Friss Ujság, 1920. május (25. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-28 / 127. szám
XXV. évfolyam 127. szám. ®_______Ara 80 fillér. ^ V Budapest, 1920. május 28 Péntefe POLITIKAI NAPILAP __________ ___ W szerkezi?aSdPhiva¥^TÓSÁ® előfizetés.Ara PHIMNI |R HSL m Im®® m gj lg B ||w tszztek,,on z zssr"* Félévre^ 110.-1 Egész évre K^120.| ||P“ BPSSL H ifj fM fiSj TlNk jSfffl ifi Nyomda*' ” Z Z 64-lal Helyben, vidéken**TM/iiy'andvsion ii HS Q n SBLjI RjB HLlg ILIE E&ji KA KISS FIÓKKIADÓHIVATALOK: __ .... §9| RW ■ iy IferHisy Efffe.sfw 'OTff'-W IMI gSS® VII., Rákóczi-nt 30(Tet.16zeef 118-20.) 80 fillér, HI BE HE KB ''EeBEv Eta KS VI., Andrássy-út 6., Kecskeméti-ó 14. Friedrich kirohanása a béke aláírása ellen. Egyre tart az értékek átzuhanása. Rokkantak a felekezeti gyűlölködés ellen. mmmmm0*m*0l**i******fi**m*m*Mmmi'mm,"n ■ r ■ " — Zrínyi-gárda. Kalocsán — "mint onnan jelentik !— társadalmi mozgalom indult meg „Zrinyi-gárda“ alakítására. Az új egyesülés Zrínyi mondását tűzi zászlajára: „Ne bántsd a magyart!’. A gárda tagjai fogadalommal kötelezik magukat, hogy üldöznek minden erkölcstelenséget — sajtóban, moziban, színházban, vagy bármely más formában egyaránt. A szervezkedésben az ifjúság jár legelöl, s ennek csoportja már pünkösdikor megalakult egy jezsuita páter vezetése alatt. Gyönyörű a Zrínyi mondása, ez a fájdalmas jajkiáltás: Ne bántsd a magyart! Akkor szakadt ki a költő lelkéből, mikor a legszomorubb volt a magyarság sorsa, — a török rontotta, német pusztította, alig maradt meg az országból valami. Ám Zrínyi Miklós hadvezér is volt, korának egyik legkülönb katonája, s a kétségbeesés e szava úgy hat nála egyben, mint egy felemelt és ökölbe szorult kéz. Fenyegetés, kemény dac van a jajkiáltásban. A napokban ünnepeltük ZrínyiMiklós születése háromszázadik évfordulóját, s ez a dátum csakugyan méltó lett volna rá, hogy rettentő helyzetünkben országraszóló ünnep legyen belőle. Most Kalocsáról indul el a szervezkedés a költő és hadvezér nevűvel. Az erkölcstelenség ellen akar síkra szállni az új egyesülés, s rögtön meg is nevezi a sajtót, színházat, mint ahol szerinte reá feladat vár. A magyar újságírásban, irodalomban és művészetben csakugyan végbe kell menni a nemzeti usztutás nagy folyamatának, de nem lehet hangsúlyozni eléggé, hogy Vigyázni kell! Mi az erkölcsös az irodalomban és mi nem, s főleg, mi szolgálja a magyarság érdekét s mi van kárára, s nem minden esetben ifjúsági egyesületek vannak hivatva ezt eldönteni. Berzsenyi Dániel és Eötvös József lángszivü jó magyarok voltak, az előbbi irta mégis . ..Romlásnak indult hajdan erős magyar . . .“ dörgedelmes versét s az utóbbi a „Falu jegyzőjé“-t, mely pedig a sűrített kórképét adja a magyar nyomorúságnak. Az igazi költő nem hizeleg sohasem a fajtájának, hanem éppen a bajokat igyekszik feltárni. Dömötör belügyminiszter a napokban szükségesnek látta súlyosan megróni egy magyar színdarabot, melyben történetesen az van megírva, mint akarja a szolgabíró, meg a pap minden eszközzel megszerezni magának a faluba került szegény tanítókisasszonyt. Holott a belügyminiszter — s talán a vallásügyi is — hivatalosan is hasznos tanulságokat próbálhatott volna levonni a darabból. Kalocsán jezsuiták vannak, s ha a páter, kinek nevével elsőnek találkozunk az uj mozgalomban, nem ■a reakciónak akar uj fészket csinálni, hanem Zrínyi emlékéhez méltón a magyar erőszabad és nyílt virágzását kívánja segíteni, örömmel kell üdvözölni a haladó törekvést akasztani. Huszár Károly: Akkor leszek végleg megnyugodva, ha már mind fel lesz akasztva. Friedrich István: Nagyon siettünk a béketárgyalásokkal. Azt hiszik, hogy a világháborúnak már vége van. Volt már harminc éves és hét éves háború is, miért ne lehetne ennél még hosszabb háború. A világháború még ma is folyik, leszerelés nincs. Simonyi-Semadam miniszterelnök: Az antantnak azóta fegyvere, muníciója szaporodott. Friedrich István f Figyelmeztet arra, hogy az aláírásnak milyen borzalmas hrtása lesz a megszállott területen. Önök is azt mondják, hogy a békét nem akarják és nem is lehet megtartani. Huszár Károly: Ez a demagógia! Ezt így itt senki sem mondta. Friedrich István: Tüntetések voltak, amelyeken a kormány tagjai részt vettek. Felkiáltások: Nem igaz! Kik voltak ott? Friedrich István: A békét aláírni azzal az elhatározással, hogy úgy sem fogjuk megtartani . . . Rassay Károly: Bűn a nemzet ellen igy beszélni. Érezni bármit szabad! Friedrich István: Jó viszonyt hangoztatni és ugyanakkor azt mondani, hogy a békébe nem nyugszunk bele, katasztrófára vezet. Hencz Károly: Hogy lehet így politikai pályára menni. (Nagy nevetés.) Friedrich István: Régi szövetségeseink felé is tájékozódnunk kell, akik velünk azonos helyzetben vannak. Tudja, hogy a magyar intelligenciára komoly vállalkozásnál évekig nem lehet számítani. Bizonyos, hogy az ántánt az oroszokat leverni nem fogja és így Oroszország, amely az ántánttal dacol, el fogja érni, hogy az ántánt tárgyalásokba fog vele bocsátkozni. Nekünk is ezt az időt kellene megvárni. Miután a kormány ezt a békét aláírja, tiltakozom, újból tiltakozom és harmadszor is tiltakozom. Zákány Gyula szólalt fel ezután, ő is tiltakozik. Majd folytatta a Ház A fővárosi törvény tárgyalását. A részletes tárgyalás során sok apróbb módosítást ajánlottak. Legjelentékenyebb volt a Bárczy Istváné, ki indítványozta, hogy a huszonkét nemzetgyűlési választókerület szerint ejtsék meg a választást, ha azonban a Ház mégis úgy határozna, hogy a közigazgatásikerületek szerint választ, akkor mondja ki a törvény, hogy minden kerület a választók számarányához képest megfelelő számú bizottsági tagot választ. Pető Sándor szerint a javaslat a mesterséges többségszerzést biztosítja, de a jognak és az igazságnak nem felel meg. Egyik kerületben 15.000, a másikban 89.000 választó választ. Ez csak a párturalom intézményessé tételére alkalmas. A legközelebbi ülés pénteken déli jelölt lesi, Muatafa Kemal pasa, a török nacionalisták vezére. Friedrich a hehe aláírása ellen. Nem az ántant fele*"’vezető ut az igazi. — A világháború még ma is folyik. — Zaj és derültség beszéde alatt Végre ma sor került Friedrichre, — s a tegnapi kínos jelenet után ma kibeszélhette magát Tegnap felháborodás fogadta tiszteletlen közbeszólását, — ma pedig többnyire zaj és derültség a kijelentéseit. Friedrich tiltakozik a béke aláírása ellen, s ez magában érthető, — a bántó csak az, hogy azt hiszi, hogy egyedül ő képviseli a nemzet lelkiismeretét. -- Fel kell akasztani mindenkit, aki az összeomlásban részes volt! — Újra a Lánchídhoz akar menni?! — Bűn a nemzet ellen igy beszélni! —H ez és hasonló közbeszólások csak úgy röpködtek felé. De a legnagyobb hatása Hencz közbeszólásának volt. Friedrich egyik fura bölcsességénél csendesen megkérdezte: — Hogy lehet így politikai pályára menni?! Friedrich beszéde. Friedrich István: Ez nem békeszerződés, hanem egy szerződés, amelyben nemzetünk eltiprását és leverését foglalták pontokba. Nem vár az ántánttól semmi jót. Az ántánt liünőben van, s nemsokára a letiport, becsapott nemzetek meg nyilvánkaratával kell számolni. Voltak itt már a háború befejezése után kormányalakulások. Károlyi is kormányt alakított. Ruppert Rezső kisgazdapárti: Friedrichhel együtt! Friedrich István: Államtitkár korában ő riadó századokat szervezett a kormány ellen. A román megszállás alatt, ha nem is volt komikus vagy szánatas, de igen gyenge volt az antant szerepe. A románokkal, szerbekkel, csehekkel állunk szemben. Az antant Kun Béláékat is meg akarta hívni a béketárgyalásokra, a keresztény, nemzeti kormányt azonban csak akkor fogadta el, ha liberális és szocialista elemekkel egészíti ki magát. Talán néhány hónap múlva már mindnyájan mosolyogni fogunk azon, hogy azt hittük, hogy az antant felé vezető út az igazi. A békedelegációnak, mikor Neuillyben látta, hogy nem tárgyalnak vele, rögtön el kellett volna utaznia. De hibát követtek el már akkor, mikor a parlament elhatározta a háborút. Huszár Károly: Akkorkelett volna a Lánchídhoz menni! Friedrich István: A második hiba az volt, hogy nem igyekeztünk békét kötni, mikor még megtehettük volna. Huszár Károly: Kik csinálták az összeomlást? Friedrich István: Mindenkit, aki az összeomlásban részes volt, fel kell