Friss Ujság, 1927. január (32. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2 A Hektár Gyógytáp­­sör az az ital, melyet az általában használa­tos közönséges sörök helyett minden kórház­ban és minden beteg­nek adni kellene. A Pilvirott Sörfőrfi R.-T. Által Kőbányán előállított Hektár Gyógytáptör tisztán malátából és komlóból ké­szül, cnkor hozzáadása nélkül és valamennyi reklám­táblánkkal és plakátunkkal jelzett fűszer-, csemege- és élelmiszerüzletben kapható. Borzalmas rablógyil­kosság Bécsben Bécs, december 31. A Liechtensteinstrassen, a IX. kerü­let egyik legforgalmasabb utcáján, a bécsi tejgazdasági egyesület egy fiók­­árusító helyén, ma reggel halva talál­ták a kis üzlet tulaj­donosnőjét, a 72 éves özvegy Lusstig Máriát. A földön feküdt ke­ttéhasított koponyával és a véres holttest mellett ott hevert egy söröskorsó, amely ki volt csorbulva. A karján megalvadt vér tapadt, látszott tehát, hogy azzal ölték meg a tejcsar­nok tulajdonosnőjét. A gyilkos kirabol­ta áldozatát. A jelekből következtetve, az öregasszony kétségbeesve dulakodott támadójával, aki először hátulról vág­ta őt fejbe, azután behurcolta a hátulsó fülkébe és ott végzett áldozatával. Akik nem akarták be­várni az új esztendőt öngyilkosságok krónikája Szabó Dezső, B-listás mérnök, az éj­szaka ismeretlen méreggel megmérgezte magát. Szabót két évvel ezelőtt tette B- l­istára az Angol-Magyar Bank. Azóta nem tudott elhelyezkedni.­­ A Bu- lyovszky-ucca 25. számu­ házban Keisz Vilma ismert fővárosi vállalkozó leánya veronállal megmérgezte magát. A men­tők idejekorán gyomormosást alkalmaz­tak.­­ Ma délután a Poliklinika lépcső­jén eszméletlen állapotban találták meg Gulyás Gizella elárusítóleányt. Légkó­­oldattal megmérgezte magát. A mentők a Rókus-kórházba szállították. Ma délelőtt féltizenegy óra tájban egy ismeretlen jól öltözött 46—47 év körüli úriember észrevétlenül felment a Damja­­nich-ucca és Bajza-ucca sarkán lévő új hős hatodik emeletére, a folyosón néhány percig tétován bolyongott, majd hirte­len lendülettel átvetette magát a kor­láton. Szétzúzott tagokkal terült el a föl­dön és szörnyethalt. Nevét senki nem tudja, mindössze egy Schh­artz József névre kiállított őrsparancsnoki igazol­ványt találtak nála. Sajden János 25 éves mázolósegéd, Nefelejts-ucea 25. szám alatti lakásán aszpirinnel. — Em­sel Sándor, Karácso­­nyi-ucca 19. számú lakásán szintén asz­pirinnel megmérgezte magát. — özv. Zemcsák Jánosné, 74 éves budafoki la­kos, Lehel-ucca 4. számú házban lévő lakásán öngyilkossági szándékból ,lug­­kővel. — Tamás Teréz, 20 éves varrónő, a Rákóczi-téren aszpirinnel. — Almásy Julianna, 23 éves háztartási alkalma­zott, Szapáry-ucca 12. számú házban levő lakásán lugkővel megmérgezte ma­gát. — Kun Simon, 29 éves napszámos, Damjanich-ucca 24. számú házban levő lakásán öngyilkossági szándékból lug­­kőoldatot ivott. FRISS ÚJSÁG 5? !'****i?#..^­ 1927 január 1. Szilveszter-est a nyomor­tanyán A Zita-telepen dideregve várták az ijesztendő beköszöntését. — Az orosz barakosok szomorú élete. — Nagy urakból nap­számosok lettek. — A hercegnő ruhát holdoz; a táncosnő gyárba jár. — A magyarok panaszkodnak, hogy nem kaptak a főváros karácsonyi segélyéből. A Friss Újság számára írta Simonyi Sándor. Meg lehet érteni, hogy az emberek örvendeznek a Szilveszter-éjszakának és az uj esztendő beköszöntésének. Igaz ugyan, hogy öregebbek lettek egy esz­tendővel és ez nem öröm éppen. De a Szilveszter azt is jelenti, hogy elevenen értünk el az új év küszöbére és igy már örömünnep ez a nap. Vannak azonban emberek Budapesten és sajnos, másutt is, akiknek nincs­­ okuk­ az örömre. A régi elmúlt esztendő nyomorúságot és szenvedést nyújtott és ez úttól sem vár­nak jót. A Szilveszteri éjszaka beköszöntését a Zita-telepen vártam be. Amíg az új esz­tendő befutott fagyos lábaival , be­szélgettem a főváros eme sivár njm­mor­­telepének lakóival, akik között ott talál­tam az oroszokat, akik itt ragadtak nálunk és ma már szinte budapesti pol­gároknak számítanak. Hatvan körül van a számuk: férfiak, nők és gyermekek vannak köztük — majdnem valameny­­nyien prófetársorsra jutott iskolázott emberek. Magyarul egyik-másik kitűnően beszél. Érdekes, hogy Mihajlov Gábor pl. szegedieden ejti ki a magyar szót, ö-betűvel, ahogy Szegeden tanulta. Wavobieff Alexander már palóc­osan be­szél, mert ő még nem igen tudott meg­birkózni nyelvünk nehézségeivel. A herceg napidíjas, a kapitány úr napszámos, a diák sóhivatali hordár. Mintha a Zita-telep kopott fabarakja­i között öt-hat fokkal hidegebb lett volna, mint benn a városban. Én legalább így éreztem, amikor a gondozatlan sötét si­kátorokban elsuhant­ak mellettem a téli­­kabát nélküli, feltárt gallérú, didergő teleplakók. Az üllei­ útról bejutva, balkéz­­felé az 56-os és 58-as szintű barakokban találtam az oroszokat. Benyitok az egyik ajtón. Hideg barak­­ezobában vagyok, a három vaságy a falak mellett: — a fogason prémes női kabát. Az egyik vaságyon beretválatlan fiatalember fekszik, valami zsákfélével betakarózva, így mutatkozik be: — Mihajlov Gábor, önkéntes. Az önkéntes úrról, aki tizenkét év óta van Budapesten, minden lekopott már, ami önkéntesre vallott. Civil ruhája, sapkája, rongyos cipője nem az önkén­tes, hanem a kénytelen nyomor fotográ­fiáját mutatja. — Valaha diák voltam Oroszországban — kezdi a magyarázkodást. — És most? — kérdem a szomorú fiatalembert. — Most napszámos vagyok. Trogor. A sóhivatalban. Eddig az uszályh­aj­ókról hordtuk be a sót, most mérlegelünk. — Van-e valami vezetője a pesti oroszoknak? — Igen. Suljehin tábornok. De ő már nem lakik itt a telepen. A városban lakik. — Hogyan élnek? — Éppen hogy megvénánk­ — jelen zamatos magyarsággal. — De jobb lenne, ha jobban vénánk — Hazulról kapnak híreket? — Néha jön levél. — hívnak haza. Lehet, hogy hazamegyek. Jár Parisból a Vozrojdenie. Ez az emigráns oroszok emigráns lapja. Vozrojdenie annyi mini: újjászületés. Ezt olvassuk. Ezután megtudom, hogy Mihajlov Gá­bor társai valamennyien diákok voltak és ma valamennyien napszámosok. Mind­egyikükkel egy-egy csinos orosz nöcske osztja meg a hontalanság keserű kenye­rét. A nők is iskolákat jártak: — ma­gyári munkásnők, takarítónők és miegye­bek. Szegények, — de tisztességesek. A Zita-telep orosz arisztokráciájának egyik tagja hiányzik a társaságból. La­kást változtatott: a cseberből vederbe esett. Obolovszky herceg és felesége a Zita-telepi boraikból a Mária Valéria­­telep baratjába tették át rezidenciáju­kat. A herceg, aki hatalmas úr volt Oroszországban, ezidőszerint a Hangya szövetkezet napidíjas hivatalnoka. A hercegnő — valaha a cárné udvarhölgye volt — a házimunkát végzi a barakla­­kásba­n. Mos, főz, súrol, harisnyát foltoz és könnyezik, ha a régi jó időkről kezd beszélni. — Csak a gyerekeim legyenek még boldogok valaha. Én és a férjem már nem akarunk semmit — ezekben a szavakban csendül ki az egykor gyö­nyörű szőke asszony sóhajtása. Az 58-as, számú darakban Warobioff Alexanderrel ismerkedtem össze. _— A komendáns, Zulkow ezredes, nincs idehaza — mondja — a gyárban van. Vasat rakodik ki a vagonból. A kapitány az Alexej is munkában van még. Női és gyermek* teltvásár Női kabátok_____ ... _ K 230.800 Női télikabát végig bélelve _ K 336.900 Posztókabát végig bélelve_K 4©©.900 Velour-kabát szőrmével, végig bélelve___ _______K 590.0©0 la min. posztókabát, végig bélelve_____ _ K 390.009 flipszkabát minden színben K 73©.G00 Szőrmebunda___ ... — K 2.508.000 Gyermekkabátok_________ K H9®.000 Estélyi selyemruhák —__ K 2S9.000 Menyasszonyi selyemruhák K 390.000 Báli selyemruhák___ _ K 490.000 Gyapjú szövetruhák— _ _ K­ 290.000 Síer és gyermekrabát, bleasek, jumperek, airset síö,s minden árban kaphatok Erósi Lajos My­ustewaili sarok telefon­­ .József 114—88 Vidékre levélrendez­ésre utánvételesen szállit.ok, meg nem felelés esetén a pénzt visszaküldöm. Bejön Mihajlov Gábor — ő is részt vesz a beszélgetésben. — Jó lenne ünnepelni — mondja. — Majd karácsonykor — szól közt® Warobieff, aki aztán megmagyarázza, hogy orosz karácsony a jövő hét pén­tekjén lesz. — Megtartják? — kérdem, így felel­nek: —­ Elmegyünk a Sziv-ucea 6-ik szám­i házba. Ott van az orosz templom és is­kola. Ott, fogunk ünnepelni. — Imádkozni — helyesbíti Warobieff. — És ma. — Szilvesztert nem tar­ta, nők ? — Szilvesztert nem tart az orosz. De azért jó lenne összeülni, kis vadkit szo­pogatni — énekelgetni. Csakhogy nincs pénzünk és ha nincs pénz, nincs kedv. Táncosnőből — gyári munkásnő Az 58-as darak legérdekesebb lakója /■­­codorova Katalin. Magas, barna nő, — az orosz cári balett egykori táncos­­nője. A bánik falán két száradt babér­­koszorú — régi sikereinek fonnyadt em­léke. Fjeodorova ma is gazdag és bol­dog lehetne, — de lemondott minden­ Szilveszter-esti hangulat a Zitatelep egyik sikátorában. Szilveszter-esti beszélgetés az oroszok barakjában. Vas- és rézbutor sodrony, matrac, paplan és cselédágyak legolcsóbban Kertésznél, VII., Nyár­ u. 1. Rákóczi-­ sarok, Rókus-kórházzal szemben

Next