Friss Ujság, 1926. augusztus (31. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

I w&m­i$1 w ’ ■ ...x V Ara 15‰Kr korona, hétköznapon 800 korona . XXXI* Budapest, 1926 augusztus 1., vasárnap POLITIKAI NAPILAP ■ A "“'“ISÍSotSto."0’*0 — WW ■ H H nt W aHI YUFlki BUDAPEST. tv., gerlóczy-utra n. st előfizetési Ara, ■_ Ulm ■■ AH ■ im síim ára: Sr: X | III W W W W Halálos autószerencsétlenség az alagi után Megfékezik a modern nőrablókat Munka után édes a pihenés Lakást is értek a tavaszon a beruházási kölcsön­ből. Őszi fedelet ígér­tek a sze­génységnek a fővárosban és a vi­déken. Hónapokon keresztül hir­dette a kormány, hogy a falusi kislakásépítő akció során a ház­helyhez juttatottak nagyobb fele építkezési segélyhez jut még a nyár folyamán. Munkát ígértek a munkanélkülieknek, olcsó téglát, gerendát az építtetőknek és ma már itt van augusztus elseje, a nyár dereka, mikorra kiderül, hogy a tizennyolc millió aranykoroná­ból csak háromezer falusi kisház felépítésére telik. Ennek a három­ezer kisháznak a tulajdonosai csak apránként kisebb-nagyobb turnu­sokban kapják meg az építkezési hitelt, mert a vidéki kislakásokra szánt milliárdokat már eszi az an­­domnaki tufagyár. Nem így gon­doltuk a vidéki hajléktalanok épít­kezési segítségét. Nem azt vártuk, hogy a tégla, a gerenda és más egyéb építkezési anyag kiosztása különböző anyagelosztó szerveze­tek üzletévé váljon, amely szerve­zetek csak arra valók, hogy kézen­­közön tovább drágítsák a kisembe­rek házát. Azt a tizennyolc arany­millió koronát, ha minden körmön­font mellékcélok belekeverése nél­kül egyenesen építkezési hitel for­májában szétosztották volna a te­lektulajdonosok között, már régen folynának az építkezések és nem az andornaki tufatelepen kezdenék a kislakásépítő akció tégláit fű­­részelgetni. A fővárosban legalább augusztus elsején már megkezdik háromszáz szükséglakás építkezé­sét Bár ez a háromszáz lakás is épp olyan kevés, mint a vidék há­romezer kisháza, de mégis valami, ha komolyan nekilátnak és az ősz elejére nemcsak ígéret, hanem la­kás is lesz az építkezésekből. Meg alig két hónap az építkezésre al­kalmas idő és jön a hajléktalanok réme, a nyirkos őszi esőzés, a vi­gasztalan nyomorúságú tél. Rette­netesen szomorú következményei lennének annak, ha a fővárosban és a vidéken megint őszi fedél nél­kül maradnának a szegény embe­rek. A népjóléti miniszter úr ta­lán figyelmeztethetné úgy a vi­déki kislakásépítő akció intézőit, mint a fővárosi építkezések veze­tőit, hogy a beruházási kölcsön felhasználásával még ebbenn az esz­tendőben beköltözhető házakat és lakásokat ígért a kormány a haj­léktalanoknak és nem az anyag­­értékesítő szövetkezetek üzletei a fontosak, hanem a hajléktalan ma­gyarok házai, akik most szomorú aggodalommal néznek annyi ígé­ret után a közeledő ősz elé. Elfáradt a jó háziúr, házbért emelt rogyásifj. Karszékében kinyújtózva kényelmesen pipázik. Olvadozó bájmosollyal a nap felé tekinthet: „Süsd tovább, áldott napocska, aranyházbéreinket!“ ­ Hadviseltek Országos Pártja szervezhetik az országgyűlési választásokra Több mint egymillió tagot számlál a párt — Agrárkultúrát követelnek — Szent István-napján 30.000 rokkant vonul fel a Vérmezőre Komoly és nagyszabású mozgalmat in­dított a Hadviseltek Országos Pártja, amikor most megkezdte szervezési mun­kálatait a legközelebbi választásokra. A párt legfőbb feladatának tekinti, h­ogy a csonka ország harmadfél milliónyi hadviseltjét kiszabadítsa a különböző jelszavakkal mindenkit magukhoz édes­gető politikai pártok hínárjából és egy­séges táborba tömörítse őket. A szervez­kedés eredményei máris mutatkoznak. Az ország hadviseltjei egyre imponá­­lóbb tömegekben állnak a nemzeti egy­séget hirdető párt zászlaja alá és most már kétségtelen, hogy a külföldi példa után a magyar hadviseltek, hadirok­­kantak is szót kérnek az ország politi­kai életében. Mit követelnek a hadviselt gazdák? A párt Andrássy-úti központi helyi­ségeiben, a párt gazda-alosztálya tartott nagygyűlést, amelyen az ország minden részéből képviseltették magukat a gaz­dák és gazdatisztek. A többszáz főnyi kiküldött között megjelent Szántó Gyula, kelecsényi Fodor István, Torony­­kőy Béla és Mészáros Dezső, mindmeg­annyi kipróbált vezetője a kisgazdatár­sadalomnak, valamint Bihar megye kép­viseletében Bócz Kálmán, Heves megye képviseletében Zupkó Elemér, Pest­­megye képviseletében Bozzay Boldizsár, és Knelly Gyula, a környék képvisele­té­ben Knézits István, Szó­­­nok megye képviseletében Tímár Imre, Gyöngyös képviseletében Gábry Lajos, Esztergom­­megye képviseletében Virág József és számosan még­ Mészáros Dezső ügy­vezető­ elnök örö­mének adott kifejezést, amiért elérhet­ték, hogy az ország vezető gazda- és gazdatiszti társadalma egy táborban együttesen tárgyalhatja meg ügyes­bajos dolg­ait. Az alosztály a gazdatisz­tek sok éves sérelmeit kívánja elsősor­ban orvosolni. Szántó Gyula, az alosz­tály igazgatója rámutatott arra,­ hogy az ország okleveles gazdáinak 70 száza­léka nem tud munkaalkalomhoz jutni és agrárállam létünkre kénytelen érté­kes munkásságát parlagon hevertetni. Szerinte ennek az az oka, hogy éppen a gazdatiszteket és okleveles gazdákat megillető helyeken nem szakemberek ül­nek. Egy lerongyolt ország nem enged­heti meg magának azt a fényűzést, hogy termelő értékeket mellőzzön a köz rová­sára. Torony­kőy Béla azt hangoztatta, hogy ennek a komoly szervezkedésnek alapja az, hogy Magyarország agrár­ország és itt elsősorban agrárkulturál

Next