Friss Ujság, 1921. május (26. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-06 / 98. szám

Illicsár Helyett tüos. Napról-napra erőteljesebb a pa­nasz, h­ogy valutánk javulásának a kisénj­er mindennapi életem alig vám Val­ami látszatja. A közszüikség­­leti cikkek közül a hús ára most kezd Kiaalni, ma már a csarnokokban 8—10 százalékkal olcsóbban adták, de a szegény emberre nézve ez nem jelenti azt, hogy ilust elletik, mert ha nem vehette meg 90 koronáért, nem veheti meg 80 koronáért sem. Ugyanez áll a halra, a baromfira, a főzelékfélékre, a tojás például, amely valutánk emelkedése előtt három korona húsz fillér volt, ma is ugyan­ilyen drága. A tej, a vaj, a tejföl semmivel sem lett olcsóbb. A cukor ára is a régi maradt. A petróleum­ért 28 koronát kell fizetni, míg a spiritusz ma is 32 korona a kiskeres­kedőnél. Az importfa engedett ugyan az árából, de ma is még 190 korona métermázsája. Ki tud szegény ember létére igen drága fát vásárolni? Pedig a szokol értéke a magyar ko­ronával szemben több mint a felére csökkent s a behozott fát szokolért veszszük. Ugyanígy vagyunk az iparcikkek­kel is. A nyersbőr ára hallatlanul le­szállt. A külföldi verseny is roppant erőteljes és a cipő mégis alig öt-tz százalékot engedett az árából. Ezen­felül a cipőiparban igen nagy a pan­gás, miután a közönség nem vásárol cipőt, mert várja, hogy olcsóbb le­gyen, a óvárosok és mesterek nem tudják foglalkoztatni munkásaikat, úgy, hogy ma négyezer cipész sétál munka nélkül Budapesten. De mind­ebből a világért sem vonnák le azt a következtetést, hogy a tömegesen felhalmozott árun árleszállítás révén adjanak túl A cipőkereskedők és a mesterek csak azért i­s tartják az árakat, mintha valami csodára vár­nának, amely a cipőt ismét meg fogja drágítani. Pedig erre haszta­lan várnak. Vendéglősök, korcsmárosok is ga­rázdálkodnak. A jobb minőségű bort már 15—20 koronáért adja a ter­melő, így sem igen akad vásárlója, a pesti vendéglőkben és korcsmák­ban mégis 60 korona a rendes bor literje. A vendéglős húsok ára is alig szállt le 5—16 százalékkal, ellen­ben a tészták ára emelkedett. A sör ára literenként 30 korona, ami mesz­­sze felülhaladja azt az árat, amely­ben a bojkottáló vendéglősök a sör­gyárakkal megegyeztek. Ezek a szerencsétlen állapotok az árvizsgáló bizottság után ordítanak. Hol ez a tisztelt bizottság, amely oly hangos és reklámos tudott lenni akkor, amikor valutánk sülyedése folytán az árak egyre emelkedtek. Most volna itt az alkalom, hogy se­gítsen és kitegyen magáért, hogy azt a gálád és szervezett árdrágí­tást, amely most szerte Magyaror­szágon folyik, megakadályozza! Bizony ez a bizottság most, ami­kor oly nagyszerű tér nyílnék az eredményteljes működésre, hallgat, mint a dinnye a fűben. Nincs más hátra, mint az, hogy a bizottságba új szellem és tetterő honosodjék meg, ami természetesen nem képzel­hető el másképen, mint hogy az át­­vizsgáló bizottság vezető tagjait új emberekkel cserélik ki. Olasz katonák Felső-Sziléziában lefegyvereznek és bekísérnek egy el­­fogott lengyel bandát. ­ Apponyi Helyesli Bethlen programmját. Az ellenforradalmi szellemnek is legyen vége. — Követeli a földreform végrehajtását és az internálások megszűnte­­tését. Dó boldogulásunkak a Duna az alapja. — A nemzet­gyűlés mai illése­­í­tését. A nemzetgyülés ma folytatta a költs­égvetési vitát, amelynek ma­­Diesswein Sándor volt az első szó­noka. A néptömegeik megértését kell előkészíteni, az hozza meg az új nemzetközi jogrendet. " Kardcsörte­­téssel nem érünk célt, a munka ide­jének kell jönnie. Lehetetlen állapot, hogy fennállnak az internálási tábo­rok, míg olyanok, akik részt vettek a bolsevizmusban, most is előkelő ál­lásban ülnek. Meg kell szüntetni a különítményeket és helyre kell állí­tani a jogrendet. Szabaddá kell tenni a véleménynyilvánítást. Ellene van a választói jog szűkítésének és köve­teli a katholikus autonómiát. A nem­zetgyűlés egész tagozódását helyte­lennek tartja. Nincs bizalommal a kor­mány iránt és a költségvetést flott­ fogadja el. Appossyi beszéde, Apponyi Albert grát­i mondott „az­után hatalmas beszédet. Kijelentette, hogy politikai önállóságának teljes föntartása mellett támogatja a kor­mányt, melynek összeállításában ha­ladást lát Hosszan foglalkozott azután Ap­ponyi külpolitikai kérdésekkel és megállapítja, hogy az angol politiká­ban egyre engedékenyebb a hangu­lat Magyarország iránt még a határ­kérdésben is. A békeszerződés kísé­rőleveléről szólva, rámutatott azok­ra a lehetőségekre, melyek a határ­­kiigazításban nyílnak. Ez az okmány Magyarországra nézve bizonyos ígé­reteket tartalmaz, amelyeket leta­gadni nem lehet. A belpolitikai kérdésekről szólott azután. Elismeri, hogy a politikát nem lehet ott folytatni,­­ ahol Tisza István elhagyta, de az új politikát össze kell kapcsolni a múlttal. Helyesli a miniszterelnök kijelen­­tését hogy legyen vége a forradalmi szellemnek, ele ugyanakkor véget kell vetni­e az eddaforradal­mii szel­lemnek is. Remé­li, hogy a miniszterelnök egyetért vele annak a megállapítá­sában, hogy a jogrendet az egész vonalon teljesen helyre k­éll állítani és őszintén meg kell kezd­eni a küz­delmet azok ellen az elemek ellen, a­melyek közigazgatásunkat rontják, meg kell kezdeni a küzdemet köz­igazgatásunk fattyúhajtásainak kímé­letlen letörésére. (Taps.) A zsidókérdést nem sza­bad a jog­egyenlőség megbontásáva­l érinteni. A királykérdés teljes kikapcsolása m­elett van, mert az építő munká­nál semmiféle kérdéssel nem sza­bad eltéríttetni magunkat. A munkáskérdésben egyetért a miniszterelnökkel. Nem szabad egyes vezetők hibáit az egész munkásságon, vagy annak egyes pártjain megboszélni. A nem­zetköziség világszervezet, amelybe bele van kapcsolva a magyar mun­kásság egy része is, ezen változtatni­ nem tudunk. Nem a nemzeti érzés megtagadása az, ha a munkásság ápolja külföldi összeköttetéseit. A katholikus egy­ház is nemzetközi kapcsolat, még­sem áll ellentétben a nemzeti esz­mével. Az agrárkérdésről szól és kijelen­ti, hogy ennek istápolása nem azo­nos az ipar és kereskedelem elnyo­másával. Várja és sürgeti a földbirtok­­reform végrehajtását. Minden társadalmi tényezőnek fi­­gyelmébe ajánlja, de különösen a nagybirtokosok figyelmét hívja fel arra, hogy saját érdekük ellen véte­nek, ha nem nyújtanak a földbirtok­reform végrehajtásához segédkezet. Az ipar és kereskedelem Csonkás Magyarországnak életérdeke. A Duna az az alap, amely arra kínálkozik, hogy Budapest le­gyen Keleteurópa gazdasági góc­pontja. Budapest az a végső hely Kelet felé, ahol nyugati szellemű kormányzás, közigazgatás és kereskedelem van. " Az értelmiség vezető szerepét biz­tosítani kell, de nem választójogi megszorításokkal, mert nekünk szük­ségünk van demokráciára, mikor a környező államokban a legszélsőbb demokrácia uralkodik. Destrukció és népkoloniditás. Sokat beszélnek nálunk mondta Apponyi — destrukcióról és dema­gógiáról és pedig igen furcsa érte­leidben. Szerinte a destrukció az ál­lam és társadalom intézményeinek erőszakos úton való felforgatására való törekvés, vagy az arra vonat­kozó felhívás, vagy egy olyan gyű­lölködő bírálat, amely ide vezet. A demagógia,, pedig teljesíthetetlen cé­lokkal való népből ondítás, vagy Pe­dig izgatás ebben az értelmben. A hosszú háboru alatt az I Ara 1 korona. ' XXVI. évfolyam 98. szám. V___________________________Budapest, 1921. május 7. Szombat POLITIKAI NAPILAP . _ 1— .... _ _ .^1 ' ÉL ' ^ ELŐFIZETÉSI ARA: gOJIlB ■§ jgPyja Sp i|§ fis Ilii ' V„ Honvéd-utcza 10. sz. Seljiben i htsh­oz nordva, vidéken porai AHeT Kg BH NE 21 EMI Kji Hali HM 8 Perk. telefon _ _ 137—Si. iletküldésBel e*y hen»pr» — K 20.— Urat— jpnggff *88 Nifci&s XSkUfl. Bj&S bY bWi afJwSi HR l?,*’//. . »• — — Z3T— Félévre K li*.~. Egész évre KN­O.­, M R jgffl ||| B Im jm ||| Mii Hm ^ ^IOKKUDÓHIVATALOk""38* Vb* U*vidéken 4 bmiuinib SS H§ S$1 EH CTwE wfeEffi hPNH vn., Kikberi­tt st. (Tel. Jóízef 118-tél t« p*ly»ndvarOT 1 KOrana* SÜl ® is 3 arm oa TI., AndrAs sy­ et Keeskemia­n 14. Apponyi az internálások ellen. Az ántánt még mindig fél a németektől. Tisza István inasának vallomása./

Next