Friss Ujság, 1925. július (30. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

­­e­r Ledererné mindent magára akart vállalni . Fél hatkor reggel felébredtünk és az uram azt mondotta: menjek be Budapestre. Én ekkor már féltem. Azt mondottam neki, hogy­ úgy lát­szik minden kiderül. Én a koffereket nem hagyom itt kint. Be is vittem ma­gammal azokat Budapestre. A férjem ekkor arra kért, hogy ha a dolog ki­derül, mondjam azt, hogy féltékenység­ből történt. Féderemén itt erőt vesz az elérzéke­­nyülés, szipogni kezd, a könnyek végig­­peregnek arcán és könnyektől fátyolos hangon mondja: — Azt mondtam az uramnak, nekem nincs senkim. Ha kiderül a dolog, én mindent magamra vállalok, ő csak vall­jon rám és sehol sem fogom meghazud­tolni. Denk tanácselnök ekkor tolmács útján a következő kérdést teszi fel a vádlott­hoz: , Közölte-e a vádlottal férje, hogy mi történt a lakásban azelőtt, mielőtt Ko­delka már véresen és holtan hevert a szobában. Ledererné hosszasan gondolkozik, az­után nagyon vontatott hangon azt fe­leli: — Ja. Majd hirtelen rávágja: — Nem­! — és újabb szünet után két­­szer hangosan belekiált a terem izgatott csendjébe: — Ja! Ja! — Erről volt szó. A szállításról be­széltek a tisztekkel, — így mondotta ne­kem a férjem. Kodelka szemtelenkedett és erre a tisztek közül valamelyik le­lőtte. Denk tanácselnök: A feldarabolás ho­gyan történt. Ledererné: Azt mondotta az uramnak, hogy megbeszélték, hogy ők majd fel fogják darabolni és elüntetni a holttes­tet. Egyébről nem tudok. Denk tanácselnök: Azt a három urat, akik a férjével együtt a feldarabolást végezték, látta ön már valahol? — Ja vohl, — feleli a vádlott — igen, láttam, Komáromban is, Bécsben is. Denk tanácselnök felszólítására így folytatja vallomását Ledererné: — A koffereket Csepelről Budapestre hoztam és a konyhában helyeztem el. Megelőzőleg a férjem másfélmillió koro­nát adott át­­nekem. Tizenegy órakor kenyeret hoztam a pétitől és amikor a Királyhágó-utcán mentem végig, ott láttam állni Kodelka testvérét. — Kodelka testvére bejött utánam a péküzletbe és azt kérdezte tőlem, hogy nem láttam-e Kodelkát. Azt feleltem neki, hogy tegnapelőtt volt nálunk, ak­kor elment és azóta nem­ láttam. — Ugyanezen nap délelőttjén átadtam 800.000 koronát egy hordárnak, hogy a három zálogcédulán levő tárgyakat váltsa ki. A többieket pedig hosszabbít­sa meg. Csakhamar azután, hogy a hor­dár elment, egy őrmester jött üzenettel, hogy Lederer Sándort Csepelen keresik. Erre én nagyon megijedtem, elmentem keresni a sógoromat a Szeifert-kávéház­­ba. Ott nem találtam, akkor a bankba mentem, de ott sem volt. Visszamentem a kávéházba, mire már ott találtam. Ezután elbeszéli, hogy sógorát Cse­pelre hívták s vele együtt ő is elment. Sógora sokáig időzött a gyárban. Mikor kijött, akkor elmondta, hogy a százados néhány lényegtelen kérdést intézett hoz­zá. Ekkor már nem tudta a titkot to­vább tartani és elmondta, hogy bátyja szerelemféltésből lőtte agyon Kodelkát. Mikor hazajött, két detektív várakozott a ház előtt. Elmondta még, hogy adta át a hat­van­ötmilliót sógorának, ki azonban azt hitte, hogy ez az ő öröksége. Az elnök azon kérdésére, hogy miért állt elő mo­st a Kodelka meggyilkolására vonatkozó új, képtelen mesével, ezt feleli: — Azért nem mondtam el ezt eddig, mert a férjem azt mondta, hogy ne Léderer Sándor 2''•art­im m­iltis *. • _ ____. FRISS ÚJSÁG kötelességem neked szólni. A férjem nem akarta elhinni ezt a dolgot. Elbeszéli ezután, hogy egy alkalom­mal férjét elbújtatta az úri szobában. Mikor Kodelka jött — mondja — beve­zettem őt az ebédlőbe és felelősségre vontam, hogyan mer egy úriasszony­­nyal szemben így viselkedni. Kodelka éppen védekezni kezdett mikor az uram az előszobán át bejött. Kodelka nagyon udvariasan üdvözölte, min­tha semmi sem történt volna. A hetven millió és Kodelka véres keze . Másnap Kodelka újra eljött s hetven milliót hozott magával, amit ná­lunk akart hagyni, az uram ellenben azt mondta neki, hogy őt ne terhelje ilyenekkel és eléje dobta a pénzt. Az uram ezután a jelenet után kijelentette, hogy Kodelkát legközelebb ki fogja utasítani. — Kodelka, mintha csak megérezte volna, egy napig nem jött el. A Szil­veszter előtti napon, december 30-án este háromnegyed tíz órakor jött fel legközelebb. Egészen részeg volt. Kodelka pár szót dadogott, aztán összeesett. Amikor Kodelka elesett, én nagyon megijedtem és várnát tettem a földön fekvő Kodelka feje alá. Ekkor figyelmeztettem a férjemet is: — Nézd csak, szegény Kodelka keze véres, biztosan megsebesítette magát. Ledererné ezután elbeszéli, hogy a sebet ő mosta ki. Kodelka azt mondta, hogy mulatság közben történt vele a baleset. Kodelka ismételt látogatásairól be­szél aztán, amelyek ellen nem tudott védekezni. Egy ízben Csepelre is ki akarta vinni őt kocsin a hentesmester. Egyszer távollétükben a szomszédoktól hallották, hogy Kodelka náluk járt és dörömbölt az ajtón. Kodelka ismételten eljárt hozzájuk­­és férje mit sem tett, hogy ezek a láto­gatások elmaradjanak, jóllehet ő gyá­vaságát többször szemére is vetette. Vízkeresztkor azért távoztak el hazul­ról, hogy Kodelka ne találja őket ott­hon. Közben felnéztek a lakásba. Ko­­delka az ajtó előtt állt és zörgetett. Az ura mérges volt. Felmentek a lakásba. Kodelkának körülbelül 11 órakor szólt Ledererné, hogy menjen ha­za. De ő csak nem akart távozni.. Erre két mat­racot és egy párnát az úri szobába vitt Kodelkának. Férje dühös volt és lefe­küdt, ő a konyhában megnézte az órát. Háromnegyed egy volt. Közben férje behozatta az óráját, ő kiment a konyhába felmosogatni, majd elintézte az ágyát, mert nem akart Ko­­delkával egy lakásban aludni. — Észrevettem — folytatta — hogy a kutya bepiszkolt a konyhába, ezt is eltakarítottam. Miközben én ezzel fogla­latoskodtam, durranást hallottam. Rend­kívül megijedtem. Nem tudtam mi az. — Bementem a szobába, de minden csendes volt Nem szóltam az uramhoz egy szót sem. Azt hittem, hogy halluci­­náltam. Mind a hárman lefeküdtünk és reggel hét órakor ébredtünk fel, amikor Kodelka elhagyta a házat. Az elnök erre szünetet rendelt el. Szünet után Ledererné elmondja, hogy reggel férje Kodelkával együtt távozott. Férje Csepelre ment. Kodelka csakhamar visszajött s arra kérte őt, beszélje rá azt a­ kapitányt, hogy Kodelka kapja a szállítást, ő hajlandó tíz milliót fizetni ezért. Ledererné mind idegesebben folytatja vallomását­ Elmondja, hogy Kodelka azután a Drehertől vásárolt új szürke lovával dicsekedett. — Gondolja el — mondta neki — milyen szép volna, ha maga mint feleség kocsikázna ezzel a lóval. — Ne molesztáljon — mondottam neki. — Csak nem akar megsérteni. A­mit mond, úgy hangzik, mintha szándé­kosan meg akarna sérteni. — Ki is mentem a szobából a kony­hába, de Kodelka oda is utánam jött és megint csak azt mondotta, hogy jöjjek vissza a szobába, nézzem meg a lovát. Nekem vissza kellett mennem a szobába, hogy a takarítást befejezzem és az ebédlőasztalon láttam nagyobb összegű pénzt. Hogy mennyi lehetett, nem tu­dom, de milliósok és ötszázezresek fe­küdtek az asztalon. Kodelka ezután el­távozott. — Délután egy és két óra között ha­zajött az uram Csepelről. Elmondottam neki, hogy Kodelka itt járt és részlete­sen referáltam mindenről, a pénzfel­­ajánlásról és a tisztek megvesztegeté­séről is. Levererné új igazugságfai Kodelka meggyilkolásáról Ledererné ezután elbeszéli, hogy férje arra akarta rábírni őt, hogy menjen ki vele Csepelre. Ő azonban vonakodott és mikor emiatt összevesztek, egy findzsát is odavágott a mosatlan edények közé. Délután egyedül volt, de este megjött. Kodelka. Nem akarta elhinni neki, hogy férje haragudna a látogatásáért. Majd mikor a pénzt említette neki, amit ott­hagyott, úgy tett, mintha mit se tudna erről a pénzről. — Nem volt nyugtom — folytatja ez­után — féltem, hogy az uram hazajön. Lementem az utcára a kutyával sétálni. Egészen meg voltam zavarodva és egy­szerre csak a Kispipa vendéglőben tá­laltam magamat. Vasárnap és ünnepnap onnan szoktunk bort venni, most is vet­tem féllitert. Aztán kijöttem a kocsmá­ból azzal, hogy felkeresem a Paula kis­asszonyt és elhozom magammal, hogy ne legyek odahaza egyedül. De három­negyed hétkor a ház, ahol a kisasszony laki­k, már zárva volt. Arra gondolva, hogy ne blamáljam az unamait, aki azt mondotta, hogy kint vagyok Csepelen, nem is zörgettem, hanem egyedül tértem haza. Útközben még bementem a fű­szerk­ereskedésbe vásárolni. Mikor visz­­szamentem, Kodelka felelősségre vont, hogy hol voltam olyan soká. — Találkoztam egy ismerősömmel. — volt a válaszom Kodelkának, — azzal elbeszélgettem. _ Ezután hazajött az uram. Nem tu­dom, hogy hány óra lehetett, úgy ki­lenc óra körül volt. Alig hogy az uram hazaért, jöttek a tisztek, akiket Kodelka odarendelt. Kodelka bevezette őket az ebédlőbe. A férjem is odament és­ be­szélgettek. Én kint maradtam a kony­hában. Az uram kijött és egy palack likőrt és öt poharat vitt be az ebédlőbe. Azt akarta, hogy én is menjek be. O­tte nem vagyok úgy öltözve, hogy valaki elé mehessek, — válaszoltam. — Nagyon haragos beszédet hallottam az ebédlőből. Háromnegyed óra hosszat tartott ez. Ekkor egyszerre a férjem ki­jött azzal, hogy hozzak be egy lavór vi­zet. Beviszem a vizet, hát látom, hogy Kodelka ott fekszik a sezlonon, a feje és az arca tele van vérrel. A lábai a pamlagból az alkóv felé lelógnak. — Mi történt! — kérdeztem megijedve. — Ekkor rámtámadt a férjem és ezt mondta: — Most látom, hogy, mégis csak a sze­retőd volt az az ember! — Én kiszaladtam a konyhába, Léde­­rer utánam jött. — Ezt mindjárt fel kell jelenteni a rendőrségen, — mondottam az uramnak. „Az uram rám is lőtt"­ ­— A férjem én reám is rámtámadt, de a tisztek megakadályozták. — Guszti, megörültéll Mit csinálsz! — kérdeztem, de az uram elvonszolt. Rám is lőtt, de a lövés az asztalban meg­akadt. Az esküd­tek padjában ülő Apáthy ez­redes hadbíró és Krantz őrnagy hadbíró mosolyogva hallgatják az asszony új vallomását. — Kiszaladtam a folyosóra, — foly­tatja Léderemé, — ide-oda nézve a tisz­tekre. A férjem utánam jött, rám or­dított: —■ Egy lépést se menj! — Mi történt itt! — kérdeztem újból. Csak megsérült Kodelka, nincs nagyobb baja, — válaszolta Léderer, — nemso­kára hazaviiszik. — Nem mertem bemenni az ebédlőbe, kint maradtam az előszobában. Leverek­t, leszerelt tisztekre fogja rá a gyilkosságot A rettenetes asszony ezután a követ­kezőket meséli el: — A férjem egyre invitált be a kony­hába. Egyszer csak a férjem leült mel­lém, a fejét az ölembe hajtotta s siró­­görcsöt kapott. Erre nagy nehezen beve­hettem a konyhába és nyugtatni kezd­tem, egyre faggatván őt, hogy mi tör­tént. Végül így válaszolt: — Igen, Kodelka maga az oka, mert szemtelen volt. Egészen féloldalt fordul most Lederer­­né az ezredes-hadbirák felé. — Igen, — mondja egészen kikelve magából, — nem a férjem a gyilkos, hiába ítélték őt el, hanem mások a gyil­kosok, akik már nem katonák, akik már leszereltek, akik szégyenére vannak a hadseregnek. Nekem leveleim vannak, amelyekkel bizonyítani tudok. Jó he­lyen vannak ezek a levelek. A többi tiszt gyilkolta meg Kodelkát, — folytatta Le­dererné, — akik ott voltak. Azt mond­ták a tisztek, amikor eltávoztak, hogy majd visszajönnek kocsival és elszállít­ják a hullát. De nem jöttek el, a hulla ott maradt. Két darabra volt vágva a hulla­ ­— Én azután bevittem az uramnak az innivalót és benéztem a szobába. Lát­tam, hogy Kodelkának a törzse két ru­hadarabba van csomagolva és külön be van göngyölve a feje is. Az elnök (közbeszól): Hát nem volt még ak­kor darabokban? — Lédererné: Ez egy órával a tett után volt. Nem volt még feldarabolva, csak két részre volt vágva. Férjem meg­nyugtatott, hogy csak elkábult Kodelka, majd el fogják­­vinni és maiden rendbe jön. Azt kérdeztem, hogy hát akkor miért csomagolták be. — Ne törődj vele, —* mondotta a férjem, mire én férjemmel együtt ki­mentem a konyhába. Férjem elővett kézi koffert. Belecs­omagoltak valamit és el­vitték. Az egyik koffert férjem vitte, a másikat egy tiszt. Később férjem a két kofferrel visszajött. Megkérdeztem, hol voltak? — Ne kérdezz semmit, — mondotta férjem — később pedig elment a bor­bélyhoz, majd visszajött és lugkövet ho­zott magával. Azt mondotta, hogy ez­zel mossam fel a szobában a foltokat. Ezután férjem nagyon odalett és min­dent elmondott. Elmondotta azt is, hogy ezek az urak, tisztek, azt ígérték, hogy vissza fognak jönni, de ő nem várhat már rájuk, mert Csepelre kell mennie szolgálatba. Azt is mondotta, hogy el kell takarítani a hulladarabokat a la­kásból. Felszólított, hogy nyissam ki az élés­kamrát, ezt azonban megtagadtam, mondván, hogy én ezt nem bírom meg­tenni. Elbeszéli aztán, hogy az egész napot a konyhában töltötte, mert nem mert a szobába menni. Délután eljött a sógora, aki segített neki a két koffert Csepelre vinni, miután azt mondta neki, hogy azokban könyvek vannak. Csepelen megvárták a férjet, majd a tisztikaszi­nóba mentek uzsonnázni, ahol Léderer­nénak nevetőgörcse támadt. A sógora később visszament Budapestre, előbb azonban segített neki a bőröndöket a dunaparti csónakházba vinni, ahol sógora távozása után az egyik koffer tartalmát a vízbe dobták. Ezután elmondta a találkozást a két férfivel, akiknek azt mondták, hogy az autó által elgázolt kutyájukat akarják a vízbe dobni. mm CIPŐK legolcsóbb gyári árban Árusítás páronként is. Hófehér vászoncipő­.__________ K 1­25-tő Női fekete és barna box v. serra fűzős és pántos__________K 195-től Férfi barna strapa cipő, amerikai forma_____________________K 175 Férfi príma box fűzős, fekete v. barna_____________________K 250 Bakancs, kipróbált, erős________K 175 Sandál, barna, külföldi bőrből 36—40___________________K 85 41-46-----------------------------K 98 Postai rendeléseket pontosan eszközöl: sí a kereskedő Budapest, VII., Miksai utca 13. sor Dísny-utca járék, Nisw-York paletta­.

Next