Friss Ujság, 1921. január (26. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

2 A politikusok nagy részében kétségkívül megvan a hajlandóság, hogy elkerüljék a végzetes összecsapást és Teleki is ezt igyekszik elérni, de ha nem sikerül, úgy a miniszterelnök el van határozva arra, hogy útját vágja a testvérharcnak és inkább föloszlatják a nemzetgyűlést, semhogy polgárháborúba engedje a nemzetet a királykérdés miatt. A h.vázfeloszlatás eshetőségeit ma még mérlegelni lehetetlen, de különben is bíznak mértékadó helyen abban, hogy a két tábor nem megy el — a házfeloszlatástól is tartván — a végső határig, hanem a nemzet nagy érdekeit megértve, keresi a kiegyenlítődés lehetőségeit. Tudomásunk szerint Teleki miniszterelnök bízik is ebben és hiszi, hogy nem lesz keményebb akadálya a munkának. Februárban a nemzetgyűlés elé kerülő javaslatok letárgyalása hónapokat fog igénybe venni, annál inkább, mert az alkotmányreform és egyéb javaslatok után megcsinálják végre a költségvetést, amit mint éleitnél sürgősebben tető alá akar hozni a kormány és be akarja fejezni a fölhatalmazással való államgazdálkodást. Amikor az államháztartás kezd rendes kerékvágásba jutni és a királykürdés szikláját is sikerül elhengernteni az útból, akkor akar Teleki Pál gróf miniszterelnök visszavonulni a politikától a tudományhoz és csak akkor, illetékesek véleménye szerint áprilisban vagy májusban lehet szó arról, hogy Teleki Pál gróf ormánya átadja helyét annak a kormánynak, amely a pártokon fölül állva vezeti majd az új országgyűlés megalakulását. Apponyi a jövő embere. Telekihez közelálló helyről úgy tudják, hogy Teleki» Kormány ve«zetésére Apponyi Albert grófot szeretné megnyerni és ez a megoldás a politika igen széles körében találkozik rokonszenvvel. Rá kell mutatnunk itt arra, hogy azok a körök, melyek ma fagyosan fogadják bármiféle pártalakítás gondolatát, teljes bizalommal fordulnak Apponyi felé. A kisgazdák Apponyiban ma is a régi 48-as politikust látják, aki évtizedeken át harcolt az ellenzéken Magyarország függetlensége mellett és szívesen támogatják. A keresztény pártiak a régi keresztény politikust tisztelik Apponyiban, kit Teleki hívei is követnek, de akit, mint régi politikust, a többi pártbeliek éppen ugy rokonszenvvel fogadnak, mint a nemzetgyűlésben nem képviselt elemek, amelyeket-a bölcs mérsékletéért, nagy isztelik és akit elfog! \‘példátlan népszerűsége jóan alkalmasnak tartanak előkészítse az uj ország áTalakulását, vezesse az fejtendő képviselőválaszvisszavezesse az orszánthiányosság útjára. A nagyságok panaszkodtak, a „Márta" panifskodik, a „cupringo veji*’ panasz-kedvek és a csetepok is ugyancsaik ezt t*zik . . . Hát kinek van itt igaza? V migjártuk az összes ,,illetékes fórumokat", hogy, végre tisztán lássunk ebben a sokat bolygatott „cselédügyben". llert az természetes, hogy a munkaadók panaszkodnak! Egyrészt sokallják a fizetést, másrészt sajnálják a kosztot . • ■ Mindig csak a háztartási alkalmazottakat szidják, gyanúsítják, büleztetik minden hibáért. Pedig nincs igazuk, az érem másik oldala az, hogy újabban elszaporodtak a züllött,apropó lányok, akik cselédnek adják ki magukat, pedig nem azok. Befurakodnak a háztartásokba, ott lopnak, sikkasztanak, vagy legjobb esetben felmondás nélkül elhagyják a helyüket éjjel és mindezek mögött áll a„cupriror", dörzsölve kezeit a leszedett ,,sitillékon" és szidja a szegény kiscselédiet és boldogítják ,i a cselédet kereső hegyeket. Ellátoattunk a Városháza udvarán székelő tárta cselédotthonba. A homokos s kissé misztikus helyiség tele csédei keresö asszonyokkal és egy-két fölényesen szemlélődő lánynyal. Az asszonyok járnak, panaszkodnak, igérnek, —és főzik a lányokat, -- gézze fiára, nálam olyan helye lesz, mint egy grófnál! . . . gyúrja egy kinsen violett hölgy a blazirt kisszobai nyíc. De a lányt, ugy látszik , nem látja meg a „grófi" ígéret és csak újabb kérdéseikkel áll elő. — van külön cselédszoba? — Van! — Gyerek?! Az asszony szopeg kiviszik, hogy most megbánja az j.fjok.’vi könnyelműségét, aztán kiböki, ■uogy ttő. Az üzlet pestiesen szólva (..visszamegy". I 1 -ránéz a diskurzus, ugyanez, a kép n.n.dm _yonaten. A Márta vezető- s nője így nyilatkozik:— A cselédviszonyok tűrhetetlenek! igazán maholnap már folyamodvány kell ahhoz, hogy egy lány helybelépjen. A bérek horribilisek! Egy hivatalnok megirigyelhetné egy mai cseléd életét. Az átlagos havi bér 600 korona, ennyit kap egy főzőnő. Egy szobalány már 600 koronáért beáll, ha jó kertve vak és az általunk megállapított100 koronás maximumot kérik minimumnak a mindenesek. — Na ésa nagyságok? — zavarom meg egy kicsit a nagy tirádát. — Hát legyünk őszinték, a nagyságok sem jobbak. Ők licitálják fel az árakat. A lánynak nem szabad pl. többet kérni, mint 400 koronát. Erre a hölgy odasug a lány fülébe: nem baj fiam, diktáljunk be csak négyszázat, én megadom a hatszázötvenet! Úgy, hogy éppen tegnap történt meg 37, a hallatlan eset, hogy egy bárónő 1500, mondd egy ezerötszáz koronáért alkalmazott egy leányt, aki ma vissza is jött. Azt mondta rossz hely. Elég volt! . . . nem tagadhatjuk, az aszszonyok nagyon sok helyen még ma is csak rabszolgát látnak a cselédben. Nem adtak ágyat, vagy a szó teljes értelmében éheztetek, gorombáskodnak vagy sok helyen az ifi urak kellemetlenkednek . . . De persze akad rossz a lányok között is. Rengeteg a züllött lány. Lopnak, előleget vesznek fel és be sem lépnek. A másik résznek pedig olyan igényei vannak, amelyeket ma egy polgári házban ki sem tudnak elégíteni. Például az egyik kilépett a helyéről, mert szacharinnal adták a teát, a másik elpamaszolta, hogy vacsorára nem adtak húst. Egy harmadik kilépett a helyéről, mert nem volt gázrezsó stb. stb. De azért a jó lányok, ha rendes helyet kapnak, meg is becsülik azt . . . Megszólítottam egy lányt is. Nyilatkozzon ő is, mint akit legközelebbről érint ez a téma. — Tessék megírni, hogy nincs mindig a nagyságuknak igazuk. Megtörténik, hogy felvesznek szép fizetéssel, de a koszt, már ehetetlen. Külön ételeket főznek, vagy a maradékot adják nekünk . . . Pedig a mai megerőltető munkát, sorbanállást nem lehet éhes gyomorral elvégezni . . . Ma már ott jártunk, hogy figyelni kell, ki csap be bennünket, a vupringer-in vagy a munkaadó? . . . panaszkodott a kis háztartási alkalmazott, miközben egy lánytkereső hölgy kívánt a kérdésről nyilatkozni. — Azt hiszem azt önök is tudják, hogy ma leányt kapni valóságos szerencse! Hivatalos kimutatás szerint Kuss asszonyra esik egy háztartási alkatmérer! Természetes, hogy az a kórus, amelyik ma Pesten van, kihasználja a helyzetet és visszaél a kényszerűségünkkel . . . Nekünk "van igazunk, higyje és kérem! . . . A „Márta" különben 1920-ban 6500 háztartási alkalmazottat helyezett állásba, míg az alkalmazottat keresők száma is 100.000 förül jár! Ez mind Erűnél világosabban beszél. A népszerű cupringereknél ugyanez a helyzet. .Panaszkodnak a lányokra. — Uram, mi megyünk tönkre! szavalta az egyik Teréz-körúti arszlán. A cselédek nem jönnel Pestre, a hölgyek pedig már elhanyagolnak bennünket. Ez az egyetlen üzlet pang ma Pesten . . . A visszavándisrlás mindezek dacára, mind nagyobb méreteket ölt, úgy, hogy ma már 20 20-30 ember érkezik naponta Amerikából. Ez a szám tavaszra tetemesen növekedni fog. Az újvilágban ugyanis megcsappant a munka, alkalom. Beszéltem amerikai magyarokkal, akik mesélik, hogy Amerikában is nagyon rosszak a viszonyok, úgy, hogy a legtöbb gyár redukált üzemmel dolgozik, sőt vannak egyes gyárak, ahol a hétnek csupán 3-4 napján dolgoznak! A drágasága óriási — bármilyen furcsán is hangzik, — mert a koronához képest a dollár Amerikában még kisebb fizetőképességgel bír, mint Magyarországon a hazai pénz! Természetesen dollárokkal jól felszerelve Magyarországon egészen más eset kínálkozik, amikor egy dollár 500 koronán fölül értékesíthető. A visszatérők legnagyobb része földet akar venni hogy ittfolytathassa évek előtt elhagyott mesterségét. A sötét, fülledt váróteremben továbbutazásra váró, amerikát járt magyarok ülnek. Egy nagy család, apa, anya, nagyanya és három gyerek gubbaszt az egyik padon. — Milyen volt az utazás? — kérdem a sportöltözetben feszítő Dunántúli mamát. — Borzalmas volt, uram! Ötödször járom ezt az utat, de ennyit még nem szenvedtünk! A hajón még jó dolgunk volt, fűtött kabinok, kitűnő élelmezés, kényelem . . . De a vonaton borzalmasan sokat szenvedtünk. — Csak úgy ömlik belőle a panasz, amint a három piciny gambét simogatja, altarja. — Ezek a gyerekek is tönkre mentek. Mind a három beteg. A vonatok Hitetlenek. Németországban hóviharok voltak ... és az élelem! . . . — Nem kaptak élelmet? — Egy német faluban hosszas könyörgések után egy dollárért adtak két kenyeret! Mást, semmit nem ettünk, mig ideértünk! Egy öreg, teknőckeretü pápaszemes bácsi helyeslöleg bólogat. — Testen megírni bogy' — szagban még rosszablak az , mint itt. A budapesti kirendelt,,ég min te-ui, követ a visszatérők érdekében, cujue... nem sok lehetőség áll a misszió rtmdelkezésére. Beszélgetést folytattunk a kirendeltség vezetőjével, Fest. miniszteri tanácsossal, aki a következőket mondta a fogadó bizottság működéséről: — Elsősorban is azoknak adunk helyet itt a váróteremben, akik a podgyászaikat várják, ezenkívül az útlevél-lebélyegzés és a pénzbeváltás ad a hivatalnak legtöbb munkát. Naponta öt-hat család érkezik, úgy, hogy az egyedül utazókkal együtt, mintegy 25 —30 emberre rúg a napi érkezők száma. Határozott információink vannak, hogy tavaszra az amerikai magyarság testületileg haza készül! Az ország szomorú sorsa és a honvágy hozza őket haza. Természetesen erre a nagy özönlésre készülnünk is kell, mert misra elég a dollárok valutáris nyereségét számolni, de számolni kell az emberek, elhelyezkedésével is! Ezen részint a földbirtokreform, részint a mindinkább tisztuló gazdasági terrénum fog segíteni. Tudvalevő, hogy Amerikában is nagyon rosszak a viszonyok, így hát ezek az emberek dolgozni és élni is akarnak itthon. Jellemző tünet, hogy a visszatérők (16 százaléka földet akar venni. Azok a munkások, akik kinn a gyárakban, üzemekben dolgoztak, vagy bányákba jártak, most kivétel nélkül mind a földhöz akar visszatérni. A kormány természetesen minden lehetőt felkövet úgy a fogadtatásnál, mint az elhelyezkedést illetőleg, azonban nem rendelkezünk olyan eszközökkel, amellyel gond nélkül állhatnánk a hazatérők problémája elé! . . Nincs háztartási alkalmazott. Panaszkodnak is nagyságok. — Mit mond a „Márta", meg a „helyszerzők“? — Húsz munkaadóra esik egy cseléd. — Az 1500 K-ás adomány. isit jó tanács 1 tftien / 1 miluton itt női legyen 8 a SÓSBÍ PSZESZ! flMRMKI SMS&9MBH FRISS ÚJSÁG Amerikából hazatérő magyarok Egy félóra a Keleti pályaudvari fogadóbizottságnál. — Fest miniszteri biztos nyiatkozata. A Keleti pályaudvar perionjáról nyíló másodosztályú váróteremben székel az „Amerikából Hazatérő Magyarok fogadóbizottsága.“ Ide gyűjtik a Budapesten átutazó, a fővárosi, vagy regis szállott területre utazó amerikai magyarokat. Ez a misszió fogadja a hosszú utazások által megviselt magyar honpolgárokat, ellátja a szükséges okmányokkal és hivatalos árfolyamon váltja be a magukkal hozott dollárokat. Különösen! az utóbbi működésük vált szükségessé, amennyiben a visszatérő magyarok dollárjai eddig spekulánsok és valuta-üzérek kezeibe kerültek, akik lelketlenül kihasználták a viszonyokkal ismeretlen utasokat és a dollárjaikat jóval kurzuson alul, felsőt, negyed áron váltották be koronákra! Ennek a visszaélésnek vet véget, elsősorban a kirendeltség, amelyik már a külföldi kikötőállomásokra küldi a megbízottjatit, akik pártfogásba veszik a visszatérő magyarokat. Ilyen kirendeltség működik Triavatben, Nápolyban, Génuában, Antwerperében, Rotterdamban és ugyanilyen irányban dolgozik a svájci magyar misszió is, amelyik a Svájcon átutazó amerikai magyarokat látja el útravalóval, illetve koronákkal. Sőt a Svájcon át érkező családok különösen vendégszerető fogadtatásban részesülnek, amennyiben az ottani, missziós hölgyek az érkező családok gyermekeit útravaló élelemmel, tiszta alsóneművel és fürdővel fogadják. Mielőtt a kirendeltséget felállították, a legnagyobb fejetlenség uralkodott a hazatérő magyarok között. Eltekintve a dollár-üzérek okozta kártól, Németországtól kezdve mondhatni éhezve utaztak a magyarok, mert a vasútállomásokon sehol sem tudtak még dollárok ellenében sem élelemhez jutni. Ez bizonyos útvonalakon még ma is fennáll, úgy, hogy nem ritka az olyan család, amelyik 1-2 napos koplalás után érkezik meg magyar földre. 1921. január 1. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.