Friss Ujság, 1922. május (27. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

XXVII. évfolyam, 110. szám. Ara 2 k© F® május 16. Kedd ................................ 111 ■■­­................. jJ■■­­ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI Ara, Hetiflow, házhoz hordva, vidéken postai azét* küldéssel egy hónapra_ MMM. K 35.— N­egyedévreK 90.— Félévre____________________— — K 180.— Egész évre K 360.— Egyes szám ára 2 kor.FRISS UJLM SZERKESZTŐSÉG, IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, IV., GERLÓCZY­ UTCA 11. SZ. Szerkesztőségi telefon 137-51. — Igazgatósági telefon 137-51. — Kiad hivatali telefon 38-51. Nyomdai telefon 32-99. FIÓKKIADÓ HIVATALOK — V., Honvéd-u. 3. ( Kálmán-u. sarok). — VII.,Rákóczi-út 34. n. (Telefoni József u­­r—— Andráast Adt Gézua megbukott, Hágában újra kezdik A háziurak ismét fenyegetődznek Miniszterek a választási küzdelemben Bethlen miniszterelnök Mitül körntbe. Elteltett! a MirEgkiin­ésről beszélt. A tegnapi vasárnapon is magasra csaptak fel a választási mozgalmak hul­lámai, már csak azért is, mert a leg­közelebbi vasárnap utolsó alkalma lesz az agitációnak. A kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök mondott dunántúli körútja folyamán Szombathelyen na­gyobb beszédet, amelyben főleg a ki­rálykérdést tárgyalta és Andrássyval szállt vitába. Ellenzéki részről a leg­főbb esemény Apponyi Albert grófnak és Andrássy Gyula grófnak debreceni Habsburg-párti állásfoglalása volt, a­melybe egy kis rendőri beavatkozás kapcsolódott. A pártvezérek beszédein kívül Gömbös Gyulának, az egységes kormánypárt választási főirányítójá­­nak az a kijelentése megy érdekes­ségszámba, amely szerint a kormány­párt kétharmad többséggel fog kike­rülni a választásokból — olyan nyilat­kozat, amelyet legalább is vérmesnek lehet nevezni. A minisztereid Szombathelyen­" Szombaton éjfélkor indult el Bethlen István gróf miniszterelnök dunántúli körútjára. Kíséretében voltak: Vass József vallás- és közoktatásügyi mi­niszter, Hegyeshalmi­ Lajos kereske­delmi miniszter, Simonyi Semadam Sándor és a dunántúli kerületek né­hány képviselőjelöltje. A körút első állomása Celldömölk volt, ahol Gyé­mán­y György képviselőj volt beszéde után­ a miniszterelnök kijelentette, hogy az egységes párt révén független, erős Magyarországot akar és hangoz­tatta, hogy nincs protestáns kormány, csak magyar, nincs felekezeti állam, csak nemzeti és nem akarnak semmi­féle protestáns királyt a nemzet nya­kába ültetni. A vallás nem lehet kor­teseszköz. Kőszegen Rakovszky Iván fejtette ki programmját,­ amely után Bethlen gróf kijelentette," hogy hiába van nemzeti hadseregünk, ha azt le­szerelték, hiába van külön pénzügyünk, ha nincs pénzünk és bár van önálló vámterületünk, de nincs hozzá terüle­tünk. , Szombathelyen először Hegyeshalmi­ kereskedelmi miniszter beszélt, a ke­rület jelöltje, utána a miniszterelnök mondott hosszabb beszédet, amelyben azt mondta, hogy a kormány­­ pro­­grammját ő már többször kifejtette, az ellenzék programmját azonban so­hasem hallotta. Azokért a bűncselek­ményekért, amelyek a közrendet meg­zavarták, nem a kormány felelős. Be­­csületszavára állítja és vitatja bárkivel szemben, hogy a kormány minden bűncselekmén­ynyel szemben férfias erélylyel jár el és fog eljárni. Foglal­kozott ezután azokkal a vádakkal, a­melyeket vele szemben Andrássy Gyu­la gróf hozott fel. Bethlen gróf elisme­ri azt, hogy Andrássy beszélte őt rá a kormányvállalásra azzal, hogy a ki­rálykérdést nem bolygatják, ő ezt pé­csi beszédében is becsülettel megtar­totta. A megegyezést azonban Andrássy szegte meg, aki Sopron felől haderő­vel szándékozott az ország szívébe visszatérni. Az sem áll, hogy gyáva és meghunyászkodó politikát folytatott, mert az ország számára a veszedelem októberben nagyobb volt, mint április­ban, az első királypuccs idején. Nem lépett forradalmi térre a kormány a detronizációs törvénynyel. A trónfosz­tás elkerülhetetlen volt, amit Andrássy Tihanyban az ország egy magas mél­tósága viselője előtt elismert és az or­szág érdekében valónak tartott. A­ miniszterelnököt beszédében foly­tonos közbeszólásokkal és Andrássy és Apponyi neveinek említésénél éljenzés­sel zavarták, de a szombathelyi rend­őrség nagy igyekezetet tanúsított a rend fentartása érdekében és több za­vargót kivezettetett a teremből. Beth­len grófj végül arról beszélt, hogy a királyi család jövedelmeiből a legiti­misták propaganda célokra költöttek, amely összeg az ő tudomása szerint egy milliónál többet lesz. Azzal fejezte be szavait, hogy támogatást kér az egységes párt számára. Patacsi Dénes állott fel ezután szó­lásra jobb,kezét csípőjére támaszt­va­, kecsesen h­ideghajlik a­­közönség előtt. A teremben már szinte állandó­sul a lárma. Már félórája beszél, ami­kor a karzatról nagy derültséget kelt­ve felé süvít egy öblös hang: — Kihez van szerencsénk? A másik sarokból meg metsző guny­­ával kiáltoz valaki: Halljuk Budavárit! Hát őt miért nem hozták el? Patacsi, akit alig lehet érteni a nagy zajban, elmondja, hogy eddig már 130 községben járt agitálni, mire azt kiált­ják neki, hogy kár­­volt, minek fáraszt­ja magát. A közbeszólások zugó zápo­rában folytatja beszédét, amelyben a veszett kutyához hasonlítja a sajtót, mire többen hangosan kiáltják: — Éljen a sajtószabadság! A rendőrség Patacsi beszéde közben némi dulakodás árán több embert tá­volított el a teremből. Utána Simonyi Semadam beszélt. Szombathelyről a miniszterelnök Rum községbe ment, ahol a magyar kultúra fölényéről, Vass József kultusz­­miniszter pedig a földbirtokreformról beszélt. A miniszterelnök és a belügy­miniszter Sopronban. Bethlen István a mai nap folyamán Sopronba érkezett, ahol Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter jelöltségét támogatta. Arra kérte a választókat, hogy ne engedjék magukat félrevezet­tetni, mert ez megbontaná a város egységét és megsebezné a város érde­keit. Klebelsberg belügyminiszter pro­­grammbeszédéb­en kijelentette, hogy a személyét ért támadásokat undorral utasítja el magától. Hosszasan foglal­kozott a királykérdéssel, melyet sze­­rinte csak az feszeget, akinek semmi más gondja nincs. Kijelentette, hogy a kormánypárt esetleges meggyengülése nem jelent megoldást, hanem nagy za­varokra vezetne, mert az ellenzék sem egységes. Lukács László ma feltétlenül rámutatta a kormányt. A Nemzeti Polgári Párt V—VII. ke­rületi szervezete vasárnap tartotta szervezkedő ülését, amelyen Lukács'' László volt miniszterelnök mondott hosszabb beszédet. Elsősorban a sok pártot bírálja, mindenik új program­­mot terjeszt elő, ezekkel úgy vagyunk, mint az államjegyekkel, minél több van belőlük, annál értéktelenebbek. A pártok egyrészről a legmesszebbmenő személyi kultuszt űzik, másrészről a legborzasztóbb személyi gyűlölség uralkodik. A Nemzeti­­Polgári Párt nem új párt, egyenes leszármazója és örököse a szabadelvű és az utána kö­vetkezett munkpártnak, a­melynek zászlóvivője Tisza István gróf volt. A Bethlen-kormányról megállapítja, hogy vannak bizonyos vádak,­­amelyek a kormány ellen felmerültek, de ezek nem mindenben fedik a valóságot. Vé­gül kijelenti, ha Bethlen programmja nem volna egyéb, mint jelszavak gyűj­teménye, amelyeket a kormányzat ténykedései nem fednek, akkor sem­miféle akadálya nem lesz annak, hogy a legszélsőbb ellenzéki álláspontra esé­lyezkedjék a kormánynyal szemben. Utána Vadász Lipót fejtette ki, hogy a pártnak az a célja, hogy a magyar polgári munka meginduljon és hogy ma csak egy feladata lehet minden ko­moly politikai pártnál­, hogy az eljö­vendő nemzetgyűlés semmiben sem hasonlítson az elmúlt nemzetgyűléshez, Kállay pénzügyminiszter a gazdasági liberalizmusról. Kállay Tibor pénzügyminiszter va­sárnap mondotta el programmbeszé­­dét Nyíregyházán, amelyben elmondot­ta, hogy a kormány a külföldi álla­mokkal a szabad forgalmat biztosítani akarja és hogy megindítják a lakás­­építési akciót egy milliárd költséggel. Végül kijelenti, hogy az új állami be­rendezkedés épp úgy, mint 1867-ben, a liberalizmus jegyében indult meg , és a tágas kapun mindenki bejöhet nyelv­re és vallásra való tekintet nélkül. And­rássy is Apposiul debreceni agszációja. Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyu­la gróf és Haller István vasárnap reg­gel Milotay István és Reitz János, a keresztény ellenzék debreceni jelöltjei­nek támogatására Debrecenbe utaztak. Apponyi, akitől a város, amelynek díszpolgára, megtagadta a híres ötös fogatot, noha egy másik magán ötös fogatot bocsátottak rendelkezésére, gyalog tette meg az utat a Bika-szál­lóig és az egész után lelkesen megün­nepelték. A népgyűlésen Apponyi ki­fejtette, hogy a Habsburgok részéről ma nem fenyegeti veszedelem függet­lenségünket, amelyet mástól kell félte­nünk. Dicséri Károly királyt, aki meg­barátkozott a magyar függetlenségi eszmével és az ömillő magyar hadse­reg gondolatával és habozás nélkül tette a II-as függetlenségi párt pro­grammját uralkodása alapjául. Ha hí­ve volt egy erőteljes férfinek — úgy­mond — aki a trónon ült, nem hagyja cserben az ártatlan gyermekkirályt és a védtelen özvegyet. A külföld ellen kell felvenni a függetlenségi harcot Majd megemlíti, hogy a kormány a bűncselekmények közül egyet sem de­rített ki. En­­ek oka az, hogy titkos ha­talmait vannak és csak a legitim ki­rályságnak van meg az ereje, hogy azokat visszaszorítsa. Végül azt mond­ja, hogy a miniszterelnök többnyire, nagyon helyesen beszél, de legtöbbször másként cselekszik. Apponyi e szavá­nál Komlóssy rendőrtanácsos valamit mond neki, mire Apponyi kijelenti, hogy megmagyarázza tételét A közön­ség hosszantartó éljenzésben és taps­ban tör ki Apponyi mellett, aki azzal végzi szavait, hogy a miniszterelnök­ben nem látja az államférfius határo­zottságot és következetességet. Utána Andrássy Gyula gróf szólalt fel, aki mindjárt azzal kezdte, hogy nem tudja, be fogja-e fejezni beszédét a rendőrtisztviselő idegessége miatt Bírálja a miniszterelnök politikáját és azt mondja, hogy ma nem szabad szánkba venni II. Ottó nevét. Komlóssy rendőrtanácsos elre fel­állt és a következőket mondotta: — Az elnök urat ismételten kértem, figyelmeztesse a szónokot, hogy Ottót ne kiáltsák itt ki királynak. Óriási zaj lett ennek a felszólalásnak következménye. A zaj­­ lecsillapultával­­ Andrássy kijelentette, hogy esze ágá-­­ban sem volt Ottót királylyá kikiálta-­­ni, de ő másztak, mint királynak nem­ nevezheti. Haller István beszédével a gyűlés vég; vet­et­t 134 budapesti népgyűlés. Tegnap a főváros területén 134 nép­­gyűlés volt, amelyek a legnagyobb rend­ben folytak le. Csak a III. kerületben, a szociáldemokraták Apáti­ utcai gyű­lésén történt egy kis incidens, amennyi­­ben Pásztor Imre vasutas kijelentette és a rendőrtisztviselő figyelmeztetése után is megismételte, hogy ezren és ezren vannak becsukva és ártatlanul internálva. A rendőrtisztviselő erre fel­oszlatta a gyűlést és feljelentésére megindult a vizsgálat. A sződi szocialisták megzavarták Friedrich sződi gyűlését. Vasárnap a Vácott megtartott nép­gyűlés után Friedrich István és Win­­dischgraetz Lajos herceg ellátogattak Sződre, hogy Hornyámszkij Zoltánt, a kerület kereszténypárti ellenzéki je­löltjét támogassák. A gyűlésre azon­ban felvonult számos szociáldemokrata is, akik megzavarták a szónokokat ilyen kiáltásokkal: Nem­ kell nekünk királyság! Éljen a szociáldemokrata köztársaság. A gyűlés résztvevői dol­­gukvégezetlen voltak kénytelenek szét­oszlani. Erekinek kevés kilátása van a győzelemre. Kaposvárott Ereki vasárnapi pro­­grammbeszéde, bár ellenzéki szó volt, mégis kevéssé sikerült. Ereki a zsidó­kérdésről egyáltalán nem szólt sem­mit és meglepetést keltett, hogy a nép­­gyűlést egy Andrássy-párti­­képviselő­­jelölt nyitotta meg, míg egy másik szónok nemrég Rassay­ párti­­jelöltként volt kombinációban. A hallgatóság Ereki beszédéből és annak külső kereteiből arra a megál­lapodásra jutott, hogy Ereki program­­jaiban eltávolodott az egységes párttól és azt hiszik, hogy rövidesen kiválik a pártból. Erekinek egyébként kevés kilátása van a győzelemre. Friedrich és Windisehgraetz szóhoz sem jutottak Hátságon. Huszár Elemér keresztény ellenzéki jelölt támogatására a rétsági kerületbe utazott Friedrich István és Windiseh­­graetz Lajos herceg. Már Szerdahelyen kellemetlenség érte őket,­ mert egy Barcsay nevű, Erdélyből menekült he­­lyettes-szolgabíró betiltotta a gyűlést és a párt megbízottai előtt kijelentette, hogy semmiféle beszédet nem tűr el, sőt, ha sokat ugrálnak, Huszár Elemért internáltatja.

Next