Friss Ujság, 1924. november (29. évfolyam, 231-255. szám)

1924-11-01 / 231. szám

A halettek beszéltek A temetők ünnepe évezredek óta az a nap, amikor az élők visszanéznek elvesztett drága ha­­lottaikra. Odaállunk a szüleink sírjához, hogy az ő életük példá­jából okulva, új erőt merítsünk a további küzdelemre. Amint a család kegyelete új erőt merít a halott apák érdemeiből, a nem­zet nagy halottai, megszámlálha­tatlan vértanúi, valamenn­yünk tanítómesterei, akiknek példája megmutatja a követendő utat, amelyen jobb­ jövőt érhetünk. Nincs talán az egész földke­rekségnek még egy olyan szeren­csetlen népe, mint a magyar, a­melynek oly szent, oly tanulsá­gos, oly mély értelmű ünnepe lenne a temetők november elsejei estje. Mennyi hatalmas drága halot­tunk életének tanúsága figyel­mezteti az élőket. Messze harc­terek jeltelen sírjaiban pihenő magyar halottak élete parancsol­ná, hogy szálljunk magunkba mi meghasonlott, nyomorban élő ma­gyarok. Ma messze idegenből haza­hozott hősi halottainkat temet­jük a hazai föld porába s oda­ültünk régi nagyjaink sírjához, hogy emlékezzünk a szétmarcan­golt boldog Magyarországra. És ez a nap a sors különös iróniá­jából összeesik ennek a boldog Magyarországnak a halála nap­jávai, mikor hat év előtt a vesz­tett háború után a nemzet bele­­rohant a forradalom öngyilkos­ságába. A nemzet nagy halottjai mintha a sírból integetnének: Vigyáz­zunk! A hat év előtti összeomlást, az erélytelen kapkodás zűrzavara zúdította ránk. Nem akadt senki az élők között, aki méló lett volna a nagy magyar halottak emléké­hez s a harcterek halottainak ál­dozatához. A megpróbáltatások nehéz napjaiban csak nagy halot­­taink voltak. Azóta törpe élők kavarják életünk sorsát, a jobbra­­balra kapkodás határozatlansága ingadozik a sokat emlegetett kö­­zépúton. A halottak ünnepén a­ nagy ma­gyarok életének példája, a messze harcterek milliónyi halott ma­gyarja s az elszakított magyar földek temetői s az itthoni nyo­mor mind azt kiáltják a hatalom mai urai felé, hogy határozott energiával, következetes cselekvő erővel intézzék a megmaradt ma­roknyi élő magyarok sorsát, hogy ránk ne szakadhasson mégegyszer a felfordulás hat év előtti halot­­a szomorú Trianon Mér­ a régi boldog Magyarország gyászos te­metésére. A temetők kapujában ma este sok száz mécses világában ragyog a vigasztalás: Feltámadunk! Hogy így legyen, vigyázzanak, akik sorsunkat Jeansafolék. pX^f/K£ Rat ndnnE t2 HtSil ( — \ - .... "....... - ' ........... . A 70 *M)H */281 (v ) Ura 1500 korona, hétköznapon aC^orona XXXI. évfolyam, 231. szám. Budapest . Szombat-POLITIKAI NAPILAP pB||A A ■■ HJ| ffi A '““'SlSSStil »i„, lg" ál • ',;y£® SS gi[® ■: 3i Helyte. baba*boriTM. vUAe pAWwrk fejOEl Ift 8 ^ '4%. Jlwfl ÍfI * ' ^ KímSS^Zwm M­M. *** '( :::::: -S5? T­Uuufl&U Egyes szegi ára: sssn-­iSSSf B ÉSSl wr­w? 'tar Ww ^tSPIrlIlÉS Halálba ment az éjjeli mulató karmestere Javulni fog az angol font és a magyar korona Néma halottas őszi kertek November első nyirkos estjén Ahol sorjában csendben fekszik Virágos fényben úszó temetők Barát, ellenség, ur s a szolga Perelnek az örök sötéttel S minden gyürköző harci mámort A megfejthetetlen nagy Titok előtt. Elring az Isten fogadója Hazug pompáját vissza­hordja Minden utaknak itt a vége A sírok fölé is még az Élet Hol urnák, parasztnak egy a szállás Néma halottas őszi kertek Beszélhettek halottas kertek Pedig de sokkal szebben beszéltek. Örök a Vágy s a harci kiáltás. DUTKA ÁKOS Halálos szerelmi dráma az éjszaka világában Dőry Ervin karmester megmérgezte magát Kende Mária énekesnő miatt, aki pár nap előtt meztelenül futott végig a körúton. — A boldogtalan férfi nem tudott választani a felesége és az énekesnő között. — Búcsúlevelében bocsánatot kér feleségétől és bevallja halálos szerelmét. Megrázó tragédia történt csütörtök­ről péntekre virradó éjszaka a főváros­ban. A tragikus esemény áldozata egy fiatal nagytehetségű karmester, Dőry Ervin, akit ismert Budapest éjszakai vi­lágának minden alakja, s akit az éj­szaka világában egészen szokatlanul — nagy és tiszta szerelme taszított a ha­lál karjai közé, így kezdődött . . . Dőry Ervin nagyon csinos, elegáns, magas fiatalember volt, aki körülbelül 1913—14-ben tűnt föl Budapest éjszaká­jában. Akkoriban egy király­ utcai mu­latónak volt a karmestere.. Ebben a mu­latóban működött körülbelül hat esz­tendái­ keresztül. Szolid, visszavonult életet élt feleségével,­­ Váradi Adéllal. Váradi Adél neve Budapest artistaéle­tében, nem volt ismeretlen. 1914-ben azzal a feltétellel ment Dérihez, hog­y amint ő tette, a férj is szakítson az éj­szakai élettel. Meg is kezdődött egy szép és nyugodalmas családi élet a Szív utca 18. szám alatt berendezett elegáns lakásban. A szolid polgári családi élet egyen­súlyát körülbelül két esztendővel ez­előtt egy szerényi epizód billentette fel. Akkori időben egy fiatal, csinos színi­­növendék. Kende Mária tűnt fel Buda­pest éjszakájában, akinek már kisebb sikerei is voltak vidéki színpadokon. A csinos leány egyik multéhoz szerző­dött, a­mi drá­­zi költeményeket sza­valt. Dőry Ervin beleszeretett a szép leányba. Kende Mária, aki Budapest legszebb női közé tartozott, feleségül ment Grü­­ner Oszkárhoz, a király­ utcai Troca­­dero-mulató tulajdonosához. A dúsgaz­dag ember halálosan szerelmes volt ifjú feleségébe, elhalmozta minden széppel é­s ,jóval, a házasság azonban nem volt boldog. Kende Mária Dorci Ervint szerette, folyton együtt volt vele s ez végül a férjnek is feltűnt. Grüner Oszkár ez évi április havá­ban rájött, hogy feleségének, Kende­­ Máriának, viszonya van Dőry kor- ] Előírtévv­­el.

Next