Friss Ujság, 1925. február (30. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

1925 február 1 FRISS ÚJSÁG Si­derer Gusztávnak, nem sikerült még védencével beszélni. Lederer főhadnagy egyébként előbb kerül bírái elé, mint a felesége. Már márciusban megtartják Lederer Gusz­táv főhadnagy ellen a főtárgyalást a Margit-k­örúti katonai törvényszéken. Lederer Sándor szuronyok kö­zött megjelent ma a Magyar Nemzeti Bankban Ma délután a Magyar Nemzeti Bank­ban érdekes jelenet játszódott le. A vizsgálóbíró szurony00 fogházőrök kö­zött régi hivatalos szobájába vezettette Z e­mbógyilkossággal vádolt Lederer Sándort és az ő jelenlétében kinyitotta azt az asztalfokot, amelyben­ Lederer banktisztviselő korában holmiját tar­totta. Az aktusnál a bank részéről dr. Fettner jogtanácsos vett részt. A fiókban hivatalos pénzt is találtak, amelyet Lederer annak idején kezelt, az eddigi megállapítások szerint ebből a pénzből nem hiányzik semmi. Talál­tak azonkívül egy csomó magánlevelet és néhány feljegyzést, amelyeket a vizs­­gálóbíró lefoglalt. A szemle befejezése után Ledérert ko­csin vissza­vitték a Koháry­ utcai tör­vényszéki fogházba. rifcai TSTHMfl Cigaretta ÜSK­lülÜlj vég­re) Mindenütt kapható! Sör.klír- TSzSK­ Józeef R­ T. Gyórysi OTília. Budapest. VI., Király-utca 12. s? Illés La|®s leiIiiiMgu­­heresüeűö elinni 0uűa­­peslröl Harmadfélmilliárd passzívát hagyott hátra körülbelül egy évvel ezelőtt a Rom­­bach­ utca és Dobó utca sarkán abban a­ helyiségben, ahol azelőtt kávéház volt, textil nagykereskedést nyitott Illés Lajos kereskedő. Az üzlet nagy arányokban dolgozott, úgyhogy nem­ sokkal­ meg­alakulása után már 8—10 milliárdos áruraktárt tartott fenn. Az üzletnek meg­lehetős nagy forgalma is volt addig, a­m­íg az árak hirtelen esni nem kezdtek. Ekkor azonban az üzlet menetében vál­ságos helyzet állott be, mert nem volt versenyképes. A cég forgalma megcsap­pant és minthogy az áruraktár majdnem kizárólagosan hiteláru volt, Illés — hogy a pillanatnyi nehézségek elöl menekül­jön — úgy segített magán, hogy olcsó áron adott el. A 10 milliárdnyi áru­­raktárért körülbelül 6 milliárdot kapott, amivel legsürgősebb hitelezőit kielégí­tette. Az utóbbi napokban a­ cég nagy rak­tára teljesen­­ kiürült. Amikor a ki nem elégített hitelezők megtudták ezt, érdek­lődni kezdtek és ekkor jöttek rá, hogy Illés mintegy két és félmilliárdot nem tud kifizetni. Keresték, hogy felvilágosí­tást kérjenek tőle, de nem találták Bu­dapesten. A hitelezők közül többen a rendőrségre fordultak s feljelentést tet­tek Illés ellen. A nyomozódetektivek megállapították, hogy Illés Lajos két és félmilliárd passzíva hátrahagyásával el­tűnt Budapestről. A rendőrség intézke­dett kézrekerítése iránt írd és egészség honol ott ahol a PlansHéi borszesz használata állandó. Ez­ a csodálatos háziszer az egész világon közismert és elterjedt, m mint kitűnő hatású fájdalomcsillapítő, bedörzsölő szer, száj- és toroköblítő. Kockacukorra cseppentve belső használatra is alkalmas. Kia üveg ára.............. K 18.300 Közép üveg ára --------- K 40.60© Nagy ttvek ára _______ K 16.000 Mindanütt kapható! Rengeted a bliccelő a pesti vendéglőkben Most van az ingyen evők kurzusa — sírják a főpincérek — Szálló-tolvaj, áld ingyen ebédel és vacsorázik, ha nem megy az „üzlete" — Nem halt még ki a bogár-trükkös vendég — Kik élnek a vendéglői konyhahulladékon — A volt százados, aki Ferenc József asztalától a konyhaajtóig csúszott le — Ételhulladékon élő B. listás tanítónő — A pesti nyomor ijesztő árnyai A Friss Újság a minap megírta, hogy két pesti ember hónapokon át potyázott az egyik pályaudvar vendéglőjében. Nyu­godtan megebédeltek s amikor egy óra tájban a kalauz a debreceni gyorsvonat­hoz énekelte elő a beszállási indulók ak­kor Blitz­tir és a társa fölkerekedtek és rohan vást rohantak ki a perronra — persze az ebéd kifizetése nélkül. Erről jutott eszünkbe, várjon sok ilyen ingyen­­ebédelő és vacsorázó lehet-e Budapes­ten! Sietve jegyezzük meg, hogy erre irányuló puhatolózásaink megdöbbentő eredménnyel járt.. Soha annyi bliccelés, fizetés nélküli.... étkezés nem volt még, mint mostanában. A bliccelők — ez az érdekes — nem a legszegényebb néposz­tály tagjaiból rekrutálódnak ki — az igazi szegény az elmegy a kocsma, konyhá­jába, barátságot köt a konyhaszemély­zettel és hálásan fogadja az odadobott ételtmaradékokat. A bliccelők — csekély kitétellel — a középosztály lecsúszott tagjai, akik restellnek koldulni, szégyen­­lenek népkonyhára járni, ellenben nem szégyelik a főpiacért, megkárosítani és nem restellenek megszokni az elfogyasz­tott ételek megfizetése elöl. Schweitzer Béla bogár trükkje A főkapitányságon kezdtünk érdek­lődni az iránt, vájjon vannak-e notórius éttermi és kávéházi bliccelők és kerül­nek-e egyesek ezért rendőri kezelés alá? A szállodai detektívcsoportban sikerült, fölfedeznünk az első példányt Schweitzer Béla szállodai tolvaj becses személyében. A detektívek éppen „üzemben voltak" Schweitzer Bélát illetőleg, vagyis éppen foglalkoztak vele, egyre igyekeztek ki­­eszedni a nehéz fiatalemberből, hogy mi­lyen újabb lopások terhelik sötét lelkiis­­meretét. Amikor a bliccelésekre­­ vonat­kozólag kérdést intéztünk dr. Horváth detektívfőfelügyelőhöz, Schweitzer Béla röhögve szólalt meg önmagától, hogy majd ő elmond erről egy pár érdekes esetet, a saját prakszisából. — Tetszik tudni — mondja a szálló­tolvaj Schweitzer Béla — akármilyen hoohem (körmönfont) a magamfajta em­ber, azért mégis megesik, hogy nincs üzlet. Ilyenkor jön nálam a bliccelés, csakis a legelegánsabb helyekre, a Ritz­­be, a­ Royalba és legföljebb még a Pan­nóniába teszem be a lábam. Leülök az asztalhoz és levest hozatok. Föltamla­­zom s amikor már a végén járok, egy fél gyu­faszálat csúsztatok bele. Odahívom a föpincért és így szólok hozzá: — Mi ez kérem? Maguknál gyufaol­datot adnak leves helyett. Kérem, kérem nagyságos ur, igazán nem értem. Ezzel hívják az italos gye­reket, leken a gyereknek, egy nyaklevest és elkergeti a tányérral; hozzáteszi azon­ban, hogy: „Ezek a betyárok az okai en­nek, mert sohasem figyelnek. — Paran­csol nagyságos úr egy másik levest?" — Elég volt ebből, majd valami hús­ételt. — Ezzel — folytatja Schweitzer Béla — kiválasztok egy húsételt, megeszem a felét, s amikor már jóllaktam, beleestek a tányárba, egy direkt erre a célra ma­gammal hozott préselt és szárított sváb­­bogarat. Megint hívom a főpincért, most már hangoskodni kezdek, dühösen ve­szem a kabátom és távozom. A főpincér boldog, hogy nem csinálok botrányt, és örül hogy faképnél hagyom. Fizetés, — az persze fiatal. — No és sohasem bukott még meg ez­zel a trükkel? — kérdezzük. — Mi az, hogy nem buktam meg? Pechemre a múltkor is rajtavesztettem. Ugyanazzal a főpincérrel kerültem össze, akinek már egyszer eljátszottam ezt a viccet. Sajnos még hozzá már csak ma­gam voltam az étteremben. Ezúttal nem az italos gyerek, hanem én kaptam a po­font a főpincértől, aki egyenesen a rend­őrnek adott, át, így kerültem most a rendőrségre, pedig igazán nem szeretem az itteni kosztot, holott a „hotel Mari­­novics" (a főkapitányság­­ tréfás elneve­zése Marinovics főkapitányról) konyhája híres az országban. Főleg az itteni leve­sek, értsd a nyaklevesek, szédítően jók. „Most van a bliccelő-kurzus" — mondja Vili, a főpincér Az Andrássy-út egyik éttermének köz­­­­ismert főpincérével, Vilivel folytattunk beszélgetést ezután a bliccelésnek neve­zett tüneményről, német a vicc. Egy nyári vendéglőben történt. Beborult, mehnydörögni kezd és az egyik vendég ekkor igy­ szólt a fő­­pincérhez: • — Herr Ober, fö reh­fen Sie eich nic­ht von Doruiero? ((Nem fél főur a menydör­­géstől?) — Nein — felelte a főpincér — ich fürden mich vom Blitzen. (A blicceléstől félek.) Most visszatért Vili és elém tart egy irkát, lapoz benne és igy szól: — Tessék nézni, ezek a tételek itt mind a számontartott bliccelések. Ez két­heti blicc-forgalmam. Végösszeg 3 millió 750 ezer korona. Háronszázezer koronáér eladom önnek az egész követelésemet. Ha a Weisz Samut át tetszik venni — aki a legveszedelmesebb letagadó — én fizetek önnek külön 50 ezer koronát. — És hogy hogy ennyien lógnak meg? — Úgy hogy az ebéd alatt kétszer is helyet cserélnek,­ kivárják amíg másutt van dolgom és meglógnak. Tegnap este két ilyen alakot adtam át rendőrnek. Utánuk szaladtam az utcára. — Nők is bliccelnek? — De még mennyire. A múltkor egy ismert pesti színésznő lógott meg. Az ut­cán fogtam el. Még neki állott följebb. — Eliccelnek-e manapság? — kérdez­­tük Vilit, aki letette asztalomra, a­ szá­moló céduláit és így felelt: Csakis manapság „eszközölnek bic­­celért". Valóságos bliccelő-kurzus van. Majd én mesélek szerkesztő úrnak egy­ kis „csokrétára" való történetet a blcc­­ről. Előbb azonban elszaladok oda a jobb­­ asztalhoz — fizetni, fizetni! — Vili maga kiabálja: „fizetni, fizetni" és ott hagy. Az asztalnál ülök közül azonban megszólal egy öreg úr: --.A bliccelésről jut eszembe egy vicc, aminek f­ul­ami­ja voltam. . Pardon, hogy, hogy ő már fizetett és nem fog kétszer fizetni. „Mennyit tetszett fizetni? — kér­deztem a szőke művésznőtől. „Negyven­­ötezer koronát" — „Máris nem stimmel" — feleltem — mert pulykát evett ez 38 ezer, tészta az 10, az 48 ezer, e fzör hozzá — naccsád hazudik .Most rögtön jön vissza velem" Erre a kis nő könyö­rögni kezdett, átadta ezüst retiktijét, amit másnap azután személyesen váltott ki. Az­óta is itt ebédel és vacsorázik és külön vigyázunk rá, nehogy megint baj legyen. . A volt százados, a B. listás tanítónő konyhahulladékon élnek A vendéglő udvarára néztünk ki ez­után, ahol nem mindennapi jeleneteket láttunk. A konyhaajtó előtt vagy öthat toprongyos ember állott. Egyik-másiká­nak fazék volt a kezében. Ezek a ven­déglő igazi , ingyenes vendégei, akik a tányérokon maradt ételhulladékokat sze­dik össze és ebből élnek. A kosztosok közül legelsőbben az öreg százados tűnt fel. Rongyos civil télikabátja van, fején tisztisapka és a­ télikabát alatt három kopott aranycsillagos katonablúz. Mein- Székrekedése van! Megszünteti a HÉDI Biztos hatás! felnőtteknet.. l­.ouo K­fzjvi­ nekeknek 11.400 K 3

Next