Friss Ujság, 1923. március (28. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

'77-\ / i J ( v ' 1823 MÁ& Z\ -v 7 Isf ------------— \ ~~ j XXVI. évfolyam, 68. szám. Ara 15 korona 923. március 24. Szombat POLITIKAI­ NAPILAP Hm jHfc jjjtffc 9 ■ ■ 111 küldéssél egy hónapra K 300. jj|g| 9 flggQjEgh aW­ BfS h9§ n I­ SKSEI IEk nn FIÓKKIADÓHIVATALOK . V., Honvéd-o- & Negyedévre-------------------*. m gfcg EgS gfcj RS IEE Kg VSS Mi MM KSJPgP Sasi. Wm WjAWá (Kálmán-u. .árok). Tel : 107- 42. VII., Ajtó-i fiSgg czi-ut 34. Tel.: József 118—20­. VI . Andrássy Egyes szám ára 15 kor. gggj Q Qj BB xlgiF flfj? itta ut 6. Tel.: 195-59. rvn Kecskeméti­ utca u. Jön a statárium, ha nem lesz rend! Vasárnaptól 50 korona a villamos s drágul a trafik Kállai­ miniszter a Ottakám­ tágasaim! A politika külsőségei egész szo­katlan képet mutattak az utolsó hu­szonnégy órában. De talán ennél is többet mond az, amit a miniszterelnök az ellen­zéki pártok megbízottaival folyta­tott értekezleten és az egységes párt mai rögtönzött értekezletén mon­­dott. Bethlen István többször hang­­súlyozta, hogy a hatalom a kor­mány kezében van és a fővárosban nem történhetik semmi olyan ese­mény, amelyet a kormány ellensú­lyozni ne tudna. Ezek a szavaik fel­tárják a külsőségek mögött bujkáló titokzatos áramlatokat, egyben pe­­dig semmi kétséget nem hagynak fenn aziránt, hogy Bethlen István miniszterelnök ismeri ezeket a ve­szedelmes, felforgatásra törekvő áramlatokat. És az egységes párt szélső­jobb szárnya még e nyilatkozatok után sem látja időszerűnek az egységes pártból való kilépést. Bethlen Ist­ván a konszolidáció politikáját hir­deti és a belső rendben és nyuga­lomban látja az ország talpraállá­­sának feltételeit. E politika biztosí­­tására alkotta meg az egységes pár­tot, amelynek igen nagy többsége hűségesen kitart Bethlen mellett. De vannak az egységes pártban rendbon­tók s a miniszterelnök határozott, két­séget és félremagyarázást nem tűrő nyilatkozata ezekre a rendbontókra van címezve. Igen, az ország béké­jét, nyugalmát ez a szélső szárny veszélyezteti, ez az értelmi szerzője mindazoknak a gyanús célzatú moz­galmaknak, amelyeknek megféke­­zésére még a statáriumtól sem sza­­­bad visszariadni, nehogy órák alatt­­felboruljon az, amit sok kínnal és keservvel idáig felépítettünk. Ez a szélső szárny az utca hangos és fiatal uraira alapozta terveit. Nos, a statárium előre vetett ár­nyéka, valamint a miniszterelnök erőtől duzzadó nyilatkozata keresz­tülhúzta ezeket a terveket. A szélső szárny merev ellentétbe jutott Beth­len Istvánnal és az ő politikájával és az ország ezek után azt várja, hogy­­ a szélső szárnyon gubbasztók ott e­l hagyják azt a pártot, melynek Beth­len István a vezére. Az ellentétek sokszor mutatkoztak már igen szem­beszökő módon, de a szélső szárnyat ez nem feszélyezte. Benmaradt az egységes pártban, mert így a siker több reményével vélte folytatni a hívek toborzását. Ma azonban er­kölcsi lehetetlenség lett a szélsősé­gesekre nézve, hogy tovább „támogas­sák” a miniszterelnököt, aki kímé­letlen kézzel letépte róluk az ál­arcot. Bethlennek nem kell az a támoga­tás, amely ellen végső fokon a sta­táriummal kell védekezni. Ha a szél­sőségesek ezt sem akarnák megér­teni, az egységes párton a sor, hogy még világosabban beszéljen ezrekkel az urakkal. Az ország életbevágó ér­deke követeli, hogy odadörögjék ne­kik: Odakinnn tágasabb! Az urak a szélső szárnyon kissé nehéz felfogá­snak, de ezt a dörgést nem mond­hatják citerázásnak. Képünk az akadályversenyen lovagló Calvi di Bergolat grófot mutatja be, aki feleségül vette az olasz király leányát, Yolanda hercegnőt. Calvi gróf a legvakmerőbb lovastisztek egyike, aki főleg a gázugratással szerzett hírn­evet. Háznak. A kormány az intézkedések egész sorát hajtja végre bizonyos egy­oldalú szempontból. Ma már kétezer korona a zsír kilója és 200 korona egy­­ kiló kenyér, ugyanakkor amikor a munkásokat 5—10 százalékos bérjavítá­­sok miatt kizárják. Rendkívüli időket élünk, amikor a kormánynak be kel­lene avatkozni az ilyen ügyekbe. Most egy olyan kizárás történt, aminek sem­mi erkölcsi jogosultsága nincsen, hanem csupán le akarják törni a munkásokat. A nagytőke most nélkülözni tudja a munkást, mert más után jól kamatoz­tathatja pénzét. Szakács indítványát helyesli és azt elfogadja. Idősb Andrássy Gyula emlékezete. Szcitovszky Béla elnök: Tisztelt nem­­zetgyűlés! A nagy centennáriumok esz­tendejének harmadik országos jelentő­ségű emléknapja köszöntött ránk Andrássy Gyula gróf születésének szá­zadik évfordulójával. Mintha elvitatha­­tatlan nemzeti géniuszunk öntudatos tervszerűséggel osztotta volna szét ter­mő erejét az emlékezetes 1823-i eszten­dőben, mely a százados elnyomatásból felébredt nemzeti önérzet első országos megnyilvánulásában már hajnali dején,­gését jelzi a múlt századbeli renaissan­­ce-unk felkelő napjának. Petőfiben, a nép fiában, a nagy érzések gyújtószavú lantosát, Madáchban, a középosztály szülöttében, a keleti fajunkat jellemző kontemplatív hajlam legkiválóbb kép­viselőjét, Andrássy Gyula grófban az „előrelátó államférfiúk cselekvő ener­giáját ünnepeltük.. Alig van magyar államférfiú, aki éle­tében annyi megelégedéssel tekinthetett vissza pályájára, mint Andrássy Gyula gróf. Az elnök azután lelkes szavakkal méltatta Andrássy Gyula pályafutását, amely külügyminiszterré való kinevezé­sével érte el tetőfokát. Végül Andrássy szellemi örökségéről beszélt, amely buzdító például szolgáljon. Ezután kel­lemes húsvéti ünnepeket kívánva a Háznak,­­ az ülést bezárta.. Megint verekedtek a pozsonyi egyetemen. Zsidó hallgatókat nem engednek be az egyetemekre. Az egyetemek kapuja elől eltávoztak az igazoltató diákőrségek, de ez nem jelenti azt, hogy zsidó hallgatók is megjelenhetnek az épületekben. A Mű­egyetem kapuján a szolgák csak azo­kat engedik be, akik leckekönyvel igazolják, hogy műegyetemi hallgatók. A kapun a zsidó hallgatók is bemehet­nek, az épületben azonban egyetemisták újra igazoltatnak mindenkit és az elő­adásokra nem engedik be az izraeli­tákat. Még ziláltabbak a viszonyok a Rot­­tenbil­er­ utcai állatorvosi főiskola épü­letében lévő pozsonyi egyetemen, ahol nem múlik el nap véres verekedések nélkül. Ma délelőtt két harmadéves zsidó vallású orvostanhallgató ment be az épületbe, hogy a szigorlatok után ér­deklődjenek. Amikor az egyetemi hir­dető tábla előtt megállották, odalépett hozzájuk több fiatalember és igazol­ványt kértek tőlük. A hallgatók felmu­tatták indexüket, mire a fiatalemberek ütlegelni kezdték őket. Az egyiket többször hasbarúgták, a­­­ásik pedig a lábán szenvedett súlyo­sabb sérüléseket. Az egyetemi hallgatók sérüléseit orvossal kötöztették be. ♦ Mindezekkel szemben — s ha a do­log nem volna olyan szomorú, egyene­sen mulatságos lenne, — félhivatalosan a következőket jelentik. Illetékes helyről felhatalmazták a Magyar Távirati Irodát a következők közlésére: Az összes budapesti főiskolák rektorai azt a jelentést tették a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy a főiskolákon igazolások nem folytak és a mai napon rendellenességek nem for­dultak elő. . .. Panaszok a szörnyű drágaság miatt. A nemzetgyűlés szünetel április 10-ikéig. A nemzetgyűlés mai ülése mentelmi ügyek tárgyalásával kezdődött, majd napirendi vita következett, amelyben Szakács Andor szólalt fel az elnök napi­rendjavaslata ellen, aki a nemzetgyű­­l­­ésnek április 10-ig való elnapolását indítványozta. Szakács azt kívánta, hogy a ház ma­radjon együtt. Az egész ország kiván­­­­csi — úgymond — hogy milyen eszkö­­zökkel akarja letörni a kormány a drág­­­gaságot. Ha a pénzügyminiszter a de­fláció politikája helyett az okos infláció politikáját folytatta volna, akkor nem­­ volna ez a temetői csend, amit most ta­­­pasztalunk az országban. A pénzügyi politikának értelmi szerzője egy a régi időkből itt maradt pénzügyi tekintély. Felkiáltások az ellenzéken: Teleszky! Szakács Andor: A munkáskizárások ügye fontos nemzeti ügy. Ez megvita­tásra szorul. Amikor a többtermelésr­ől beszélünk, akkor valóban keserű lát­vány, hogy ölhetett kezekkel nézi a kor­mány azt, hogy az ország fővárosában a magyar munkásság színe-java hos­­szú idők óta nem a maga elhatározásá­­ból, hanem a munkaadók kizárása foly­tán eltávozott a műhelyekből. Ha va­lami, úgy a munkáskizárás ügye az, amit itt föltétlenül tárgyalnunk kell, mert ez nemzeti kérdés. (Helyeslés a baloldalon.) Az, hogy egyes csoportok a tegnapi tüntetésen az Internacionálét énekelték ... (Zajos felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Nem igaz! A Marseillaiset éne­­kelték!) Szakács Andor: A kereskedelmi kor­mánynak nem szabad egyik érdekelt fél mellé sem állni, hanem kötelessége az ilyen súlyos kérdésben az ország ér­­dekeit tekinteni. Kétségtelen, hogy a munkások olyan bér mellett dolgoznak, ami mellett megélni lehetetlenség. Vé­gül azt javasolja, hogy a Ház legköze­lebbi ülését kedden, március 27-én tartsa. Farkas István lehetetlenségnek mond­ja, hogy a nemzetgyűlés most ne legyen együtt és a kormány a legfontosabb kérdésekről ne adjon felvilágosítást a Fogva marad a Wiener Commercial Bank három igazgatója. Annak idején megírtuk, hogy a bu­dapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa a Wiener K­ommerzial Bank letartózta­tott igazgatói közül Márkus Sándor hat millió, Polgár Mik­ós és Báron Ottó igazgatókat pedig tizenkét-tizenkét­­millió korona óvadék ellenében volt hajlandó szabadlábra helyezni. Báron Ottó a tizenkétmilliót azonnal letétbe is helyezte. Pogány Miklós felfolyamodást jelentett be a vádtanács ellen, kérve, hogy őt óvadék nélkül helyezzék sza­badlábra. Márkus Sándor szintén felfo­lyamodást jelentett be a hatmilliós óvadék követelése miatt. Az igazgatók felfolyamodásán kívül azonban az ügyészség is felfolyamodást jelentett be a szabadlábra helyezés ellen. Az ügy az ítélőtábla elé került, ahol Degré Miklós kúriai bíró tanácsa ma hirdette ki határozatát. A tábla helyt adott az ügyészség felfolyamodásának és elrendelte Márkus Sándor, Pogány Miklós és Boron Ottó további fogva, tartását. Határozatában kimondotta a tábla, hogy mivel a kár kérdése még eddig tisztázva nincs, nincsen abban a hely­zetben, hogy szabadlábra helyezhesse az igazgatókat. Egyben utasította a tábla a vizsgálóbírót, hogy haladék nél­kül rendes törvényszéki szakértőt von­jon be és ezekkel állapíttassa meg, hogy külön-külön melyik terheltet mennyi kár terheli.

Next