Friss Ujság, 1922. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-28 / 23. szám

r "**­*3 XXVfl. évfolyam‘/^4n­WM^-^^ A Ml 2 jCOfOflfl Budapest, 1922 január 28. Szombat POLITIKAI NAPILAP 4S ■■ ■ előfizetési Aka. jjTM SgS SSsfeg Mb(«b5 §§3 SEB ScBflasa jEPEHB Budapest, jv., gerlóczy­ utca u. sz. Helyben, házhoz hordva, vidéken postai szét- fiaraa gSfvnh Saa jSfelaf Szerkesztőségi telefon 137-51. — Igazgatósági Küldéssel egy hónapra— _ — K 35.— OSq EwyS s*i**3nL ó£hSl§&^ wDffS telefon 137-51. — Kiadóhivatali telefon 38-58* Hevycdávre. — K 90.— Bfsgjp**® KfS jjfcfro iraE Nyomdai telefon 32-99. Félévre ...---------------------------------K 180.- g|g Mjg €»§ g§|| HR ifiHr ült Ki 8WR ül 8B& Ilii j?Pj|fi VW FIÓKKIADÓ HIVATALOK I­V., Honvéd-u. a. Egész évre----------------------------— K 360.— j|gg flftftj ngg ggg löfc (Kálmán-u. sarok). - VII., Rákóczi-ut 34. se-EgysmM • és pályaudvaron 6. sz­ám. — IV., Kecskeméti-utca 14. szám. Az ellenzék harcra készül a választói javaslat ellen Liszthivatali tisztviselők a rendőrség őrizetében Ötmilliót lopott egy kasszafuró szövetkezet «aaaaaiaMHuaBaaa»BHaaHMaaiBBnaaaiiMaai!BiaH>BSBBaaiaBaBaaaiaaiisanaBaBEBKHaaiiasBaaaBBBiiaaanHaHaaim'iBBUBBaHBHMVHHa»HBM haaBBBBBaBaBaBaBaBaaaaat Választójog akadá3y­­wersessy. , Adtál uram esőt, de nincs benne köszönet — ezt mondhatjuk az un választójogi javaslatról, amelyet ma nyújtott be a kormány a nem­zetgyűlésen. Nem tudjuk, mekkora idő alatt készítette elő a belügymi­niszter ezt a torz javaslatot, de mindenesetre csodálatos, hogy annyi furfang, kikötés,­­ezt nem értjük szószerinti, fentartás, hátsó gondolat és átugorni való akadály foglaltatik benne, hogy annak csak kigondolására is esztendők és főleg alkalmas emberek kellenek.­­ Elsősorban azt kell kifogásol­nunk, hogy elejtették a titkosság kötelező elvét és kimondták, hogy minden képviselő lelkiismerete szerint szavazhat. Hát mi tiszteljük ugyan a nemzetgyűlés többségének lelkiismeretét, de nem felejtjük el, hogy ez a többség szavazta meg a botbüntetést és egyéb reakciós tör­vényeket és minthogy a kormány vezető tagjai kezdetben körömsza­­kadtig ragaszkodtak a vidéken való nyitt szavazáshoz, nem tudjuk, hogy nincs-e titkos megegyezés ar­ra nézve, hogy még­se legyen titkos a szavazás. A második sérelmes pont, amely különösen az ipari munkásságot sújtja, hogy két évi helybenlakáshoz akarják fűzni a választójogot, amikor a munkás­­anyag nagy része, a háborúból, fog­ságból visszatérők, a menekültek és még sokan állandóan vándorolnak, hogy megfelelő keresetet találja­nak. Ettől a néprétegtől a választó­jog megvonását jelenti a két évi helybenlakás követelménye. Rend­kívül aggodalmas továbbá az is, hogy nyolcszáz vagy ezer ajánlás kell a jelöléshez és az ajánlást mind­járt szavazatnak veszik, holott a választás napjáig ezer okból meg­változnánk a választók akarata. De egyenesen megtizedelné a válasz­tásra jogosultak számát az a felté­tel, hogy a négy elemi elvégzését bizonyí­tványnyal kell igazolni. Hány felnőtt embernek van meg az iskolai bizonyítványa és különösen hogyan, tudja megszerezni az, aki például Máramaros vagy Hunyad­­m­egye valamelyik Istenháta mögötti falujában látta meg a napvilágot és ott végezte a népiskolát. Ami pe­stig a női választójogot illeti, iga­zán kiváncsiak vagyunk arra, hogy miért ne lehessen választó az a nő, akinek a lehetetlen magyar­­országi egészségügyi viszonyok mellett a roncsoló torokláb elra­gadta gyermekét. Miért tetézzék anyai fájdalmát azzal, hogy rá­adásul meg is büntessék. Jól tud­juk, hogy a nagyvárosi modern dá­mákat, akiknek más címen amúgy is meglesz a választójoguk, ez a megkülönböztetés nem fogja na­gyon bántani. De a nép egyszerű asszonyai a vidéken ezt az erkölcsi tagosítást nagyon is szívükre fog­ják venni. Mindezekből a jogos ellenvetés közelebbi feltételeket állapíthat meg. Túl vagyunk azon a korszakon, ami­kor a megbízhatóság jelszavai alatt különféle szekatúráknak és vexaturák­­nak lehetett kitenni az embereket. Itt az ideje annak, hogy a nemzetgyűlés megszüntesse azokat a törvényeket, a­melyekben a megbízhatóság jelszavát ilyen könnyelműen kezelték. Semmi­esetre sem szabad a miniszterre bízni annak eldöntését, hogy ki a megbíz­ható és ki nem. Az iparigazolványok és engedélyek kiadásáról szóló rendelkezések sok fö­lösleges és érthetetlen zaklatásnak te­szik ki az engedélyt kérőket. A legsé­relmesebb a törvénynek az az intéz­kedése, hogy ha egy iparos más tör­vényhatóság területére költözik, új iparigazolványt kell szereznie. Ezzel a régi iparosok szerzett jogaiktól eles­hetnek. Az interpellációk során Csernyus Mihály a sertéstenyész­tők érdekében szólal fel. Igen alacso­nyaknak találja a sertésárak­at (!) s ezért a kormányt okolja. Azt szeretné, ha legalább 100 koronát emelné fel a kormány a sertésárakat. Azt indítvá­nyozza, hogy az állam vegye a maga kezébe a sertésközvetítést és a hasz­not juttassa a termelőknek. Kutkafalvy Miklós interpellált még a ruthén népnek a csehek által való elnyomatása miatt. A Millerand-féle kísérőlevél értelmé­ben a szövetséges és társult hatalmak megadták a ruthén népnek azt a jo­got, hogy autonómiájának felhaszná­lásával döntsön minden lényeges kér­désben, tehát állami hovatartozandó­­ságának kérdésében is. A Cseh­ szlovák állam ezt a jogot a ruthéneknek nem adta és nem adja meg. A cseheknek nincs joguk a rutén néppel rendelkezni. A terület jogilag ma is Magyarországhoz tartozik. Egy nyomorgó budapesti családnak gyermekei, akiknek a Láthatatlan Vendég akciójából jutott ruházat. Huszár sekből az világlik ki, hogy a kor­mány ezzel a körmönfont válasz­tójoggal azt célozza, hogy minél szűkebb térre szorítsa a választók számát, mert nyilván arra gondol, hogy kevesebb választóval azután az egyéb rendelkezésére álló eszkö­zökkel könnyebben boldogul. Nem tudjuk, hogy a nemzetgyűlés mennyit fog elpusztítani a felsorolt akadályokból, de emlékeztetünk ar­ra, hogy rossz választójoggal is buktattak már kormányrendszere­ket Magyarországon. Végül a legpártosabb intézkedése a javaslatnak, hogy Budapestet és környékét három nagy kerületre osztja, lajstromos szavazással (még­pedig csakis itt) iparkodik biztosí­tani Wolff Károlyék politikai éle­tét politikai haláluk valószínű esetére. A maradi ipartörvény bírálata. — A nemzetgyűlés ülése. — A nemzetgyűlés mai ülésének elején Klebelsberg Kunó gróf belügyminisz­ter benyújtja az országgyűlési képvi­selőválasztásokról szóló törvényjavas­latát és javasolja, hogy a törvényja­vaslat tárgyalására egy húsz tagú ad hoc bizottságot válasszanak. A Ház így határoz. Harmadszori olvasásban elfogadják az indemnitási javaslatot, majd rátér­tek az ipartörvény revíziójáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Frühwirth Mátyás előadó ismertette a javaslatot Drózdy Győző kifejti, hogy ez ,a javaslat hallatlan hatósági önkényeskedésre ad alkalmat. Felsorolja a javaslat sérelmes részeit, többek között azt amely a nyomda­ipart képesítéshez köti és így beleüt­közik a sajtótörvénybe. Sok példa bi­zonyítja, hogy nem szükséges a képe­sítés. Zsolnay Miklós rövidáru-kereskedő volt és csak később tért át az agyag­iparra, amelyet európai színvonalra emelt. Itt van a Franklin-nyomda ve­zérigazgatója, aki egyetemi tanár és sohasem volt nyomdász. Tipikus kurzusalkotása a törvény­nek az a része, amely azt tartalmazza, hogy a megbízhatóság és az üzembe­­rendezés szempontjából a kormány Közmunkára leli®! fcsai az állam pitik­aira Minden 18—45 év közötti férfi kötelez­hető közmunkára. Klebelsberg Kunó gróf belügyminisz­ter a nemzetgyűlés mai ülésén tör­vényjavaslatot terjesztett be a közér­dekű munka teljesítéséről. A törvény­­javaslat szerint közérdekű munkára minden férfi kötelezhető 18—45 évi korhatáron belül. A törvényjavaslatban nélkülözzük azokat a biztosítékokat amelyek meg­óvják az állam polgárának szabad aka­ratát attól, hogy a közmunka kény­szert ne alkalmazzák nem hivatottak és teljesen fölösleges esetekben. A törvényjavaslat az emberi jogok legelemibb parancsaiba vág bele és vi­gyáznunk kell, hogy a közmunka-kény­szer valahogy robot­munka kényszerré ne váljon. A javaslat különben kimondja, hogy az állam polgárai közérdekű munka teljesítésére kötelezhetők. A törvény szempontjából közérdekű munkának kell tekinteni minden olyan munkát, amely valamely közhatóság, közhiva­

Next