Friss Ujság, 1925. június (30. évfolyam, 123-143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

2 FRISS ÚJSÁG , 1925 június 8.1 Benioky legitimista segítséggel készítette el­ a támadást a Kormányzó személye ellen ■**" Bécs, június 2. *1 "A Wiener All­emeine Zeitung, vezér, cikkében a Beniczky esetről ezeket írja: Beniczky nyug­almzott miniszterhez közelálló politikai körökben már hetek óta tudtak arról, hogy Bern­zky az első kínálkozó alka­lommal akciót kezdeményez a kor­­mányfő személyének kompromittá­­lására és arra, hogy őt állítsa a két szociáldemokrata szerkesztő meggyilkolása ügyének középpont­­jába. Ezt a tervet már hosszabb idővel ez­előtt közölték olyan személyiségekkel, akik mint buzgó legitimisták minden eszközzel el akarták érni a királyi csa­ládnak Lequeitióból Magyarországba való visszatérését és ennek a Magyar­­ország számára is veszélyes tervnek megvalósítására zavart igyekeznek kel­­teni. " Kétségtelenül hazugság, hogy a kor­mányzó bármiképen is a gonosztevők mellett ázott volna és annak a személy­nek szavahihetőségére nézve, akire Be­­ni­arry hivatkozik, jellemző az a tény, hogy az illetőt a második királypuccs után elbocsátották a hadsereg köteléké­ből. — Budapesti politikai körökben írja tovább a lap . Benicziky Ödön le­leplezései és sértései a legnagyobb megütközést keltették, úgy a kormány vezető tagjait, mint az ellenzék kiemel­kedő személyiségeit nemcsak a lehető legnagyobb megütközésre késztette a dolog, hanem mindezek a magyar ál­lam érdekeire való tekintettel egyúttal azon a véleményen is vannak, hogy Beniczky tanúvallomása és a benne foglalt vádak az ország számára épen a jelen pillanatban a legnagyobb ne­hézségeket vonhatják maguk után. Épem olyan időben, amikor a Népszö­vetség Génfben új ülésre ült össza, hogy kifejezetten Magyarországot érin­tő kérdéseket tárgyaljon, azt kívánta volna az állam érdeke, hogy Beniczky várjon még tanúvallomása nyilvános­ságra hozatalával. Hiszen a kisantant már­is nehéz feladatok elé állította az orszá­got, minthogy — mint Génfből Budapestre érkezett hírek mondják — a bukaresti értekezletnek Magyaror­szág szigorúbb ellenőrzésére vonatkozó határozatait akarják szőnyegre hozni. Attól kell tartani, hogy Magyarország­gal szemben ellenséges politikusok e vádakat arra fogják felhasználni, hogy csak kiélezzék a Magyarország elleni hangulatot, anélkül, hogy e tanúvallo­más beható és lelkiismeretes megvizs­gálását bevárnák. A miniszterelnök helyettese nyilatkozott az újságírók előtt Vass József dr. népjóléti és munkaügyi miniszter, a miniszterelnök helyettese, ma este Rakovszky Iván belügyminisz­ter és dr. Ángyán Béla sajtófőnök tár­saságában a népjóléti minisztériumban fogadta a sajtó képviselőit. Beniczky vallomásában — mondotta Vass miniszter — semmi bizonyítékot nem találunk olyan irányban, hogy a Somogyi—Bacsó - gyilkosság elkövetői kik voltak, neveket felhajít a vallomás, bizonyítékot azonban nem tartalmaz. A vallomás inkább azt a benyomást teszi, mintha Beniczkynek csak az lett volna a célja, hogy az egész ügy ódiumát igen magasan álló személyre akarja vissza­vezetni s oly formában állítja be a kér­dést, mintha nem éppen parancs alak­jában, hanem — Der Wunsch ist der Valer des Gedankens (a vágy a gon­dolatnak az atyja) — igen magas helyen kell keresni a gyilkosság értelmi szer­zőjét. Ha teljesen eltekintünk attól, hogy az államfő személyéről van szó és objektív szemmel nézve mérlegre tesszük a val­lomást, állításokon, gyanúsításokon és gyanításokon felül nem találunk benne semmit. Ezek közül a gyanúsítások közül, mint már előbb egykorú okmányok betekin­tése révén megállapítást nyert, egyetlen­­egy sem tartalmazza az igazságnak egy­­etemernyijét sem. Kénytelen tehát rá­mutatni arra, hogy egy másik szempont jut előtérbe. Nem az volt a fő cél, hogy e sokszor emlegetett vallomással ráte­­reljék a tettesekre a nyomozó hatóságok figyelmét, hanem az, hogy példátlan perfidiával megkonstruált politikai hajszát indítsanak meg a kormányzó személyén keresztül a kor­mány ellen. Politikailag sokféleképpen oszolhatnak meg az ország polgárai. Nem szeretné azonban feltételezni semmiféle politikai irányzatról sem azt, hogy elfelejti azt, hogy az állam struktúrájának záróköve a legfőbb tekintély, az államfő, melyet vagy a király, vagy a kormányzó kép­visel. Ezt nem tudja egyetlen irány­zatról sem feltételezni, mert ha ezt fel­tételezné, azt kellene mondania, hogy az az irányzat kimondottan destruálni akarja az állam egész szerkezetét, for­radalmat akar csinálni. Irányzatokról ezt nem tételezi fel, egyik-másik ember­ről azonban úgy látszik, fel kell tételez­nie. Az egész vallomás nem jelent egye­bet, mint azt, hogy a konszolidáció út­ján keservesen, de mégis előrehaladó országnak irányzékát ezekről a sínekről át akarják váltani egy másik vágányra, a forradalomra. Ennek felismerése a kormányt arra indítja, hogy ennek a váltóállításnak megakadályozására minden intézkedést, meglegyen. A kormány nem fogja tűrni azt, hogy a legfelsőbb tekintély megin­gatásán­ keresztül destruálják az álla­mot, hogy a kormányzót vénasszonyos mende­mondák alapján belevonják a politi­kának többé-kevésbé szennyes mo­csarába , hogy ez akár a parlament, akár a sajtó vagy a közvélemény útján megtörtén­hessék. A kormány e momentum fontos­ságának felismerésében elhatározta ma­gát arra, hogy ezekben a kérdésekben nem fog engedékenységet tanúsítani. A közvélemény azzal sincsen tisztában, hogy miért tartóztatták le Beniczky Ödönt Beniczky Ödönt egy korábbi ügy miatt elítélték, s büntetésének kitölté­sére haladékot kapott. Beniczky letartóztatására vonatkozóan kijelentette a belügyminiszter, hogy Beniczky Ödön abban a pillanatban, amikor vallomását több példányban ké­szítette elő és egyet leadott az ügyész­ségen, a többit pedig a bel- és talán a külföldi közvélemény elé tárta, megsér­tette a hivatali titoktartást, ennek foly­tán megszűnt az a feltevés, hogy neki haladékot lehet adni, tehát a tizennégy­­napi büntetése azonnal esedékessé vált. Ezért tartóztatták le Beniczky Ödönt, nyilatkozatot tenni, mert a részleteket nem ismerem teljesen. De egyenesen megdöbbenve értesültem Beniczky letar­tóztatásáról, ami olyan áramlatokról tesz tanúságot a hatalom birtokosainál, amelyek ha megerősödnek, egyetlen em­ber személyes szabadsága sem látszik biztosítottnak. Andrássy Gyula gróf a következőket mondotta:’ — Nagyon csodálkozom ezen a letar­tóztatáson, mert hiszen előbb pörbe kel­lett volna fogni a volt belügyminisztert és csak azután lett volna letartóztat­ható. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ez az ü­gy fogja foglalkoztatni a nem­zetgyűlést is és ha napirend előtti föl­­szólalásra nem is ad a házelnök enge­délyt, az interpellációs jog nem von­ható kétségbe és ezen az után minden­esetre tisztázni lehet, sőt kell, hogy a letartóztatáshoz volt-e és van-e joga az ügyészségnek. Magáról Beniczky vallo­másáról egyelőre nem óhajtok nyilat­kozni, csak annyit jegyzek meg, hogy ha az ü­gy bíróság elé kerül, részletesen fogok vallani mindarról­, amiről ebben az ügyben tudomásom van. Pallavicini György őrgróf igy nyilat­kozott: — Föl vagyok háborodva azon, hogy ..Az Újság 11 pünkösdvasárnapi számát Beniczky vallomásának közlése miatt el­kobozták. Föl vagyok háborodva egy­részt azért, mivel rendületlen neve va­gyok a sajtószabadságnak és ellensége mindenféle erőszakos rendőri beavatko­zásnak, másrészt azért, mivel nem is tudom magyarázatát adni az elkobzó ren­delkezésnek. Igen élénken és pontosan emlékszem azokra az eseményekre, a­mezeknek tanúja voltam és ha rákerül a sor, a bíróság előtt részletes, kimerítő, az ügyeket tisztázó vallomást teszek. Meg vagyok győződve egyébként arról, hogy Beniczky vallomásának nagy je­lentősége van és el sem tudom képzelni, hogy hatásában ne legyenek súlyos kö­vetkezmények. Friedrich István a következő nyilat­kozatot tette: — A magam részéről ehhez az ügy­höz több hozzászólni valóm volna, de természetesen csak az esetben, ha engem tanúként kihallgatnának. Ekkor tudni­illik köteles vagyok nemcsak az­ igaz­at elmondani, de ezenkívül nem szabad el­hallgatnom semmit, amit­ tudok. Kérdés azonban, hogy erre kíváncsi lesz-e va­laki? E pillanatban csak ennyit mond­hatok, mert először át akarom alaposan tanulmányozni napló jegyzeteimet. Mit mondanak a kormányzó­ságnál? Magasházy László alezredes, a kor­mányzó első adjutánsa a következőket jelentette ki: —­ Csak annyit mondhatok, hogy Be­niczky vallomását elejétől végig elolvas­tam és abból egyetlenegy szó sem igaz. Ezt különben bizonyítani is tudom. A honvédfőparancsnokság előreláthatóan az ügy legszigorúbb kivizsgálását fogja el­rendelni, amint azt a katonai becsület hozza magával. A honvédfőparancsnok­­ságnak erre vonatkozó rendelkezéseit azonban még nem ismerem és így rész­letes fölvilágosítással ebben a­z ügyben pent szolgálhatok. A szociáldemokraták álláspontja Farkas István a szociáldemokrata párt részéről a következőkben nyilatkozott: — Az a nagy tanácskozás, amit a kor­mány ebben az ügyben folytat, az igaz­ságügyminisztériumban, az ügyészségen és a miniszterelnök helyettesénél, mu­tatja, hogy a Somogyi-gyilkosság ügyé­nek súlyos ténye olyan jelentőségű, hogy ezt elaltatni többé nem lehet. A magyar­országi szociáldemokrata, párt mindent meg fog tenni, hogy ezt az ügyet a­ legapróbb részletekig tisztázza.­­ Amennyiben a kormány részéről kísérlet történnék arra nézve, hogy ez az ügy a Ház elé ne kerüljön abban a formában, ahogy eredetileg terveztük, gondoskodni fogunk arról hogy más formában foglalkozzék a nemzetgyűlés ezzel a kérdéssel. Minthogy Bethlen István gróf minise­­terelnök tudvalevőleg Genfben időzik, a Beniczky-ügynek sem igazságszolgálta­tási, sem politikai fejleményei nem vet­tek még határozott irányt. A kormány ma egész nap tanácskozást folytatott ugyan, de utasításokat vár Genfből a tovább követendő magatartás dolgában. Politikai körökben az a vélemény, hogy az ügy a­ nemzetgyűlés holnapi­­ ülésén valamilyen formában szóba kerül és vi­harokat fog előidézni. Az ellenzék na­pirend előtt kívánja szóvá tenni Be­niczky letartóztatását és az „Az Újság** Hogy helyezte el Deniczky a politikai bombát Beniczky május 30-án, szombaton je­lentkezett a budapesti I. vegyesdandár­­parancsnokság ügyészénél és kérte az ügyészt, hogy június 6-ika helyett már most hallgassa ki. Beniczky ugyanis ér­tesítést kapott a budapesti királyi ügyészségtől, hogy azt a kétheti fogház­büntetését, melyet Sréter István volt honvédelmi miniszter megsértése miatt ki kell töltenie, június 2-án reggel meg kell kezdenie. Beniczky nem akarta, hogy június 6-án fogházőrök kísérjék át a fogházból a honvéd-ügyészséghez és miután ezzel kellően megokolta,, hogy miért kívánja korábbi kihallgatását, a dandárparancsnokság ügyésze azonnal hozzá akart fogni a kihallgatáshoz. Beniczky erre elővett egy terjedelmes iratot és kijelentve, hogy ez az irat Hétfőn délelőtt féltizenkettőkor két detektív kereste Beniczkyt a Muzeum­­ucca 5. számú házban lévő lakásán. Mi­vel Beniczkyt nem találták otthon, fél­­kettőkor újra jelentkeztek , az egész lakást átkutatták. Három óra tájban új­ból jelentkeztek a detektívek és Benicz­kyt, akit ekkor már otthon találtak, be­vitték a főkapitányságra. _ _ A Horváth Antal főtanácsos kihirdette Beniczky előtt a letartóztatásról szóló végzést és Schreiber rendőrkapitány két detektivel nyomban át is szállította Beniczkyt a Markó-utcai fogházba. A fogház irodájában elszedték Be­­niczkytől a zsebkését és a pénztárcáját, nyakkendőjét és cipőzsinórját, azonban meghagyták s a második emelet egyik cellájába csukták. A rendőri sajtóiroda az esetről ezt a párszavas jelentést adta ki: „A főkapitányság a mai napon Be­niczky Ödön, volt belügyminisztert letar­tóztatta. Budapest, 1925. junius 1.“ A fogháziroda napi jelentése szerint, Beniczky Ödön 47 éves magánzót sajtó útján elkövetett rágalmazás, illetve be­csületsértés vétsége címén 14 napi fog­házbüntetésre ítélték, ez a büntetés jogerőre emelkedvén, ennek a végrehaj­tása céljából fogadták be a Markó-uccai az ő vallomását tartalmazza, átadta azt a honvédügyésznek. Miután Beniczky­nek más mondanivalója nem volt, egy rövid jegyzőkönyvet vettek fel és ahhoz mellékelték az előre írásba foglalt val­lomást. Pünkösd vasárnapján reggel ez az val­lomás szó szerint megjelent Az Újság című lapban. Beniczky elmondta ebben az iratban, hogy annak idején minő in­tézkedéseket tett Somogyi Béla és Bacsó Béla gyilkosainak kinyomozására s az állítólag kinyomozott tetteseket is meg­nevezi, egyúttal a kormányzó személyét is belekeveri az ügybe oly formában, hogy a hivatalos jelentés szerint ellene hamis vád vétsége, kormányzósértés vét­sége és hivatali titoktartás megsértésé­nek vétsége miatt az eljárás megindult a fogházba. A hivatalos jelentés szerint az ügyészség utasítására állították elő Beniczkyt a fogházba és szabályszerű törzskönyvezés után a II. emelet 11. szám alatt levő cellában helyezték el. Beniczky ma, azaz 1925. június 2-án reg­gel tartozott volna jelentkezni az ügyészségnél büntetése kitöltése végett. Arra vonatkozólag, hogy miért vezették elő Beniczky Ödönt félnappal korábban és miért utalták be már tegnap délután a fogházba, félhivatalosan azt a magya­rázatát adják, hogy miután Beniczky a Bréter-ügyben rá kirótt büntetése elha­lasztása után újabb bűncselekményt kö­vetett el, a halasztást az igazságügyi mi­niszter hatálytalanította és ezért történt meg a letartóztatás. Beniczky a Markó-uccai fog­házban Mikor hétfőn délután Beniczky Ödönt a detektívek előállították a főkapitány­ságra, mindössze félóráig volt a rend­őrségen s onnan két detektív egy rend­őrségi autón az ügyészség Markó-uccai fogházába kísérte őt. Csakhamar meg­jött Sztrache Gusztáv főügyész telefon­­utasítása, amely szerint Beniczky Ödönt szabályszerűen­ át kell majd adni az ügyészség fogházának. Ezután megkez­dődött a szokásos formalitás, törzsköny­vezés és a cella kijelölése. Beniczky az­zal a kéréssel fordult az alelnökhöz, hogy valamiképpen intézkedjenek, hogy ágyneműt, mosdószereket kaphasson a lakásáról. Ezt a kívánságát természete­sen teljesítették. Telefonon beszéltek Beniczky lakásával és továbbították a fogságból Beniczky kívánságait. Azután megmotozták, elvették tőle azokat a zsebbeli tárgyait, amiket a fogházsza­­bályok értelmében nem vihet a cellá­jába. Elszedték zsebkését, pénztárcáját és egyéb rekvizitumait. Az alelnök uta­sítására fogházőrök vezették föl Be­niczkyt a cellájába , egy második eme­­leti cellába, mely villanyvilágítással is el van látva és a 11-es számot viseli , ahol rázárták az ajtót. A volt belügyminiszter letartóztatá­sát és a vele lefolytatott különböző pro­cedúrákat nyugalommal és hidegvérrel viselte. Alig tartózkodott a cellájában egy negyedóráig, kopogott a fogházőr­nek, aki a fogházőrmesternek szólt és ez kérdezte meg, mi a kívánsága. — Intézkedjenek, hogy holnap kosz­tot kaphassak. Ma nem vacsorázom, de holnapra küldjenek valami ételt. Erre vonatkozólag is nyomban intéz­­kedett­ a fogház őrszemélyzete. Volt még egy kívánsága Beniczkynek. írószereket és papirost kért, ezt azonban már nem teljesíthették, mert ehhez Kovács Péter ügyészségi alelnök engedélye szükséges, aki azonban Beniczky Ödön céljába zá­­rása után nyomban elhagyta­ a fogházat. Beniczky egyelőre —­ mint fentebb megírtuk — a Sreter-ügyben remért kétheti fogházbüntetését szenvedi el. Az új bűncselekmények vádja miatt, való esetleges őrizetbevétele vagy letartóz­tatása csak e kétheti fogházbüntetés eltelte után történhetik meg. A politikai fejlemények Mit mondanak a legitimisták? Apponyi Albert gróf egy hírlapíró előtt a következő nyilatkozatot­ tette: " Az ügy lényegéről nem kívánok A volt belügyminiszter letartóztatása

Next