Friss Ujság, 1923. június (28. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

KXVIII. évfolyam, 127. szám. ára 25 korona Budapest, 1923. junius 8. Péntek POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben , hárbon hordva, vidéken postai szét­küldéssel egy hónapra ____ — K. 500.— Negyedévre — — K 1400.— Egyes szám­ára: «•&FRISS UJLÁG SZERKESZTŐSÉG, IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, IV., GERLÓCZY­ UTCA 1. SZ. Lariusteal^ telefon 137-51. — Igazatósági telefon 137-51.— KiadohivaUD telefon 38-58. Nyomdai telefon 32-99. FIÓKKIADÓ HIVATALOK : V., Honvéd-n. 8. (Kilmín-n. sarok). Tel. : 107—42. VI., Rákó­­czi-út 34. Tel. : jenei 118—20. VI., Andrássy­­út 6. Tel. 195—59. IV. Kecskeméti­ utca 14. Németország új jóvátételi ajánlata A rákosszentmihályi gy Pusztító orkán és jégeső Baranyában Mi lesz a köz­titekkel? A közgazdaságtan tudósai moso­lyognak az emberek tudatlanságán, ha azt hallják, valakitől, hogy nagy a drágaság. És hogy mindjárt kiok­tassák a tudatlant, megmondják neki, hogy nem az árunak az értéke emelkedett, hanem a pénz értéke csökkent. Ettől a magyarázattól senki sem vigasztalódik meg és senki sem szenvedi el több türelem­mel és megadással a nélkülözést vagy koplalást. Akármit mond a gazdasági tudomány, az ország né­pességének legnagyobb hányada nem tudja beszerezni kellő mennyi­ségben a legfontosabb élelmicikke­­ket Hogy a beszerzés azért lehetet­len, mert az árunak felment az ára, vagy pedig azért, mert a pénzünk­nek csökkent az értéke, ez mit sem változtat­ az emberek nyomorúsá­gos helyzetén. A dolog vége mindig az marad, hogy a drágaság nagy és elviselhetetlen, sőt minden jel a mellett szól, hogy le is küzdhe­­tetlen. Pedig van hivatalos szervünk, sok hivatalnokkal és szépen beren­dezett helyiségekkel. A szervet ár­­vizsgáló bizottságnak keresztelték el, de már rég nem vizsgálja az árakat. Utolsó ténykedése, amellyel életjelt adott magáról, a sör árának leszállítása volt. Tíz koronával ol­csóbbodott a sör, mialatt százakkal szökött fel a kenyér, főzelék, zsír és hús ára. Tavaly még elitélték a mogyoródi kofákat, mert a zöld paprikát húsz korona helyett hu­szonkettőért adták. Falragaszokon éppen most hozták tudomására a főváros közönségének ezt a súlyos bűncselekményt, de arról sehol sem esik szó, hogy a hús kilója 3—4000 korona, a kenyér is közel jár a négyszáz koronához, a tavalyi burgonyát hetven koronáért, az ideit hétszázért adják. Hányan van­nak abban a helyzetben, hogy eze­ket az árakat megfizessék? Igen kevesen. És mégse történik semmi, hogy a nép olcsóbban juthasson a maga mindennapi egyszerű táplá­lékához. Mindent kiszállítottak a nép szája elől, mert valutáris érde­kek így kívánták. De hol az ered­mény? A valutánk olyan rossz, hogy attól mindennap akár rán­tott csirkét is ehettünk volna. Kop­laltunk és a korona nem javult. Le­rongyolódtunk és velünk rongyoló­­dott le a korona. De még mindig nem ittuk fenékig a keserű kelyhet. A nagy drágaság további súlyos következménye lesz, hogy bizonyos iparágak képtelenek fentart­ani üzemüket, így például ma­holnap alig lesz annyi­­nyers bőr az országban, hogy a bőrgyá­rak fen­tarthassák üzemüket. Az ál­latokat kivitték, itthon pedig nincs a hú­snak fogyasztója, mert a nép zöme nem tudja a húst megfi­zetni. Könnyű belátni, hogy ez mire vezet maj­d. Talán mégis meg le­hetne előzni a katasztrófát Ha az őstermelőt nem szabad ferde pil­lantással végigmérni, a közvetítő­ket talán mégis torkon lehetne ra­gadni. Mert az ő kezük közt nő meg mindennek úgy az ára, hogy a fo­gyasztó ájultan roskad össze an­­nak láttára. Azt kell hinnünk, hogy a közvetítés is a kurzus ke­zére jutott. Csak igy tudjuk ma­gyarázatát adni, hogy már a köz­vetí­tőkhöz se mernek hozzányúlni. Sovány földjét a német nép most, a szorongattatások napjaiban, tízszeres buzgósággal műveli. A vidéki nép ap­raja-na­syja kora reggeltől késő estig künn dolgozik a határban, hogy minél nagyobb termékenységre serkentse a sovány termőföldet. A szorgalom és szaktudás tényleg csodákat művel. Soha annyi élelmiszer még nem ter-­ mett Németországban, mint a háború­­ óta. Az ennivalót persze nem viszik­­ ki s igy válik lehetővé, hogy a német­­ munkás a marka rettentő értékcsükké-­­­nése ellenére aránylag elég olcsón et­­meneti időt. Legalább egy évre kell kitolni az átmeneti viszonyt, hogy a­­tisztviselők elhelyezkedhessenek. Az elbocsátások pedig úgy történjenek, hogy ez ne lebecsülése legyen a tiszt­viselőknek, vigyázni kell arra, hogy semmiféle klikkérdekek ne érvénye­süljenek. A hadirokkantakat nem sza­bad elbocsátani. Meg kell állapítani, hogy kevés ki­vétellel a tisztviselők nem dolgoznak annyit, mint amennyit kell. Gerinctele­nek. Mindenki attól fél, hogy elbocsát­ják, holott a biztosság érzete a legfőbb kellék a független munkához. Különö­sen félnek azok, akik nincsenek meg­szervezve. A létszámapasztásnál első­sorban a nyomor iránt érzéketlen önző tisztviselőket kell elbocsátani. Ezek ártanak a legtöbbet. Nem áll az, hogy nem lehet segíteni, csak akarni kell és ebben a tekintetben a kormánynak nem lesz ellensége. Vagy bizonyos állami kiadásokat kell megszüntetni, vagy bizonyos állami bevételeket kell fokozni, vagy újabb bevételi forrásokat kell megnyitni, de a szükséges pénzt elő kell teremteni bárhonnan is. A létszámapasztás nem sok megtakarítást jelent, a kedvezmé­nyes ellátás megvonása pedig semmi eredménnyel nem jár, csak az elkese­redést fokozza. A 48-as idők törvény­­alkotásához hasonlóan órák alatt kor­szakalkotó törvényeket kell hozni. Erre inti a kormányt az összeomlás küszöbén utoljára. A beszéd után Huszár elnök bejelent­­­ette, hogy Kállay pénzügyminiszter holnap fog felelni Szilágyi beszédére. Rövid napirendi vita után az ülés véget ért. II és tan­uifilisi törvény Uramilsm. Mussolini biztosította uralmát. Róma, június 7. Tegnap ment keresztül a miniszter­­tanácsban a választójog reformja, a­mely az új választások idején kéthar­mad többséget fog biztosítani a fascis­­ta kormány számára. A törvényjavas­lat eltörli a választókerületeket, az ország valamennyi választója egyetlen listára vagy pártra fog szavazni. A többségre jutó listát a mandátumok kétharmada illeti meg, míg a fenma­radó egyharmadot a többi lista között osztják el aránylagosan. Minthogy a k korm­án­y biztosan szá­míthat az ország összes szavazatainak­ többségére, ezért a javaslatban meg­­­­állapított rendszer mellett abszolút többséggel fog rendelkezni a házban. A régi rendszer mellett, amikor min­den kerületben külön jelöltet kellett állítani, a kormánynak csak igen cse­kély többségre lehetett volna kilátása, sőt az is megtörténhetett volna, hogy az új választások után kisebbségben marad. A reform a nőknek is biztosít­­­ja bizonyos határok között a szavazati jogot. A tisztviselőkérdés a héz előtt. Szilágyi Lajos megokolta indítványát. A nemzetgyűlés mai ülését kitöltötte Szilágyi Lajos beszéde, aki megokolta a tisztviselő nyomor enyhítésére múlt­koriban benyújtott indítványát. Azzal kezdte, hogy nem csupán a közalkal­mazottakról akar beszélni, hanem azokról, akik fixfizetés mellett nyomo­rognak. Ennek a nyomornak az enyhí­tése nem lehet pártkérdés. Három irányban kell nézni a kérdést. Az első: a fixfizetésnek nyomorának enyhítése. A második: megjelölni az eszközöket a végleges rendezésre és harmadsor­ban a gyökeres rendezésig a pillanat­nyi segítség. Három kategóriája van a tisztviselőknek. Az egyik az állásban levők, a második az elbocsájtandók, a B-listások és végül a nyudíjasok. Azt javasolná a pénzügyminiszter­nek, ahd nincs jelen, hogy utasítsa az állampénztárakat, hogy mielőbb fizes­sék ki a segélyeket, a nehézkes szám­vevői adminisztráció mellőzésével, mert ilyenformán a júniusi segélyek csak novemberben kerülhetnek kifize­tésre. Nem lehet tűrni azt, hogy az állam tartozzék az alkalmazottainak, hanem ami jár nekik, fizessék ki azonnal. Azt kívánják, hogy akit áthelyeznek, an­nak a költözködését is fizesse meg a kormány. Beszél a külön pótlékokról, amely kérdésben a legélesebben szem­ben áll a pénzügyminiszter úrral. A hadipótlékok tekintetében a legna­gyobb elkeseredés nyilatkozik meg, mert törvény van arról, hogy azokat akik a fronton harcoltak, külön elbá­násban kell részesíteni. Ezt a törvényt, amely most meghatározott időre szól, állandósítani kell és pedig nemcsak az állami tisztviselőkre, hanem az összes­­ közalkalmazottakra nézve is. Erre vo­­­natkozólag törvénymódosítást kérünk a pénzügyminiszter úrtól. Felemlíti a bírák és ügyészek javadalmazását, a­mely egyáltalában nem kielégítő. A különórákkal, tudomása szerint, nagy visszaélések vannak, mégis meg kell követelnünk annak fentartását, de azt óhajtja, hogy akik egyforma fize­tési osztályban vannak, egyforma kü­lönóradíjat kapjanak. Az államrend­őrség fizetésének kérdésében el kell is­mernie, hogy itt a kormánynál a leg­nagyobb előzékenységgel találkoztunk. Azután a létszámapasztásról beszél. Kevésnek tartja a három hónapj­át­ 1 Budspi is kofesz nélkül marad. Hogyan szabadul ki a gázgyár a hínárból. Merész lépésre, szánta el magát a fő­város, illetve a gázgyár vezetősége. Hogy a gázgyár meneküljön a folyton gyarapodó anyagi bajoktól, különösen hogy a gáz fejlesztésére alkalmas sze­net biztosítsa, megállapodott egy kül­földi szindikátussal, amely szénnel fogja ellátni, de ennek fejében a gáz­gyár a kokszot s egyéb melléktermé­keket a szindikátusnak adja, ezenkí­vül erőtelje­s kamatokat is fizet. Hogy jó spekulációké ez, azt e pillanatban még megítélni nem lehet, de az a tény, hogy a főváros kiadta kezéből a koksszal való rendelkezést, lesújtó. A főváros világítási bizottsága ma foglalkozott az ügygyel s azzal kezdte, hogy a gáz és villany árát felemelték. A gáz köbméterre az eddigi 60 korona helyett 80 koronára, a villanynál az egységár 18 koronáról 24-re emelkedik Ugyancsak 33 százalékkal emelkedik minden egyéb egységár is. A naiv kokszüzlet. Ezután következett a gázművek meg­állapodása egy külföldi szindikátussal. Ripka Ferenc vezérigazgató ismertette a megállapodást. A kényszerhelyzethez képest ez elég szerencsés megoldás­nak tekinthető, lényege az, hogy a gáz­gyár megkapja legfontosabb anyagát a gázszent, sőt még tartalékszén is biz­tosítva van. A szenet a gázgyár vá­lasztja meg, ő alkudja is ki s a pénz­­csoport adja a szükséges pénzösszeget. A tartalékszén értéke 245 ezer dollár. A szénnek egyik fele már itt is van, ezt még a gázgyár szerezte be, de nem tudta kifizetni. A feldolgozott szénből

Next