Friss Ujság, 1920. május (25. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-01 / 105. szám

9 nak és kereskedelemnek valóságos jövedelmeit és ezen valóságos jöve­delmeket oly kulcs szerint adóztassa meg, amely az államháztartás rend­jének helyreállításához szükséges. A mai államra nehezedő terheket csakis abszolút igazságos megoldás­sal lehet fedezni, igazságos alapja a teherviselésnek egyedül a jövedelem­adó, míg a fogyasztási adók emelé­se és az­ új forgalmi adók behoza­tala igazságtalan és antiszociális, ezen az úton tehát a rendezéshez soha nem fogunk­ eljutni. Ha a kor­mány és a parlament erre az útra lépnek, akkor a magyar állam ház­tartása rendezhető és ezzel utat nyi­tunk a valuta, fokozatos javulásának és így egész közgazdasági életünk meggyógyulásának. Annak az emlékezetes júniusi gyű­lésnek, melyen a hírlapírók elsőnek szállottak szembe nyíltan a népbiz­tosok zsarnokságával, Kun Andor dr. volt a lelke. Ő készítette elő, ő szer­vezte meg a gyűlést, melyen hatal­mas beszédben támadta meg a dik­tatúra rettegett urait. Csak az olasz megbízott beavatkozása mentette meg , a kegyetlen bosszútól. S Kun Andor dr. a diktatúra bukása után is hű maradt magához, politikai múlt­jához. Nagyatádi Szabó Iskván híve volt már akkor, mikor még nem volt divatban a somogyi népvezér. Pályá­ja legelejétől kezdve a kisgazdák tö­rekvéseit vallotta a magáénak, az egész ország érdekében állónak, s így csak természetes, hogy nagyatá­di Szabó Istvánban ismerte fel rög­tön e törekvések hús-vér megtestesí­tőjét. Czebe László, a másik jelölt, ugyancsak egyike azoknak, akik esz­tendők óta — és a legnagyobb oda­adással — szolgálják a kisgazdák ügyét. Egyik nagy, túlnyomóan föld­­mives­ lakosságú városban szerkesz­tett évek során elterjedt néplapot. A földmivesség érdekeiért küzdött szó­val és­ irósbsan írn** Nagyatádi Szabó István maga is ko­rán átlátta, hogy a kitűnő ujságíró meggyőződéstől áthatott munkája milyen hasznos a kisgazda-érdekek­re, é­s Czebe Lászlót nemsokára ott látjuk a vezér legszemélyesebb füvei között. A kisgazdáknak a kü­szöbön álló küzdelemben — most, mikor nagy reformok várnak a meg­­valósításra — szükségük van tanult, képzett emberekre, kik jól tudnak a tollal is bánni.. A kisgazdák politikai csatáikat nemcsak a szószékről vív­ják meg, hanem a sajtóban is, s itt megbecsülhetetlen számukra az olyan ember, aki egyúttal teljesen ismerő­je egész politikai törekvéseiknek is. Mikor nagyatádi Szabó István el­foglalta a közélelmezési miniszteri széket, magával vitte a minisztérium­ba Czebe Lászlót is, hogy maga mellett értékesítse hivatott munká­ját. Érthető, hogy a tágasabb, nagy politikai életben is részt akar most juttatni alkotásokra termett, kitűnő erejének. K£t­­isgazda-jelölt: Kun Andor dr. és Czebe László. A napokban tette közé a kisgazda­­párt a tiszántúli választásokban résztvevő jelöltjeinek névsorát.. Öröm­mel üdvözöltünk a névsorban két ne­vet: dr. Kun Andorét, ki a Szegha­lom­ kerületben, s Czebe Lászlóét, ki a sarkadi kerületben lép fel. Két hivatásos újságíró vonul be személyükben rövidesen a tényleges politikai életbe. A magyar hírlapok elsőrangú tehetségei mindketten, ki­tűnő képességek, kiket kartársaik szeretete és tisztelő nagyrabecsülése övez. Úgy­ egyéni kiválóságaiknál, m­int politikai rátermettségüknél — és politikájuk irányánál — fogva a legszebb reménységekkel tekintünk további közéleti pályájuk elé. Biz­tosra vesszük, hogy a két tiszántúli kerület a választásokon valóban őket tiszteli m majd meg bizalmával, é­s tudjuk azt is, hogy az ő számukra a képviselőség nem hiszt és rangot, hanem a nehéz, fáradságos munka kezdetét jelenti. Kun Andor dr. és Czebe László — nem hiába olyan megértő jóbarátok, nagyon sokban hasonlítanak is egy­máshoz. Ugyanaz a higgadt, magya­­rszjárás,­­józan, megfontolt ítélőképesség van még mindkettő­jükben. Vidékről származtak fel mind a ketten, s itt Pesten a kőpaloták, sivár utcák között is megőrizték egész egyéniségekben a magyar vi­­d­ék tiszta levegőjét. Azt a becsüle­tességet és munkás megbízhatóságot, m­ire a jó termőföld, a szántók és mezők — a falu tanít. Kun Andor dr. mintegy tizenkét évvel ezelőtt került fel a fővárosba. Már kész ügyvéd volt, mikor a hi­vatásos hírlapírók pályájára lépett.­­A Kunságban született s Szolnokon nyitotta meg az irodáját. Mint védő­ügyvédnek csakhamar hangos, sikerei voltak s a környéken is mindenütt ismerték a nevét. De ebben az idő­ben már sűrűn jelentek meg a pesti lapokban, is a cikkei. Különösen nagy feltűnést keltettek politikai karcola­tai, melyeket egyik legelterjedtebb pesti újságba írt,­­ oda, ahol egy­kor Mikszáth Kálmán politikai jegy­zetei láttak napvilágot. Élesen gú­nyolta itt Kun Andor a politika mindama szereplő hírességeit, akik számára a politika csak kedvtelés — úri szórakozás, vagy pláne huncut­ság volt. Merész szókimondásával és friss ötletességével sok­ felfújt „nagyságot”4 tett egy-kettőre nevet­ségessé, — bátorságával ,derekas, hasznos munkát végzett. Épen ez írásai nyomán kapott meghívásokat az állandó pesti szerkesztőségi mun­kára, s, ekkor határozta el, hogy kizárólag újságírói és politikai tevé­kenységének fog élni. Alig pár év alatt az újságíró-társadalomban is vezető szerepre jutott. Egy évtize­den keresztül úgyszólván nem volt újságírói mozgalom, melyben része ne lett volna. Ha a toll tisztaságáért és szabadságáért folyt a harc, ott volt mindig az elsők sorában. A kommunizmus alatti magatartásáról nemcsak a hírlapírók, hanem Buda­­pesten városszerte beszéltek. FRISS „­ *L4** ” Zürich, április 30. A Neue Züricher Zeitung jelenti Londonból. A nagytekintélyű West­minster Gazette cikksorozatban fog­lalkozik a magyar kérdéssel és arra az eredményre jut, hogy Magyaror­szágra leginkább Angliából való ki­rály felelne meg. Az említett lap, a­mely Lloyd Georgehoz közel áll, megállapítja, hogy Magyarországban megvolna a hajlandóság az angol be­folyás befogadására és közli, hogy a magyar Magna Charta csak tizenkét esztendővel fiatalabb, mint az angol Magna Charta. Magyarország min­denkor az angol parlamenti szoká­sokhoz igazodott, az Angliából való királylyal az angol tőke is bekerül­­ ne az országba, ami kölcsönösen elő­nyös volna. Versailles, április 30. A Manchester Guardian tudósítást közöl az erdélyi román lázadásokról. Leírja, hogy az aradi és nagyváradi nagyszámú csapatok megtagadták az engedelmességet és az azonnali leszerelést követelték. Közli a lap Take Ionescunak az Adaverul-ban „Mentsük meg a kisebb Romániát”4 címen megjelent cikkét, amely Nagy- Románia teljes csődjét vallja be. Kaposvár, április 30. San Martino gróf olasz kapitány, aki a budapesti olasz misszió külde­tésében mint a Pécs kiürítését elő­készítő szövetségközi bizottság tagja utazik a szerbek által megszállott magyar területre, egy nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy a szövetség­közi bizottság tudomása szerint a szerbek által kiürítendő terület fel­­szabadulása május utolsó napjaiban fog megtörténni. Ez az időpont azon­ban függ a béketárgyl­s további menetétől. Illeni niw-i|n«uwrrww< IfjttHdrtityt mmm MaftaroMuk. A magyarországi román csapatok lázadása. ü­lj s­z­e *1920. május 1. ­Az új lakbérrendelet. Május 1-től mindenki lakbérének 20 százalékát fizeti közüzemi pótlék­ként.­­ A lakbéreket csak augusztus elsejétől emelhetik fel a ház­tulajdonosok. A hivatalos lap közölni fogja az új lak­bérrendeletet, amely Budapestre nézve különválasztja a tulajdonképpeni béremelés kérdését attól az összegtől, amit a bérlők a víz és szemétfuvaro­­zási díjak felemelése folytán kötelesek a fővárosnak a háztulajdonosok útján fiz­etni. Utóbbi címen a fővárosban ki­vétel nélkül minden bérlő a jelenlegi házbér 20 százalékát kitevő külön közi­­üz­emi pótlékot tartozik a háztulajdonos kezéhez 1920. május 1-től kezdve fizetni és pedig az első negyedévi rész­letet legkésőbb május hó végéig. A köz­üzemi pótléktól függetlenül és csak 1920. augusztus 1-től kezdve béremelést is enged a rendelet, de 4000 koronát meg nem haladó évi bérösszegéi kis lakásoknál csak 30 százalék erejéig és ebbe is bele kell számítani az 1917. november 1-e óta esetleg történt eme­léseket. Négyezer koronánál nagyobb­ évi bérösszegéi nagy lakásoknál, üzlet­­helyiségeknél a felfele a házbérre néz.É­ve szabadost állapodhatnak meg, de­ ha a bérlő a béremelést indokolatlan­[ nak, vagy túl magasnak tartja, bérlé.] szállítást' kérhet a lakásügyi hatóságtól és ez okból el­lene femondásnak­ nincsen helye. Vidéken, ahová a közüzemi pótlékra vonatkozó rendelkezés egyelőre nem terjed ki, a legfeljebb 4 szobából álló lakásokat kell kis lakásoknak tekinteni, ezenkívül az 1920. évi 3. bérnegyedtől, vagyis­­ augusztus, vagy esetleg­ már július elsejétől kezdve 35 százalékos béremelésnek van helye, míg nagy la­kásoknál és üzlethelyiségeknél a bér­emelés úgy van szabályozva, mint a fő­városban. Egyáltalán ki van zárva a béremelés az olyan kis lakásoknál, amit polgári vagy katonai nyugdíjas vagy polgári, vagy katonai közalkalmazott özvegye bérel, de a fővárosban 20 szá­zalékos közüzemi pótlékot ezek is tar­­toznak fizetni. A lakásügyi hatóság előzetes engedélyével kivételesen mér­sékelten magasabb béremelésnek van helye, ha a lakásbérek 10 év óta nem emelkedtek, vagy ha az üzlethelyiség­nek 1917. november 1-e előtt legalább 5 évre kötött olyan bérletéről van szó, amelynél az eredetileg kikötött bér most már a változott, viszonyok folytán aránytalanul csekély. A rendelet ezenkívül részletesen sza­bályozza a bútorozott szobák, nem gyógyfürdőkön lévő nyári, lakások, az úgynevezett főbérletek bérét. A bér­beadó a béremelést a bérlővel előre írásban köteles közölni és pedig ha augusztus vére, vagy vidéken esetleg már július Lére akarja a bért emelni, akkor a közlésnek május 14-ig meg kell történnie. Tekintettel a köztisztviselők súlyos helyzetére, a kormány elhatározta, hogy az állami, vármegyei, államvasúti és katonai közszolgálati alkalmazottak lakáspénzét Budapesten 1920. május 1-től kezdve 20 százalékkal és 1920. augusztus 1-től kezdve összesen­ 50 szá­zalékkal, vidéken 1920. augusztus 1-től kezdve 35 százalékkal felemeli. Az em­lített közszolgálati alkalmazottak özve­gyeinek és a nyugdíjas közszolgálati alkalma­z­ottaknak lakbérnyugdíja —­ minthogy ezeknek házbére nem emel­hető — Budapesten 1920. május 1-től kezdve 20 százalékkal emeltetik, avég­­ből, hogy a fővárosi 20 százalékos köz­­üzemi pótlék terhét könnyebben visel­hessék. Az említett köztisztviselők, nyugdí­­jasok és özvegyek lakpénzének és lak­bérnyugdíjának felemelésére vonatkozó rendeleteket a hivatalos lap május 4-én, kedden megjelenő száma fogja közölni. A­jklfifikai helyzet* Minisztertanács egész nap. A kormány tagjai ma délelőtt Simonyi-Semadam Sándor miniszter­­elnök­­elnöklésével minisztertanácsra ültek össze- A tanácskozást délután két órakor megszakították, amikor a miniszterelnök ebédre látta vendégül minisztertársait. A tanácskozást dél­­után három órakor folytatták és igen behatóan foglalkoztak a tiszántúli vá­lasztások kérdésével és minden pontra vonatkozó teljes megállapodásra jutot­­tak. A minisztertanács este nyolc órakor ért véget. A volt pénzügyminiszterek­­ tanácskozása. A pénzügyminiszternél szombaton délután ismét összejönnek az összes volt magyar pénzügyminiszterek és folytatólagosan megbeszélik a pénz­ügyi kormánynak az általános pénz­ügyi politikára és az adó- és illeték­­ügyre vonatkozó terveit. A megbeszé­lésen, mint a múlt napokban is, We­­kerle Sándor, Lukács László, Popovics Sándor Peleszky János, Gratz Gusz­táv és­­Grünn János vesznek részt­ Friedrichék a kisgazdák ellen. Mu­ffán felkínál­kozásuk kudarccal járt, Friedrichék most már csökönyö­sen tagadják, hogy egyáltalán kí­sérletet is tettek a kisgazdákkal való „csatlakozásra." Friedrich István ma Balatonfüredről táviratot küldött, melyben kijelenti, hogy a hír „nem felel meg a valóságnál­." Csakugyan tény az, hogy Friedrich maga nem vett részt a kísérletben, hisz ő nincs Budapesten. Kiderült azonban, hogy a „kültag", kiről oly lenézéssel be­szélt nyilatkozatát­m Ereki, nem más, mint Wein Dezső fogorvos, ki­ről pedig eddig úgy tudtuk, hogy Friedrichék egyik legfőbb oszlopa. Nyilatkozik különben ma Wein Dezső is. Azt mondja, hogy ő Barla- Szabó Józseffel és Eörffy Imrével tárgyalt. A Tiszántúl — mert termé­szetesen erre ment ki az egész — „együtt akarták megvívni a választá­si harcot a kisgazda­párttal, most már azonban a legélesebben fognak szembefordulni velük." így szól a Wein fogorvos harci riadója. A kisgazdák viszont aligha fognak megrettenni Wein doktor fe­nyegetőzésétől. Wein doktor, aki Csilléry kollegájával együtt már re­kordot ért el a bukott­ képviselője­­löltségben — a választásokon nem is oly félelmetes ellenfél. A jogász­­ren­delőben sokkal félelmesebb. Az Origo kívánságai. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület — röviden Örege — a földreform törvénytervezetével kap­csolatban felterjesztést intézett Ra­­binek földmivelésügyi miniszterhez. Az Orige elsősorban a nagybirtoko­sok, sőt hitbizományosok egyesülete, s a felterjesztés is az ezerheldasok kívánságait tükrözi. Mindenekelőtt azt ismétlik a nagy­birtokosok a miniszter fülébe, hogy a birtokfeldarabolást lehetően magán­jogi útra kell terelni és az állami beavatkozást a kormány csak a leg­szükségesebb esetekre korlátozza. Csakis, ha a felek nem tudnak meg­egyezni, akkor lépjen tehát közbe az állam. Biztosítékot kérnek arra is.

Next