Friss Ujság, 1921. október (26. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-14 / 229. szám

ír. . .. ~-£­. fi^ - 'X i /f 1- » ( »s2i am. -; W " QSmm m |[n-h-E árVETTi___/ • XXVI. évfolyam, 229. szám. V M"8 E KQrOglCi Budapest, l521-gfttgBer 1«. Péntek POLITIKAI NAPILAP WBIMSBáBl SUt. M 1 uft, B A “"“gf^fKintffiff'0540 ELŐFIZETÉSI ÁRA. PP®6' iffl (mW M M Hj lOi ■ BUDAPEST, IV, GERLÓCZY­ UTCA 11 SZ. p||IV\ Ifi IVHI^ “SSs5*3 Fílív°c'Vr° | fr­­___________K 110.- I|§^ filllp S 111 Ifi M ff|l llfjyi Ifi ■gea FIÓKKIADÓ HIVATALOK. V , Honved-o 8. E..ré«x évre _ __________- - K 22®.- if| 118 "SS M Bt Si Eli HM SSI Ifj BML Ej BKLjBi (Kn»<»* «rok) - vn.. RiUch­-ut 34 n. Egyes szám Sra . és pályaudvaron kor. B B Biw w W­wHW 6 szám — IV. Kecskeméti­ utca 14 szám. ______________________________________ _____________________________________________________________ Angol szakértő Európa pusztulását jósolja Elítélték a kommunista összeesküvőket A velencei megállapodás részletei Sopron Junior­ai. Akárhogyan berzenkedtek is az osztrákok, nem lehetett kétség aziránt, hogy a velencei értekez­let, amelyen Nyugat maferraror­­szág sorsa eldőlt, megegyezéssel fog végződni. Az a körülmény, hogy Olaszország nagyhatalmi és győztesi tekintélye lésett a latba, már előre biztosítoba Magyaror­szág sikerét.­­ De vajjon teljes sikert jelent-e az a megoldás, hogy So­pronnak és környékének hovatartozása dol­gában népszavazás fog dönteni és az ezer év óta hozzánk tartozó föld­terület többi részét falánk szom­szédunk kapja meg, akivel évszá­zadokon át szoros szövetségben, sőt szinte elvárhatatlannak tetsző közösségben éltünk? Józan és tár­gyilagos ítélkezéssel bizony csak félsikerről számolhatunk be, noha biztosra vesszük, hogy Sopron,­­ a magyar koronának ez a gyöngye a nép ítélkezése alapján csakis a mienk maradhat. Viszont azonban be kell látnunk, hogy Európa mai helyzete és a mi elszigeteltségünk folytán más megoldás alig volt lehetséges, sőt a leselkedő és ugrásra készen álló környezet ellenséges magatartása folytán olyan , veszedelmeknek voltunk kitéve, amelyeknek bekö­vetkeztét vezető államférfiaink feltétlenül el akarták hárítani. Hogy ez a törekvésünk ered­ménynyel járt a velencei meg­egyezés útján, azt elsősorban és majdnem kizáróan Olaszország­nak köszönhetjük. Ez a hatalma teljében álló kultúrország, ame­lyet Magyarországhoz régi törté­nelmi emlékek fűztek, újból felis­merte azt a hivatását, hogy a délszláv áradattal szemben csak a magyarokkal való tartós ba­rátság tud védekezni. A rapal­­lói szerződés ugyan, melyet Jugo­szláviával kötött Olaszország, nagyrészt ellenünk irányult és el­homályosította bennünk az olasz szimpátiákat, most azonban az új olasz külügyminiszter visszatért a hagyományhoz, amelyek nem is olyan véletlenül megegyeznek min­d a két állam életérdekeivel Olaszországnak ez a barátságos szereplése és a többi antanthata­­lom pártatlanságról tanúskodó hozzájárulása igen örvendetes je­lenség, de az igazság kedvéért ki kell mondanunk, hogy ez a köz­belépés és általában az osztrákok­kal való megegyezés a magunk határozott és férfias fellépésének a gyümölcse. A jelen külpolitikai viszonyok mellett semmit sem tud­tünk volna elérni, ha Nyugatma­­gyarország derék népe nem nyúl fegyverhez, hogy vérével védel­mezze meg őseinek földjét a beto­lakodó idegenekkel szemben és ha ezt a magatartását a magyar köz­vélemény rokonszenvével nem tá­mogatta volna, tatlannak mutatkozott. Kijelentette, hogy Ausztria nem elégedhetik meg Nyugatmagyarország formális átadásá­val, amikor ott szabadon dolgozhat­nak a felkelők. Bethlen István gróf magyar miniszterelnök és Bánffy Mik­lós gróf magyar külügyminiszter eré­lyes védelmére keltek a magyar érde­keknek. Hosszabb vita folyt ar­ról, hogy a felkelőket milyen mó­don lehetne lefegyverezni. Az olasz külügyminiszter ezen a ponton több gyakorlati észrevételt tett. A la­pok annak a véleményüknek adnak ki­fejezést, hogy a megegyezés sikere el­sősorban azon fordul meg, milyen esz­közökkel tudja biztosítani a magyar kormány a megállapodások végrehaj­tását. Virággal fogadják a határ­kiigazító bizottságot. Szombathely, október 13. A Varasdon székelő határkiigazító­­ bizottság e héten újból megkezdte mű­ködését. A­ bizottság tagjai a követke­zők: Angol részről David Gree ezre­des, francia részről Marin Inte és Szint- Sernin ezredesek, olasz részről Val­­sassori ezredes, japán részről Jema­­gonde ezredes, szerb részről Csolak Antics ezredes és­­Goldoni őrnagy. A bizottságban a magyar érdekeket Vas­­sel Károly vezérkari ezredes, Grivi­­csics Gyula vezérkari ezredes, Herte­­lendy követségi titkár és Sinkovich fő­szolgabíró képviselik. A bizottság október 8-án Hemesnép, 10-én Rédics, 11-én pedig Lendvaúj­­falu határában szállt ki. Az egyes köz­ségekben csupán a lakosság által vá­lasztás útján kiküldött 6 bizalmi férfi­val érintkezett, de kikötötte, hogy csu­pán földmívesek vagy kisgazdák lehet­nek bizalmi férfiak. Az egyes községek lakossága példásan önérzetes és haza­fias magatartást tanúsított. A kiküldötteket virágcsokorral fo­gadták és a Himnusz hangjai mellett bocsátották további útjukra. A bizott­ság rövidesen Nagykanizsára teszi át széke­lyét és, onnét fogja a szomszé­dos demarkációs vonalat bejárni. Örülnek a soproniak. Sopron, október 13. Sopronban a délután folyamán ter­jedt el a V­elencei konferencia ered­ményének híre, amely általános örö­met keltett. Azt, hogy Sopron megma­rad Magyarország mellett, természe­tesnek találták mindenütt és hangsú­lyozták azt is, hogy érthetetlen, miért van szükség még külön népszavazás­ra, amikor Nyugatmagyarország né­pe már számtalanszor kifejezést adott Magyarországhoz való törhetetlen­ hűségének. Az általános örömet csak az a szomorú körülmény zavarja, hogy Velencében nem sikerült a többi elszakításra ítélt területek lakossá­gának hasonló meggyőződését érvé­­nyesíteni. ’ A Shakleton, a vakmerő és szerencsés sarkutazó, ismét elindult a déli sarkra „Quest“ nevű hajóján. A velencei megegyezés. A nyugatmagyarországi leszerelés után nyolc nappal tartják meg Sopronban a népszavazást.­ ­ Velence, október 13. A magyar és osztrák kormány között létrejött megállapodás­ szerint a miu­­gyat magyarországi, felkelők leszerelésé­nek megtörténte után nyolc nappal Sopronban és a környékén népszava­zást tartanak, az ottani tábornoki bi­zottság ellenőrzése mellett. A határvo­nal többi részére nézve elvi megálla­podás jött létre, hogy annak rendezése a magyar békefeltételekhez csatolt kí­sérőlevélben foglaltak értelmében fog­ történni. Rendezést nyer a tisztviselők és nyugdíjasok kérdése, a felkelőknek pedig Ausztria amnesztiát biztosított. Az átadás következtében Ausztriával szemben támasztott pénzügyi követelé­sekről két hét múlva tárgyalások in­dulnak meg. Amennyiben ezek záros határidőn belül nem vezetnének ered­ményre, a trianoni szerződés határoz­­mányaihoz képest döntő bizottság fog a kérdésben dönteni. Hogy folyt le az értekezlet. Velence, október 16. (­L MTI, kiküldött tudósítójának je­lentése.) Az­ olasz lapok a velencei ér­­tekű Bico'lefolyását a következőkben is­mertetik: Della Torretta márki olasz külügy­miniszter megnyitó beszédében emlé­keztette mindkét küldöttséget, hogy milyen súlyos válságot idéznének fel, ha makacsul ragaszkodnának a maguk felfogásához és nem engednének kö­veteléseikből. Schober osztrák kancel­lár ennek ellenére kezdetben hajtha­

Next