Friss Ujság, 1927. május (32. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

POLITIKAI^ NAPILAP HnlAA ■■ ■ A A ELŐFIZETÉSI ÁRA, B­­iSlfBS ■■ SKS.'tS Helyben és vidéke, egy hónapra, P 40 t MS fSSf |f lg H R ^ fSgJ M *’,%SiSSStSL&iHf­+ tpeiteftSSnziSl I I1IW llllVflNI Mai számunk a képes melléklettel^k­oMBl Ára 12 fillér, hétköznapon S fillér XXXII. évfolyam, 98. szám Budapest, 1927 május 1., vasárnap lád verekedés volt az Oktogon-kávéházban Sokezer szegény lányt vitt bűnre a leánykiházasító Máim elseje a virágzás és termékenyülés évez­redes ünnepe az új termésre váró világnak. A téli gond ilyenkor foszlik le a gémberedett szegény­ségről. Legalább is így, ilyen re­ménységekkel várják a dolgozó emberek évezredek óta a tavasz derűjét. Kétszeres ez a remény az olyan áldott göröngyű országok­ban, mint Magyarország, ahol az élet fakasztó nap májusi csókjától függ az ország jövendő boldogu­lása. Az idén kétszeres aggoda­lommal lestük a tavasz érkezését, mert még a szelek járása is elle­nünk esküdött és meghosszabbí­totta az élettel verekedő szegény­ség gondjait. Most, hogy ránk­­állad az első májusi ragyogás, a régi kedvvel szeretnénk a májusi bok­r­étá­t a kalapunkhoz fűzni, de az uóbbi esztendőkben, sajnos, aki ,­milyen boldog ígérettel ter­he a májusi virágzás, a szegény embernek csak a gondja fiadzik, csak a megélhetés nehezül a­ drá­gaság állandó fokozódásával Az idő május is csak a háziuraknak ho­zza meg a tavasz igazi örömét, nekik már terem a lakbéremelés palántája. A jó gazda a májusi virágzásban kövér legelőkre tere­li nyáját. Vájjon, hol késik a mi jó pásztorunk, aki a könnyebb megélhetés mezői felé terelné sor­sunkat. A bőséges esőkkel áldott hűvös tavasz olyan termékeny esztendőt ígér, hogy a meglévő élelmiszer-készletekkel senkinek sincs oka spekulálni. Minden jó­zan érv amellett szól, hogy itt volna az ideje az élet olcsóbbodá­sának és a tavaszi munka teljes erővel való megindulásának. A minisztertanács is elkészült má­jus elsejére a 100 millió pengős beruházás tervével. Minden mun­­kátlant munkába állíthatnának, ha az új tavasz lendületével az egész országban komolyan veszik ezt a munkaprogramot Hinni szeretnénk, hogy ez a májusi ígé­ret-virágzás sem marad meddő s amint az ezerholdakon megindul az Isten aranytermő munkája, a műhelyekben, utakon, gyárakban és épületeknél is felcsendül a­ ter­mékenyítő és kenyeret adó munka májusi imádsága és mától kezdve kevesebb lesz a gond a szegény­­por hatan. Mert a madárfüttyös május el­sőnek bizony ma csak a gondját érezzük s a százmillió pengős má­jusi beruházástól várjuk gond­jaink enyhülését. Felvirradt a nagy nap, május szent elseje, háziúr szivének dagad a belseje, ujjongó jókedve e szókra ragadja: — Ó, hála fenéked, dicső man­aradja! Trónján ül Vass József, a nagy man­aradja, térden csúszik elé hódolók csapatja, áradozva áldják a nagyot, a dicsőt, ki a házak bérét nem szorítja le . . . sőt. ~ sssf ... Drehr, a fö­legyezős, a páva­farktollat lengeti és közben szinte csak úgy olvad, szélesen, boldogan mosolyog, mialatt szája majdhogynem a két füléig szalad. A szónok ajkán két szózat, fölemelő: — Éljen, soká éljen a nagy fölemelő! Ő tette, hogy kedvünk örömtől de !Hó . . . elég nagy a feje, búsuljon a lakó! Az amerikai vitásan nem használt a tegnapi gátrobbantás, New-Orleans még min­dig veszélyben forog . Az Arkansas áttörte a gátjait Newyork, április 30. Ne­w-Orleans alatt a Mississippi gátjának átvágása nagyon fáradsá­gos munka volt. Hét óráig dolgoz­tak a mérnökök, az utászkatonák és a kirendelt lakosság, 1500 font di­­namitot, robbantottak fel, mégsem értek el többet néhány száz méter szélességnél, úgy hogy a Mississippi árszintje csak lassan apad. Most robbantás helyett csákányokkal szé­­lesbítik a gáton a rést. Az a nagy­szerű színjáték, amelyre a filmfo­­tográfusok és a hírlapírók számí­tottak, elmaradt. A mérnökök at­tól félnek, hogy a gáton vágott rés nem elegendő a megfelelő mennyiségű víz levezetésére és hogy New­ Or­leans felett a hatalmas víztömegek át fogják szakítani a töltéseket. A Vöröskereszt gyűjtése előte­remtett 5 millió dollárt, de ez az összeg majdnem teljesen kimerült és Coolidge elnök új felhívást fog kibocsátani adakozásra. Tovább hömpölyög az ár London, április 30. A Mississippi gátjának robban­tása annyiban sikerült ugyan, h­ogy több mint 400 láb széles rést vágott a rengeteg ekrazit a töltésen, de a nyílás nem elegendő és péntekről szombatra forduló éjszaka alig ve­hető észre a víz szik­ének apadása. Egész éjszaka dolgoztak az utász­­ó katonák szakértő mérnökök vezetése­­­alatt, sok ezer polgári munkást és menekültet is alkalmaztak a rés tágítására ma reggel mégis arra kellett magukat elhatározniuk a mérnököknek és a műszaki tisztek­nek, hogy még ma Poydarsnál főig­ látni­ fogják a robbantásokat­, mert másodpercenkint 300.000 köbláb vi­zet kell levezetni, ha meg akarják menteni New­ Orleans városát. Az Arkansas áttörte gátjait London, április 30. A Mississippi legnagyobb mel­lék­folyója, az Arkansas, amelynek gátjain két hét óta egész sereg­munkás dolgozott, hogy a töltéseket

Next