Friss Ujság, 1925. november (30. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

A halottak városában lágyulnak ma az emlékezés mécsei. Amint körülnézünk a ha­lottak világos városában, vigasz­talan sötétségben mered elénk az élet sötétsége. Mennyi fényes magyar érték, becsület, akarat és munka, mennyi boldog, derűs életöröm pihen künn a magyar temetőkben. Legjobbjaink, a nagy álmú és nagy akaratú ma­gyarok, akik életük kincses örök­ségét hagyták ránk: a Kossuthok, a Széchényiek, a Baross Gáborok, a szekerlék, mind a halottak városának csendes lakói. És egy­re többen menekülnek közülünk az ő árnyékukba, mert az élő ma­gyarok sehogy sem tudnak bánni a halottak gyönyörű nagy örök­ségével. Az országot is szétszed­ték alólunk s __ a régi boldog Magyarországból csak a temető vigasztalása maradt meg, mert a temetőben régi nagyságunk, bol­dogságunk emlékei, megszentelt nevű hősei pihennek, mi pedig itt az élők sötét városában a no­vemberi gondokkal verekszünk. Nekünk november elseje az emel­kedő házbér és az adóintés szo­morú sötétségét hozza. Jön a tél és ruhátlan, fű­tetlen szegénységben találja a munkái­kul népet. És nincs közöttünk az a régi szeretet, amely a ha­lottak városának lakóit össze­fogta, amely nem kereste az em­berek közötti különbséget. Pedig láthatjuk, hogy a temetőben is csak a jóságnak és a szeretetnek emlékét vésik márványba. A nép csak azoknak az emlékezetét őrzi, akik a világosság, a szabadság, az emberi szolidaritás és haza­szeretet apostolai és mártírjai voltak. A gyűlölködés szürke kis vakondjaira az elmúlás sötét­sége borul. Milyen jó lenne te­hát, ha az emlékezés mécseinek világánál kigyúlnának a mi sor­sunkat igazgató elmékben is a temető intése, vissza a nagy elő­dök szent örökségéhez. Próbál­junk meg úgy élni, ahogy ők ta­nították. A kincs megvan, csak sár­­ral-szen­ivel takarta be a tü­lekedő élet. Ássuk ki a Kossuthot és Széchenyiek igazságát, a Deák­­Ferencet bölcsességét és a mun­kában, szeretetben elpihent pol­gárok önzetlenségét és tegyük megint kívánatossá a­z élők váro­sát, hogy ne meneküljenek közü­lünk tízezrével az emberek a si­­­­rok békéjébe. 1 Járhattál autón, hintán vagy gyalog Minden utaknak bizony itt a vége Vár a hat láb csendes kis gödör, Harcos utakról vár a földi béke. Ahol lefoszlik rangod és ruhád S maradsz ki voltál semmi több, csak ember Ki élt, loholt s mig bírta, birkózott A gonddal, asszonnyal, szerelemmel. Egy napra ősszel ide is betör Az örök hurcás rangos, hangos élet, Virágot, lángot mennyi cifra szót Kapnak ilyenkor — mindig a vezérek. ' C'. ' ' De ki őrt állt a Doberdó kövén S jeltelen sírban messze csendbe' porlad Koldus, kit úri autó eltipor, — Munkás, ki mindig csak a követ hordjád, Ti a győztes élet szürke rabjai Kik eszmét, vezért diadalra visztek Beh kevés szó esik rólatok, — Rólatok, kik a vezérekben hisztek. Én nektek gyújtom rímekbe e dalt, Világítsa siri éjszakátok Kiket az Élet örült szekere Jeltelen sírokba napról-napra gázol. J­utka Ákos ■s i., ... . * '­­A ' Ára 1103 korona, hétköznapon 803 korona XXX. évfolyam, 247. szám, Budapest, 1925. november 10, vasárnap POLITIKAI NAPILAP H BBBfc 1A Am m M A £ A _ —t . eEt garasa pl w6® lm bm PS Bmk Sp*ll­ BUDAPEST, jv., gerlóczy­ utca n. sz. ELŐFIZETÉSI AraI Ifi' BSS SeerWtCMgi telefon 137-51! Mit 10 órától •rX'Xt |P m ÉEi i ..­­ .7 __________ soooo . c ss* um raa ín ebe u fcbi aw slsMI wSmm fiok kiadohivatalok , v., Honvéd...«. IV/a jpiTM­­2$ knSSMsIJh Kft Ma8LJ3Es| Mojt^RB (Kálmán-u. sarok). Telefon : 107—42. VII. ker., ÍIJVW TZapi SIJ ■ - SOO K rjB SS? gff gBajBffiW 1MB RSkecel-út 34. Telefon : József 118-20. VI. ker., MOIU hIB. vasárn­ap 1500 , i&iS JjgSg­­jYg ggg 'WfiW ^|HF András út 7. IV. ker., Keca Slemén-utca 14. A görögök borzalmas tettei a bolgár falvakban A kártya a halálba kergetett egy volt főhadnagyot

Next