Friss Ujság, 1922. október (27. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

. A családi perpatvarnak házasság lett a vége. Vilmos császár menyasszonyának családja, Reuss Hermina hercegnőnek Vilmos császárral való eljegyzése alkalmából sok érdekes dolgot írnak a külföldi la­pok a menyasszony családjáról. A menyasszony, mint ismeretes, az ural­kodó Reuss hercegek greitzi — idő­sebb — ágából származik, amely csa­ládnak volt országocskája az összes német államok közt a legkisebb. Ez a hercegi család még arról is nevezetes, hogy összes férfitagjait Henriknek hívják és kor szerint számokkal jelö­lik meg őket. Ez a számozás 1693-ban kezdődött, de most — ebben az ágban — valószínűleg véget ér, mert a­ leg­utolsó férfisarj, a lemondatott XXIV. Henrik, mint ismeretes, elmebajos és nincsenek fiutódai. Vilmos császárnak Reuss Hermina hercegnővel kötendő házassága már csak azért is érdekes, mert körülbelül két évtizeddel ezelőtt nagy háborúság tört ki a két dinasztia közt. Az akkor uralkodó XXII. Henrik herceg ugyanis nagyon csélcsap fér­fiú volt és Vilmos császár az udvari ebédek alkalmával gyakran csipkedte a herceget, akinek kalandjait gúnyo­san találta fel. A legnagyobb sikert akkor érte el, amikor egyszer ebéd­közben adta tudtul környezetének­­ a legfrissebb szenzációt, hogy „XXII. Henrik kollegája szerelmének legújabb tárgya egy szolgáló, akinek fényes la­kást rendezett be palotájában és aki a greitzi udvarban kegyencnő szerepét fogja játszani." Amikor a herceg fü­lébe jutottak a császár pletykái, vég­telen haragra lobbant és úgy állt bő­szert, hogy székvárosának, Gerának egyik újságjában szellőztette a pots­dami udvar pletykáit Ekkor még Vil­mos császár gerjedt nagy haragra és egyenesen azt követelte a hercegi csa­ládtól, hogy nyilváníttassa elmebajos­nak a herceget s helyezze el egy ideg­gyógyintézetben. A hatalmas uralko­dóval nem lehetett szembeszállni és az akarata teljesült is. Ilyenformán szo­morú vége lett a potsdami és gerai rezidenciák közt lefolyt furcsa hábo­rúnak. Innen-onnan. — A tátrai fürdők sorsa. Késmárk­ról jelentik: Vrbenszky egészségügyi miniszter vezetésével egy bizottság vizsgálta felül a tátrai fürdőket. Tát­­rafüreden egy harminc tagból álló küldöttség járult a miniszter elé, aki­nek elmondták, hogy milyen súlyos anyagi viszonyok közé kerültek a Tát­ra egykor híres, jómenetelű fürdői. A küldöttség szállítási kedvezménye­ket és adóelengedést kért a fürdők megmentése érdekében. Erre­ a mi­niszter szokatlanul éles hangú nyi­latkozatot tett, amelynek az a lénye­ge, hogy a tátrai fürdők a ma­gyar irredentizmust szolgálják. S hogy ez így van — mondotta az egészségügyek minisztere — annak egyik frappáns bizonyítéka az a körülmény, hogy az adóelengedés és különböző kedvez­ményeket sürgető szónok egyetlen e­gyszer sem említette beszédében a ,,m­i respublikánkat ‘. ..N­a én önök­nek adóelengedések­et vagy kedvezé­seket helyeznék kilátásba, — fejezte be nem éppen ékesszóló beszédét a miniszter — meg vagyok róla győződ­ve, hogy ezért megköveznének." — A kicsalt bőrkabátok. Re­isz Manó kereskedő a Weisz és Roth cég beltagja, feljelentést tett a rend­őrségen, hogy üzletében megjelent Andreánszky Sándor üzleti szolga és Kell István szücsmester nevében 31 darab, félmillió értékű bőrkabátot vitt el. A kabátokat átadták, mert Kell a cégnek állandóm dolgozott. Később tudták meg, hogy a szücs­­mester kabátokért nem küldött és azokat nem is kapta meg. A felje­lentésre a nyomozás m­e­gindult. A rendőrség megállapította, hogy And­­reánszky a kabátokat a Szövetség­ u. 2. számú házban levő Hoffm­nn Bé­la kereskedőhöz vitte el és ott 16.000 koronáért el akarta adni, de Hoff­­mannak feltűnt az olcsó ár és And­­reánszkyt fels­zólította, hogy igazol­ja a kabátok honnansze­rzését, addig azokat visszatartotta. A detektívek kézrekerítették Andreánszkyt és elő­állították a fők­apitányságra, ahol őrizetbe helyezték. FRISS ÚJSÁG 1922. o­ete­b­r 1. Mi van a földbirtokreformmal. Tanulságos vita a gazdasági egyesületek értekezletén. — A kormány a reformmal áll vagy bukik. Az OMGE tanácstermében ma kez­dődött meg a vármegyék gazdasági egyesületeinek országos értekezlete a földreformtörvény végrehajtása tár­gyában. Sok szakszerű és tanulságos fejtegetés hangzott el a vita során kü­lönösen figyelemreméltó volt Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár nagy beszéde, amelyben hangsúlyozta, hogy a kormány a földreformmal áll vagy bukik. Az értekezletről a következő részle­tes tudósítást adjuk: Keglevich­ Gábor gróf elnöki meg­nyitója után Budai­ Barna főelőadó ismerteti a földreformtörvény végre­hajtása tárgyában kidolgozott kérdé­seket. Ha az amputációnak meg kell történnie, úgy történjék ez meg minél előbb, hogy ezáltal a birtoklás bizton-­­ sága helyreálljon. A vagyontalan föld­kérőket képtelenség földtulajdonhoz juttatni és éppen ezért a legcélszerűbb a kisbérletek adása. A legelőnyösebb lenne, ha a vagyontalan földigénylők­nek részes földeket juttatnának. Kívá­natos, hogy ne a törpe birtokok gya­rapodjanak, hanem kisebbszámú, de haladásra képes kisbirtokok alkottas­sanak. Vigyázni kell, hogy az eldara­bolt birtokok alkalmával kiszorult cse­lédek ne maradjanak hajlék és kere­set nélkül, hanem kisbirtokokkal, vagy részes földekkel kell őket kárpótolni. Kégl János Pest vármegye Gazdasá­gi Egyesülete nevében kifejti, hogy a pénzügyi helyzetet nem látja annyira rendezettnek, hogy a reformot hitelope­ráció nélkül megoldani lehessen, így tehát ezt a kérdést búzáról szóló zá­loglevelekkel akarják megoldani. Miklós Ödön szerint a mezőgazdasá­gi kultúra fejlesztésének kell a jövőben a legfőbb feladatnak lenni, mert ha ezt elmulasztják, vagy figyelmen kí­vül hagyják, úgy az ország a züllés útjára kerül. Dóri Frigyes a Tolnavármegyei Gaz­dasági Egyesület nevében kifejti, hogy­­ véleménye szerint, amennyiben az ál­talános adózásnál elfogadják a buza­­valutát, akkoor a földbirtokreform vég­rehajtásánál a fizetőeszköz szintén a buzavaluta lehetne. A vagyonváltság­­ból származó földeknek az legyen az ára, mint annak a földnek, amelyet magánkisajátítás útján adnak el. Maschatern Ernő a Vasvármegyei Gazdasági Egyesület megbízásából a megváltás folytán kiszorult gazdatisz­tek, alkalmazottak és cselédek elhe­lyezkedését teszi szóvá és kérdezi, hogy nem lehetne-e ezeket úgy elhe­lyezni, hogy" a birtok tulajdonosa mind­egyiknek 200 négyszögöl házhelyet és fél—egy hold szántóföldet adna, a gaz­datiszteknek pedig tisztességes vég­kielégítést. Vásári­ József kifejti, hogy­ azok a leghangosabbak a birtokreform­ végre­hajtásának követelésében, akik csak virágcserepekből ismerik a földet. A reform célja az, hogy javítson a hely­zeten, mégis azt halljuk, ahol eddig megvalósították, ott mindenütt elége­detlenséget keltett. Elmondja, hogy Debrecenben 400 katasztrális hold birtoktestből 300 holdat bérletre éppen azok ka­pttak meg, akik a konm­ün alatt a legszálasabbak voltak. _ Ezek azután annyit sem termeltek, mint a­mennyit egy alig megművelt 500 hol­das birtok hozott, földjüknek három­negyed részén még a mag sem­ kelt ki. Sürgeti a földreform körül dúló demagógia megszüntetését. Kegletsics János 15.000 gazdatiszt, gazdasági alkalmazott és cseléd meg­bízásából szólal fel. Ezek létérdekének megvédése az egész ország elsőrangú fontos érdeke. Matha Árpád szerint ki kellene mon­dani, hogy a középbirtok semmi kö­rülmények között nem kerülhet fel­oszlás alá, kivéve a bakancs-szállítás­ból szerzetteket, mert a középbirtokra szükségünk volt, van és lesz. A tör­vény egyáltalában ne­­ nyújt védel­met a középbirtoknak. Azután Schandl Károly államtitkár emelkedett szólásra. Kifejti, hogy a kormány ragaszkodik a földreform végrehajtásához és a reformmal áll vagy bukik. Ha a kormány bukik, csak radikálisabb reform következhe­tik. Tolmácsolja a földművelésügyi mi­niszter kérését, hogy a földbirtokosok hazafiasan mozdítsák el a törvény végrehajtását, annál is inkább, hogy minél hamarabb átessünk a bizonyta­lanságokon. Kijelenti, hogy akik föld­jének egy része már megváltás alá került, azoknak nem kell félni attól,­­ hogy újabb földterületeket vesznek el­­ tőlük, annál kevésbé, miután még csak három esztendő van hátra a megvál­tási eljárásra. A földművelésügyi kormány nagy súlyt helyez arra, hogy a reform vég­rehajtása ne legyen egyoldalú. A föld­­ az ország közkincse, amit nem lehet­­ azoknál hagyni, akik azt elherdálják. A kormánynak eltökélt szándéka, hogy a kisembereket rászoktatja a föld jobb megművelésére. Azzal a váddal is találkozott, hogy nyakló nélkül történik a reform vég­rehajtása. Eddig nem egészen száz­ezer hold került megváltás alá, ezek­nek egy része olyan, amely megváltás útján került a kisemberek kezébe. A kormány mindent elkövet, hogy a gazdasági érdekek érvényesülhesse­nek. 150.000 gazdasági cseléd van Ma­gyarországon, ezek közül csak 5 szá­zalék kerül elbocsátásra, ezeket pedig könnyen lehet elhelyezni. Még néhány felszólalás után az el­sök az ülést berekesztette. r­ püspök rendelkezése alatt marad­nak. Az elszakított terület katholikus papsága esperesi kerületi gyűlést tar­tott és azon kifejezte azt a vélemé­nyét, hogy ők tovább is a Szent István által alapított győri egyházmegyét te­kintik édesanyjuknak, amelytől fájó szívvel kénytelenek elbúcsúzni, de él bennük a viszontlátás reménye. Ugyan­ez az értekezlet Piffl bécsi érsekhez kérvényt intézett, amelyben hivatkoz­va arra, hogy Ausztria minden tarto­mányának van védőszentje, a Burgen­­land Szent István királyt kívánja vé­­dőszentjének tekinteni és mint ilyent megkülönböztetett módon tisztelni. — A magyar Himnusz miatt. Rima­szombatról jelenti tudósítónk: Rusz­kay István református tanító ellen fe­gyelmi vizsgálatot indítottak. A bűne, hogy a kis tanulókkal egy ünnepség alkalmából elénekeltette a magyar himnuszt. A fegyelmi vizsgálat megin­­dításával egyidejűleg beszüntették a tanító javadalmainak kiutalását is, aki most minden jövedelmi forrás nélkül várja ügyének végleges elintézését. A feljelentést egy csendőrőrmester tette, aki irredentizmust látott abban, hogy a magyar tanító a magyar gyerme­kekkel a magyar himnuszt merte el­énekeltetni. A felvidéki bíróságok előtt nem első ízben szerepel a magyar haim­nusz kérdése, sőt már elvi jelentőségű ítélet is szól arról, hogy zárt helyiség­ben énekelve a magyar himnuszt, az illetők nem követnek el büntetendő cselekményt.­­ Megállapították a vagyon­váltság­­búza és a vámgabona októberi árát. A pénzügyminiszter a vagyonváltság fejében október folyamán leadott búza árát kilencezer koronában állapította meg. A mialmok által szeptemberben­­ és októberben beszolgáltatott vámga­bona árát pedig következőképen szab­ta meg: Rozs 5500—6000 korona, árpa 6200—6500, tengeri 7600—8100, zab 6100—6400, köles 5500—5500, tatárka 6000- 9000, ocsu 450-500. — Bosszúból gyújtogatott 1918 no­vemberében történt, hogy Lévay Jó­zsef gazdálkodó lakodalmát ülte és a lakodalmi menet Mezősásra ment át a menyasszonyért Nagy Péter pusz­tai és föl­dm­űves ült az egyik szeké­ren, míg a másikon Csorvári József. Menet közbe­n Nagy Péter szekerével Csorváriék elé hajtott és eközben telefrecskendezte a Csorváriék ko­csiját. Ebből aztán szóváltás támadt közöttük, amit nem sikerült békésen elintézni, még, a lakodalmi vacsora alatt sem. Javában folyt a mulatság a lakodalmas háznál, amikor az öreg Nagy Péter odakiáltotta Csorvári­­nak­: „Én elmegyek, de nemsokára utánam jöttök". Senki sem értette, en­nek a dodonnai kijelentésnek jelen­tőségét. Rövidesen kiderült­­azonban, hogy mire értette a bosszúálló Nagy Péter ezt a kijelentését Míg egy fél­­fával távozása után hatalmas láng­nyelvek csaptak fel, mert Nagy Péter felgyújtotta a Csorváriék ta­nyáját. A tűz nagy károkat okozott. Gyújtotgatással vádolva most állott a bíróság elé Nagy Péter. A perbe­szédek meghallgatása után a bíróság négy évi fegyházbüntetéssel sújtotta a gyújtogató gazdát. — Az élelmiszerek piaca- A csar­nokban ma a tojás és a baromfi ára egy kissé esett. Talán a kül­földi tojáspiac ellanyhulása okozta, hogy 30 koronáért is lehetett kapni tojást, a baromfi árát pedig a hétfői zsidó ünnepre való tekintettel a nagy felhozatal mérsékelte. A húsdrá­­gaság azonban változatlanul igen nagy. A zsír ára úgy látszik meg­áll a 840—860 koronánál, már csak azért is, mert erre az óriási árra való tekintettel az utolsó hét zsírfogyasztá­­­sa a hentesek előadása szerint is az­­ eddigi fogyasztásnak a negyedénél is­­ kisebbre csökkent. A marhahúst ma 260—360, a sertéshúst 390—460, a bor­júhúst pedig 260—400 koronájával ad­­­ták. A burgonya az árvizsgáló bizottság ■ újabb felemelt irányáraira való tekin­tettel nagy mennyiségben került piac­■ rá. A sárga burgonyát 30, a Wolk­­mann-féle nemes burgonyát 32, a ró­zsaburgonyát 34 koronáért adták. A kertgazdasági termények közül ma a fejeskáposzta 2 koronával 34 koronára drágult. A paradicsom bent a csar­nokban 25, a Vámház előtti piacon 18­0 koronába került. A zöldséget ma 18— 20, a vöröshagymát 9­1—90, a fokhagy­mát 80, a vöröskáposztát 60—70, a kert 42, a céklát 30, a karfiólt 160—180, a gombát 250—300, a sárgatököl 22, a vaj babot 60—70 koronáért árusították ki­lónként. — Ki találta fel a tankot? Emléke­zetes, hogy a világháború sorsát, kü­lönösen a nyugati­ fronton, azok a szörnyű gépek döntötték el, amelyeket tan­k­n­ak neveztek a hadijelentések. Angol és francia katonai körökben még mindig sokat vitatkoznak arról, hogy vájjon ki találta fel ezt a pusztító gépét. A roppant erejű fegyveres pán­célos gépkocsik hadi alkalmazásától erősen húzódoztak a hivatalos katonai körök és Churchill érdemének tartják, hogy az angol hadsereg alkalmazni kezdte. A Morning Post egyik legutób­bi számában azonban azt írja, hogy Kitchener lord is foglalkozott a tank gondolatával. Ugyanis Kitchener 1914 októberében felhívta a hadügyminisz­tériumba Betley kapitányt, aki kevés­sel ezelőtt jött vissza Délafrikából, a­hol autón nagy utakat tett meg. A lord megkérdezte a kapitánytól, hogy mi a véleménye azokról a páncélos autók­ról, amelyeket akkoriban készítettek­­Woolwichben. Benney kijelentette, hogy ezeket az autókat csak sima or­szágúton lehet használni, mire Kitche­ner megbízta, hogy dolgozzon ki egy másik tervet. A kapitány nemsokára kész volt a tervével, amelyben már megvolt a „hernyószalagnak", a tan­kok óriási forgó talpának gondolata. A tervet azonnal elküldte Kitch­­er­nek, aki ismét magához hivatta s ezen a második találkozón megbeszélték a mai tankok minden fontosabb alkat­részét. Kitchener még azt is kérte a­­ kapitánytól, hogy a feltalálást tartsa egészen titokban, ő majd gondoskod­ni fog érdekeinek megvédéséről. A Morning Post­­ cikke szerint azonban az történt, hogy Kitchener halála után a kapitányt hivatalos helyeken szán­dékosan mellőzték és elnyomták, úgy­hogy­ most az ügyét kénytelen a lapok útján szellőztetni. — Az időjóslás új módja. Mesnard Jenő, a roueni múzeum­ igazgatója, a francia akadémiában felolvasást tar­tott az általa feltalált új módszerről, mely által az időjárást hosszabb idő­re, is meg lehet jósolni. Mesnard a szeizmografikus fel­jegyzésekről, a ciklonok irányából, a vulkánikus ki­törésekből és a fő meteoroligai ész­­leletekből nyert összehasonlításra ala­pítja módszerét. Eszerint, ha például Chilében, Középamerikában vagy Ausz­tráliában földrengés, vagy Guam szi­getén ciklon, Javában erőszakos vul-­­káni kitörés történik, avagy a Vezúv I vagy Strom­boli egyszerű megmozdu­­­lására is Mesnard világosan m­eghatá­­­rozta a meteorológiai változásokat euró­­­pai nyugat részének legkülönbözőbb helyein. Tizenöt hónapon át folytatta észleleteit és tíz napra szóló időjóslá­­sai ez alatt az idő alatt mindig ponto­san bekövetkeztek. — Szent Istvánt kívánják a ..bur­genlandi" magyarok védőszentjü­kü­l. Pisi'­­ bécsi hercegérsek tegnap átvette­­Xyngíism­agy­arország egyház­ korm­ány­­zatát. A bécsi biborosérsek csak lel­kiekben — in spirituálibus­­— leli apos­toli adminisztrátora a ,,Burgenland“­­nak. Hatalma tehát egyházi javakra nem vonatkozik, azok tovább is a győ­

Next