Friss Ujság, 1925. július (30. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
XXX. évfolyam, 144. szám.________MlO Budapest, 1925 julius 1., szerda POLITIKAI NAPILAP A BB fi B BBfiaSl6,ii ' au. KTHliK® mr SS mmr m s® as U“*pn-----------5MMC B SE fjgBüsfelül H na B Hl HMM WOKKIADÓHIVATALOS C. V., Honvéd ns. ------------------------------M . mg g|g H fflB KB |HJHe Ml KB HM IM 1 — MfcnB BjH tfCZWn a. «rok). Telefon : 107—42. VII. kr, t mutato:Z£zr.z | |||W Lederemé szenzációs hazugsága Azt vallja, három Prónay-tiszt ölte meg Ködeikét Lederer Gusztáv bolondnak tetteti magát Midi az erkölcsös, tiszta nő szerepét játssza !A tölgyfa-uccai rémregényben Skoli fordulatot eszelt rá a tárgyalásra Lederemé. Azzal a logikátlan vakmerőséggel, amellyel hányt vetett élete sorsán annyiszor változtatott, most utoljára bírái előtt is megkísérli elhárítani a végzetet. A pokol bravúrjával tagadni kezd s ma dél óta azt állítja, hogy férje három barátja, három leszerelt tiszt vonták felelősségre Kodelkát, amiért egy főhadnagy feleségével vakmerőségre vetemedett. Igen. Ilyen vakmerő vádló és erkölcsbíró lett a pozsonyi Manci a bíróság előtt. Hiába olvassák rá az eddigi tizenhat vallomásának ellentmondásait, rendületlenül kitart a börtön magányában kieszelt átlátszó hisztérikus mese mellett. Úgy látszik a közelmúlt monstre tárgyalássok koholt vallomásai iskolát csináltak no Ledererné a szűk látókörű bűnöző aszszony vakmerőségével oly kevésre becsüli bírái és az egész társadalom tisztánlátását, hogy azt hiszi, ezzel a pokoli fordulattal zavarba hozza és megbénítja a megtorló igazságszolgáltatás kezét. Azt hisszük, csalódni fog.Védekezésének ez a megátalkodott konok hazugsága még ellenszenvesebbé teszi ezt a bűnös asszonyt, akiből teljesen hiányzik a lelkiismeret. A tett elkövetése utáni izgalmak még megrendítették, de amióta látja, hogy ő még hitvestársa s a bűnben vele osztozó áldozata is ellene fordult, most a megszorult bestia elszántságával védekezik és nem meri mentegetni rettentő bűnüket, hanem egyenesen az ártatlan tisztaságát hangoztatja. Azzal nem számol, hogy az egész élete s a szörnyű rémtörténet minden szereplője ellene vall. A megátalkodott asszony csak a hazug életéhez marad következetes, amikor a bírái előtt is tovább hazudik. * A budapesti bütetőtörvényszék ma kezdte meg Lederer Gusztávné bűnpörének tárgyalását. A mai tárgyalásra 150 belépőjegyet osztottak ki s a nagyteremnek még a karzatait is zsúfolásig megtöltötte a közönség. A tárgyalásnak, mely elég szürkén és egyhangúan kezdődött, óriási szenzációja volt Lederernének az az előadása, hogy Kodelka hentesmestert, kinek megöletése miatt a vádlott férjét, Lederer Gusztáv volt csendőrfőhadnagyot a katonai törvényszék már halálra ítélte, nem a férje ölte meg, hanem leszerelt lisztek gyilkolták meg. A nyilvánvalóan hazug, hihetetlen és váratlan vallomása megdöbbentette úgy a bíróságot, mint a közönséget, mely elképedve hallgatta az elvetemült asszony újabb hazudozásait. A tárgyalást ma délelőtt negyed tíz órakor nyitotta meg Denk Tivadar tanácselnök. Majd Lederer Gusztávnét és sógorát, Lederer Sándor vádlottakat személyi adataikra hallgatta ki. Aztán ismertette a vádtanács határozatát, amely szerint Ledereré ellen csalás bűntettében mint tettestárs s gyilkosság bűntettében mint felbujtó ellen, egyrendbeli lopás bűntettében pedig mint tettestárs ellen, Lederer Sándor ellen pedig egyrendbeli bűnpártolás miatt folyik eljárás. A hentesmester mint csábító Ezután megkezdődik Lederemé kihallgatása. Kijelenti, hogy bűnösnek nem érzi magát. Nagy részletességgel mondja el, hogy együtt tőzsdéztek Kodelkáival, 1923-ban már papírokat, vásároltak. Szerencsésen ment a tőzsdézés. Kosztpénzüzleteik is voltak. 1924. karácsonykor el is számoltak a tőzsdeüzletekkel. Ezután így folytatja: — Három héttel karácsony előtt nagymosás volt nálunk- A nehéz munkát egyedül én végeztem. Ekkor látogatóba jött hozzánk Kodelka. Az uram nem volt odahaza. Gyöngyösön volt. Kodelka mondotta, rettenetes, hogy olyan férjem van, aki ezt nekem megengedi. Az volt a válaszom Kodelkának hogy szívesen dolgozom a férjemért. — Aztán megint feljött hozzám Kodelka egy szombati napon és egy csomag húst hozott. Figyelmeztettem Kodelkát, hogy ne hozzon nekem húst, semmiféle ajándékot nem fogadok el tőle. Kodelka kedveskedve válaszolta, akit ő szeret, annak mindig ajándékot szokott hozni. — Pár nap múlva haza is érkezett az uram Gyöngyösről, de nem említettem neki ezeket a dolgokat, mert nem akartam Gusztit ezekkel molesztálni. Egy este megint eljött Kodelka. A férjem nem volt otthon akkor sem. Én úgy tizenegy óra körül felszólítottam, hogy most már távozzon lakásomról, mert egyedül vagyok idehaza, de nem akart elmenni. Este, mikor látta, hogy egyedül vagyok, azt az ajánlatot tette, hogy váljak el az uramtól. Én nem akartam erre felelni, de addig beszélt, amíg végre kénytelen voltam neki kitérő választ adni. Kodelka több ízben adott nekem kisebb-nagyobb összegeket. Lederemé nyugodtan folytatja vallomását: — Kodelka arról beszélt, hogy van olyan embere, aki fajlovakat akar vásárolni. Kapcsolódjunk be az üzletbe mi is. Azt feleltem, hogy nincs pénzem. ő ajánlatot tett, hogy adna nagyobb öszszeget, mire azt válaszoltam, hogy a pénzt csak akkor fogadom el, ha ő a nálunk levő értékpapírokat fedezetül elfogadja. Ezután arról beszélt, hogy Kodelka férje által akarta megkapni a Pálffylaktanya hosszellitását. Azt mondtam az uramnak, — folytatja tovább — csináljon már valamit ezzel a Kodelkával, hogy hagyjon végre békében. Én ugyanis azt hittem, hogy Kodelka udvarlása csak azt célozza, hogy összeköttetéseink révén a katonaságnál valami szállítási üzletet nyerhessen. Másnap, mikor Kodelka újra nálunk volt, férjem azt mondta, hogy a Pálffy-laktanya husszállítása nem jó üzlet, de majd szerez Kodelkának egy jobbat. — Kodelka erre éjjel tizenkét főig maradt nálunk. A férjemnek említette, hogyha parancsol pénzt, szívesen ad rendelkezésére. Engem félrehívott az előszobában és azt mondotta, hogy menjek el vele másnap a Bristol-kávéházba, ahol üzleti dolga lesz, de szeretné, ha én elkísérném. Azt válaszoltam, hogy nem megyek. — Mielőtt eltávozott volna, azt mondotta, hogy szívességre akar kérni. Átadott hetvenmillió koronát, hogy őrizzem meg. Én a pénzt nem fogadtam el, mire Kodelka visszavette azt. Egy csábítási jelenet Ezután a szent este történteket mondja el. Kodelka ajánlott ekkor üzletet az urának, amelyhez azonban ötvenmillióra volt szükség. Lederer enynyivel nem rendelkezett, ellenben megvette számára Kodelka zongoráját. Ezután Kodelkától karácsonyi ajándékot kapott s a hentesmester két nap múlva újra hozott ajándékba egy sonkát. Ez alkalommal férje levitte a kutyát sétálni. Kodelka, mikor magukra maradtak, így szólt hozzá: — Nem bírom tovább nézni, hogy ön egy ilyen embernek a felesége. Legyen az én feleségem. Ezzel magához vonta és meg akarta csókolni, de ő pofonvágta, Kodelka azonban nem tágított, hanem a diván felé húzta. — Ebben a percben — mondta —, a férjem csengetett az előszobaajtón, majd bejött. Kodelka ekkor hirtelen eltávozott. Amikor a férjemmel egyedül maradtam, elmondottam neki, hogy Kodelka, folyton vekszál, folyton szerelmi ajánlatokkal üldöz és azt mondja, hogy váljak el tőle, mert ő elvesz feleségül. Most már azonban szólok, mert olyan dolgok történtek ma közöttünk, hogy például meg is akart csókolni. Most mán Lederemné bírái előtt