Friss Ujság, 1925. július (30. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

XXX. évfolyam, 144. szám.________MlO Budapest, 1925 julius 1., szerda POLITIKAI NAPILAP A BB fi B BBfiaSl6,ii ' au. KTHliK® mr SS mmr m s® as U“*pn-----------5MMC B SE fjgBüsfel­ül H na B Hl HMM WOKKIADÓHIVATALOS C. V., Honvéd ns. ------------------------------M . mg g|g H fflB KB |HJHe Ml KB HM IM 1 — MfcnB BjH tfCZWn­ a. «rok). Telefon : 107—42. VII. k­r, t mutato:Z£zr.z | |||W ­ Lederemé szenzációs hazugsága Azt vallja, három Prónay-tiszt ölte meg Ködeikét Lederer Gusztáv bolondnak tetteti magát Midi az erkölcsös, tiszta nő szerepét játssza !A tölgyfa-uccai rémregényben S­­koli fordulatot eszelt rá a tá­­rgyalásra Lederemé. Azzal a logikátlan vakmerőséggel, a­mellyel hányt vetett élete sorsán annyiszor változtatott, most utoljára bírái előtt is megkísérli elhárítani a végzetet. A pokol bravúrjával tagadni kezd s ma dél óta azt állítja, hogy férje há­rom barátja, három leszerelt tiszt vonták felelősségre Kodelkát, a­miért egy főhadnagy feleségével vakmerőségre vetemedett. Igen. Ilyen vakmerő vádló és erkölcs­­bíró lett a pozsonyi Manci a bíró­ság előtt. Hiába olvassák rá az eddigi tizenhat vallomásának el­lentmondásait, rendületlenül ki­tart a börtön magányában ki­eszelt átlátszó hisztérikus mese mellett. Úgy látszik a közelmúlt m­on­­stre tárgyalássok koholt vallomá­­s­ai iskolát csináltak no Lederer­­né a szűk látókörű bűnöző asz­­szony vakmerőségével oly ke­vésre becsüli bírái és az egész társadalom tisztánlátását, hogy azt hiszi, ezzel a pokoli fordulat­tal zavarba hozza és megbénítja a megtorló igazságszolgáltatás kezét. Azt hisszük, csalódni fog.­­Védekezésének ez a megátalko­dott konok hazugsága még ellen­szenvesebbé teszi ezt a bűnös asszonyt, akiből teljesen hiány­zik a lelkiismeret. A tett elköve­tése utáni izgalmak még megren­­dí­tették, de amióta látja, hogy ő még hitvestársa s a bűnben vele osztozó áldozata is ellene fordult, most a megszorult bestia elszánt­ságával védekezik és nem meri mentegetni rettentő bűnüket, ha­nem egyenesen az ártatlan tisz­taságát hangoztatja. Azzal nem számol, hogy az egész élete s a szörnyű rémtörténet minden sze­replője ellene vall. A megátalko­dott asszony csak a hazug életé­hez marad következetes, amikor a bírái előtt is tovább hazudik. * A budapesti bü­­t­etőtörvényszék ma kezdte meg­ Lederer Gusztávné bűnpöré­­nek tárgyalását. A mai tárgyalásra 150 belépő­jegyet osztottak ki s a nagyte­remnek még a karzatait is zsúfolásig megtöltötte a közönség. A tárgyalásnak, mely elég szürkén és egyhangúan kez­dődött, óriási szenzációja volt Lederer­­nének az az előadása, hogy Kodelka hentesmestert, kinek megöletése miatt a vádlott férjét, Lederer Gusztáv volt csendőrfőhadnagyot a katonai törvény­szék már halálra ítélte, nem a férje ölte meg, hanem leszerelt lisztek gyilkolták meg. A nyilvánvalóan hazug, hihetetlen és váratlan vallomása megdöbbentette úgy a bíróságot, mint a közönséget, mely elképedve hallgatta az elvetemült asszony újabb hazudozásait. A tárgyalást ma délelőtt negyed tíz órakor nyitotta meg Denk Tivadar ta­­nácselnök. Majd Lederer Gusztávnét és sógorát, Lederer Sándor vádlottakat sze­mélyi adataikra hallgatta ki. Aztán is­mertette a vádtanács határozatát, amely szerint Ledereré ellen csalás bűntetté­ben mint tettestárs s gyilkosság bűntet­tében mint felbujtó ellen, egyrendbeli lopás bűntettében pedig mint tettestárs ellen, Lederer Sándor ellen pedig egy­­rendbeli bűnpártolás miatt folyik eljá­rás. A hentesmester mint csábító Ezután megkezdődik Lederemé ki­hallgatása. Kijelenti, hogy bűnösnek nem érzi magát. Nagy részletességgel mondja el, hogy együtt tőzsdéztek Kodelkáival, 1923-ban már papírokat, vásároltak. Szerencsésen ment a tőzsdézés. Kosztpénzüzleteik is voltak. 1924. karácsonykor el is számol­tak a tőzsdeüzletekkel. Ezután így folytatja: — Három héttel karácsony előtt nagy­­mosás volt nálunk- A nehéz munkát egyedül én végeztem. Ekkor látogatóba jött­ hozzánk Kodelka. Az uram nem volt odahaza. Gyöngyösön volt. Kodelka mondotta, rettenetes, hogy olyan férjem van, aki ezt nekem megengedi. Az volt a válaszom Kodelkának hogy szívesen dolgozom a férjemért. — Aztán megint feljött hozzám Kodel­ka egy szombati napon és egy csomag húst hozott. Figyelmeztettem Kodelkát, hogy ne hozzon nekem húst, semmiféle ajándékot nem­ fogadok el tőle. Kodel­ka kedveskedve válaszolta, akit ő szeret, annak mindig ajándékot szokott­­ hozni. — Pár nap múlva haza is érkezett az uram Gyöngyösről, de nem említettem neki ezeket a dolgokat, mert nem akar­tam Gusztit ezekkel molesztálni. Egy este megint eljött Kodelka. A férjem nem volt otthon akkor sem. Én­­ úgy tizenegy óra körül felszólítottam, hogy most­ már távozzon lakásomról, mert­ egyedül vagyok idehaza, de nem akart­ elmenni. Este, mikor látta, hogy egyedül vagyok, azt az ajánlatot tette, hogy váljak el az uramtól. Én nem akartam erre felelni, de addig beszélt, amíg végr­e kénytelen voltam neki kitérő vá­laszt adni. Kodelka több ízben adott nekem kisebb-nagyobb összegeket. Lederemé nyugodtan folytatja vallo­mását: — Kodelka arról beszélt, hogy van olyan embere, aki fajlovakat akar vásá­rolni. Kapcsolódjunk be az üzletbe mi is. Azt feleltem, hogy nincs pénzem. ő ajánlatot tett, hogy adna nagyobb ösz­­szeget, mire azt válaszoltam, hogy a pénzt csak akkor fogadom el, ha ő a nálunk levő értékpapírokat fedezetül elfogadja. Ezután arról beszélt, hogy Kodelka férje által akarta megkapni a Pálffy­­laktanya hosszellitását. Azt mondtam az uramnak, — folytatja tovább — csi­náljon már valamit ezzel a Kodelkával, hogy hagyjon végre békében. Én ugyan­is azt hittem, hogy Kodelka udvarlása csak azt célozza, hogy összeköttetéseink révén a katonaságnál valami szállítási üzletet nyerhessen. Másnap, mikor Ko­delka újra nálunk volt, férjem azt mond­ta, hogy a Pá­lffy-l­aktanya­ husszállítása nem jó üzlet, de majd szerez Kodelká­­n­ak egy jobbat. — Kodelka erre éjjel tizenkét főig maradt nálunk. A férjemnek említette, hogyha parancsol pénzt, szívesen ad ren­delkezésére. Engem félrehívott az elő­szobában és azt mondotta, hogy menjek el vele másnap a Bristol-kávéházba, a­hol üzleti dolga lesz, de szeretné, ha én elkísérném. Azt válaszoltam, hogy nem megyek. — Mielőtt eltávozott volna, azt mon­dotta, hogy szívességre akar kérni. Átadott hetvenmillió koronát, hogy őrizzem meg. Én a pénzt nem fogadtam el, mire Kodelka visszavette azt. Egy csábítási jelenet Ezután a szent este történteket mondja el. Kodelka ajánlott ekkor üz­letet az urának, amelyhez azonban öt­venmillióra volt szükség. Lederer eny­­nyivel nem rendelkezett, ellenben meg­­vette számára Kodelka zongoráját. Ez­után Kodelkától karácsonyi ajándékot kapott s a hentesmester két nap múlva újra hozott ajándékba egy sonkát. Ez alkalommal férje levitte a kutyát sé­tálni. Kodelka, mikor magukra marad­tak, így szólt hozzá: — Nem bírom tovább nézni, hogy ön egy ilyen embernek a felesége. Legyen az én feleségem. Ezzel magához vonta és meg akarta csókolni, de ő pofon­vágta, Kodelka azonban nem tágított, hanem a diván felé húzta. — Ebben a percben — mondta —, a férjem csengetett az előszobaajtón, majd bejött. Kodelka ekkor hirtelen eltávozott. Amikor a férjemmel egyedül maradtam, elmondottam neki, hogy Ko­delka, folyton vekszál, folyton szerelmi ajánlatokkal üldöz és azt mondja, hogy váljak el tőle, mert ő elvesz feleségül. Most már azonban szólok, mert olyan dolgok történtek ma közöttünk, hogy például meg is akart csókolni. Most mán­ Lederemné bírái előtt

Next