Friss Ujság, 1923. március (28. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

Elintéztetett. Az ország feszült várakozással nézett a nemzetgyűlés mai tanács­­kozása elé. örömmel állapítjuk meg, hogy a mai nemzetgyűlésen Ra­­kovszky Iván belügyminiszter meg­nyugtatta az ország polgársá­gát. A kormány nem mutatkozott gyöngének a megfélemlítésre utazó sajtóval és politikusokkal szemben. Elfogulatlan volt és pártatlan. Nem hátrált meg a szájaskodók előtt és nem szolgáltatta ki nekik a rendőr­­segít. Ezzel pedig megmentette a polgárságnak ama hitét, hogy ebben az országban mégsem esik bántódá­­sa annak, aki a személy- és vagyon­biztonság fölött őrködik. Nagy meg­nyugtatására szolgál a polgárság­­nak, mely az uszítások, rágalmazá­sok és hamis vádaskodások hangza­varában már-már azt hitte, hogy a kurzus szent és sérthetetlen és hegy jaj a feles­küdt rendőrségnek is, ha hivatott ifjúságot és még attól sem még a kurzussal szemben is meg­védi a polgárság vagyonát és sze­mélyvi­ztonságát. A kurzus néhány bajnoka elsá­­padt a belügyminiszter bátor és férfias szavának hallatára. És ha ezek a szavak nem hatottak üdítően a jobboldali uszítók kedélyére, an­nál kevésbbé voltak alkalmasak ily üdítő hatás kiváltására a miniszter­­elnök szavai. Bethlen István mi­niszterelnök kijelentette, hogy sze­mélyesen utasította a budapesti fő­ügyészt több szigorúságra a szélső­­séges sajtó izgatásával szemben. A szélsőséges sajtó alatt ezúttal a kur­zus-lapok értendők, amelyek a lelki­­ismeret és felelősség teljes híjával uszítják és félrevezetik a tanulásra hivatot ifjúságot és még attól sem riadnak vissza, hogy az ifjúságot olyan kalandokba vigyék bele, ame­lyek romlását okozhatják az or­szágnak. A kormány e veszedelem tudatái­ban foglalt állást abban az összeüt­közésben, mely a rendőrség és az ifjúság közt keletkezett. A mai kor­mánynyilatkozatok után ez az ösz­­szeütközés elvesztette veszedelmes jellegét és az ország nyugodtan napi­rendre tér az eset fölött. Nyugalmát legfeljebb az zavarhatja, hogy ilyen természetű összeütközéseket bizo­nyos irányban a leggonoszabb szán­­dékkal kiéleznek és országos jelen­tőségű politikai üggyé felfújnak, a­mikor az ország a legsúlyosabb gaz­dasági válság gyötrelmei közt fet­­reng. A korona ma 14 centimre zu­hant le. Ilyen mélyen még sose állott és ily messzire még sose ka­landozott el a politika a nemzet leg­életbevágóbb kérdései elől. _ Egy egész ország a romlás szélén áll és ily válságos órákban a kurzus más kérdésekkel köti le a kormny idejét és erejét. Egy ország megmentéséről kellene tanácskozni és a kurzus a rendőrséget veszi célba és amiatt jajdul fel, hogy néhány ifjút meg­bántottak az utcán. Be rossz dolog ma, magyar nemzetnek lenni és jaj de jó dolog ifjúnak és bohónak lenni. Bellnderg és Brakovszky kielégítő válas­t adtak. A rendőrség és az egyetemi ifjúság ügye a nemzetgyűlésen. — Sckhardt Tibor a kormány ellen szavazott. A nemzetgyűlés ma elsősorban a gazdasági munkásházak építéséről szóló javaslatot tárgyalta le. A javas­lathoz Marschall Ferenc, Szeder Fe­renc, Kiss Menyhért és Nagyatádi Szabó István szóltak hozzá. A gazdasági mun­kaviszony szabályozásáról szóló javas­latnál Szabó Sándor, Szeder Ferenc, Dénes István és Farkas István be­széltek. Ezután áttértek a sürgős interpellá­ciókra. Az utcai botrányok: Csillén­ András a március 15-én tör­tént események ügyében interpellál. Nem akarja a rendőrséget támadni, hanem­ inkább megerősíteni. Elmondja, hogy az ifjúság két irányban vonult fel és a két csoport a körúton találko­zott. (Derültség a baloldalon.) Rendza­varás nem történt. A hiba nem a rend­őrségben volt, hanem magában a rend­szerben. Propper Sándor: Lesz-e Wolff mi­niszterelnök, ezen fordul meg minden! A rendőrség túl van terhelve, rosz­­szul van fizetve. Rupert Rezső: Demagógia! Drózdíj Győző: Ezzel akar a rendőr­ség kegyeibe férkőzni! Csillény András: Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy célt érnek az uszítással és megbontják a keresz­tény társadalom sorait ezzel az uszí­tással. Pikler Emil: A kormányfő tanácsosok­­ pénzéből csinálják az uszítást ! Szabóky Jenő: Ne bántsa a zsidókat. . (Percekig tartó derültség és taps a­­ baloldalon.) d­e Csilléry azután előterjeszti interpel­lációját, amelyben azt is kéri, hogy a rendőrségen tiltsák el a „nemzetrom­­boló“ sajtó olvasását. Benedek János ugyancsak a március 15-iki események ügyében terjeszt elő interpellációt. Az Erger-Be­rger dalla­mai mellett vonult fel a magar ifjúság és így ünnepelte Petőfit. Kortestanyán elcsúszhat ez a dal, de nem alkalmas­­arra, ho­­y március 15-én a magyar if­­­juság ajkára vegye. Honnan a pokol­iból veszik ezt az ízléstelen, gyűlöletes­­dallamot? Hiszen nekünk van sok szép­­ dalunk a Szózaton és a Himnuszon k­­­ívül is. Nem a hazaszeretet hanem a gyűlölködés szólalt meg Petőfi ünne­pén ebben a dalban. Az Erger,Bergert dalolni Petőfi meggyalázdja. Minden pofon, amely az egyetemen­­ elcsattan, nem a zsidók képén csattan f el, hanem a törvényen és a magyar nemzet hitelén. A belügyminiszter úr,­­ amikor a küldöttséget fogadta, a rend­­­­őrökről beszélt, de az ifjúsággal szem­ben még csak egy megrovó szava sem volt. Előterjeszti interpellációját, a­melyben azt kérdezi, hogy hajlandó-e a miniszter lehetővé tenni, hogy a rend­őrség hivatását kötelességét gyako­rolja és hogy hajlandó-e a belügymi­niszter a fennálló törvények uralmá­nak érvényt szerezni. belügyminiszter válaszát, álljanak fel. Az egész nemzetgyűlés, a jobboldal éppúgy, mint a baloldal, igen csekély kivétellel feláll. A középen egyedül Eckhardt Tibor marad ülve, aki pon­tosan Wolff Károly és Csilléry­ mögött foglalt helyet. Wolff Károly ém­i pilla­natig felállott, a következő pillanatban azonban leült. A közép tájékán ülve maradt még Bogya János és Ulain Fe­renc, a baloldal egyik részén pedig Pallavicini György őrgróf és Kiss Menyhért Gömbös Gyula és Zsilinszky I Endre a szavazás alatt nem voltak benn­­az ülésteremben. A komáromi botrány.­s Szünet után Grieger Miklós ismer­­­teti a botrányos kimenetelű komáromi népgyűlés dolgát. A Himnuszt kortes­­­­nótának használták fel.­­ Grieger ezután megállapítja, hogy a komáromi népgyűlés szétveretése egye­­­dül csak Beniczkynek használt. Csak­­ azért sajnálja, hogy a gyűlést nem tart­hatták meg, mert ezen a gyűlésen a­­ Klebelsbergnek óhajtott válaszolni s­­elmondta volna, hogy Klebelsberg, aki­­ most a szocialisták ellen hadakozik.­­Bethlennel együtt hozta be a parla­mentbe a szocialistákat. Utalt arra,­­hogy az általános választások idején­­Klebelsberg a keresztény nemzeti egye­sülés pártjában kijelentette, hogy a ke­­­­reszténypárti politikusoknak nem kell­­ félni a választójogi rendelettől, mert az­­Rassay ellen irányul. Pár nap múlva pedig Rassaynak jelentette f­i, hogy ő Iván olyan liberális, mint Brassay, ért­­­sék meg egymást. Hiszen ő csak a kle­rikálisokat akarja a rendelettel a par­­­lamentből kiszorítani. Interpellációját a­­ belügyminiszterhez intézi a komáromi gyűlés szétveretése ügyében. Egyúttal­­ interpelláció formájában kérdi meg I Sslebelsberget, megengedhetőnek tartja-e,­­hogy az ő jelöltsége idején egyik alan­tasa, Truzsinszky tanfelügyelő kortes­kedik az érdekében és hogy a Him­nuszt prof animálják?­­ Rakovszky belügyminiszter válaszol­t az interpellációra és a komáromi rend­­­őrség jelentésére támaszkodva, amely­ből adatokat is olvas fel, kijelenti, hogy­­ a rendőrség vezetője helyesen járt el.­­ A gyűlés egyharmada a rendőri jelen­­­­tés szerint Klebelesberg-párti választó volt. A belügyminiszter válaszát a többség tudomásul vette. Rakovszky megvédi a pestei őrsé­g tekintélyét. Rakovszky Iván belügyminiszter a két interpellációra válaszolva kije­lenti, hogy a rendőrségnek hivatalból­­ kötelessége minden meg nem engedett­­ felvonulást megakadályozni. Az ifjú­­­­ság most nem követett el kihágást, s rombolás nem történt A rendőrség ál­lást foglalt, hogy minden rombolást­­megakadályozzon és biztosítsa az utca­­rendjét Mindkét esetben előbb a rend-­­­őrség tagjait tettleg bántalmazták. A­­ rendőrség tekintélyét meg akarom és­­ meg fogom védeni mindenkor. Azt a­­ követelést állították fel különösen a­­ sajtó egy részéről, hogy az egyes rend­­­őrtisztviselők nem felelnek meg a fel-­­­adatuknak... Szeder Ferenc: A saját sajtója ál­lítja ezt! Drózdy Győző: Az adófillérekből fen­­tartott sajtóban mondják ezt! Rakovszky Iván belügyminiszter: Ezek a rendőrtisztviselők álla­mi tiszt­viselők, nem lehet őket minden további nélkül elbocsátani. Tovább megyek egy lépéssel, kijelentem, hogy akár a vizs­­­­gáidatban, akár a fegyelmi eljárásban a vezetést nem lehet olyan egyénekre bízni, akik a testülétben nincsenek benne. Ezt a kérdést csak úgy lehet el­intézni, ha valamennyien­­ higgadtan nyúlunk hozzá. Reisinger Ferenc: Wolff- a dezignált miniszterelnök. Rakovszky Iván belügyminiszter: Kötelesség­em az utca rendjét a jövőben is megvédeni. Csillén azt mondotta, hogy a rendőrség szelleme alá van ásva. Nagyon sajnálom, hogy ezt a megállapítást egyáltalában tárgyalni kell. A tisztikar szelleme abszolút tiszta és abszolút kifogástalan. Szilágyi Lajos: Csak nyomorognak! Rakovszky belügyminiszter azzal fe­jezi be, hogy mindkét oldalon dugják vissza a kivont kardot a hüvelybe és segítsenek elsimítani ezeket a szomorú ügyeket. (Taps a Ház minden oldalán.) Csilléri András a választ tudomásul veszi, bár a kormány részéről nem ka­pott választ a „destruktív sajtóra" vo­natkozó kérdést illetőleg. Rupert Rezső: Nincs aljasabb sajtó, mint a maguké! Esd­sifov miniszterelnök a kurzus-sajtó ellen.ír Bethlen István gróf­­ miniszterelnök válaszol Csillérynek. A sajtóizgatás kér­déséről már többször nyilatkozott. An­nak idején a minisztertanács felhívta az igazságügyminisztert, hogy Utasítsa az ügyészséget, hogy bármely oldalról jövő sajtóizgatással szemben a legszi­gorúbban járjon el. Dacára ennek az utasításnak, azt tapasztaljuk, hogy a sajtó terén az izgatás fokozott mérték­ben folyik. (ügy van! Ügy van! A bal­oldalon.) Ezért tegnap magamhoz kérettem a fő­ügyész urat és személyesen adtam neki az utasítást, hogy fokozott mértékben teljesítse kötelességét. (Taps a baloldalon.) Nem engedhetem meg, hogy a kon­szolidációt, amelyet nagy nehezen hely­reállítottunk, bármilyen oldalról jövő sajtóizgatással felborítsák. (Viharos taps a Ház minden oldalán.) A szavazás. Az elnök ezután felszólítja a képvise­lőket, hogy akik tudomásul veszik a w ."'7 jg ‘i ’4” . -* rt . V .- - / A J XXVIII. évfolyam, 65. szám. Ara 15 korona Budapest, 1923. március 21. Szerda / POI­ITIKAI napilap SM El jm, P3 53 P ®i i iSh­c ii sir II IP8 Bt­yb« I hírből borén, \W«fca» .est.! fflaft- ffaSaK §fS faji ffif? Siwj vtHtk SpsJSSA telefon 157-61. — Eiadóhintali telefon 55-58. ktíVnel egy fccsupn—________K­W9*— £RK|* |igS Vaj yjrae, jSg| £|jgj Bili Njro«Ali telefon SS­W. ----------------------------------- m­p|ga|smjt|jg uiJuSn sök? Egye. fr. 15 kor. g $ llWW W VV1V9 SPtil&ittSiZ&SJZ. Bethlen a rendőrség mellett, az uszító sajtó ellen A korona 7­4-re esett. A haza 7000 koronával drágult Szigorú intézkedések az albérlők ellen Tovább tart a harc a vas- és sgépiparitban. A fuvaros munkások bérmozízalma ügyében megvan a megegyezés.­­ A munkások egy része a megegyezés ellenére is folytatja a sztrájkot. Tegnap hírt adtunk róla, hogy a vas- és fémmunkások és a gyárosok között elkezdődött közvetlen tárgyalások meg­szakadtak. A munkaadók ugyanis azt­­ kívánták, hogy a munkások fogadják el azt a feltételt, hogy a munkának túlidőben való végzését ott kívánhas­sák a munkásságtól, ahol ezt nézetük szerint a termelés növelésének a szük­sége megköveteli. Egy másik feltételük viszont az volt, hogy a munkásság szervezeteinek ne lehessen befolyása­­ arra, hogy a gyárak munkásai közül kiket és hányat tartanak meg a mun­kában. Ezt a két feltételt a munkásság képviselői nem fogadhatták el és így mind a 110 gyárban tovább is szünetel f a munka. A kizárás összesen negyven, 1 ezer munkást sújt.­­ A vasiparban a kizárás következté­ben eddig közel tízmilliárdra tehető a termelés megszűnéséből szárazott

Next