Friss Ujság, 1920. július (25. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-15 / 167. szám

2 FRISS ÚJSÁG 1919. június elsején kint járt Gödöllőn. Előtte nyíltan kijelentette Stromfeld, hogy ha a fehérek előnyomulnak, a magyarok ellen nem fog harcolni. A népbiztosokat utálta. A bíróság ezután újból zárt tárgyalást rendelt el. A zárt tárgyalás után Roczó tábornok elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek jelenti ki. A perbeszédekre a péntek reggel kilenc órakor kezdődő tárgyaláson kerül a sor. Egyedül Ausztria sznyti meg a bojkottot. Az amsterdami központ az osztrák szocialistákra bízta a döntést. Bécs, július 14. A Magyarország ellen könnyelműen megszervezett bojkott óriási károkat okoz Ausztriának. Egyre gyakrabban szólalnak föl osztrák körök a bojkott nagy kártevése ellen a3 jellemző, hogy az osztrák nagyiparosok lapja, a Neue Freie Presse, a következő levelet közli vasárnapi számában: Míg Németországban a munkások már megnyugodtak és az ipari termelés ismét fokozódik, Ausztriában más a helyzet. A belföldi ipar a bojkott miatt nem exportálhat Magyarországba olyankor, amikor egyéb piacainkon máris nagyon megakadt az exportunk, sőt egyáltalában megszűnt. Sok szállítmányunkra egyáltalán nem fognak később reflektálni Magyarországon és ezek a németosztrák iparra nézve erre az évre egészen elvesznek. Ez főképpen a mezőgazdasági eszközökre vonatkozik. A német-osztrák ipar amúgy is túl van terhelve és a munkásokat akkor is kell fizetnie, amidőn szénhiány vagy nyersanyag hiánya miatt az üzem szünetel. Bécs, július 14. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén Stocker nagynémetpárti képviselő és társai határozati javaslatát, melyben felszólítják a kormányt, intézkedjék az élelmiserhiány ellen, elvetették. Az osztrák szocialisták fentartják a bojkottot Bécs. július 14. Az amsterdami szakszervezeti szövetségtől tegnap érkezett meg az átirat az osztrák szakszervezeti bizottsághoz a Magyarország ellen elrendelt bojkott dolgában. Kifejti a levél, hogy azok a közlések, amelyeket dr. Gratz a Bécsben tartott tanácskozáson tett, nem változtattak a helyzeten és nem döntötték meg azokat a tényeket, amelyeknek alapján a bojkottot elrendelték. Az amsterdami szakszervezeti szövetség az osztrák szakszervezeti bizottságra bízza, várjon megszigorítja-e a bojkottot Magyarország ellen vagy sem. Ajánlja a bojkott fentartását. Az osztrák szakszervezeti bizottság tegnap tárgyalás alá vette a levelet és tanulmányozta a kérdést, majd úgy határozott, hogy a bojkottot olyformán tartja fenn, mint eddig. Osztrák kudarc. A napokban a fedringi állomásfőnök 54 vagyonból álló, Magyarországnak szánt, különböző amerikai küldemények továbbítását felsőbb rendeletre megtagadta és nem engedte át a magyar határállomásra. Az amerikai misszió értesült az osztrák kormány tiltó rendelkezéséről, a közélelmezési minisztérium sürgős előterjesztéssel kereste fel az amerikai missziót, amely az osztrák kormányhoz fordult és erélyes gangon követelte a tiltó rendelkezés felfüggesztését. _____ Ma érkezett a szombathelyi üzletvezetőségtől a távirati értesítés, hogy a fedringi állomásfőnök felfügó népbiztosok perének mai, nyolcadik napján Ágoston Pétert hallgatták ki. Ágoston negyvenhat éves, vöröses szakállas, vállas férfi. Biró, majdjogakadémiai tanár volt. A népbiztosok között nyilván ő volt a legműveltebb. — Ülve adta elő vallomását, melyet az elnök sem szakított meg. Olyan benyomást keltett sokszor, mintha az egyetemen adna elő. Azzal kezdi, hogy kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. Majd panaszt emel amiatt, hogy a gyűjtőfogházban készített jegyzeteit elvették, azokra pedig a tárgyalás folyamán nagy szüksége volna. Kifejti, hogy ennek a pernek a tulajdonképpeni előidézője a háború. A háborút gazdasági okok kezdték ugyan, de közrejátszódott az egyik hadviselő fél túlságos ambíciója is. Megvallom — mondotta — hogy az első pillanattól fogva pacifista vagy ahogy akkor nevezték, defetista voltam, ebből azonban azt a következtetést vontam le, hogy mivel gyengék vagyunk, mindenkinek a harctérre kell mennie, önként jelentkezett katonának. Mikor a háborúba mentem, egy pillanatig sem gondoltam a monarkiára, hanem csak Magyarországra. A háború tartama alatt egész állami szervezetünk megváltozott. Tulajdonképpen állami kapitalizmus állt elő, minthogy az állam a tőkéket magához vonta. Mindenki az államtól várt mindent és ez a felfogás még ma is megmaradt. A háború gyökeres változást okozott a nép felfogásában is. Már a háború alatt megmutatkozott az összeütközés a kereszténység és a zsidóság között is. Könyvet írt a zsidókérdésről. A zsidóság a háború alatt és azután közvetlenül, mint faj kezdett szervezkedni. A bolsevizánus megvalósításában nem volt része. Szocialista volt és az is marad. Bizonyos, hogy — mondotta — mi sok bajtól megvédtük az országot. Hogy mi lett volna nélkülünk, akik most mint vádlottak állunk itt, azt ma sem tudja még senki. Beismerem, hogy sokan roszszul csinálták a dolgot és talán én is azok közé tartozom de meg vagyok győződve róla, hogy senki jobban nem csinálhatta volna. Egyes lapok úgy tüntették fel, mintha kikeresztelkedett zsidó volna. Ez nem igaz, s ezt csak a tény kedvéért említi. Elzászi származású, és így van annyira ária-fajú, mint akárki. A szocialistákat azzal szokták vádolni, hogy nincs hazájuk, hogy világpolgárok. Ez nem áll, a szocialista nem kozmopolita, hanem nemzetközi. "A szocializmus különkülön megszervezett nemzetek között akar kapcsolatokat teremteni. A szociáldemokraták kommunizmusa nem megy olyan messzire, mint a bibliai kommunizmus. A szocialistáknak a kommunizmusa inkább a szent atyák kommunizmusához áll közelebb, melyet Szent Ágoston fejtett ki. Hogy jutott el a szocializmushoz. Élettörténetéből beszél el ezután részleteket, melyek megvilágítják, hogyan jutott el a szocializmushoz. Nem vagyok ijedt ember, — mondja, — aki reszket a vád miatt. Amit tettem, azért vállalom a felelősséget. Pietással vagyok eltelve s erről tanúskodik minden írásom, egész életem. Gondolkozásomat édesatyámnak köszönhetem. Tizenhat esztendős koromban a családi asztalnál megsértettem a cselédünket, az apám erre pofonvágott. Ez volt az első pofon, amit életemben kaptam és ez a pofon ma is az arcomon ég. Ez tett engem szocialistává. Akkor tanultam meg, hogy a becsületében sérteni senki sincsen jogunk. A pietást a bibliából tanultam. Húsz évvel ezelőtt biró voltam. Egy földbirtokos valami sértés miatt kivette a szilétes botját és megámadta a bérest. Ez vasvillát fogott. A földbirtokos visszavonult és feljelentette a bérest. Én felmentettem a bérest, mert még egy férget sem szabad eltiporni és ezért a főispán a köszönésemet nem fogadta. A törvényszék elnöke pedig azt az „atyai" tanácsot adta, hogy ne indokoljam máskor ilyen körülményesen az ítéleteimet. Ez mutatja, hogy az ember sohasem lehet független a társadalomtól. A román szebeni kormány megkínált a bihari prefektussággal. Nem vállaltam el. A jogakadémián — szocialista voltom miatt — legnagyobb ellenfelem, a klerikális Hoványi Gyula volt, az, aki azután a nagyváradi akadémia nevében üdvözölte a románokat. A háború tenyésztette az erkölcstelenséget. A harctéren látta, hogy a háború mennyire lezüllesztette az erkölcsöket. Az októberi forradalom után. Az októberi forradalom előkészítésében semmi része nem volt, akkor jött haza a harctérről. A forradalom tragikuma az volt, hogy Károlyi, aki a forradalom Lajos Fülöpje volt, nem vezetésre termett. Mikor jött a földkérdés, a pesti emberek azt hitték, hogy föld kell a parasztnak. Ez nem igaz, a parasztnak nem föld, hanem földbirtok kell felszereléssel Elmentem Búza Barnához és állást foglaltam a földosztás ellen. November elején Batthyány Tivadar kinevezett Bihar vármegye és Nagyvárad kormánybiztosává. A románok ekkor már Kolozsvárott voltak. Lokálpatriotizmusom nem hagyott nyugodni. Pestre jöttem, tárgyaltam a népőrség parancsnokával, a minisztertanácsban is előadtam a helyzetet, mire elhatározták az ellenállást. Az emberek ebben az időben özönlöttek a szocialista pártba. A régi vezetők fáztak ettől, nagy bajnak tartották, hogy a pártba szervezetlen és iskolázatlan elemek tódulnak. A régi emberek kezéből kicsúszott a vezetés, a nagy hang volt a domináló. Mit akart Kun Béla? A munkástanács ülésén tulajdonképpen egyéni felszabadulást érzett, mert az államtitkárság „teher volt" neki. Később hallotta, hogy az ülésen Pogány állásfoglalása volt a döntő, mert csak olyan kormányt volt hajlandó támogatni, amely Kun Béláékkal szövetkezik. Pogány később is hivatkozott arra, hogy az egész átalakulás neki köszönhető. Felmerülhet az a kérdés, hogy mint szocialista hogyan akceptálhatta a diktatúrát, de hiszen diktatúráról csak átmenetileg volt szó. Kun neki azt mondta, hogy nem szándéka a bolsevista rendszert Magyarországon életbe léptetni, különben is Kun nem bolseviki volt, hanem kommunista. Nem volt Leninnel olyan viszonyban, mint azt sokan tudni vélték. Leninnel az összeköttetést Szamuely tartotta fenn, aki több ízben járt Moszkvában. Kun kapacitálta, hogyvállalja a külügyi népbiztosságot. Arra gondolt, hogy itt semmiképpen sem lesz olyan diktatúra, amelyet bolsevizmusnak neveznek. Az első napokon az volt az impressziója, hogy a hatalom átadása és átvétele simán ment. Nem tagadja, hogy mint szocialistát, örömmel töltött® el fiz a gondolat, hogy a munkásság kezébe veszi a hatalmat. A kormányzótanács ülései zavarosak, vásári lefolyásúak voltak. A szocialisták közül csak a vezetőket látta ott. Az történt, amit Kun akart. A szocialisták és kommunisták között állandó volt z súrlódás. A régiek közül Landler és Pogány tartozott a kommunistákhoz, utóbb Varga Jenő is. Hogy mennyire nem ügyeltek a rendeletek megalkotásánál, azt bizonyítja az, hogy több ízben vissza kellett venni azokat. Kelen és Szabados népbiztosokat nem a kormányzótanács nevezte ki. Az első napokban igen nagy jelentőségű kérdések merültek fel, így a szocializálás kérdése. Vita alig volt. A jegyzőkönyvek vezetésével senkit sem bíztak meg. Az elnök ezután a tárgyalást péntek délelőtt kilenc órára halasztotta. Ágoston Péter vallomása a Dikiataráról és előzményeiről. A háború volt az oka mindennek. — Az erkölcsök eldurvulása. — A Károlyi-kormányzat bajai. — Kun Béla nem bolseviki, hanem kommu✓ nista volt. gesztette a vonatok visszatartására irányuló intézkedését, az 54 kocsiból álló tehervonatot átengedte Gyanafalvára, ahonnan az Győrön keresztül ma reggel meg is érkezett Budapestre. 1920. július 15. Egy betörő rálőtt Hindenburgra. A vezértábornagy sértetlen maradt Hannover, július 14. A Hannoversischie Courir jelenti: Tegnap este egy fiatalember hatolt be Hindenburg vezértábornagy lakásába. Amidőn a tábornagy szolgájáért csengetett, a fiatalember megtámadta. Hosszabb, makacs küzdelem fejlődött ki, amelynek folyamán a támadó hirtelen revolvert rántott és rálőtt Hindenburgra. A golyó célt tévesztett. A merénylőnek sikerült elmenekülnie anélkül, hogy felismerték volna. Valószínű, hogy egy betörőbandának a tagja, amely a vezértábornagy lakására akart betörni. (MTI.) Bécs, július 14. A Neues Wiener Journalnak jelentik Berlinből. A Hindenburg ellen elkövetett támadásról a következő részleteket közlik: A támadás hétfőn este hét órakor történt. A vezértábornagy dolgozószobájában, az Íróasztalnál ült, amidőn a szomszédos szobából zajt hallott. Amidőn megfordult, egy körülbelül húsz esztendős fiatalembert pillantott meg, aki katonaruhában volt és az egyik szekrény mellett állt. Hindenburg azt hitte, hogy a fiatalember valami munkával volt elfoglalva a villában és betévedt a szobába. A vezértábornagy átment ugyanabba a szobába , amidőn a fiatalember észrevette, el akart menekülni. Hindenburg most már látta, hogy betörővel van dolga és megragadta a fiatalembert, ez azonban igyekezett szabadulni. A vezértábornagy ekkor szolgáját akarta hívni. A hatvankét esztendős Hindenburg és a húszesztendős suhanc között kemény tusakodás kezdődött, amelyben több bútordarabot felfordítottak. Hindenburg csak félkézzel tartotta a betörőt, a másikkal acsengő gombját akarta elérni. A fiatalember revolverével fenyegetőzött és elő is vette Browningját. Hindenburg nem ijedt meg és nem eresztette el a betörőt, aki erre elsütötte revolverét. A golyó célt tévesztett. A betörő végül kiszabadította magát és az ablakon át elmenekült. (MTI.)