Friss Ujság, 1925. október (30. évfolyam, 220-245. szám)
1925-10-01 / 220. szám
A.Vvév n X 1£/ | I y •** 1 Jt / / Av \ i ■- ! I / /fi /* / Táblával a nyakán utazik egy székéig Mocska HaroslttzftH Budapestig Mikor a kolozsvári személyvonat tegnap délután befutott a nagyváradi pályaudvarra, a kiszálló utasok dédelgetve fogtak körül egy aprócska öt-hatéves székely gyereket. Kezecskéjében kis fehér batyut lóbált, a csizmája szárában egész komoly nádpálca fityegett és a kisember nyakában kemény papírtábla lógott, amelyen öregbetűs írással ezek a sorok voltak olvashatók: Kéretik minden jóember, szíveskedjék ezen Ábrahám Józsefet, ki 6 éves és Maroshéviz községbe való, kegyesen eljuttatni Budapestre, hol özvegy édesanyja, Ábrahám A. Ist-Az okos üveg góbé néni is csalatkozott az emberek jóságában. Az utasok egymással versenyezve dédelgették a gyereket. Vigyáztak az álmára a hosszú uton. Kaláccsal, pecsenyével, cukorral jól tartották s mikor Nagyváradon kiszállott, ötszáz lej készpénz volt a csizmaszárába gyömöszölve, amit az után adogattak össze neki felnőtt utitársai. Nagyváradig zavartalanul tartott az ut. Ott azonban közeledett Biharpüspöki, asai tehát gondos figyelemből átadták a gyereket Starvak rendőrkapitánynak. Ez a derék ember vette oltalmába a kis Józsefet és megindította hivatalból az eljárást, hogy útlevélhez juttassa. Bacsó Lajos nagyváradi iparos pedig vállalkozott, hogy vendégszeretettel látja magánál a kis székely csemetét addig, míg a hivatalos irás kikerül és szabaddá teszi az utat számára Budapestre. várné, a Kovald-féle festőgyárban hol útlevelet, vízumot követel a szigorít kézimunkás. Tisztelettel öreg Ábra- határrendőrség a Budapest felé igyekhám A. Lajos, szegény, tehetetlen vöktől . . . Erre már nem gondolt a nagyapja. S öreg Ábrahám: A váradi pályaudvar ura P 1S 250 KM J Lf 7*.• leszállítását követeli hónapok óta a Friss Újság, mert a drágaság növeléséhez nem kis mértékben járul az az óriási teher, melyet a főváros a csarnoki árusokra ró. A most a drágaságbanhéten heteken át tartó tanácskozások után végre megállapították azt is, hogy az árdrágítás terén első helyen jár a főváros, melynek kurzusgarázdálkodása soha nem volt tekintettel a vevőközönség és az adóalanyok érdekeire. Páratlan az a mód, melylyel megzsarolták a csarnoki és a piaci árusokat, amikor mindig több illetéket és nagyobb fülkebéreket követeltek tőlük. Végre- Valahára a főváros is belátta ennek a gazdálkodásnak tarthatatlan voltát és Vass József nyomására, valamint az érdekeltek kívánságára, kilátásba helyezte, hogy a csarnoki helybérek leszállítását még október hó folyamán keresztül viszi. Csakhogy már eleve tiltakoznunk kell az ellen, hogy ez valami tessék-lássék intézkedés legyen. Már az a tény is elég gyanús, hogy ily hosszú terminust adnak. Mert amikor emelésről volt szó, mindig rögtöni, visszaható erővel drágított a főváros kegyetlen kurzusgarázdálkodása, most amikor az olcsóság érdekében sürgősen kellene intézkedni, négy-öt heti terminust adnak. Úgy látszik, bíznak abban, hogy ez alatt az idő alatt mégis csak sikerül a dolgot valahogyan elgáncsolni. Ha azt hiszik a főváros árdrágításban megőszült kurzuslovagjai, hogy ezt az taktikát most is lehet alkalmazni, úgy már előre is figyelmeztetjük tévedésére. Azok az intézkedések, melyeket a drágaság letörésére tervbe vettek, amúgysem nyugszanak szilárd alapokon. Mert azzal ugyan nem segítenek a bajokon, ha a húsra nézve kísérletszerűen és próbaképpen bevezetik az egyfázisú forgalmi adórendszert. Elég volt a kísérletezésből, elég a kapkodásból, a hatósági fenyegetődzésből, azígéretekből, mert bosszantó és felháborító, hogy mindig engednek egérutakat az igazi zsarolóknak, a kartelloknak, nagybankoknak, spekulánsoknak, kik nemcsak a közönség, de az árus, a kereskedő bőrét is lehúzzák. A csarnoki bérlők alig tudják megfizetni óriási béreiket, mégis úgy állítják be adolgot, mintha ők volnának a drágaság okozói. A nagy tolvajokat kell megfogni, nem pedig a szegény árust. saea,:aacrc««.lg 8 oldal XXX. évfolyam, 220. szám. Ara 800 korona Budapest, 1925 október 1. csütörtök POLITIKAI NAPILAP j|Eg|Ka gg gg gl m ,ggg|t SO szKRKEMTős^iaAZGAtösAa ETlJllm®®? 11 Is® m fr* f KIXa ULInfeALp EBMta te r.ssrrz 1 I1H W UUUHVl Miig feltételek mellett ba kisántánttal A rendőrségen nem bántalmazta A csarnoki helybérek Svájci lap azt írja, hogy Magyarország is kénytelen lesz Németországhoz csatlakozni Felsorolja, mik a feltételei annak, hogy Magyarország állandó békében éljen a kisántant államaival Genf, szeptember 30. A Journal des Geneve figyelemreméltó cikket közöl budapesti levelezőjének tollából Magyarország helyzetéről. A cikk megállapítja, hogy a Németországhoz való csatlakozás kérdését Magyarországon is figyelemmel kísérik , és könnyen megtörténhetik, hogy ha Ausztria csakugyan csatlakoznék Németországhoz, amikor ebben a lépésben Magyarország is követi. Nem tulajdonképpeni értelemben vett beolvadásról lenne szó, hanem szoros szövetségről, közös külpolitikáról, háború esetére érvényes katonai egyezményről és teljes vámegységről. A magyarok ugyan nem nagyon lelkesülnek ezért az eszméért, amelynek ellentmondanak a faji, nyelvi és vérmérsékleti különbségek és amely mellett gazdasági természetű megfontolások is szólanak döntő súllyal, mégis rákényszerítheti őket a szükség, hogy a kisántant államai közzé ékelve — és a német-osztrák hatalmas birodalom szomszédságában — Magyarország nem maradhat sokáig elszigetelten és akarva nem akarva, szövetségeseket keressen magának. Ilyen szövetségest — legalább is addig, amíg a kisántánt nem módosítja politikáját — csupán ama népek oldalán találhat, amelyek sorsában osztozik, amelyek szenvedéseit ismerik és amelyek állandóan bizonyságot tesznekval szemben régi barátságukról. Ezzel a fordulattal számolnia kell a nyugati hatalmaknak. Ha Ausztria nem csatlakoznék Németországhoz, akkor is hasonló fejleménnyekkre van kilátás, ha más formában is. A kisántant államai gyűrűvel veszik körül Magyarországot és ez előbb-utóbb ,olyan antant megszületését fogja maga.