Friss Ujság, 1923. március (28. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-28 / 71. szám
'\ : , ' 4#Si'Km',15ii%s \M //**/ I 1.923 ^ i XXVUL triotyra, 71. mmn. Ára 15 korona Budapest, 1923. március 28* Szerda POLITIKAI NAPILAP 011 0 aGfr §1 ^ **“^,aS&^íí£*,4*i* ^i«. irDImrVr ii iPlP szsz'hSiSSfTssz “ifc^SrL-^.-fir: P KiW 11 ll^mfllil “f^afaaíísF®* ----------g IIIbIbiI IIbIiilib SES^i^fcVissai Egyes vám ára 15 kor. |jj §jg H M ^Hr mflpr 2*7* ^mss^íb!'1!ívT K^^UtlIuLTTc Megszűnt a nappali vízkorlátozás Eltűnt a cukor a fővárosi üzletekből Tovább sztrájkolnak denek dolgozni, a termelő munka megindulása leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A helyzet tehát nem látszik kedvezőnek, a Vas- és Fémmunkások Szövetségének vezetősége mind a zónáitól reméli, hogy szerdáig valamennyi üzemben megindul a munka és hogy a munkások teljes létszámban jelentkezni fognak a gyárakban. A közüzemi alkalmazottak keveslik a 60 százalékos bérjavítást A főváros közüzemi alkalmazottai körében a nagy drágaság miatt erős mozgolódás támadt Két hét előtt még 40 százalékos bérjavítást és 500—700 koronás létminimumot kértek, a főváros munkaügyi bizottsága azonban csupán 30 százalékos béremeléshez járult hozzá. Ezzel azonban a főváros közüzemi alkalmazottai nem érték be és tegnap este izgalmas lefolyású ülést tartott ebben az ügyben az összbizalmi választmány. Az ülésen jelen volt Csilléri András, aki felszólalásában hangsúlyozta, hogy a főváros semmikép sem fog belépni a munkaadók blokkjába. Az összbizalmi ülésen elhatározták, hogy küldöttséget menesztetnek a polgármesterhez. A polgármester a küldöttségnek néhány tagját fogadta, a kiírnok nevében Kelemen Géza adta elő a polgármesternek a közüzemi alkalmazottak követeléseit. Kijelentenie, ha a polgármester nem tesz határozott ígéretet, akkor holnap reggel a vezetőség beleegyezése nélkül sztrájkba lépnek a közüzemi alkalmazottak és pedig a főüzemek alkalmazottaitól kezdve a köztisztasági munkásokig, az összes üzemágakban. A vezetőségnek ezzel szemben az az álláspontja, hogy most, az ünnepek előtt, nem egyezik bele semmiféle sztrájkmozgalomba, azonban garanciális választ kér, hogy az ünnepek után hatvan százalékos bérjavítást kapnak s a létminimumot napi 1000 koronára emelik. Az ideiglenes béremelést akár előlegképpen is még az ünnepel előtt folyósítsák a közüzemi alkalmazottaknak. Sipőcz polgármester azt válaszolta a küldöttségnek, hogy biztosítja, hogy a munkaügyi bizottság határozatát azonnal, az ünnepek után revízió alá veszi és intézkedni fog, hogy az ideiglenes béremelést azonnal kifizessék. A küldöttség ezzel a válasszal sem volt megelégedve s csak nagysokára távoztak el a városháza folyosójáról. A tűzoltók méltányos béremelési mozgalma. A budapesti tűzoltók, akik a legnagyobb önfeláldozással végzik nehéz munkájukat, tűrhetetlen anyagi helyzetük megjavítására mindenképpen méltányos kívánságokkal állottak elő. A tűzoltók fizetése olyan kevés, hogy abból családos emberek nem tudnak megélni. Minden kedvezménnyel együtt éjjel-nappali szolgálattal legfeljebb ha 20 ezer koronát kereshetnek havonta, holott a közüzemi munkásoknál a tanoncok és segédmunkások is megkeresnek 30 ezer koronát Mindezek alapján általános mozgalom indult meg a tűzoltóság körében a tűzoltói fizetésrendezés ügyében és elhatározták, hogy még e hét folyamán küldöttségileg mennek Sipőcz Jenő polgármesterhez, akitől a lehetetlenült kis fizetésnek a felemelését kérik, azonkívül pedig a jelenlegi tízkoronás ebédpótlék helyett elfogadható, a viszonyoknak megfelelő összegnek a megszabását A tűzoltók nem fenyegetőznek sztrájkkal, bíznak abban, hogy a főváros vezető- A rendbontók. A. fajvédősém sósolóhordozói elég fedetlenek Bethlen István politikájával, mely az arany középutat tartja a boldogulás utjának. A ha írr szájúaknak ez kevés. Hogy mit mennyit akarnak, erről sohasem beszéltek nyíltan. A szavaknak mindig kettős értelme volt: az elbolondított tömeg felismerhette azokban a maga vérszomjas indulatainak becéző hangját, de ők, ha sarokba szorították, azzal vághatták ki magukat, hogy félremagyarázták szavaikat, mert ők nem ilyen célzattal mondták azt, amit mondottak. Ha kapóra jött nekik, hogy a tömeg vért szimatolt a beszédjük mögött, meghagyták véresnek és lefölözték az eredményt. Ha böj lett a derangóg szónoklatokból, takaródót fújtak, de csak akkor, amikor az izgatás és gyűlölködés mérge már beszivárgott az elbolondított agyvelőkbe. Minap azonban keréken a szemükbe mondták, hogy ez a politika nem garázdálkodhatik tovább az országban, mert Csonka-Magyarországnak nem kellenek se pogromok, se alattomban előkészített kormánybuktatások. Nem kellenek ezen kívül lármás felvonulások, felekezet elleni tüntetések és más efféle rendzavaró mozgalmak, amelyek megakasztják a munkát és külföldön aláássák az ország hitelét Nemcsak a kormány, de a legfelsőbb körök is ezt üzenték a fajvédősém apostolaiknak, akik idáig a kormány mögött, az egységes párt táborán belül akarták kikölteni a kigyózolásokat , hogy azt a látszatot keltsék, mintha ez a méregfajzat a kormány és több- ségének törvényes szülöttje lenne. Érthető, hogy a többség táborában tiltakoznak az ilyen szándékok ellen. Nem kérnek a szélső szárny politikájából és már meg is mutatták a hangos szájúaknak az utat ame-ilyen a többségi pártot elhagyhatják. Igen, az urakat enyhe módra kites- sékelték már a pártból, de ők egyelőre nem veszik önérzetükre ezt az intelmet és még marasztalásnak tekintik a kitessékelést. Pártgyűlés felé akarják vinni az ügyet hogy a párt döntsön afelett váljon Beth- len István, vagy a véresszájúak po- litikáját helyesli-e. Nyilvánvaló, hogy a kérdés tár-gyalásával nincs más céljuk, mint a zavarok és izgalmak szítása. A párt Bethlen mögött áll, tehát nem is lehet kérdéses, hogy kinek a politikáját akarja követni. Ma már a legnemzetibbnek elismert egyesület, a Magyar Nemzeti Szövetség is a békés munka szolgálatába állította egész szervezetét és kiküszöbölt belőle minden társadalmi és felekezeti elfogultságot. Aki az országot komolyan akarja talpra állítani, az munkához lát és nem bolondítja a demagógia útszéli szólamaival a népet. Az egységes párt igen nagy többsége ezt a munkát akarja. Erre vállalkozott és teljesíteni akarja, amire fogadkozott. Rendbontókat, akadékoskodókat nem tűr meg a kebelében és ha a rendbontók nem alkalmazkodnak a többség akaratához, levakarják őket a székekről és úgy teszik az ajtó elé. Biz ez kellemetlen munka, de országos érdek, hogy ezen a munkán minél előbb átessünk. Képünk a Magyarország és Olaszország bajnoki csapatának futballmeccséről mutat be izgalmas jelenetet, amint Vogl IIT. (1) hatalmas lendülettel kapja el a labdát Santamaria (2) olasz csatártól, hogy azután ellenállhatatlan lendülettel lőjjön golt az olaszok kapujába. Holnapi kezdve megszűnik a vízkorlátozó is. Csak éjjel 11 órától reggel 6 óráig zárják el a vízcsapokat. Hat heti gyötrődés után végre fellélebzik Budapest közönsége. Itt a húsvéti ajándék. Ki lehet mosni a szenynyes ruhát, megfürödhetnek az emberek. A káposztásmegyeri vízművek ideiglenes helyreállítási munkálatai annyira előrehaladtak, hogy a vízkorlátozásról szóló rendeletét a főváros tanácsa végre visszavonhatta. Az örvendetes eseményről Buzáth alpolgármester ma hirdetményben értesíti a közönséget. Eszerint lelkiismeretes kezelés és takarékos használat mellett lehetővé vált a közönség vízszükségletének fokozottabb kielégítése. Korlátlan vízhasználatról még szó sem lehet és a közönség így saját érdekében cselekszik, ha a vízvezetékeket minden felesleges vízpazarlás nélkül használja. A rendelet ezúttal a vízvezetéki víz nappali használatának korlátozására vonatkozóan kiadott rendelkezéseit 1923. évi március hó 28. napjától kezdődően felfüggeszti. A vízvezetéki házi főcsapokat tehát a mondott időtől kezdve ezentúl csakis esti 11 órától reggeli 6 óráig kell zárva tartani. A rendelet utal arra, hogy a nappali vízhasználat korlátozásának megszűntelise csak abban az esetben tartható fenn, ha a közönség a vízvezeték vizét a legmesszebbmenő takarékossággal használja és vízvezetéki berendezéseit a felesleges vízpazarlás megelőzése végett állandóan jó karban tartja, ellenkező esetben azonban, abból a célból, hogy a vízszolgáltatást a főváros egész területén állandóan fentarthassa, kénytelen lesz a vízhasználat tekintetében újabb korlátozó rendelkezéseket tenni. A vízpazarlás különben is büntetendő cselekmény. Ma sem szűnt meg a vasmunkássztrájk. A vasmunkások vezetői holnapra várják a munka megkezdését. — Sztrájkkal fenyegetőznek a közüzemi alkalmazottak. — Nem érik be a 60 százalékos béremeléssel. — A tűzoltók helyzetük javításait kérik. A vas- és fémmunkások ma sem állottak munkába, jóllehet a múlt héten megkötött egyezmény értelmében már hétfőn abba kellett volna hagyniuk a sztrájkot. A munkásság ugyanis nem fogadta el a szakszervezeti vezetők és a munkaadók között létrejött megállapodásokat s a legtöbb gyárban vagy egyáltalán nem kezdték meg a munkát, vagy csak igen kis részük állott munkába. A munkások kevésnek tartják a 15— 20 százalékos bérjavítást, mivel ez a megállapítás a korona romlása előtt történt s azóta az árak az egész vonalon 30—50 százalékkal emelkedtek. A Vas- és Fémipari Munkások Szövetsége már tegnap elkövetett mindent, hogy a munkásokat rábirja a sztrájk abbatnihagyására, ma reggel pedig felszólítást intézett az összes vas- és fémmunkásokhoz, melyben minden öntudatos, szervezett vas- és fémmunkásnak kötelességévé teszi, hogy munkahelyén megjelenjen s megkezdje a munkát A vezetőség felhívása azonban kevés eredménnyel járt, amennyiben a munkásoknak alig negyven százaléka áttolt ma munkába a gyárakban, így például Csepelen, a Weisz Manfréd-féle gyárban, egyetlen munkás sem jelentkezett, az egész gyárban szünetel a munka. A Ganz-Danubius gépvaggon- és hajógyárban a munkásságnak 40—50 százaléka állott csak munkába, ezzel szemben az Egyesült Izzólem magyar üzemeiben mindössze 15 százalék jelentkezett, ellenben a Láng-gépgyárban már 80 százalék. • Tekintettel azonban arra, hogy a gépgyárak munkabeosztása olyan, hogy az egyik üzem szünetelése szükségképpen maga után vonja a többi üzemek munkájának szünetelését is, amíg a munkások teljes létszámban nem kéz.