Friss Ujság, 1921. május (26. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

2 FRISS ÚJSÁG 1921. május 5. ,k­ Száznál több följelentés egy kereskedelmi részvénytársaság ellen. Több milliót vettek fel fa- és szénme­grendelésre, de nem szállították. Különösen az idei télen virágzottak nagyon a fa- és szénszállítási vissza­élések. Számosan vettek­­fel megrende­léseket fára és szénre, de nem szállí­tották s a rendőrségre tömegesen ér­keztek az ilyenfajta feljelentések. Az utóbbi hetekben különösen sok felje­len­tés érkezett a Keresztény Behoza­tali és Kereskedelmi Részvénytársaság ellen, amelynek a Váci­ út 15. számú házban van a főüzlete, fiókja pedig a Királyi Pál­ utcában. A feljelentések egyöntetűen előadják, hogy ez a beho­zatali és kereskedelmi részvénytársa­ság megrendeléseket vett fel fára és szénre, az áruért járó összegeket előre befizettette a megrendelőkkel, áe a tüzelőanyagot hosszú idő eltelte után sem szál­látottá. A részvénytársaság ellen több mint száz feljelentő érkezett a főkapitány­­ságra, ahol már hetekkel ezelőtt meg­indult a nyomozás. A nyomozás adatai alapján Hegyi rendőrkapitány meg­kezdte Román Jánosnak, a részvény­­társaság igazgatójának kihallgatását. A kihallgatás, am­ely már harmadik nap­ja folyik, nem tiztázta eddig még a felmerült ügyet, annyit azonban már megállapított, a rendőrség, hogy több millió koronára ng az az összeg, ame­lyet a részvénytársaság a megrendelők­től felvett és amelynek ellenértékét még nem­ szállította. A szállítási ügyben, amely a buda-V­esn lakosság széles rétegeit érinti kö­zelről, még­ számos kihallgatást fog végezni a rendőrség, mielőtt döntést hozna. A szóbanforgó részvénytársaság kez­detben a Nemzeti Keresztény Párt é­lelmiszerbeszerző csoportjaként műkö­dött, egészen­ a­ddig, amíg Román J­á­nos és Jireki Károly akkori közélelme­zési miniszter között ellentétek nem támadtak. A közélelmezési minisz­tériumba ugyani jelentések érkez­tek be, hogy az irodának töb­ben fizettek be kisebb-nagyobb összegeket élelmiszerszállítás céljaira, de ezek a szállítások erősen késtek. Később a burgonyaközpont útján Ro­mán János néhány vagyon burgonyá­hoz jutott és ennek elárusítása után rendezni tudta a felmerült differen­ciákat. Az Erekivel történt incidens után Román János, aki bizonyára nem akar­ta saját nevével önállósítani magát. „Keresztény Behozatali és Kereskedel­mi Részvénytársaság“ címen szervezett társaságot, am­ely az utóbbi időben­ fő­leg fa- és szénkereskedéssel foglalko­zott. A társaság, a­mely az ügynökök egész seregét küldötte szét a városban, rengeteg előjegyzést vett fel fára és szénre­, de — Román Jánosnak a rend­őrségen tett vallomása szerint — en­nek csak egy részét szállíthatták le. A kormány f­ogtafeol­fal vasútdig villamosításának kérdé résrl, és mit a folyó évben abban a­ helyzetbe­n, lesz, hogy tí­z-tizenöt millió koronát fordíthat három kisebb vonal átala­kítására. Az állami vasgyáraknál nagy ol­­vasztótelepet létesítenek 78 millió korona beruházással, a szénbányá­szatnál szociális intézmények építé­sére 55 milliót irányoztak elő, a Máv­ gépgyárban egy villamos köz­pontot létesítenek 54 millió korona költséggel, egyéb állami gyáraknál 230-----240 millió koronát ruház­nak be. A posta, távírda és távbeszélő há­lózatot ■ továbbra is fejleszteni fog­ják. A kormány megállapítja, hogy a pénzügyi helyzet a postánál ja­vult és a postai díjak alacsonyak. A kormánynak megfelelő tervei van­nak a postával. A szállítási eszközöket tökélete­síti, a műszaki berendezéseket ki­egészíti. Budapesten az önműködő távbeszélő állomások behozatalára megteszik az intézkedéseket,­ a mo­dern drótnélküli távíróintézm­ényt bevezeti. Ez egy milliárdot vesz igénybe. Természetesen ezt a mun­­kaprogrammot nem lehet egy év alatt is megcsinál­ni, tehát fokozatosan, évről-évre kívánja teljesíteni. Kik kaptak földet ? Somogyi István: Be akarja mu­tatni, hogy mint fest a földbirtok­­reform végrehajtása a gyakorlatban. A hatvani parcellázásnál kerestek egy kisgazdát, akinek­­ földet adhat­tak és azt meg is találták Ghillány Imre báró ő excellenciája személyé­ben, akinek részére középbirtokot csináltak és ezt kapta ott mint föld­­telen kisgazda. A birtokot ugyan nem szabad bérbeadni, Ghillány báró azonban a birtokon levő szeszgyárat rögtön bérbeadta és a bérleti területnek má­sik részét közösen egy hozzá ha­sonló kisgazdával, Tuson János egyetemi tanár ur ő méltóságával műveli. Ennél a parcellázásnál a rokkantak és földmivesek nagy része nem kapott ugyan­ földet, földet kap­tak azonban a főjegyzők, az aljegy­zők, az összes lakkcipős kisgazdák, csendőrök, rendőrök. Letenyey Pál: A nagybirtokosok egyes vidékeken azokat a munkáso­kat, akik házhelyekért, vagy kisbér­léiért jelentkeztek, teljesen kiszorít­ják a munkából és más vidékről hozatnak inkább munkásokat, úgy hogy­ a jelentkezők most munka­­nél­kül állnak és a legnagyobb nyomo­rúság elé néznek. Az ülés három órakor ért véget. Letartóztattak egy beteges hajlamú főtiszt­­viselőt. Kisleányok veszedelme az Állat­kertben. Az Állatkertijén az utóbbi időben so­kuknak feltűnt egy­ választékosan öltö­zött, idősebb úr, aki rendszerint kislá­nyok­­társaságában mutatkozik ott és felttnően viselkedik. A rendőrség megállapította, hogy az illető K. Lajos, egyik budapesti pénz­intézet főtisztviselője, aki már hasonló bűncselekmény miatt többször büntetve volt. A detektívek megfigyelték a barik hivatalnokot az esti órákban, amikor Az Állatkertbe sétálni vitt ki kislányo­kat és megállapították, hogy rendsze­rint már az est beálltával, nyolc óra felé távozott. Megfigyelték a gyanús embert sétája közben, így megállapították, hogy régi hibájába ismét visszaesett és több ár­­tatlan kislányt tett ilym­ódon szeren­­csétlenné. Emiatt több anya feljelentést is tett a főkapitányságon, ahol kihallgatták a kislányokat is, akik vallomása, beiga­zolta a gyanú helyességét. A beteges hajlamú hivatalnokot őrizetbe helyez­ték ---------------------------------------­Tisza István úr és vasalónőre tesz vallomást. Nem ismeri fel a vádlottakat. Ma az orvosok és rendelőorvosok, to­vábbá a fegyverszakértők kihallgatásá­val kezdte meg a bíróság a T­isza-gyil­kosság bűnperének immár tizennyolca­dik napja óta tartó főtárgyalását. A déli órákban került a sor Tisza vasalónője özv Radics Sikidomé kihallgatására. A tanú elmondta, hogy a gyilkosság napján délelőtt látta a villában az eső­­köpenyes urát, amikor Tisza azt ki­­kísérte. Azt is hallotta, hogy az illető azt mondta: „Én, aki imádom a Tisza­­családot.“ Majd intett a többi ka­toná­nak, hogy gyerünk. Az egyik közka­tona még visszaszólt a kegyelmes úr­nak, hogy csatlakozzék a nemzeti ta­nácshoz. Az elnök: Nem csak közkatonának öltözött úriember volt ez a katonáé! Tanú: Nem, mert közönségesnek né­zett ki. Nem, is tudta magát kifejezni a kegyelmes úr előtt. Az elnök: Neon tudja, hogyan jöttek be ezek a katonák? Tanú: Nem. Az elnök: Tudja, hogy benyomták a kaput vagy a hall ajtaját? Tanú• Nem tudom. Ezután elmondja, hogy egész nap bennt ült a szuterénbeli lakásán két kis gyermekével, akiknek mesét olvasott. Az egész ház félt. A csendőrszobából zajt és elejtett szavakat­­hallott. Eggy­szer csak jöttek a katonák. Háromra emlékszik közülök, egy alacsony tér­ mell­, egy derék és egy vékony surmu­c alakjára. A suhanó fegyvertelenül jött,­­ derék nyírott bajuszt viselt és borotválatlan volt az arc­a. A katonák mondták, hogy ma kell zárni a csend­őrök szobáját, mert ott fegyverek van­nak. A szobát a szakácsnő zárta be. Előre mentek pár lépcsőt a katonák után. Hallgatóztak. A­ fegyverek eldör­dültek. Majd a kegyelmes asszony jött le. — Orvosérti — kiáltotta. A De­ni­se grófné arca is csupa vér volt. Az elnök kérdésére elmondta, hogy senkit sem ismert föl, négy lövést hal­lott. .A csendőrök morogtak és rá azt a benyomást tették, hogy ezeknek séta tetszett a katonák fellépése. Radicsné és a vádlottak. J Az elnök: Az itt lévő vádlottak kö­zül senkit sem ismert fel, hogy ezek között lett volna ? Badicsné körülnéz, végignézi a vádlottakat, majd Kérire nézve ezt mondja: — Ezzel az úrral már szembesítve' voltara. Kéri feláll, mire Badicsn­é"' azt­ mondja: Ez hasonlít arra, aki a sap­káját a szemébe húzta. Az elnök: Az csőköpenyeges urat megismerné ? A tanú: Igen. Az elnök: Nézze meg, itt van-e? Rabitsné sokáig nézi egyik vádlot­tat a másik­­után, de nem, ismeri fel egyiket,sem. Vágó halkan közbeszól va­lamit, mire az elnök így szólt Vágóhoz: — Ha még egyszer közbeszól és kü­lönösen ilyen megtévesztő módon, na­gyon megbüntetem. Rabitsné nem ismeri fel Gaertnert, aki végre az elnök rendelkezésére feláll. Az elnök­. Felismeri őt? A tanú: Igen. Az elnök: Fenntartja azt a vallomá­sát, hogy amikor elment, így szólt a katonákhoz: gyerünk!­­A tanú: Igen. Az elnök: A szemébe meri mondani neki azt? A tanú: Kérem, hát igen. (Jacrtner: Nem igaz. Ru­tt­irt és Sztanykovszk­yt Ba­dicsné nem ismeri fel. Az elnök ezután megmutatja Ba­­dicsnénak­ a tizenegyes katonatanácsb­­ól készült fényképét és Pogány Jó­zsefnek­­ a képét, de a tanú senkit sem ismer fel. Most behoznak egy katona­­sapkát. Kéri azt­ a fejére teszi, erősen a szemére húzva. Radicsné kijelenti, hogy hasonlít így arra a katonára, de nem állítja, hogy ő volt az. A védő intéz még­­néhány kérdést, majd Daertner Marcell megjegyzi, hogy­ a­ tanú most vallja először azt, hogy ő a katonákat magával hívta, amikor eltávozott. Az eddigi kihallga­tások alkalmával ezt nem mondta. A bíróság a tűnhet mé­rt esketi, majd az elnök a tárgyalást berekeszti is folytatását péntek délelőtt kilenc órára tűzi ki. Apponyi bízik Magyarország jövőjében. Az újságírók tisztelgése Apponyinál. A Magyarországi I­jságírók Egyesü­letének nagyobb küldöttsége tisztelgett ma Apponyi­ Albert grófnál,­akinek tu­domására hozták, hogy az Újságírók Egyesülete egyhangúlag dísz tagjává vá­­­asztotta. Márkus Miksa elnök üdvözlésére Ap­­ponyi Albert gróf igen nagy melegség­gel köszönte meg ezt­­a megtisztelte­tést, amelyet ő főképpen azért tart rend­kívül nagynak, mert a közéletnek nél­külözhetetlen, sokszor félreismert, sok­szor hibáztatott, nagyrabecsült munká­sai azzal tisztelik meg, hogy a szó szo­ros értelmében­a körükbe vonják. — Sokszor részesültem — mondta Apponyi — a sajtó részéről kritiká­ban, de ezt jótéteménynek tekintem, mert a véges emberi elme s a gyarló emberi jellem nagyon rászorul arra, hogy eme kritika által bizonyos korlá­tok között tartassák és a tévedésekre idejekorán figyelmeztessék, ha pedig a kritika nem igaz, akkor az nem is érint­het és nem is bánthat. A béketárgyaláson való szereplésével kapcsolatban ezeket mondta: — Munkánknak meg volt az ered­ménye, az, hogy kedvezőbb hangulatot teremtettünk magunkra nézve a nyu­gateurópai hatalmaknál. Megállapítha­tó, hogy nemcsak szunnyad ez a kedve­zőbb hangulat, hanem előbb-utóbb utat fog nyitni magának. Mindezekért én törhetetlen bizalommal nézek hazánk jövője elé. ■ — Fogadják, mélyen tisztelt uraim, rokon­szen­vük megnyilatkozásáért hálás köszönetemet, valamint azt is, hogy egyaránt hálás vagyok a sajtónak egy­részt azért a kritikáért, amellyel a mű­ködésemet a múltban kísérték, másrészt azért a támogatásért, amelyben engem részesítettek. Hosszantartó lelkes éljenzés és taps követte Apponyi szavait, akit az újság­írók percekig lelkesen ünnepeltek. ................ fiz erzsébetfalvai gyilkos nyomában. , Az erzsébetfalvai gyilkosság bűnügyé­ben megindított nyomozás, melynek a szerencsétlen­­Barkóczy­­Mihály detek­­tivfelügyelő is áldozata lett, tegnap jelentősebb fordulathoz ért. A főkapitányság Komárom környé­kéről távirati értesítést kapott arról, hogy a gyilkossággal gyanúsított Hanusz Emerics Nándor, mint díjbir­­kózó az ott működő vándorcirkusszal jár faluról-falura. A távirati értesí­tést a nyomozó detektívek komolyan vették, mert adataik várniuk arról, hogy az erzsébetfalvai gyilkos régebben­­is dijbirkózó volt és igy valószínűnek látszik, hogy régi foglalkozásában akar a rendőrség elöl elrejtőzni. A csend­­őrség távirati jelentése arról is szá­mot ad, hogy a vándorcirkusz tagjai­nak sorából a gyanús dijbirkózót már kiemelték és mivel a gyilkos H­am­sz­­ról­ kiadott személyleírás teljesen rá­illik, őrizetbe vették. A főkapitányságról ma délben de­tektívek mentek Komáromba, hogy ott­­az őrizetbe vett gyanúsítottat kihall­gassák és amen­­yiben tényleg az er­­zsébetfalvai gyilkos került volna az igazságszolgáltatás kezére, az állítóla­­­gos Humusz Emerics Nándort a fővá­­rosra kísérjék. •sa*saBHEi>iiiaaMaaaBaMB)iHiaa»gMiH

Next