Friss Ujság, 1925. február (30. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
1925 február 1 FRISS ÚJSÁG Siderer Gusztávnak, nem sikerült még védencével beszélni. Lederer főhadnagy egyébként előbb kerül bírái elé, mint a felesége. Már márciusban megtartják Lederer Gusztáv főhadnagy ellen a főtárgyalást a Margit-körúti katonai törvényszéken. Lederer Sándor szuronyok között megjelent ma a Magyar Nemzeti Bankban Ma délután a Magyar Nemzeti Bankban érdekes jelenet játszódott le. A vizsgálóbíró szurony00 fogházőrök között régi hivatalos szobájába vezettette Z embógyilkossággal vádolt Lederer Sándort és az ő jelenlétében kinyitotta azt az asztalfokot, amelyben Lederer banktisztviselő korában holmiját tartotta. Az aktusnál a bank részéről dr. Fettner jogtanácsos vett részt. A fiókban hivatalos pénzt is találtak, amelyet Lederer annak idején kezelt, az eddigi megállapítások szerint ebből a pénzből nem hiányzik semmi. Találtak azonkívül egy csomó magánlevelet és néhány feljegyzést, amelyeket a vizsgálóbíró lefoglalt. A szemle befejezése után Ledérert kocsin visszavitték a Koháry utcai törvényszéki fogházba. rifcai TSTHMfl Cigaretta ÜSKlülÜlj végre) Mindenütt kapható! Sör.klír- TSzSK Józeef R T. Gyórysi OTília. Budapest. VI., Király-utca 12. s? Illés La|®s leiIiiiMguheresüeűö elinni 0uűapeslröl Harmadfélmilliárd passzívát hagyott hátra körülbelül egy évvel ezelőtt a Rombach utca és Dobó utca sarkán abban a helyiségben, ahol azelőtt kávéház volt, textil nagykereskedést nyitott Illés Lajos kereskedő. Az üzlet nagy arányokban dolgozott, úgyhogy nem sokkal megalakulása után már 8—10 milliárdos áruraktárt tartott fenn. Az üzletnek meglehetős nagy forgalma is volt addig, amíg az árak hirtelen esni nem kezdtek. Ekkor azonban az üzlet menetében válságos helyzet állott be, mert nem volt versenyképes. A cég forgalma megcsappant és minthogy az áruraktár majdnem kizárólagosan hiteláru volt, Illés — hogy a pillanatnyi nehézségek elöl meneküljön — úgy segített magán, hogy olcsó áron adott el. A 10 milliárdnyi áruraktárért körülbelül 6 milliárdot kapott, amivel legsürgősebb hitelezőit kielégítette. Az utóbbi napokban a cég nagy raktára teljesen kiürült. Amikor a ki nem elégített hitelezők megtudták ezt, érdeklődni kezdtek és ekkor jöttek rá, hogy Illés mintegy két és félmilliárdot nem tud kifizetni. Keresték, hogy felvilágosítást kérjenek tőle, de nem találták Budapesten. A hitelezők közül többen a rendőrségre fordultak s feljelentést tettek Illés ellen. A nyomozódetektivek megállapították, hogy Illés Lajos két és félmilliárd passzíva hátrahagyásával eltűnt Budapestről. A rendőrség intézkedett kézrekerítése iránt írd és egészség honol ott ahol a PlansHéi borszesz használata állandó. Ez a csodálatos háziszer az egész világon közismert és elterjedt, m mint kitűnő hatású fájdalomcsillapítő, bedörzsölő szer, száj- és toroköblítő. Kockacukorra cseppentve belső használatra is alkalmas. Kia üveg ára.............. K 18.300 Közép üveg ára --------- K 40.60© Nagy ttvek ára _______ K 16.000 Mindanütt kapható! Rengeted a bliccelő a pesti vendéglőkben Most van az ingyen evők kurzusa — sírják a főpincérek — Szálló-tolvaj, áld ingyen ebédel és vacsorázik, ha nem megy az „üzlete" — Nem halt még ki a bogár-trükkös vendég — Kik élnek a vendéglői konyhahulladékon — A volt százados, aki Ferenc József asztalától a konyhaajtóig csúszott le — Ételhulladékon élő B. listás tanítónő — A pesti nyomor ijesztő árnyai A Friss Újság a minap megírta, hogy két pesti ember hónapokon át potyázott az egyik pályaudvar vendéglőjében. Nyugodtan megebédeltek s amikor egy óra tájban a kalauz a debreceni gyorsvonathoz énekelte elő a beszállási indulók akkor Blitztir és a társa fölkerekedtek és rohan vást rohantak ki a perronra — persze az ebéd kifizetése nélkül. Erről jutott eszünkbe, várjon sok ilyen ingyenebédelő és vacsorázó lehet-e Budapesten! Sietve jegyezzük meg, hogy erre irányuló puhatolózásaink megdöbbentő eredménnyel járt.. Soha annyi bliccelés, fizetés nélküli.... étkezés nem volt még, mint mostanában. A bliccelők — ez az érdekes — nem a legszegényebb néposztály tagjaiból rekrutálódnak ki — az igazi szegény az elmegy a kocsma, konyhájába, barátságot köt a konyhaszemélyzettel és hálásan fogadja az odadobott ételtmaradékokat. A bliccelők — csekély kitétellel — a középosztály lecsúszott tagjai, akik restellnek koldulni, szégyenlenek népkonyhára járni, ellenben nem szégyelik a főpiacért, megkárosítani és nem restellenek megszokni az elfogyasztott ételek megfizetése elöl. Schweitzer Béla bogár trükkje A főkapitányságon kezdtünk érdeklődni az iránt, vájjon vannak-e notórius éttermi és kávéházi bliccelők és kerülnek-e egyesek ezért rendőri kezelés alá? A szállodai detektívcsoportban sikerült, fölfedeznünk az első példányt Schweitzer Béla szállodai tolvaj becses személyében. A detektívek éppen „üzemben voltak" Schweitzer Bélát illetőleg, vagyis éppen foglalkoztak vele, egyre igyekeztek kieszedni a nehéz fiatalemberből, hogy milyen újabb lopások terhelik sötét lelkiismeretét. Amikor a bliccelésekre vonatkozólag kérdést intéztünk dr. Horváth detektívfőfelügyelőhöz, Schweitzer Béla röhögve szólalt meg önmagától, hogy majd ő elmond erről egy pár érdekes esetet, a saját prakszisából. — Tetszik tudni — mondja a szállótolvaj Schweitzer Béla — akármilyen hoohem (körmönfont) a magamfajta ember, azért mégis megesik, hogy nincs üzlet. Ilyenkor jön nálam a bliccelés, csakis a legelegánsabb helyekre, a Ritzbe, a Royalba és legföljebb még a Pannóniába teszem be a lábam. Leülök az asztalhoz és levest hozatok. Föltamlazom s amikor már a végén járok, egy fél gyufaszálat csúsztatok bele. Odahívom a föpincért és így szólok hozzá: — Mi ez kérem? Maguknál gyufaoldatot adnak leves helyett. Kérem, kérem nagyságos ur, igazán nem értem. Ezzel hívják az italos gyereket, leken a gyereknek, egy nyaklevest és elkergeti a tányérral; hozzáteszi azonban, hogy: „Ezek a betyárok az okai ennek, mert sohasem figyelnek. — Parancsol nagyságos úr egy másik levest?" — Elég volt ebből, majd valami húsételt. — Ezzel — folytatja Schweitzer Béla — kiválasztok egy húsételt, megeszem a felét, s amikor már jóllaktam, beleestek a tányárba, egy direkt erre a célra magammal hozott préselt és szárított svábbogarat. Megint hívom a főpincért, most már hangoskodni kezdek, dühösen veszem a kabátom és távozom. A főpincér boldog, hogy nem csinálok botrányt, és örül hogy faképnél hagyom. Fizetés, — az persze fiatal. — No és sohasem bukott még meg ezzel a trükkel? — kérdezzük. — Mi az, hogy nem buktam meg? Pechemre a múltkor is rajtavesztettem. Ugyanazzal a főpincérrel kerültem össze, akinek már egyszer eljátszottam ezt a viccet. Sajnos még hozzá már csak magam voltam az étteremben. Ezúttal nem az italos gyerek, hanem én kaptam a pofont a főpincértől, aki egyenesen a rendőrnek adott, át, így kerültem most a rendőrségre, pedig igazán nem szeretem az itteni kosztot, holott a „hotel Marinovics" (a főkapitányság tréfás elnevezése Marinovics főkapitányról) konyhája híres az országban. Főleg az itteni levesek, értsd a nyaklevesek, szédítően jók. „Most van a bliccelő-kurzus" — mondja Vili, a főpincér Az Andrássy-út egyik éttermének közismert főpincérével, Vilivel folytattunk beszélgetést ezután a bliccelésnek nevezett tüneményről, német a vicc. Egy nyári vendéglőben történt. Beborult, mehnydörögni kezd és az egyik vendég ekkor igy szólt a főpincérhez: • — Herr Ober, fö rehfen Sie eich nicht von Doruiero? ((Nem fél főur a menydörgéstől?) — Nein — felelte a főpincér — ich fürden mich vom Blitzen. (A blicceléstől félek.) Most visszatért Vili és elém tart egy irkát, lapoz benne és igy szól: — Tessék nézni, ezek a tételek itt mind a számontartott bliccelések. Ez kétheti blicc-forgalmam. Végösszeg 3 millió 750 ezer korona. Háronszázezer koronáér eladom önnek az egész követelésemet. Ha a Weisz Samut át tetszik venni — aki a legveszedelmesebb letagadó — én fizetek önnek külön 50 ezer koronát. — És hogy hogy ennyien lógnak meg? — Úgy hogy az ebéd alatt kétszer is helyet cserélnek, kivárják amíg másutt van dolgom és meglógnak. Tegnap este két ilyen alakot adtam át rendőrnek. Utánuk szaladtam az utcára. — Nők is bliccelnek? — De még mennyire. A múltkor egy ismert pesti színésznő lógott meg. Az utcán fogtam el. Még neki állott följebb. — Eliccelnek-e manapság? — kérdeztük Vilit, aki letette asztalomra, a számoló céduláit és így felelt: Csakis manapság „eszközölnek biccelért". Valóságos bliccelő-kurzus van. Majd én mesélek szerkesztő úrnak egy kis „csokrétára" való történetet a blccről. Előbb azonban elszaladok oda a jobb asztalhoz — fizetni, fizetni! — Vili maga kiabálja: „fizetni, fizetni" és ott hagy. Az asztalnál ülök közül azonban megszólal egy öreg úr: --.A bliccelésről jut eszembe egy vicc, aminek fulamija voltam. . Pardon, hogy, hogy ő már fizetett és nem fog kétszer fizetni. „Mennyit tetszett fizetni? — kérdeztem a szőke művésznőtől. „Negyvenötezer koronát" — „Máris nem stimmel" — feleltem — mert pulykát evett ez 38 ezer, tészta az 10, az 48 ezer, e fzör hozzá — naccsád hazudik .Most rögtön jön vissza velem" Erre a kis nő könyörögni kezdett, átadta ezüst retiktijét, amit másnap azután személyesen váltott ki. Azóta is itt ebédel és vacsorázik és külön vigyázunk rá, nehogy megint baj legyen. . A volt százados, a B. listás tanítónő konyhahulladékon élnek A vendéglő udvarára néztünk ki ezután, ahol nem mindennapi jeleneteket láttunk. A konyhaajtó előtt vagy öthat toprongyos ember állott. Egyik-másikának fazék volt a kezében. Ezek a vendéglő igazi , ingyenes vendégei, akik a tányérokon maradt ételhulladékokat szedik össze és ebből élnek. A kosztosok közül legelsőbben az öreg százados tűnt fel. Rongyos civil télikabátja van, fején tisztisapka és a télikabát alatt három kopott aranycsillagos katonablúz. Mein- Székrekedése van! Megszünteti a HÉDI Biztos hatás! felnőtteknet.. l.ouo Kfzjvi nekeknek 11.400 K 3