Friss Ujság, 1926. február (31. évfolyam, 26-47. szám)

1926-02-02 / 26. szám

IMEaJ. wx&KonKnxÉ&Jx. SS olclesl. ítm&E&aMmamGmmmammmmmmsmMUMmmmmmmMmtomMmMMmmwmmimmm > ihiiiww w mmmmammmmmtmsasgv XXXI. évfolyam, 26. szám. Ára 800 korona Budapest, 1926 február 2., kedd POLITIKAI NAPILAP 88 M B JH dgSk — Mi”­Bwval Wt n$­­És |k3 öiOr­ m fpflfp Budapest, ív, gerleczi.utca n. ac ELŐFIZETÉSI ÁRA, ML^ MM n f&L 1L i| M Wk*3 .ffi M Melyt*.* Iwb«­ Wdv., miikon p»W tot- Kf1®!! HBwK HM VilX SM G$i vigk. jlg * KkUuLuff**. W­i*. | SkIS^SLS EsEHSmSsBb X | IllwP PWwiW A grafikus­ sorsjegyek húzásának eredménye Itt a vádirat a frankhamisítók ellen Windischgraetz a tettes, Nádosy a bűnsegéd Jankovich naplója új neveket sodor a bűnügybe Zadravecz püspököt felmentették állásától — Baross Gábort is bűnpártolással vádolja az ügyész —1923 óta folyt a bankóhamisítás Négy heti nyomozás után kiterí­tették az ország elé a f­rankhamisí­­tók ellen kiadott ügyészi vádiratot. Ezt a hetven oldalas rémregényt el kel olvasnia valamennyiünknek, hogy ítélhessünk. Négy héten át, a­míg zárt ajtók mellett folyt a val­latás, lassan kialakult egy gyanús közvélemény, amely e förtelmes ügy pokoli részleteinek megvilágí­tásáért a teljes világosságot köve­telő sajtót akarta felelőssé tenni. Mort itt van a királyi ügyészség,­­vádirata, amely iszonyatosabb mélységekbe világít, mint minden eddigi újságközlemény. Íme, kide­rül, hogy itt futóból­ondok és bör­tönre megérett gonosztevők eszten­dőkön keresztül ott ültek az ország közintézményeinek megkülönbözte­tett méltóságaiban és összefogóz­tak egy olyan pokoli őrült gazság megszervezésére, amelyhez fogha­tót nem ismer a világtörténelem. Esztendőkön át érlelték ellenőrizet­lenül és felháborító konok buta­sággal őrültségüket s amit a futó­bolond pataki herceg kieszelt, azt az ország rendjét őrző legfőbb mél­tóság jóváhagyta, a püspök fel­eskette és megáldotta őket. Egy késői tisztul­tabb kor hihetetlen fantasztikus kitalálásnak tartaná, ha a büntető igazságszolgáltatás szigorúan megrágott szavú hiteles aktái nem bizonyítanák. Ez az ügyészi vádirat kell, hogy elnémít­son minden idétlen dadogást és mentegetőzést, amellyel még olya­nok is, mint Proh­­ászka püspök, nemzeti üggyé akarták nemesíteni a frankbotrány hőseit. Nem, urak, püspökök és pártve­zérek! Itt csak egyetlen nemzeti ügy van: ennek a dantei pokolnak a fenékig való kiégítése. A dol­gozó, tisztalelk­ű, józan magyar népnek semmi köze a pataki her­ceg őrületéhez, a Nádosyak és Zad­­raveczek bűnszövetkezetéhez, de még a Prohászka Ottokárok mos­dató szavához sem. Ezek az urak elsősorban nem is a francia bank és nem is a nemzetközi becsület, ha­nem a szerencsétlen sorsú magyar nemzet ellen vetkeztek. Ezek az urak Trianonnál is nagyobb gya­lázatot zúdítottak ránk, mert nem átallották hitvány kalandorságu­­kat nemzeti színbe öltöztetni. Ezért a bűnért kevés a büntetőtörvény­­könyv tízesztendős börtöne ezért az egész dolgozó Magyarország megvetése jár. Mindenki a maga homlokára süti a gyalázat bélye­gét, aki a hivatalos vád után még mentséget dadog és nem a kérlel­hetetlen megtorlást sürgeti. A bűnösök és a luin­lajstrom­ A budapesti királyi ügyészségnek a frankhamisítás ügyében elkészített s het­vennyolc oldalra terjedő vádirata herceg Windischgraetz Lajost, mint tettest, Gerő László altanácsnokot, Virágh Jánost, az állami térképészeti intézet fényképészeti osztályának vezetőjét, Parragh Ferencet, a térképészeti intézet főművezetőjét, Hanlu Józsefet, az intézet főelőadóját, Ágoston Árpádot, az intézet művezető tisztviselőjét, Kiss Lajos Kornélt, az in­tézet tisztviselőjét, Velissy Bélát, térké­pészeti segédművezetőt, Scharf Nándor térképészeti intézeti tisztviselőt, Hampel Ferenc térképészeti intézeti művezetőt, Spanning László térképészeti intézeti mű­vezetőt. Nádosy Imre dr. állásától fel­függesztett magyar királyi államrendőr­­ségi országos főkapitányt, fiába Dezső magántitkárt, Hajts nyugalmazott vezér­­tanácsnokot és Kurtz Sándort, a­ térké­pészeti intézet főtanácsnokát mint bűn­­segédi bűnrészeseket a btk. 203. §-a 1. pontjába ütköző pénzhamisítás büntette címén azzal vádolja, hogy herceg Win­dischgraetz Lajos az 1923., 1921. és 1925. években, főleg azonban 1925 nyarán Bu­dapesten abból a célból, hogy valódi ér­tékű pénz gyanánt forgalomba tétesse­­nek külföldön, folyamatban lévő mintegy 28—30.000 darab francia ezerfrankos pa­pírpénzt utánoztatott azáltal, hogy 1923. év elejétől kezdve francia ezerfrankosok utánoztatását elhatározván, evégből kül­földről, még­pedig Németországból és Ausztriából a pénzhamisításhoz szüksé­ges anyagszereket, gépeket és más esz­közöket Gerő és Rába útján megszerzett, Budapestre szállíttatott és az állami tér­képészeti intézetben az erre vállalkozó Gerő László térképészeti altanácsnok ál­tal végzett hosszas kísérletezés után Ge­rtivel, továbbá az általa és Gerő által felkért és arra vállalkozó Virágh, Par­­ragh, Haála, Ágoston, Kiss, Velesy, Scharf, Hampel és Spannring térképé­szeti alkalmazottakkal előbb az utánza­tok elkészítéséhez szükséges papíranya­got, majd magukat az utánzatokat elké­szítette. Windischgraetz Lajos herceg az 1923 szeptemberében a térképészeti inté­zetben elkészült összes hamisítványo­kat a forgalombahozatal előkészítése céljából előbb Zadravecz István róm. kath­olikus tábori püspök lakására, majd a saját lakására, onnan pedig a Nemzeti Szövetség helyiségébe szállí­­tatta, és a hamisítványoknak a három helyen történt megszámlálása és osztályozása után az azok közül kiválasztott mintegy 1000 darab utánzatot Jankovich Arisz­tid, Marsovszky György, Olchváry Ödön, ifjabb Andor Endre és dr. Schwetz Ti­bor által Szörtsey József, Zadravetz Ist­ A vádirat szerztt Windischgraetz 1923- ban több barátjával, akiket megnevezni nem hajlandó, elhatározta, hogy vala­mely külföldi állam papírpénzét utánoz­ni fogja. Az e cégből tartott megbeszé­léseken a francia ezerfrankos bankje­gyek nagy mennyiségben való előállítá­sában állapodtak meg. Windischgraetz azt állítja, hogy nem a saját anyagi ér­­­dekében, hanem hazafias célra akarta az így elérendő hasznot fordítani Akár saját önző céljaira, akár az önzetlennek beállított hazafias célra követte el a ha­misítást, cselekménye egyformán pénz­hamisítás bűntettének minősül a bünte­tőt­örvény­könyv szerint. Windischgraetz saját beismerése sze­rint, miután ismeretlen barátaival elha­tározta, hogy francia ezerfrankosokat fog utánoztatok tervébe elsősorban dr. Nádosy Imrét, az állam­rendőrség orszá­gos főkapitányát avatta be, aki az egész akció kezdetének első pár hónapja után történt minden lényegesebb eseményről tudott, azokhoz hozzájárult, tudta és be­leegyezése nélkül a hamisítványok előál­lításának előkészítése, tényleges elkészí­tése, majd forgalombahozatala körül semmi lényegesebb intézkedés nem tör­tént. Harmadik közreműködőként a herceg Gerő László állami térképészeti intézeti tanácsnokot nyerte meg, aki előtt szin­tén az akció önzetlen és hazafias célját hangoztatta, s különösen kiemelte azt, hogy a francia frankok tervezett hami­sítását Nádosy is tudja, akarja és támo­gatja, s így a maga személyével és ma­gas államhivatali állásával az egész ak­ciónak mintegy hátvédjéül szolgál. Gerő hitelt adva Windischgraetz sza­vainak és lelkiismeretének szavát a hal­lottak által elhallgattatva, vállalkozott arra, hogy technikai tudását és munka­erejét a francia ezerfrankosok hamisítá­sa érdekében a herceg rendelkezésére bo­csássa. Arra kérte azonban Windisch­­graetzet, hogy terveikbe Hajts Lajos fő­­tanácsnokot, a Térképészeti Intézet veze­tőjét is avassák be. Ez meg is történt és Hajts 1921 nyarán hozzájárult a herceg és Gerő terveihez, s a vezetése alatt álló intézetet saját hatáskörében és saját fe­lelősségére a herceg és Gerö rendelkezé­sére bocsátotta, sőt beleegyezett, hogy Gerő az intézet technikai eszközeit is használatba vegye. A herceg negyediknek magán­titkárát, Rába Dezsőt nyerte meg a frankhamisí­tásra. Rába Gerővel 1924 nyarán Kölnba utazott s egy ismeretlen gyárostól papirt szerzett be, illetve a papír előállításához szükséges pépanyagot, melyet Budapest­­­­re, a Térképészeti Intézetbe szállítottak. Ez az anyag azonban nem volt megfe­lelő. Erre néhány hét múlva­­ külföldről újabb papíranyag szállít­mány érkezett a Térképészeti Intézet cinjére, van, dr. Ferdinándy László, Winkler István és Héder János közreműködésével forgalomba hozta, melynek eredete azonban megállapítható nem volt. A félgyártmány feldolgozásához szük­séges két kádat a herceg megbízásából Rába rendelte és szállíttatta az intézetbe. Rába és Gerő rendeltek Bécsben isme­retlen helyen a víznyomásh­oz szükséges sodronyhálókat és szitákat is. Mikor Hajtsot nyugdíjazták, Kurtzot is be­­avatták, aki az intézet vezetését átvette. Nádosyt közofeirathamisítással is vádolják Nádosy a terhére rótt cselekmény el­követését és alanyi bűnösségét is beis­meri s lényegében védekezést nem is ter­jeszt elő s csupán annak megemlítésére szorítkozik, hogy azzal, amit ő ebben az ügyben elkövetett, hazája érdekeit vélte előmozdítani. Minthogy azonban ez az egyébként meg nem cáfolható és igy va­lónak elfogadandó védekezés a büntethe­tőség megállapítására befolyást nem gyakorol. Nádosyt a pénzhamisítás bűn­tettében való bűnrészességgel vádolni kellett. Nádosy többrendbeli közokirat hamisí­tását is elkövette, amikor bűntársai ré­szére hamis román és magyar útlevele­ket és vízumokat készíttetett. Hogyan értesült a miniszterelnök­ a pénzhamisításról ? Baross Gábor saját beismerése szerint Nádosy közléséből és vele, valamint 11 herceggel több ízben folytatott megbeszé­lésből és tárgyalásból tudomást szerzett, arról, hogy a­ már elkészített hamisítvá­nyok forgalombahozatalára készülnek, miután nem sikerült sem a herceget, sem Nádosyt lebeszélni, hogy akciójukat hagyják abba és a hamisítványokat sem­misítsék meg, holott erre őket nemcsak ő, hanem Elischer János és Horváth Ló­­ránd is rábeszélni igyekeztük. Horváth Lóránd, illetve Kozma Mklós utján gróf Bethlen István miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy a Nemzeti Szövetség he­lyiségében hamis francia ezerfrankosok vannak és azokat fel is akarják használni Ez körülbelül két nappal a miniszter­elnöknek Genfbe való utazása előtt, te­hát 1925 november utolsó napjaiban tör­tént. A miniszterelnök e hír vétele után le­velet írt Perényi Zsigmond bárónak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben felkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyugtassa őt meg, mert a kor­mány minden ilyen, manipulációt a leg­szigorúbban üldözni fog. Perényi a mi­niszterelnök levelének tartalmát közölte Szörtsey Józseffel, aki, noha tudomással bírt arról, hogy a Nemzeti Szövetség he­lyiségében folyamatban van a bank ne­ , volt Windischgraetz és Nádosy szerepe? !

Next