Friss Ujság, 1924. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
Az új diktatúra . Legyünk őszinték önmagunkhoz se a kormánynyal szemben. Azzal amit ma a Bethlen-kormány a magyar nemzetgyűléstől kér, roppant felelősséget hárít a nemzetgyűlésre és a kormányhatalomra egyformán. Arról van szó, hogy arra az öt fél esztendőre, amelyet, a nép, szövetségi bizottság terve elegendőnek tart, az ország gazdasági újjáépítésére, korlátlan diktátori hatalommal ruházzuk fel azt a kormányt, amelynek a kölcsöntárgyalások sikeres lebonyolításán kívül bizony alig találhatunk egyetlen intézkedését, amely ne növelte volna elviselhetetlen nyomorúságunkat. Szinte azonos a helyzet ma, mint a háború kitörése pillanatában, mikor a nemzet közvéleménye önként diktátori hatalmat adott a kormánynak. Akkor is a nemzet élete követelte a roppant áldozatot, most is. Sajnos a vesztett háború után ennek az áldozatnak csak a keserves terhe maradt. Most a ránkszakadt romok alól való kiszabadítás nagy műveletéhez kér korlátlan bizalmat és diktátori hatalmat a kormány. Kétségtelen, hogy sokkal általánosabb és egységesebb bizalom visszhangja, fogadta, volna a kormány kérelmét, ha Bethlen miniszterelnök nagyobb határozottsággal iparkodott volna tiszta helyzetet teremteni s nem tűrné ma is, hogy árnyékában settenkednének azok a sötét alakok, akiknek nagy részük van abban, hogy az ország sorsa idáig jutott. Ma sem tudjuk, hányadán áll a Bethlen-kormány azokkal a fajvédő szélső áramlatokkal. Csak egy-egy fel-felgyuló tünet biztat, hogy Bethlen jószándéka ezen a téren is a fejlődés útját egyengeti. Ilyen megnyugtató tünetnek akarjuk értékelni gróf Csáky honvédelmi miniszternek a Győrffy hadbíró ügyében ma történt állásfoglalását. Hinni akarja a demokratikus közvélemény, hogy ■a Francia Kiss Mihályok patrónusai csakugyan elveszik kártevő cselekedeteik bűnhődését. Hinni akarjuk, hogy őszinte társadalmi, és politikai újjáépítés tervét, készíti elő a kormány a, gazdasági szanálással. Ha nem így volna, még rettenetesebb csalódás megpróbáltatása és kiszámíthatatlan következménye szakadna az egész magyar közvéleményre, amely ma éppen olyan jóhiszeműen hajlandó meghozni minden áldozatot, mint a háború kitörése pillanatában. A nemzet alkotmányos jogainak szegre akasztását csak az kérheti jó lélekkel, aki minden hátsó gondolat nélkül az ország egészséges újjászületését akarja. Ha a roppant áldozatokat önként vállaló társadalom ismét azt látná, hogy a magyar konszolidáció örök gáncsvetői, a hamis jelszavak prófétái ismét megszólalhatnak és veszélyeztethetik a szanálás művét, akkor az egész nagy közvélemény egyszerre annak a ma ugyan erőtlen, de kétségkívül méltán elégedetlen ellenzék pártjára fog állani. György, a trónjától megfosztott görög király és a felesége. / 10M/O —”, ^ IG24-JW 2K. I J ■[ / 1 XXI. évfolyam, 73. szám. ari mmmes&w Budapest, 1924. március 28. Péntek ----------------1—. rrTTTiwrrrrnmnrimiiiMi.iii ...................................................iiniipimwii »' i i ----------------| POLITIKAI NAPILAP WEBSE arak. m m $0 E3 ^ m| M?Arask(i ”T . Iipffl III f|Q llj pl BUDAPEST. tv. gerlóczy-utca ül szí' f K1XX U ti A Áfa SBMlaisarzzáSji I Illfrw wweMWeB tfftTfcwafl&K* A nemzetgyűlés viharos ülése Nagy árvíz Sátoraljaújhelyen és környékén Viharok közben nyujtotta be Bethlen az ország pénzügyi helyzetének javítását célzó Hawaslatokat — A nemzetgyűlés ülése. — A nemzetgyűlés ma folytatta a középiskolai reformról szóló javaslat tárgyalását. Lukács György a javaslat mellett, Eőry-Szabó Dezső ellene szólalt feL Ezután került a sor a pénzügyi javaslatok beterjesztésére, ami szakadatlan viharokat okozott. A javaslatokat beterjesztő Bethlen miniszterelnök a következőket mondta: Van szerencsém beterjeszteni az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról, továbbá a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról, az államháztartás hiányának fedezésére felveendő belső kölcsönről, az olasz királysággal kötött pénzügyi egyezmény becikkelyezéséről, végül a francia hitelezőkkel kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat és kérem, hogy ezeket a törvényjavaslatokat az osztályok mellőzésével a pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottságoknak sürgős tárgyalás céljából kiadni méltóztassék. Zsírkai János: Felelősségbe kel vonni a kormányt! (Úgy van! Ügy van! a fajvédőknél. Az elnök csenget, felkiáltások a fajvédők sorából: Vád alá a kormánnyal!) Állandó nagy zaj a Ház minden oldalán, azelnök percekig rázza a csengőt, de hasztalan. Bethlen István gróf miniszterelnök mosolyogva néz az ellenzék felé, várja a vihar elültét, amely azonban az elnök folytonos figyelmeztetése után sem akar megszűnni. A nagy zajban Baross János áll felszólásra és azt indítványozza, hogy minthogy a javaslatoknak külpolitikai jelentőségük van, a külügyi bizottságot is vonják bele a tárgyalásokba. A miniszterelnök mosolyogva hallgatja az indítványt, mire Szitányi Lajos odaszól a miniszterelnöknek: — Nem sokáig fog mosolyogni! Bethlen István gróf miniszterelnök újabb felszólalásában kéri Baross indítványának elutasítását. A többség így is határoz, mire újra kitör a vihar. A nagy zajban az egyes felkiáltások elvesznek. Végre szóhoz jut Horváth■ Zoltán, aki a következőket mondja: Meg vagyok győződve, hogy a miniszterelnök nem fogadja el Baross János indítványát, de kérem, hogy engedjen ebből a makacs álláspontból Elnök: Tartózkodjék a képvidő úr az ilyen megjegyzésektől, mint „makacs”. Az elnöknek erre a kijelentésére a baloldalon hatalmas vihar tör ki. Többen kiáltoznak az elnök felé, felugrálnak a helyeikről, a padot verik. — Ez mégis hallatlan! Elnöki diktatúra! Az ellenzéken a lárma nem szűnik. Többen kiáltoznak az elnök felé, de szavuk elvész a zajban. A tomboló viharban egyszerre csak a kormánypárti oldalról felugrik Varsányi Gábor és mindkét öklével percekig fenyegeti a baloldalon ülő képviselőket. A szociáldemokraták részéről kórusban kiáltanak feléje: Pfuj! Pfuj! Az elnök egy pillanatra sem teszi le a csengőt, folyton csenget, a vihar azonban csak nagynehezen szűnik meg. Az egységes párt felől átkiáltanak a szociáldemokraták és a fajvédők felé: — Végre együtt vannak, megtalálták egymást! Horváth Zoltán folytatva beszédét, megismétli, hogy a miniszterelnök makacs, amiért újabb rendreutasításban részesül. Bethlen újra felszólal és azután Szilágyi Lajos támadja személyes felszólalásában az elnököt, aki tegnap szerinte nem védte meg a sértések ellen. Kállait Tamás, Bíró Pál, Hoyos Miksa gróf a padot verik. Elnök folyton csenget. Szilágyi Lajos: Ez lovaglás úri gondolkodás hogy újabb sértéseket zúdítanak felém? (Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Megállapítom, hogy a tanácskozási rendet tegnap az elnök bontotta meg. Szilágyinak erre a szavaira óriási vihar tör ki. Az egységespárti képviselőka padot verik és úgy kilátozzak Szilágyi felé: -- Hallatlan! Hogy beszélhet így! Győrffy hadbírót nem helyezik vissza Budapestre. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter szólott ezután és válaszolt Gömbös Gyulának Győrffy hadbíró áthelyezése ügyében beterjesztett interpellációjára. — Azt kérdezte Gömbös képviselő úr, hajlandó vagyok-e politikai opportunitásból folyó intékedésektől eltekintem és hajlandó vagyok-e a hadsereg jogos önérzetét megvédeni. Erre a feleletem az, hogy igen, mert ebben a kérdésben sem vezetett semmiféle opportunitás. Kérdi továbbá Gömbös képviselő úr, hajlandó vagyok-e Győrffy hadbírót újból ide visszahelyezni? — Erre az a feleletem, hogy nem. Nem pedig a következő okoknál fogva. Az intézkedés abszolút nem volt, elhamarkodott. Három napig igyekeztem meggyőződést szerezni arról, hogy megfelelnek-e a tényeknek azok, amik a lapokban megjelentek. Három nap alatt meggyőződtem ezeknek a helyességéről, véleményt alkottam és elhatároztam, mit kell cselekednem. Tehát nincs szó elhamarkodott intézkedésről. Nincs szándékomban változtatni azon és éppen ezért nincs szándékomban Győrffy hadbírót újból ide visszahelyezni. — Azt is kérdezi a képviselő úr, hajlandó vagyok-e a hadbíró úrnak más, eddigi nagyszerű szolgálataiért megfelelő elégtételt adni. Én ezeknek a nagyszerű szolgálatoknak nem tudtam a nyomára jönni. Ulain Ferenc (izgatottan a padra üt és ezeket mondja): Ezt nem tudom hallgatni így nem lehet egy bíróról beszélni! (Kimegy a teremből!) Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter: Csodálatosnak tartja, hogy a szomorú események után, amelyeket Isten tudja meddig fogunk még nyögni, egy magát magyarnak mondó képviselő, Rupert, ebben a Házban beszél-hetett a hadsereg hazaküldéséről. (Úgy van! Úgy van! - taps a jobboldalon.) Nem akarja feltételezni, hogy arra spekulálnánk, hogy olyan helyzet állhat elő, mint 1918-ban, amikor nem volt katona. Ismétli, hogy nem tételezik , hogy ilyen intenciói lennének Rupertnek. Horváth Zoltán: Van elég csendőr és rendőr a rend fentartására! Reisinger Ferenc: Úgy van! Van elég csendőr! (Zaj a baloldalon.) Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter: Méltóztassanak visszaemlékezni, mi történt öt esztendővel ezelőtt, hogy hová vezetett a pacifizmus. Az urak nem találnak többé olyan hadügyminisztert, aki nem akar többé katonát látni. Igenis, fognak látni annyi jó magyar, katonát, amennyinek tartását csak megengedik nekünk. Ha a k intantbizottság hozzájárul ahhoz, hogy hadseregünket fentartsuk, bámulatos, hogy magyar képviselő akadhatott, aki ez ellen felszólalt. Kéri válaszának tudomásulvételét Gömbös viszonválasza után a többség elfogadta a miniszter válaszát. Az ülés 3 óra előtt ért véget. *********+*+*+****+**4*+**44***+***4' Mardin amerikai bankár Katarország pénzüyl helyreállításáról . Ma reggel Budapestre érkezett William G. Harding amerikai bankár, akit a Nemzetei Szövetsége Magyarország pénzügyi főbiztosául jelölt ki, aki azonban egészségi állapotára való tekintettel nem fogadta el a megbízást. Harding egy hírlapírónak a következőket mondotta: Mint ismeretes, betegségem, főleg azonban orvosaim erélye kényszerített arra, hogy a Népszövetség által nekem szánt főbiztosi tisztségről lemondjak, ily körülmények között tehát már nem játszom olyan szerepet, amely a magyar közvélemény különösebb érdeklődésére tarthatna számot. Buda