Friss Ujság, 1919. november (24. évfolyam, 143-168. szám)
1919-11-18 / 157. szám
1919. november 18. FRISS UJSAO at szolgálni fogják. Ezeken a zászlókon, rajtad, minden egyes tisztedés, és minden egyes katonádon rajta lesz a keresztény egyháznak és a magyar nemzetnek az áldása. — Eltelve a magyar nemzet önbizalmától ás rendületlenül bízva ennek az ezeréves Magyarországnak szebb jövőjében, köszöntelek és üdvözöllek Horthy vezér, tisztjeiddel és katonáiddal együtt. (Viharos éljenzés.) Horthy beszél. Nemes nyugalom és közvetlenség csendült ki a fővezér minden szavából, amelylyel a miniszterelnök üdvözletére válaszolt. — Miniszterelnök úr! — szólott Horthy — szívből köszönöm a magyar nemzeti hadsereg nevében a meleg és üdvözlő szavakat. Hoszszú, nehéz, rögös utakon jutottunk ide e térre, hol éppen egy évvel ezelőtt bízták az ország sorsát egy olyan emberre, aki hazánkat a sír szélére juttatta. Hogy mik voltak indító okai, nem kutatom de hogy nem ismer a világtörténelem egy második alakot, ki hazájára annyi fájdalmas megaláztatást, oly abszolút anyagi romlást, annyi keserűséget, oly szégyent hozott volna, ahhoz kétség nem fér. — A forradalom nemcsak szabadságot, jogot, kenyeret nem adott a népnek, hanem a mindennél jobban áhított békét sem hozta meg. Egy előnye volt csupán, hogy megismertük a destruktív erők működésének egész skáláját, beletekinthettünk a boszorkánykonyhába és láttuk, hogyan tud egy életerős, virágzó országot a demagógia szétzülleszteni és pocsolyába tiporni. „ . _ Ezt a leckét megtanultuk. A poharat kiürítettük fenékig! — A hosszantartó szétzüllési processzusból a felépítés is hoszszantartó lesz. Ha tartamát meg akarjuk rövidíteni, akkor ki kell irtanunk minden mérget a nemzet lelkéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál. Mindenekelőtt meg kell szűnni a széthúzásnak, hogy az ezer jelszóval agyonagitált lakosság nyugvópontra juthasson. Ha valamikor, most lehetetlen, hogy politikai pártok az nemzetet ellenséges táborokra szakítsák. A nemzeti hadsereg mint egy test és egy lélek áll szilárdan, önzetlenül a haza szolgálatában és győzelemre fogja segíteni a keresztény világnézetet, a tisztességnek becsületnek és igazságnak uralmát. . . „ __ Fegyverei oltalma alatt a nemzet minden rétege megkezdheti megint az oly szükséges termelő munkát, amelylyel egy szebb, boldogabb, viruló Magyarországot akarunk felépíteni. — Mikor most az oltár előtt kérjük a magyarok istenét, hogy ebben a nehéz munkánkban segítségünkre legyen, csak egy szent gondolat egyesít: — Éljen a haza! A főpapok megáldják a zászlókat. A fővezér szavainak elhangzása után diadalmas erővel zúgtak fel a beláthatatlanságból az üdvkiáltások: — Éljen a haza! _ Éljen Horthy! — Éljen a nemzeti hadsereg! A lelkesedés mámorában kezdődött meg a szentmise, ájtatos énekek zengtek, harsány katonai vezényszavak pattogtak a levegőben és közben a főpapok egymásután megáldották az ezredek zászlóit. A magyar nők zászlóját Thormay Cecil nyújtotta át a fővezérnek. Üdvözlő szavaira Horthy nemes lendületű beszéddel válaszolt, amelyet a következő szavakkal fejezte be: „ Magasra tartjuk ezt az uj zászlót is. Az új zászó a régivel együtt, a régi dacos bizalommal, a régi jelszóval „Ezzel, vagy ezen.“ Csernoch hercegprimás, Petry Elek református püspök, Raffay Sándor evangélikus püspök és Józan Miklós unitárius esperes magas szárnyalású beszédek kíséretében áldották meg a lobogókat. A Himnusz. A felemelő aktus után az egész ünnepség legmeghatóbb pillanatai következtek. A katonazenekar rázendített a Himnuszra, amelynek legelső ütemeire lerepültek az emberek tízezreinek fejéről a kalapok és a nedves és hideg őszi napon, a hatalmas embersokaság fedetlen fővel, kényes szemekkel és az elfogódottságtól dobogó szivel énekelte a magyar nemzet legszentebb dalát, legájtatosabb imáját . Elvonulnak a csapatok. Ami ezután történt, mint egy álomkép, úgy vonult el a meghatott közönség szemei előtt. A fővezért üdvözlő gyászfatyok, hölgyek és magyar ruhás fiatal leányok, élükön a miniszterelnök Soha magyar politikusok tanácskozását nem kísérte olyan izgalom, mint azt a konferenciát, amely hétfőn délután folyt a Verbőczi-utcai Zichy-palotában, ahol az ántant meghatalmazottja, Sir George Clark bogozza immár harmadik hete a váságot Délután 3-tól este 8 óráig tartott a tanácskozás, melyen mintegy huszonöten vettek részt. Végleges eredménye nem volt ahétfői délutánnak, az értekezletet kedden délután hat órakor folytatni fogják, a megegyezés azonban már biztosítottnak látszik. A tanácskozásban résztvett öszszes politikusok a legnagyobb bizakodással ítélik meg a helyzetet. Mindenki reméli, hogy az a koncentráció, melyet az antant kíván, s amely nélkül nincs békekötés, végre létre fog jönni. A pártok kölcsönösen előzékenységet tanúsítanak egymás iránt, — a Demokrata párt, valamint Nemzeti Párt képviselői kijelentették, hogy pártjaik számára nem is kérnek tárcát, — a szociáldemokraták és kisgazdák is megelégszenek egy-egy miniszterséggel. A szociáldemokraták azonban Friedrich miniszterelnök távozását követelik, — ezt követeli az Adntánt is, enélkül nincs megegyezés és nincs békekötés, — már pedig az egész értekezleten nem volt egy felszólalás sem a megegyezés ellen. Kedden délelőtt minisztertanács lesz, Friedrichnek itt kell nyilatkoznia. A keresztény pártok képviselői mind hangsúlyozták a koncentráció szükségét, mind kijelentették, hogy meghajolnak az antant kívánsága előtt; ragaszkodnak ugyan Friedrich személyéhez, de remélik, hogy ez nem lesz akadálya a megegyezés létrejöttének, ők kérték különben a tanácskozás megszakítását, illetve kedden délután való folytatását, hivatkozva arra, hogy a kedd délelőtti minisztertanácson akarják Friedrichnek előadni a történteket. Nyilatkozataikból kivehető volt, hogy maguk a keresztény pártok képviselői fogják Friedrichet kapacitásai, hogy adja át helyét kis leányával, aztán dobpergés rezdül a levegőben, majd fölzúg a Rákóciinduló és elindulnak, végehosszanélküli sorokban elvonulnak a csapatok, közöttük a júniusi ellenforradalom ifjú hősei, a ludovikások. Micsoda éljen fogadja őket . . . Esti ünnepségek. Este a fővezér és a nemzeti hadsereg tiszteletére az Operában díszelőadás volt, amelyen a politikai és társadalmi közérjel vezérllt fiain kívül az idegen missziók képviselői is megjelentek. Horthy Miklós a középső díszpáholyból nézte végig az előadást, amely a Himnuszszal kezdődött, amelynek elhangzása után Bakó László elszavalta Ábrántfi Emilnek erre az alkalomra írt ,,Az új magyar hadsereghez“ című prológusát. Ezután a ,J Bánk bán“ első felvonása következett, majd szünet után Márkus Emília mondta el nagy drámai lendülettel a Szózatot. A díszelőadást a Hunyadi László 3-ik felvonása fejezte be. Este 10 amikor Friedrich István miniszterelnök látta vendégül a miniszterelnöki palotában közéletünk számos kitűnőségét. Nem hihető, hogy Friedrich még ezek után is megkösse magát. Szóba került a tanácskozáson az is, hogy benne volna-e Friedrich az új kabinetben? Az ellen, hogy Friedrich valamely resszort tárcát vállaljon, a szociáldemokratáknak sincs kifogása. Hogy a szociáldemokrátiákat ki képviselné az új kormányban, még nem tudni, valószínű azonban, hogy Garami maga nem kíván bent lenni Biztosra lehet venni, hogy Apponyi Albert lesz a miniszterelnök. Az ő személye hozta egymáshoz közelebb a pártokat. Valószínűleg szerdán már megalakul az Apponyi-kormány. A fentiekben foglalható össze a hétfői konferencia eredménye, dez most, ebben az órában, a kibontakozás képe. Három órakor már együtt voltak az értekezlet összes résztvevői. Eredetileg, mint ismeretes, az volt a terv, hogy két külön konferencia lesz: az első három órakor, a második ötkor. Az első résztvevőit Clark, a másodikéit Friedrich István híva össze. A két konferencia azonban összeolvadt. Az első értekezletre meghívottak végig ottmaradtak. Apponyi Albert gróf, Horthy Miklós fővezér, Andrássy Gyula gróf, Lovászy Márton, Garami Ernő, Bethlen István gróf, Hegedűs Lóránt, Zichy János gróf, Huszár Károly, Haller István, Giesswein Sándor, nagyatádi Szabó István, Teleki Pál gróf, Somsstch József gróf, Bárczy István, Perényi Zsigmond báró, Heinrich Ferenc, Szmrecsányi György, Messkó Zoltán, Pallavicini György őrgróf, Ereky Károly, Rubinek Gyula, sokorópátkai Szabó István, Platthy György, Oláh Dániel és Herczegh Sándor vett részt a tanácskozáson. Sir George Clark nyitotta meg az értekezletet. Az antant meghatalma-zottja egy négy gépírásos oldalra terjedő nyilatkozatot olvasott fel, amelyben összefoglalja az ántánt kivánságait, határozott formában ki- ,fejezésre juttatja újra, hogy az án- štánt csak koncentrációs kormányt ismer el. Az éleshangú jegyzék, mint az ántánt utolsó szava, mély benyomást tett a jelenlevőkre. J. Clark angol nyelven olvasta fel a nyilatkozatát, amelyet Apponyi Aliabert gróf tolmácsolt magyarra. Clark ezután elhagyta a termet. Andrássy Gyula gróf szólalt fel ezután; sürgette a megegyezést, az antant kívánságainak teljesítését. Bethlen István gróf utána hasonló szellemben beszélt Huszár Károly miniszter, a keresztény blokk egyik vezére, kijelentette, hogy ő sem ellenzi az antant kívánságának teljesítését. Huszár hangja egészben békülékeny volt ami jó benyomást tett a jelenlevőkre. Garami Ernő szintén a megegyezés mellett volt. Apponyi, ki többizben is felszólalt, azt fejtegette, hogy őróla mindenki tudja, hogy a keresztény és nemzeti irány híve, s éppen a keresztény pártok érdekében valónak tartja, hogy miután úgyis remélik győzelmüket a választásokon, ne állják útját annak, hogy olyan kormány alatt menjen végbe a választás, amely ellen nem lehet kifogás. Az értekezleten többizben szóba került Apponyi miniszterelnöksége. Apponyi húzódozik, a közóhajnak azonban nem fog ellentállhatni. . . Garami Ernő, mint a szociáldemokraták megbízottja, kijelentette, hogy noha egész világnézetük elválasztja őket Apponyitól, mégis örülnének a miniszterelnökségének. „Apponyit — mondotta — mi nemcsak becsületes embernek, de becsületes politikusnak is ismerjük.** A szociáldemokraták képviselője egyébként bizonyos tárgyi biztosítékokat: pártatlan kormányzást, gyülekezési és sajtószabadság biztosítását kért. Szóvá tette továbbá Garami a letartóztatások kérdését is, és az igazságtalanul letartóztatottak gyors szabadon bocsátását kívánta. Feszült érdeklődéssel hallgatták a jelenlevők Horthy Miklós fővezér felszólalását A fővezér álláspontja nekűi volt ismeretlen. Horthy már abban a beszédben, melylyel a vasár napi gyönyörű bevonuláskor a mniszterelnök üdvözlésére válaszolt, hangsúlyozta a mielőbbi béke szükségét s azt, hogy meg kell szűnni végre minden széthúzásnak ebben az agyonagitált országban. A fővezér hangsúlyozta most is, hogy ő, mint katona, nem politizál, ő csak a rendet akarja és fogja biztosítani, véleménye azonban szintén kifejezetten az volt, hogy az antant kívánságával nem szabad szembeszállni. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter, ki mint ismeretes, utóbbi napokban erősen exponálta magát Fredrich István személye és politikája mellett, é s ki hírlapi nyilatkozataiban azt hangoztatta, hogy „a békekötés nemcsak nekünk, hanem az ántántnak is sürgős**, s állást foglalt az ántántnak belügyeinkbe való „széleskörű beavatkozása** ellen, — a tanácskozáson határozottan engedett merevségéből. Belátja már ő is, hogy az igazi koncentráció mellett van mindenki A délutáni konferencia — éppen emiatt — meglehetős rossz hangulatban kezdődött. Hegedűs Lóránt — ő volt különben az, aki Apponyi miniszterelnökségét elsőnek javasolta — volt az egyetlen, aki megőrizte bizakodását Bizakodó volt a válság egész ideje alatt. Az értekezlet elején maga Sir George Clark is nagyon kevés reményt táplált a siker iránt A tanácskozás folyamán időnként értesítették az egyre kedvezőbb kilátásokról. Este, a bucsuzásnál, az antant meghalllonazottja már jókedvűen és mosolyogva mondotta Hegedűsnek: •—Jönnek, a bizakodóinak ne*r •igaza . * * Clarknak ezek a szavai jellemzik a leghívebben a dolgok ásását Biztos kilátás a megegyezésre A hétfői közös konferencia sikere. — Clark nyilatkozata. — Minden felszólaló a megegyezés mellett. — A demokraták és nemzeti pártiak nem kérnek tárcát. Apponyi lesz a miniszterelnök. *