Friss Ujság, 1923. október (28. évfolyam, 221-246. szám)

1923-10-02 / 221. szám

XXVIII. évfolyami 221. szám.­ára ISO korona Budapest, 1923 október 2. Kedd POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI Aha ! Helyben házhoz hordva, vidákusi poéta! szét­küldéssel egy h«$Dapr« m K $06®.— Negyedévre K 9000.— Imi szén] ifi: ^rr- 1 1 wokFRISS UJSÁG SZERKESZTŐSÉG. IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL , BUDAPEST. IV., GERLÓCZY­ UTCA 11. SZ. SierkensSalpi telefon 137—11. — IrugabStlet telefon 137-11.­­ Kiadóhivtali telefon SI-58. Nyomdai telefon 81*39. FIÓKKIADÓHIV­AT­ALOK­­­V„ HornAU u. 8. (Kilmán-n. aerok). Tel. 107-42. VII. R­íká­­éri-41 34. Tel. i Jóstól 118—20. VL. Andriesy­­1 9. Tel.: m—19. rv, Keenkemít­­ utc. 14. Rakovszky a különítmények Részletek a véres kommunista forradalomról Takarodó Az egész magyar közvélemény érzi, hogy Bethlen miniszterelnök hazaérkezése után a külföldi köl­csön biztosítása érdekében a ma­gyar belpolitikában is rendet kell teremteni. Maga a miniszterelnök Valamennyi eddig elhangzott nyi­latkozatában különös hangsúllyal hirdeti, hogy az ország legfőbb ér­deke most, hogy semmi belső za­varó körülmény ne borítsa ha­lomra az eddigi megegyezéseket. Ezt mondjuk mi is és velünk együtt­ az egész józan magyar köz­vélemény. Ennek az új belpolitikai célkitű­zésnek első nagyobb jelentőségű bejelentése csendül ki Rakovszky Iván belügyminiszter kaposvári szavaiból. A belügyminiszter emelt szóval hirdeti a különítmé­nyek takarodóját. Hirdeti, hogy semmiféle titkos alakulatot az or­szág többé nem tűr meg. Nincs is rá szükség, mert az államhata­lom teljes mértékben fenn tudja tartani a rendet Mi hozzá­tesz­­szü­k: nem is volt rájuk szükség soha. Az ellenforradalom első pil­lanatától ott állott az egész pol­gári közvélemény az államhata­lom mellett, s a handabandázó apró szervezetek és különítmé­nyek szereplésükkel csak soha helyre nem hozható károkat okoz­tak Magyarországnak. Most, mikor az ország belügy­minisztere, nemkülönben a föld­­mivelési miniszter, az­ ország földmivel­társadalma, előtt emelt szóval hirdetik, hogy az ország érdeke nem tűri a felelőtlen alakulatok handabandázását, hin­ni akarjuk, hogy a szavak után tettek következnek. A cirkuszren­­dezők lármájának legyen már vége. Semmi kifogásunk, ha ezek a régen levitézlett urak tovább ti­­linkózzák kopott nótáikat, úgyis kevesen hallgatják, de az állam­hatalomnak gondoskodnia kell, hogy a cirkuszrendezők ne hivat­kozhassanak titkos szervezetekre, amelyeknek néhány fizetett alkal­mazottja a betevő falatért, min­t e Jenre képes- Ezeknek a szeren­csétlen exisztenciáknak a megfe­lelő munkaalkalmat kell adni. Aztán felejtsük el örökre, hogy­­ különítmények is voltak Ami pedig az egyetemi ifjúsá­got illeti, a kormány kötelessége­­ őrködni arra, hogy a Bársony­­ professzorok elfogult dühe ne mé­telyezhesse a fiatalság lelkét. Eb­ben az irányban is örvendetes vá­laszt adott Schimanek Emil, a mű­egyetem új rektora Bársony pro­fesszornak, mikor arra figyelmez­tette a műegyetem hallgatóit, hogy a mai nehéz időkben józanul és megfontoltan cselekedjék és ne botokkal, hanem tudományos fel­készültséggel induljon az életnek. Ezek a beszédek egy tisztuló folyamat tünetei, csak ne marad­janak szavak. Bethlen miniszter­elnök sokat látott, sokat hallott külföldön s most sokat és gyorsan energikus határozottsággal kell cselekednie itthon. A jóvitélyi bizottság albizottsága Budapestre jön Megvizsgálja az ország pénzügyi helyzetét s a kormánnyal együtt megállapítja a kölcsön feltételeit Bethlen István gróf miniszterelnök igen meg van elégedve a genfi út ered­ményével s ez jó hatást kelt azokban a politikai körökben, amelyek a rend po­litikáját támogatják. A miniszterelnö­köt a genfi tárgyalások kimerítették s ezért nem foglalta még el hivatalát, ha­nem Radványba utazott, ahol mint­ Ká­rolyi László gróf vendége fog pihenni e hét végéig, Budapestre jön a jóvátételi bizott­ság albizottsága. A kölcsön megvalósítása dolgában az első lépés most az lesz, hogy e hónap első feleiben Budapestre érkezik a jó­­vátételi bizottság pénzügyi albizottsága, hogy a helyszínen tanulmányozza az or­szág gazdasági helyzetét Egyúttal megbeszéli a magyar kormánynyal, hogy miképpen kell nyélbe ütni az 5— 600 millió arany frankos kölcsönt. A kormánynak az a kívánsága, hogy ezeknek a tárgyalásoknak idején sem­miféle olyan akció és belpolitikai do­log ne történjen, amely zavarólag hatna a tárgyalásokra. Annak nincs semmi akadálya, hogy a parlament ezalatt az idő alatt tanács­l­kozzék. Itt csak arról van szó, hogy az igazán sorsdöntő nehéz idők alatt ne történjen semmiféle olyan meggondolat­lan akció, amely a kölcsön ügyét veszé­lyeztetné, vagy zavarólag hatna a tár­gyalások során. A kisántánt követei a kormánynál Félhivatalosan jelentik: Románia, az SHS álla­m és Cseh-Szlovákia budapesti követei szeptember 28-án eljártak a ma­gyar kormánynál és kifejezést adván annak, hogy meg vannak győződve a kormányzó úr őfoméltóságának, vala­mint a magyar kormánynak szomszé­daival szemben táplált békés szándé­kairól, barátságos módon felhívták a magyar kormány figyelmét arra, hogy a kormányzó úr efőméltóságának kar­cagi beszédének tartalmáról forgalomba hozott híreket a külföldön, nevezetesen a szomszédállamokban igen kedvezőt­lenül magyarázták. A magyar királyi kormány, utalva Vass József miniszterelnök-helyettesnek a nemzetgyűlésen szeptember hó 6-án a kormány nevében tett kijelentéseire, megadta a ké­rt felvilágosítást és újólag megállapította, hogy annak a híreszte­lésnek, mintha az említett beszéd a kis­ántant államai ellen bármilyen fenye­getést tartalmazott volna, semmiféle alapja nincs. A követek ezt a kijelentést tudomásul vették. Hogy verték le Bulgáriában a kommunista forradalmat A véres harcokról, amelyek Bulgá­riában lefolytak, most érkeztek részle­tes jelentések. Ezek szerint rendkí­vül komoly volt a kommunista felkelés, amelyet Oroszországból szítottak s a Cankov-kormány csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudott úrrá lenni a for­radalom felett. Több helyütt valóságos csaták folytak le. A bulgáriai esemé­nyekről a következő tudósításokat kaptuk: Szófia, október 1. Augusztus utolsó napjaiban a Can­­kov-kormány mind több bizonyítékot szerzett arról, hogy a bolgár kommu­nisták szeptember 17-ére felkelést ké­szítenek elő, amihez a Fekete tenge­ren át az oroszok nemcsak fegyvereket, hanem katonákat is fognak küldeni. A Cankov-kormány előterjesztette bizo­­nyítékait az antant követeinek és enge­délyt kért húszezer megbízható tarta­lékos behívására. Ezt nem adták meg, azonban Várna és Burgers előtt angol cirkálók jelentek meg, hogy megaka­­dályozzák az Oroszországból való fegyvercsempészést,­­ ami részben sike­rült is. A magára maradt bolgár kormány egyedül is elég erősnek érezte, magát arra, hogy az ellenakciót megkezdte. Szeptember 12-én elrendelte és végre­hajtotta 140 fővárosi és mintegy 1000 vidéki kommunista letartóztatását. A vezérek legnagyobb része börtönbe ke­rült. Kiszabadításukra a szófiai bolse­ listák szeptember 15-én, a pénteki heti vásár alkalmából nem engedélyezett népgyűlést szervezték, hogy ezzel az alkalommal és a vidékről beözönlő parasztság segítségével lázadást rob­bantsanak ki. A feloszlatásra kiren­delt rendőrség egyik parancsnokát a zavargók lelőtték, a bolsevisták nagy ré­szét letartóztatták. Ugyanekkor, adott jelre, néhány dél­bulgáriai községben is megmozdultak is Nova Zagorát és Stara Zagorát né­hány órára hatalmukba kérhették. Stara Zagorában a 18 főnyi helyőr­ség 400 bolsevistát vert le a lakosság segítségével Ezeknek a zavargások­nak eredményeként a szófia—konstan­tinápolyi vonal megrongálódott és csak hat órai késéssel mehetett tovább az expressz. A mozgalom átcsapott azután Filinopol, Kosteni­e Banje területére, ahol 200—300 főnyi bolsevista bandák eg­y-két napig tartották is magukat, de a katonaság megjelenésére visszavo­nultak. Greorgi Dimitrov, a bolgár Kun Béla. Komolyabb harcok végű i dák Bul­gária északnyugati csücskében voltak; a bolsevisták erre vonultak vissza, hogy Szerbiába meneküljenek. Lom közelében, Brejesinován, Fer­­dinárai községben és Berkovicín há­rom napig tartották magukat a felke­lők, akik egy ágyúval is rendelkeztek. Szófiából nagyobb erőket kellett itt központosítani. Ferdinánidban 26-án hajnaltól délig tartott az elkeseredett küzdelem, ahol a bolgár katonák gépfegyverének 40 bolsevista halott és 220 súlyosan sebe­­sült esett áldozatul A katonák közül, akik igen elkesere­detten harcoltak. 19-en maradtak a csa­tatéren. Itt a felkelőket a Bolgár Kun Béla, Georgi Dimitrov és a nála vala­­mivel mérsékeltebb Vaszilko Kalazov néptanító vezették, akik néhány nap előtt tértek vissza Moszkvából. Ez a két ember volt a lelke a véres mozga­lomnak. Rujcsinova körül egyuk­arc is volt, de amikor a bolgár tüzérség a bolse­visták egyetlen ágyuját is elhallgat­ta­tta, a felkelők megadták magukat; száznál több halottjuké maradt a hegyi harcokban. Csütörtök este 6 órára az utolsó bolsevista fészek, Berkovics is elesett, ahol a bolgár srapnellek két­­száznál több bolsevistát terítettek le. Itt a bolsevisták borzalmas h­aditakti­­kát alkalmaztak. Asszonyok és gyermekek a bolse­vista harcvonal előtt, összeszedték a falvak asszonyait és gyermekeit és azokat maguk előtt hajtva, mögöttük nyomultak előre, hogy kézitusás rohammal kíséreljék meg azután a bolgár katonák állásainak el­foglalását. A bolgár panamcsmnokaik azonnal in­tézkedtek, hogy az előre hajtott asz­­szonyok és gyermekek tömegére egyet­len lövést se adjanak le, hanem meg­kerülő mozdulatokkal oldalról támad­janak az alattomos bolsevistákra. Köz­ben az asszonyok és gyermekek borzal­­­mas helyzetben voltak. Hátulról a bol­sevisták kartcsukákkal és revolverek­kel hajtották őket előre, szemben pedig a bolgár katonák állottak és a közbe­­szorultak mindem palamatban várták, hogy egy sortfir­galomra lövi őket Rémes sikoltozás, jajveszé­ylés töltötte be a völgyet. Több asszony megőrült, kis, szopós gyermekét ,magához szorítva. Norr,­vy apróság megfulladt a megőrült anya keblén. Az államtitkár úr előadása Szabad lakásforgalmat szeretne a lakáshivatal főnöke. Furcsa kis előadás hangzott el ma az Országos Mérnök és Építészegyesület helyiségében. Az előadást Petripheyieh’ Horváth Emil báró munkaügyi és nép­jóléti miniszteri államtitkár tartotta Az államtitkár úr tudvalevően a lakáshi­vatal élén áll s a fura ügy, hogy saját maga alatt vágja a fát. És pedig azért,, mert­ mai előadásában a lakások szabad forgalma mellett tört lándzsát, már pedig, ha a lakások szabad for­galma meglesz, akkor nem lesz szük­ség lakáshivatalra s így az államtitkár úr ezt a kondícióját elveszíti . . . Nagyon különösnek látjuk, hogy egy felelős állásban levő férfiú ily nyíl­tan szembe mer helyezkedni a közér­dekkel,­­ sőt a saját hivatásával is. A lakáshivatal, amelynek élére az államtit­kár úr áll, mint neve is mutatja, arra való, hogy a lakásügyet s a háziura­kat regulézza. A lakások szabad for­galmma a háziurak legfőbb óhajtása. Hogyisne! A drágaság ma ötezer­szeres. Ha tehát a háziúr a két­szobás ezer koronás lakásért ötmillió koronát venne be, az lenn­e ránézve a földre szállt mennyeknek országa - s egyúttal ez jelentené a munkájuk után élők végpusztulását, esetleg a szociális forradalmat is! Ejnye, ejnye államtitkár úr, csak nem óhajtja ön komolyan, hogy ez a rette­netes állapot bekövetkezzék! A lakások sz­abadszorgalma, amit ön oly rábeszélő meggyőzőődéssel hirdet, a mai viszonyok között felszabadítaná a nyomor örvé­nyében felrúngó magyar társadalomnak még szunnyadó fúriáit. Szörnyű és vég­zetes következményekkel járna ez a lépés és éppen ön akarja megtenni, éppen ön, akit azért állítottak a lakás­hivatal élére, hogy fékezze a háziurak kapzsiságát és megvédje a lakók ér­dekeit. . . .

Next