Friss Ujság, 1919. december (24. évfolyam, 169-193. szám)

1919-12-02 / 169. szám

® ^jtátermék szétküldését meg* ______ -itr * G­en­ffenen CTV. évfolyam 169. szág. ■*— 40 Budapest, 1919. december2Kedd POLITIKAI NAPILAP \ dlitl HL , _ — ' ‘ * _ ' / flj ^B ^B H V., Honvéd-utcza 10. UL­­«■ Helyben, házhoz hordva, vidéken poétái jH ^B H flH 91 OH ]HB Hf KW Steril, telefon ___ _ 137—51. h HIV m AI - ■ Hl Félévre K 55.-. Egész évre K 110.-. jSETSM ■ ^Bk H 3H ■■ B Nyomda ]________84-39. helybon^c^p^Udvaron ■ B ■ B B.11 U Bi|l|||l . ^ r­i, Bl B B B BBB BH BV BB vn., RAkt­.czi-at si.d­ei. 4­ 0 fillér. BM BB iBl^jBI BTB VI., Andr&esy­pt 6., Kecskem­étá­n.­­ Az ország jövőjéről beszélt tegnap este Huszár Károly miniszterlnök azon a vacsorán, a­melyet­ az újságírók­ rendeztek azok­­nak a volt kartársaiknak a tisztele­­t.■éére, akik az ő soraikból emelkedtek­ föl a hatalom legmagasabb polcaira. Az ország jövőjéről beszélt a mi­niszterelnök és amit mondott, az a nemes megértésnek legbensőbb, leg­őszintébb megnyilatkozása volt , amidőn tetemre hívta az ősi magyar átkot, a széthúzást, a legkonokabb és leggonoszabb magyar betegséget, amidőn emelt hangon fordult egyko­ri kortársain át az egész társada­lomhoz, arra kérve mindenkit, aki ezen ország hű fiának vallja magát, hogy segítsen a munkafegyelem, a jogrend, a törvénytisztelet és a sza­badságjogok helyreállításának nagy munkájában, hatalmas sikere ez en­nek a becsületes és okos államférfi­nak, nemcsak az ő szemei voltak kényesek az elfogódottságtól. Huszár Károly, amint ezt maga is kijelentette, de amit politikai hívei régóta tudnak róla és becsülnek ben­ne, az egyszerű főmondatok embere, aki bizonyára érzi a fontosságát an­nak, hogy miért beszél a belső rend megszilárdításáról éppen abban a pil­lanatban, mikor Lloyd George az angol alsóházban bejelenti, hogy most már gyorsan meg lehet kötni a békét Magyarországgal, amelynek­ végre az egész országot képviselő­ kormánya van. Ennek a két egybevágó nyilatko­zatnak a lényegében ugyanis benn­e van nemcsak a közelmúlt minden tragikuma, hanem meg van adva a az egyetlen út is, amely az országot a mai súlyos válságból kivezetheti." Belső rend! Ennek az eljövetelében hisz a miniszterelnök. Külső béke! Ezt ígéri Lloyd George, ha az utób­bit a magyar kormány meg tudja­ va­­lósítani. Huszár Károly nem kétel­kedik benne, hogy a kormánynak ez sikerülni fog és ki vonhatná kétség­be az egész magyar társadalom szo­lidaritását e kérdésben a miniszter­­elnökkel és kormánya tagjaival? A háború viharfelhője még mindig itt kering Európa ege fölött. Az Ad­riánál, Bukarestben és Oroszország­ban még borult az égbolt és Versai­­lesben még sok dolga lesz a diploma­táknak, amíg munkájukat befejezhe­tik. Most Magyarország van a soron és mindenkinek meg kell értenie, hogy annál súlyosabb lesz a sza­vunk, parancsolóbb a kérésünk, a­melylyel békedelegátusaink a ma­gyar nemzet jogos kívánságait a bé­­ketárgyalásokon tolmácsolni fogják, minél egységesebben sorakozik az egész magyar társadalom a kormány mögé. A győztes antantnak még sok el­intézni valója van a világ minden táján és amint ez Graziani tábornok­nak, a budapesti francia katonai misszió főnökének mai nyilatkozatá­ból kitűnik, Magyarország határai még nincsenek megállapítva. Gon­­dolkozzanak­­egy kissé ezen a nyilat­kozaton is azok, akik, ha még van­nak ilyenek, a Lloyd George kijelen-­ tése után sem tudják a Huszár Ká­roly szemüvegén át látni Magyaror­szág sorsát, ahol egy teherkocsiba pakolhatta minden holmiját. A kocsit aztán hoz­zákapcsolták egy mutációs vag­y­­ka­­tonaszállító vonathoz és küldték Ma­gyarország felé. Hasonló módon „nemzetiesített­e " az iskolákat is. Az egyetem tanárait felszólították, hogy tegyék Le Ferdi­­nánd király nevére a hűség­esküt és záros határidőn belül tanuljanak meg románul, hogy egy idő múlva­ az új államnyelven taníthassanak. Azok helyére aztán, akik ezt a követelést nem teljesítették, (alig­ akadt olyan, aki teljesítette volna) nyomban pó­tolnák. Ugyan kikkel pótolták? Tulajdon egyetemeiken alig van elég emberük. Iskoláik meglehetősen rosszak. Komoly tudományos képzés­ről jóformán csak egy-két szakmá­ban lehet szó a bukaresti vagy a gassi-i egyetemen. Kiket ültettek be tehát a kolozsvári egyetem vegyta­ni, természettani,­­földrajzi, nyelvé­szeti stb. tanszékeibe, önként jelent­kező falusi pápákat, kis gimnáziumi tanárokat, akik állásuk elfoglalása előtt Bukarestben pár hetes hűtőn tanf­olyamot végeztek, egy-egy fran­cia tanár vezetése mellett. Ezek fogják nevelni Erdély új nemzedékét? . . - Komoly román em­ber maga se hiszi, hogy a mai vi­lágban így lehessen tartósan ural­kodni egy országon és egy nemze­ten, mely ezer esztendő viharain át igazolta, hogy akar és tud élni. Januárban tárgyalnak velünk a békéről. Diósgyőrt és Tokajt kirabolták a románok. Madarász Béla gyilkosai a törvényszék előtt. Hogyan lesz a magyar Erdélyből román Erdély. - -■* -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------i­imm­i Döges terrorista a bíróság előtt. Hegyen léte a magyar Erdélyből román Erdélyt Elkergetik és kifosztják a magyar iparosokat és kereskedőket — A ko­lozsvári iskolák sorsa. — Falusi oláh pópák, mint egyetemi tanárok. Karácsonykor egy esztendeje lesz, siossz a románok, elsöpörve maguk­­tal a Maros vonalát őrző csekély magyar erők tétova ellenállását, be­nyomultak Erdély szívébe, meg­szállták a „Kincses Kolozsvárét, az ősi erdélyi magyarság fővárosát. Azóta csak hébe-hóba hozott valami hírt onnan egy alkalmi­ utas, vagy menekült, vagy száműzött; a győzel­mes fajgyűlölet olyan féltékenyen őrizte zsákmányát, hogy még a pos­­ta, vagy az újság ártatlan ártását el is óvta. Katonáinak és csendőreinek valóságos kínai falával vette körül, nehogy az ott élők megtudjanak va­lamit a nálunk történő dolgokról, nehogy a külvilág megtudja, micso­da gazdálkodás folyik odaát, a kínai falon túl? De most már hallunk egyet és mást: a menekültek és száműzöttek egész sokatsága özönlik Erdély fe­lől Budapestre és a magyar váro­sokba. Ezek aztán épületes dolgokat mesélnek arról, hogy miket művel odaát a román nemzeti eszme ne­­vében a bukaresti urak kapzsisága és gonoszsága. A román uralom első esztendeje derekán a türelmetlen hódítók rájöt­tek, hogy a hatalom ugyan az övék Erdélyben, de a lelkeket , nem tud­ják megnyerni. Azok ragaszkodnak ősi nyelvükhöz, hagyományaikhoz és nemzetiségükhöz. Ez azért volt nekik kellemetlen, mert Amerika ,felöl olyan hírek szállingtak Erdély f­­elé, hogy az antant népszavazást ()akar rendezni a románok által megszüllt területeken is. Erre egész Románia területén hir­detményeket tettek közzé a király­ság minden városában: kereskedők és iparosok, (segédek) akik Erdély­be akarnak költözni, ott lakást, bol­tot, teljes fölszerelést, bizonyos mennyiségű árut és nyersanyagot ingyen kaphatnak, csak folyamodja­­tnok kell érte. Persze özönével je­lentkeztek a lezüllött, tönkrement, vagy zöldágra sehogyse vergődő ke­reskedők, kereskedősegédek és ipa­rosok. És amint jelentkeztek, olyan tempóban­ indult meg az akció má­sik fele Erdélyben is. Ez abból ál­lott, hogy a kolozsvári, enyedi, ma­rosvásárhelyi és brassói régi ma­gyar kereskedőket és önálló iparo­sokat egyszerűen felszólították, hogy kétszer vagy háromszor huszonnégy óra alatt hagyják el a várost. A bol­tot, műhelyt a hatóság tetszése sze­rint megszabott „kártalanítás“ elle­nében át kellett adni a romániai jö­vevénynek, így cserélték ki jófor­mán pár hét alatt az ősi magyar és német firmákat Erdély városaiban h­amisítatlan dákoromán, nevekkel! És ez ellen nem volt apelláta! A kiutasított családnak a mondott idő­re el kellett hurcolkodnia a vasútra. ikarjéiMs­zaTTt A Ne.­n­iet+v+'i-* ■Oi.wcw A Nemzeti Párt és a Munka­párt fúziós tárgyalásai. A Nemzeti Párt és a Munkapárt között hétfőn indultak meg a Java- frttis tárgyalások a fúzió dolgában. A Nemzeti Párt részéről Ábrahámi Dezső, Bartha Albert, Dinglia Béla, Kmetty Károly és Létai Ernő, — a Munkapárt­­részéről Lukács László, Kü­rthy Lajos báró, Perényi Zsig­­mond báró, Ghidany Imre báró és Wenkheim Béla gróf vettek részt a megbeszélésen. Megállapodásra még nem jutot­­ak, —■ mint Ábrahám De­zső munkatársunknak mondotta: az elvi alapra nézve többé-kevésbé már megegyeztek, a személyi kérdések vannak még hátra. Egyes hírek ar­ról számoltak be, hogy a munkapárt nemcsak Lovászy személyét kifogá­solja, hanem mindazok személyét is, akik az októberi forradalomnak ré­szesei voltak. Munkapárti oldalon ma úgy fogalmazzák meg a kérdést, hogy azok nem vehetnek részt a fúzióban, akiknek a hadsereg szét­­züllesztés­e és az ország romlása kö­rül szerepük volt. Lovászy vissza­vonulását­ valószínűnek tartják ma is. Annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a munkapártiak nem nagyon invitálják a Lovászy-cso­­portot. Kürthy Lajos báró a készülő új középpártról azt mondotta, hogy politikája az okos konzervativizmus vagy észszerű liberalizmus lesz, melyre még nagy hivatás vár. A Nemzeti Pánt­választmányl üli* «~» címen

Next