem idegen földön, ahol a német szabad csapatokat ellenségnek tekintik. De még a bolsevista csapatok feltartóztatásánál is nagyobb kötelesség a blokád újból elrendelésének megakadályozása és ez a blokád halálos biztonsággal bekövetkezik, ha a német szabad csapatok a német kormány parancsának nem engedelmeskednek. Berlin, október 7. A kormánynak a balti tartományokban levő német csapatokhoz intézett felhívása nem maradt eredménytelen. A csapatszállítmányok állandóan özönlenek vissza Németországba. Még vannak ingadozó csapatok is, remélhető azonban, hogy a vezéreknek sikerülni fog ezeket is meggyőzni hazatérésük szükségességéről és arról, hogy amúgy is lehetetlen lenne a balti tartományokban megmaradniok. Bécs, október 8. (A M. T. I. magánjelentése.) A Neue Freie Pressének táviratozzák Bernből. A legfelsőbb tanács kedden reggel ülést tartott és tudomásul vet FRISS U ÍT S ÁG, 1919. október 9. A budapesti hajléktalanok ezreinek sorsa. Beszélgetés a lakásügyek miniszteri biztosával. A munkanélküliség mellett a legfontosabb kérdés, amelyet a kormánynak a közeledő tél beállta előtt okvetlenül meg kell oldania: a hajléktalanok ezreinek elhelyezése. Ebben a kérdésben Borsos Endre dr. miniszteri osztálytanácsoshoz, a lakásügyek miniszteri biztosához fordultunk felvilágosításért, aki a következőket mondotta munkatársunknak : „A helyzet kétségbeejtő." — A ma reggeli lapokban megjelent azon hír, hogy új lakásrekvirálási rendeletet bocsátunk ki, nem felel meg a valóságnak. Új rendeletre nincsen szükség és a jövőben, különös tekintettel a közelgő télre, csak arra törekszünk, hogy minden egyes lakáskérelmet a legemberibb szellemben oldjunk meg. Ki kell jelentenem minden leplezés nélkül, hogy ami a hajléktalanok fedél alá juttatását illeti, a helyzet kétségbeejtő. A lakásrekvirálások felülvizsgálása. A lakásrekvirálások felülvizsgálása befejezést nyert és a proletárdiktatúra alatt elhelyezetteknek körülbelül 66 százalékával szemben kihelyezési határozatot kellett hoznunk. A kihelyezettek és a lakásbérlők részéről a mai napig mintegy 3200—3300 újabb felülvizsgálatot kérő panasz érkezett, amelyek most vannak tárgyalás alatt. A panaszbeadványok végső határideje október 20-ika. Azontúl senkinek a panaszát nem vesszük figyelembe, mert minden időnket azoknak a szerencsétlen embereknek az elhelyezésére kell fordítanunk, akiknek nincsen lakásuk. Előre is kijelenthetem, hogy senkit sem fogunk az utcára kidobni és ha valakit kilakoltatunk, annak a fedél alá juttatásáról a kilakoltatással egyidőben gondoskodunk is. A szükséglakások. Intézkedések történtek a cinkotai Ehmann-telepnek lakhatási célokra való újjáépítésére. Itt körülbelül 450 egyszoba, konyha és éléskamrából álló lakás lesz. Az épület maga kőből vant. Ipartelep volt és most készítik a válaszfalakat a nagy munkatermekben. A telepet csatornáztatjuk, azonkívül mosodával és fürdővel látjuk el. Húsz lakás már teljesen készen várja lakóit, január 15-ig pedig az összes munkálatoknak be kell fejeződniük. — Átvettük a belügyminisztertől a Pongrácz-úti barakktábort, ahol 3—400 családot tudunk elhelyezni fűthető lakásokban. Az átalakítási munkálatokat a napokban befejezik itt is. Hasonlóképpen lakásokká alakíttatjuk át a gubacsi fabarakkokat és már folyamatban van az újpesti barakktábornak szükséglakások építése céljából való átvétele is. Ilyenformán remélhető, hogy a lakásínségen félig-meddig segíthetünk. A rekvirált lakásokból kihelyezett családokat egyelőre ezekben a szükséglakásokban helyezzük el, mihelyt azonban valahol lakás üresedik meg, azt a méltányosság szerint az egyes hajléktalan családok rendelkezésére bocsátjuk, ötezer lakáskérelem. Azonban úgy látszik, hogy ezekkel a szükséglakásokkal még nem tudjuk megszüntetni teljesen a lakásínséget. Szombat estig ugyanis több mint 5000 lakáskérelem érkezett hozzájuk. Igaz, hogy a kérelmezők egy részét csak kényelmi szempontok vezetik és szűkebb lakásból akarnak tágasabb lakásba jutni. Az ilyen kérelmeket most nem vehetjük figyelembe. Később, ha a félbemaradt bérházépítkezések munkálatait befejezik és a ma bérházakban levő különböző hivatalokat- majd áthelyezhetjük a később megüresedő kaszárnyákba, a budapesti lakásnyomorúság nagyon enyhülni fog. Addig, sajnos, nagyon, de nagyon vigasztalan a helyzet. Mi van az Osztrák-Magyar Bank aranykészletével ? Amiről Kreim Béláék csaknem megfeledkeztek. Most, amikor a pénzkérdés megoldása olyan nehéz, mint amilyen sohasem volt, amikor Magyarország az önálló berendezkedés küszöbén egy új élet alapjait akarja megvetni, a legelső tétel, amelyik felvetődik, az, van-e az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének aranykészlete? Amikor ez a kérdés felmerül, az emberek szomorúan rázzák a fejüket, mert eszükbe jut az a sok-sok milliárd, amit a tanácskormány elherdált és nem nagyon hiszik, hogy éppen a jegybank aranya lenne az a kincs, amelyet Kun Béláék megkíméltek volna. Hogy mennyire fontos az önálló berendezkedés esélyeinek latbavetésénél az arany kérdése, az senki előtt nem lehet kétséges. Ha önálló, független jegybankot akarunk, az első feltétel, hogy aranyfedezetünk legyen. Itt elmondjuk pontosan, hogy mi történt az Osztrák-Magyar Bank itteni főintézetének aranyával. Október 20-án lesz egy éve, hogy a bécsi főintézet vezetősége utasította az itteni intézetet, hogy a Budapesten levő egész aranykészletek haladék- talanul szállítsák Bécsbe. Ez a parancs akkor óriási megütközést keltett, a kormány teljesen tanácstalanul állt a mindenható bankkormányzóság utasításával szemben. Már egészen reménytelennek látszott a helyzet, amikor Tisza István gróf közbelépett és erélyes fellépésével megakadályozta az arany kivitelét. Az első forradalom idején az aranykészletet nem fenyegette veszély, annál nagyobb volt a veszedelem március 21-ike után. Ekkor azonban csoda történt. Kun Béláék nem bántották az aranyat. Mindössze három millió korona értékű aranyat szállítottak Bécsbe, Lengyel Gyula népbiztos rendeletére s ezért állítólag élelmiszert kaptunk Ausztriától. Azonban ez sem bizonyos. Ennek a három millió értékű aranynak sorsa tehát még nincs tisztázva. Tény azonban annyi, hogy az aranykészlet, amelynek értéke a mai piaci árak szerint több mint másfél milliárd, érintetlenül fekszik a Szabadság-téri palota pincéiben. A bolsevista uralom ezt érintetlenül hagyta. Az arany téglaaranyban. valamint 20 és 10 koronás, aranypénzekben van felhalmozva a bank pincéiben. Hogy ez a véletlen szerencse hogyan történhetett meg, erre vonatkozólag informátorunk a következőket mondotta: — Kun Béláék, úgy látszik, mégsem jól utánozták orosz mestereiket. Moszkvában elcsapták a jegybank összes főtisztviselőit és házmestereket ültettek helyükbe. Ezek aztán mint éhes fenevadak rávetették magukat a kincsekre és két kézzel szórták a pénzt. Nálunk hivatalban maradt az egész vezetőség, megmaradtak az összes tisztviselők, akik a tehetségtelen és a helyzettel teljesen tájékozatlan népbiztossal azt csinálták, amit akartak. Ennek köszönhető, hogy az aranykincset meg lehetett menteni. Hogy — eltekintve az aranykészlettől — általában milyen károkat okozott a bolsevizmus a jegybanknak, erre vonatkozólag Wimmer bankkormányzó a következőket mondotta egy bécsi újságírónak: — A bank kára valamivel több két milliárdnál. Az erre vonatkozó vizsgálatot csak néhány hét múlva fejezzük be. A bank utolsó kimutatása szerint a jegybanknak Magyarországgal szemben 3228, millió korona követelése van a tanácskormány idejéből. A banknak az az álláspontja, hogy a tanácskormány akkor a magyar állam kormánya volt és ezért a mostani kormánytól követel kárpótlást. Francia jelentés a békeszerződésről Páris, október 7. Bourgeois León, a békeszerződés bizottságának elnöke, jelentést tett közzé, amelynek alapján néhány nap múlva a szenátus megkezdi a békeszerződés vitáját. A jelentés elfogadásra ajánlja a szerződést, anélkül azonban, hogy a részleteiben egyetértene. A népszövetségnél kifogásolja, hogy nem tiltja meg az államoknak a háború eszközét. Azok a hézagok,amelyek a szerződésben vannak, nem lennének veszedelmesek, ha a hadviselő feleknek nem lenne katonaságuk. Azoktól az államoktól, amelyek kísértésbe jönnek, hogy megsértsék a jogot és a békét, el kellene venni azokat az eszközöket, amelyekből reménységet merítenek a sikerhez. A békeszerződéshez kapcsolt francia szerződéseknek ez a céljuk és azért szükségesek, mivel Franciaország magában a békeszerződésben nem tudta érvényesíteni a felfogását. Azt is elvárja Franciaország, hogy Anglia mintájára gyarmatai is képviselve lesznek a népszövetségben. Ha a népszövetség ezen az alapon már fennállt volna, akkor nem tör ki a világháború. Németország tengerészeti lefegyverzésével meg van elégedve a jelentés, a szárazföldivel azonban nem. A fegyverszünet megkötése óta bekövetkezett helyzetről s nem lehet a porosz militarizmus megsemmisülésére következtetni. Ezen a visszásságon csupán az ellenőrzés joga segíthet, amit a népszövetség adhat meg, mégpedig a francia kormánynak. A jóvátételre vonatkozóan követeli a jelentés, hogy ismerjék el Franciaország elsőbbségi jogát elpusztított területeinek helyreállítása dolgában, de kifogásolja, hogy nincsenek nagyobbarányú pénzügyi biztosítékok. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy a szerződés nem befejezést, hanem kezdetet jelent és hogy Franciaországnak ki kell egészítenie szövetségeit végrehajtó szerződésekkel, amíg a népszövetségnek elegendő katonai ereje nem lesz ahhoz, hogy minden egyes tagjának biztosságáért kezeskedhessen.-