Friss Ujság, 1923. június (28. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-08 / 127. szám
KXVIII. évfolyam, 127. szám. ára 25 korona Budapest, 1923. junius 8. Péntek POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben , hárbon hordva, vidéken postai szétküldéssel egy hónapra ____ — K. 500.— Negyedévre — — K 1400.— Egyes számára: «•&FRISS UJLÁG SZERKESZTŐSÉG, IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, IV., GERLÓCZY UTCA 1. SZ. Lariusteal^ telefon 137-51. — Igazatósági telefon 137-51.— KiadohivaUD telefon 38-58. Nyomdai telefon 32-99. FIÓKKIADÓ HIVATALOK : V., Honvéd-n. 8. (Kilmín-n. sarok). Tel. : 107—42. VI., Rákóczi-út 34. Tel. : jenei 118—20. VI., Andrássyút 6. Tel. 195—59. IV. Kecskeméti utca 14. Németország új jóvátételi ajánlata A rákosszentmihályi gy Pusztító orkán és jégeső Baranyában Mi lesz a köztitekkel? A közgazdaságtan tudósai mosolyognak az emberek tudatlanságán, ha azt hallják, valakitől, hogy nagy a drágaság. És hogy mindjárt kioktassák a tudatlant, megmondják neki, hogy nem az árunak az értéke emelkedett, hanem a pénz értéke csökkent. Ettől a magyarázattól senki sem vigasztalódik meg és senki sem szenvedi el több türelemmel és megadással a nélkülözést vagy koplalást. Akármit mond a gazdasági tudomány, az ország népességének legnagyobb hányada nem tudja beszerezni kellő mennyiségben a legfontosabb élelmicikkeket Hogy a beszerzés azért lehetetlen, mert az árunak felment az ára, vagy pedig azért, mert a pénzünknek csökkent az értéke, ez mit sem változtat az emberek nyomorúságos helyzetén. A dolog vége mindig az marad, hogy a drágaság nagy és elviselhetetlen, sőt minden jel a mellett szól, hogy le is küzdhetetlen. Pedig van hivatalos szervünk, sok hivatalnokkal és szépen berendezett helyiségekkel. A szervet árvizsgáló bizottságnak keresztelték el, de már rég nem vizsgálja az árakat. Utolsó ténykedése, amellyel életjelt adott magáról, a sör árának leszállítása volt. Tíz koronával olcsóbbodott a sör, mialatt százakkal szökött fel a kenyér, főzelék, zsír és hús ára. Tavaly még elitélték a mogyoródi kofákat, mert a zöld paprikát húsz korona helyett huszonkettőért adták. Falragaszokon éppen most hozták tudomására a főváros közönségének ezt a súlyos bűncselekményt, de arról sehol sem esik szó, hogy a hús kilója 3—4000 korona, a kenyér is közel jár a négyszáz koronához, a tavalyi burgonyát hetven koronáért, az ideit hétszázért adják. Hányan vannak abban a helyzetben, hogy ezeket az árakat megfizessék? Igen kevesen. És mégse történik semmi, hogy a nép olcsóbban juthasson a maga mindennapi egyszerű táplálékához. Mindent kiszállítottak a nép szája elől, mert valutáris érdekek így kívánták. De hol az eredmény? A valutánk olyan rossz, hogy attól mindennap akár rántott csirkét is ehettünk volna. Koplaltunk és a korona nem javult. Lerongyolódtunk és velünk rongyolódott le a korona. De még mindig nem ittuk fenékig a keserű kelyhet. A nagy drágaság további súlyos következménye lesz, hogy bizonyos iparágak képtelenek fentartani üzemüket, így például maholnap alig lesz annyinyers bőr az országban, hogy a bőrgyárak fentarthassák üzemüket. Az állatokat kivitték, itthon pedig nincs a húsnak fogyasztója, mert a nép zöme nem tudja a húst megfizetni. Könnyű belátni, hogy ez mire vezet majd. Talán mégis meg lehetne előzni a katasztrófát Ha az őstermelőt nem szabad ferde pillantással végigmérni, a közvetítőket talán mégis torkon lehetne ragadni. Mert az ő kezük közt nő meg mindennek úgy az ára, hogy a fogyasztó ájultan roskad össze annak láttára. Azt kell hinnünk, hogy a közvetítés is a kurzus kezére jutott. Csak igy tudjuk magyarázatát adni, hogy már a közvetítőkhöz se mernek hozzányúlni. Sovány földjét a német nép most, a szorongattatások napjaiban, tízszeres buzgósággal műveli. A vidéki nép apraja-nasyja kora reggeltől késő estig künn dolgozik a határban, hogy minél nagyobb termékenységre serkentse a sovány termőföldet. A szorgalom és szaktudás tényleg csodákat művel. Soha annyi élelmiszer még nem ter- mett Németországban, mint a háború óta. Az ennivalót persze nem viszik ki s igy válik lehetővé, hogy a német munkás a marka rettentő értékcsükké-nése ellenére aránylag elég olcsón etmeneti időt. Legalább egy évre kell kitolni az átmeneti viszonyt, hogy atisztviselők elhelyezkedhessenek. Az elbocsátások pedig úgy történjenek, hogy ez ne lebecsülése legyen a tisztviselőknek, vigyázni kell arra, hogy semmiféle klikkérdekek ne érvényesüljenek. A hadirokkantakat nem szabad elbocsátani. Meg kell állapítani, hogy kevés kivétellel a tisztviselők nem dolgoznak annyit, mint amennyit kell. Gerinctelenek. Mindenki attól fél, hogy elbocsátják, holott a biztosság érzete a legfőbb kellék a független munkához. Különösen félnek azok, akik nincsenek megszervezve. A létszámapasztásnál elsősorban a nyomor iránt érzéketlen önző tisztviselőket kell elbocsátani. Ezek ártanak a legtöbbet. Nem áll az, hogy nem lehet segíteni, csak akarni kell és ebben a tekintetben a kormánynak nem lesz ellensége. Vagy bizonyos állami kiadásokat kell megszüntetni, vagy bizonyos állami bevételeket kell fokozni, vagy újabb bevételi forrásokat kell megnyitni, de a szükséges pénzt elő kell teremteni bárhonnan is. A létszámapasztás nem sok megtakarítást jelent, a kedvezményes ellátás megvonása pedig semmi eredménnyel nem jár, csak az elkeseredést fokozza. A 48-as idők törvényalkotásához hasonlóan órák alatt korszakalkotó törvényeket kell hozni. Erre inti a kormányt az összeomlás küszöbén utoljára. A beszéd után Huszár elnök bejelentette, hogy Kállay pénzügyminiszter holnap fog felelni Szilágyi beszédére. Rövid napirendi vita után az ülés véget ért. II és tanuifilisi törvény Uramilsm. Mussolini biztosította uralmát. Róma, június 7. Tegnap ment keresztül a minisztertanácsban a választójog reformja, amely az új választások idején kétharmad többséget fog biztosítani a fascista kormány számára. A törvényjavaslat eltörli a választókerületeket, az ország valamennyi választója egyetlen listára vagy pártra fog szavazni. A többségre jutó listát a mandátumok kétharmada illeti meg, míg a fenmaradó egyharmadot a többi lista között osztják el aránylagosan. Minthogy a k kormány biztosan számíthat az ország összes szavazatainak többségére, ezért a javaslatban megállapított rendszer mellett abszolút többséggel fog rendelkezni a házban. A régi rendszer mellett, amikor minden kerületben külön jelöltet kellett állítani, a kormánynak csak igen csekély többségre lehetett volna kilátása, sőt az is megtörténhetett volna, hogy az új választások után kisebbségben marad. A reform a nőknek is biztosítja bizonyos határok között a szavazati jogot. A tisztviselőkérdés a héz előtt. Szilágyi Lajos megokolta indítványát. A nemzetgyűlés mai ülését kitöltötte Szilágyi Lajos beszéde, aki megokolta a tisztviselő nyomor enyhítésére múltkoriban benyújtott indítványát. Azzal kezdte, hogy nem csupán a közalkalmazottakról akar beszélni, hanem azokról, akik fixfizetés mellett nyomorognak. Ennek a nyomornak az enyhítése nem lehet pártkérdés. Három irányban kell nézni a kérdést. Az első: a fixfizetésnek nyomorának enyhítése. A második: megjelölni az eszközöket a végleges rendezésre és harmadsorban a gyökeres rendezésig a pillanatnyi segítség. Három kategóriája van a tisztviselőknek. Az egyik az állásban levők, a második az elbocsájtandók, a B-listások és végül a nyudíjasok. Azt javasolná a pénzügyminiszternek, ahd nincs jelen, hogy utasítsa az állampénztárakat, hogy mielőbb fizessék ki a segélyeket, a nehézkes számvevői adminisztráció mellőzésével, mert ilyenformán a júniusi segélyek csak novemberben kerülhetnek kifizetésre. Nem lehet tűrni azt, hogy az állam tartozzék az alkalmazottainak, hanem ami jár nekik, fizessék ki azonnal. Azt kívánják, hogy akit áthelyeznek, annak a költözködését is fizesse meg a kormány. Beszél a külön pótlékokról, amely kérdésben a legélesebben szemben áll a pénzügyminiszter úrral. A hadipótlékok tekintetében a legnagyobb elkeseredés nyilatkozik meg, mert törvény van arról, hogy azokat akik a fronton harcoltak, külön elbánásban kell részesíteni. Ezt a törvényt, amely most meghatározott időre szól, állandósítani kell és pedig nemcsak az állami tisztviselőkre, hanem az összes közalkalmazottakra nézve is. Erre vonatkozólag törvénymódosítást kérünk a pénzügyminiszter úrtól. Felemlíti a bírák és ügyészek javadalmazását, amely egyáltalában nem kielégítő. A különórákkal, tudomása szerint, nagy visszaélések vannak, mégis meg kell követelnünk annak fentartását, de azt óhajtja, hogy akik egyforma fizetési osztályban vannak, egyforma különóradíjat kapjanak. Az államrendőrség fizetésének kérdésében el kell ismernie, hogy itt a kormánynál a legnagyobb előzékenységgel találkoztunk. Azután a létszámapasztásról beszél. Kevésnek tartja a három hónapját 1 Budspi is kofesz nélkül marad. Hogyan szabadul ki a gázgyár a hínárból. Merész lépésre, szánta el magát a főváros, illetve a gázgyár vezetősége. Hogy a gázgyár meneküljön a folyton gyarapodó anyagi bajoktól, különösen hogy a gáz fejlesztésére alkalmas szenet biztosítsa, megállapodott egy külföldi szindikátussal, amely szénnel fogja ellátni, de ennek fejében a gázgyár a kokszot s egyéb melléktermékeket a szindikátusnak adja, ezenkívül erőteljes kamatokat is fizet. Hogy jó spekulációké ez, azt e pillanatban még megítélni nem lehet, de az a tény, hogy a főváros kiadta kezéből a koksszal való rendelkezést, lesújtó. A főváros világítási bizottsága ma foglalkozott az ügygyel s azzal kezdte, hogy a gáz és villany árát felemelték. A gáz köbméterre az eddigi 60 korona helyett 80 koronára, a villanynál az egységár 18 koronáról 24-re emelkedik Ugyancsak 33 százalékkal emelkedik minden egyéb egységár is. A naiv kokszüzlet. Ezután következett a gázművek megállapodása egy külföldi szindikátussal. Ripka Ferenc vezérigazgató ismertette a megállapodást. A kényszerhelyzethez képest ez elég szerencsés megoldásnak tekinthető, lényege az, hogy a gázgyár megkapja legfontosabb anyagát a gázszent, sőt még tartalékszén is biztosítva van. A szenet a gázgyár választja meg, ő alkudja is ki s a pénzcsoport adja a szükséges pénzösszeget. A tartalékszén értéke 245 ezer dollár. A szénnek egyik fele már itt is van, ezt még a gázgyár szerezte be, de nem tudta kifizetni. A feldolgozott szénből