Friss Ujság, 1923. március (28. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-24 / 68. szám
'77-\ / i J ( v ' 1823 MÁ& Z\ -v 7 Isf ------------— \ ~~ j XXVI. évfolyam, 68. szám. Ara 15 korona 923. március 24. Szombat POLITIKAI NAPILAP Hm jHfc jjjtffc 9 ■ ■ 111 küldéssél egy hónapra K 300. jj|g| 9 flggQjEgh aW BfS h9§ n I SKSEI IEk nn FIÓKKIADÓHIVATALOK . V., Honvéd-o- & Negyedévre-------------------*. m gfcg EgS gfcj RS IEE Kg VSS Mi MM KSJPgP Sasi. Wm WjAWá (Kálmán-u. .árok). Tel : 107- 42. VII., Ajtó-i fiSgg czi-ut 34. Tel.: József 118—20. VI . Andrássy Egyes szám ára 15 kor. gggj Q Qj BB xlgiF flfj? itta ut 6. Tel.: 195-59. rvn Kecskeméti utca u. Jön a statárium, ha nem lesz rend! Vasárnaptól 50 korona a villamos s drágul a trafik Kállai miniszter a Ottakám tágasaim! A politika külsőségei egész szokatlan képet mutattak az utolsó huszonnégy órában. De talán ennél is többet mond az, amit a miniszterelnök az ellenzéki pártok megbízottaival folytatott értekezleten és az egységes párt mai rögtönzött értekezletén mondott. Bethlen István többször hangsúlyozta, hogy a hatalom a kormány kezében van és a fővárosban nem történhetik semmi olyan esemény, amelyet a kormány ellensúlyozni ne tudna. Ezek a szavaik feltárják a külsőségek mögött bujkáló titokzatos áramlatokat, egyben pedig semmi kétséget nem hagynak fenn aziránt, hogy Bethlen István miniszterelnök ismeri ezeket a veszedelmes, felforgatásra törekvő áramlatokat. És az egységes párt szélsőjobb szárnya még e nyilatkozatok után sem látja időszerűnek az egységes pártból való kilépést. Bethlen István a konszolidáció politikáját hirdeti és a belső rendben és nyugalomban látja az ország talpraállásának feltételeit. E politika biztosítására alkotta meg az egységes pártot, amelynek igen nagy többsége hűségesen kitart Bethlen mellett. De vannak az egységes pártban rendbontók s a miniszterelnök határozott, kétséget és félremagyarázást nem tűrő nyilatkozata ezekre a rendbontókra van címezve. Igen, az ország békéjét, nyugalmát ez a szélső szárny veszélyezteti, ez az értelmi szerzője mindazoknak a gyanús célzatú mozgalmaknak, amelyeknek megfékezésére még a statáriumtól sem szabad visszariadni, nehogy órák alattfelboruljon az, amit sok kínnal és keservvel idáig felépítettünk. Ez a szélső szárny az utca hangos és fiatal uraira alapozta terveit. Nos, a statárium előre vetett árnyéka, valamint a miniszterelnök erőtől duzzadó nyilatkozata keresztülhúzta ezeket a terveket. A szélső szárny merev ellentétbe jutott Bethlen Istvánnal és az ő politikájával és az ország ezek után azt várja, hogy a szélső szárnyon gubbasztók ott el hagyják azt a pártot, melynek Bethlen István a vezére. Az ellentétek sokszor mutatkoztak már igen szembeszökő módon, de a szélső szárnyat ez nem feszélyezte. Benmaradt az egységes pártban, mert így a siker több reményével vélte folytatni a hívek toborzását. Ma azonban erkölcsi lehetetlenség lett a szélsőségesekre nézve, hogy tovább „támogassák” a miniszterelnököt, aki kíméletlen kézzel letépte róluk az álarcot. Bethlennek nem kell az a támogatás, amely ellen végső fokon a statáriummal kell védekezni. Ha a szélsőségesek ezt sem akarnák megérteni, az egységes párton a sor, hogy még világosabban beszéljen ezrekkel az urakkal. Az ország életbevágó érdeke követeli, hogy odadörögjék nekik: Odakinnn tágasabb! Az urak a szélső szárnyon kissé nehéz felfogásnak, de ezt a dörgést nem mondhatják citerázásnak. Képünk az akadályversenyen lovagló Calvi di Bergolat grófot mutatja be, aki feleségül vette az olasz király leányát, Yolanda hercegnőt. Calvi gróf a legvakmerőbb lovastisztek egyike, aki főleg a gázugratással szerzett hírnevet. Háznak. A kormány az intézkedések egész sorát hajtja végre bizonyos egyoldalú szempontból. Ma már kétezer korona a zsír kilója és 200 korona egy kiló kenyér, ugyanakkor amikor a munkásokat 5—10 százalékos bérjavítások miatt kizárják. Rendkívüli időket élünk, amikor a kormánynak be kellene avatkozni az ilyen ügyekbe. Most egy olyan kizárás történt, aminek semmi erkölcsi jogosultsága nincsen, hanem csupán le akarják törni a munkásokat. A nagytőke most nélkülözni tudja a munkást, mert más után jól kamatoztathatja pénzét. Szakács indítványát helyesli és azt elfogadja. Idősb Andrássy Gyula emlékezete. Szcitovszky Béla elnök: Tisztelt nemzetgyűlés! A nagy centennáriumok esztendejének harmadik országos jelentőségű emléknapja köszöntött ránk Andrássy Gyula gróf születésének századik évfordulójával. Mintha elvitathatatlan nemzeti géniuszunk öntudatos tervszerűséggel osztotta volna szét termő erejét az emlékezetes 1823-i esztendőben, mely a százados elnyomatásból felébredt nemzeti önérzet első országos megnyilvánulásában már hajnali dején,gését jelzi a múlt századbeli renaissance-unk felkelő napjának. Petőfiben, a nép fiában, a nagy érzések gyújtószavú lantosát, Madáchban, a középosztály szülöttében, a keleti fajunkat jellemző kontemplatív hajlam legkiválóbb képviselőjét, Andrássy Gyula grófban az „előrelátó államférfiúk cselekvő energiáját ünnepeltük.. Alig van magyar államférfiú, aki életében annyi megelégedéssel tekinthetett vissza pályájára, mint Andrássy Gyula gróf. Az elnök azután lelkes szavakkal méltatta Andrássy Gyula pályafutását, amely külügyminiszterré való kinevezésével érte el tetőfokát. Végül Andrássy szellemi örökségéről beszélt, amely buzdító például szolgáljon. Ezután kellemes húsvéti ünnepeket kívánva a Háznak, az ülést bezárta.. Megint verekedtek a pozsonyi egyetemen. Zsidó hallgatókat nem engednek be az egyetemekre. Az egyetemek kapuja elől eltávoztak az igazoltató diákőrségek, de ez nem jelenti azt, hogy zsidó hallgatók is megjelenhetnek az épületekben. A Műegyetem kapuján a szolgák csak azokat engedik be, akik leckekönyvel igazolják, hogy műegyetemi hallgatók. A kapun a zsidó hallgatók is bemehetnek, az épületben azonban egyetemisták újra igazoltatnak mindenkit és az előadásokra nem engedik be az izraelitákat. Még ziláltabbak a viszonyok a Rottenbiler utcai állatorvosi főiskola épületében lévő pozsonyi egyetemen, ahol nem múlik el nap véres verekedések nélkül. Ma délelőtt két harmadéves zsidó vallású orvostanhallgató ment be az épületbe, hogy a szigorlatok után érdeklődjenek. Amikor az egyetemi hirdető tábla előtt megállották, odalépett hozzájuk több fiatalember és igazolványt kértek tőlük. A hallgatók felmutatták indexüket, mire a fiatalemberek ütlegelni kezdték őket. Az egyiket többször hasbarúgták, aásik pedig a lábán szenvedett súlyosabb sérüléseket. Az egyetemi hallgatók sérüléseit orvossal kötöztették be. ♦ Mindezekkel szemben — s ha a dolog nem volna olyan szomorú, egyenesen mulatságos lenne, — félhivatalosan a következőket jelentik. Illetékes helyről felhatalmazták a Magyar Távirati Irodát a következők közlésére: Az összes budapesti főiskolák rektorai azt a jelentést tették a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy a főiskolákon igazolások nem folytak és a mai napon rendellenességek nem fordultak elő. . .. Panaszok a szörnyű drágaság miatt. A nemzetgyűlés szünetel április 10-ikéig. A nemzetgyűlés mai ülése mentelmi ügyek tárgyalásával kezdődött, majd napirendi vita következett, amelyben Szakács Andor szólalt fel az elnök napirendjavaslata ellen, aki a nemzetgyűlésnek április 10-ig való elnapolását indítványozta. Szakács azt kívánta, hogy a ház maradjon együtt. Az egész ország kiváncsi — úgymond — hogy milyen eszközökkel akarja letörni a kormány a drággaságot. Ha a pénzügyminiszter a defláció politikája helyett az okos infláció politikáját folytatta volna, akkor nem volna ez a temetői csend, amit most tapasztalunk az országban. A pénzügyi politikának értelmi szerzője egy a régi időkből itt maradt pénzügyi tekintély. Felkiáltások az ellenzéken: Teleszky! Szakács Andor: A munkáskizárások ügye fontos nemzeti ügy. Ez megvitatásra szorul. Amikor a többtermelésről beszélünk, akkor valóban keserű látvány, hogy ölhetett kezekkel nézi a kormány azt, hogy az ország fővárosában a magyar munkásság színe-java hosszú idők óta nem a maga elhatározásából, hanem a munkaadók kizárása folytán eltávozott a műhelyekből. Ha valami, úgy a munkáskizárás ügye az, amit itt föltétlenül tárgyalnunk kell, mert ez nemzeti kérdés. (Helyeslés a baloldalon.) Az, hogy egyes csoportok a tegnapi tüntetésen az Internacionálét énekelték ... (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem igaz! A Marseillaiset énekelték!) Szakács Andor: A kereskedelmi kormánynak nem szabad egyik érdekelt fél mellé sem állni, hanem kötelessége az ilyen súlyos kérdésben az ország érdekeit tekinteni. Kétségtelen, hogy a munkások olyan bér mellett dolgoznak, ami mellett megélni lehetetlenség. Végül azt javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden, március 27-én tartsa. Farkas István lehetetlenségnek mondja, hogy a nemzetgyűlés most ne legyen együtt és a kormány a legfontosabb kérdésekről ne adjon felvilágosítást a Fogva marad a Wiener Commercial Bank három igazgatója. Annak idején megírtuk, hogy a budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa a Wiener Kommerzial Bank letartóztatott igazgatói közül Márkus Sándor hat millió, Polgár Mikós és Báron Ottó igazgatókat pedig tizenkét-tizenkétmillió korona óvadék ellenében volt hajlandó szabadlábra helyezni. Báron Ottó a tizenkétmilliót azonnal letétbe is helyezte. Pogány Miklós felfolyamodást jelentett be a vádtanács ellen, kérve, hogy őt óvadék nélkül helyezzék szabadlábra. Márkus Sándor szintén felfolyamodást jelentett be a hatmilliós óvadék követelése miatt. Az igazgatók felfolyamodásán kívül azonban az ügyészség is felfolyamodást jelentett be a szabadlábra helyezés ellen. Az ügy az ítélőtábla elé került, ahol Degré Miklós kúriai bíró tanácsa ma hirdette ki határozatát. A tábla helyt adott az ügyészség felfolyamodásának és elrendelte Márkus Sándor, Pogány Miklós és Boron Ottó további fogva, tartását. Határozatában kimondotta a tábla, hogy mivel a kár kérdése még eddig tisztázva nincs, nincsen abban a helyzetben, hogy szabadlábra helyezhesse az igazgatókat. Egyben utasította a tábla a vizsgálóbírót, hogy haladék nélkül rendes törvényszéki szakértőt vonjon be és ezekkel állapíttassa meg, hogy külön-külön melyik terheltet mennyi kár terheli.