Friss Ujság, 1927. június (32. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-26 / 143. szám
A FRISS ÚJSÁG VASÁRNAPJA foiras ML ' 14 ____________" A hiú férfiak — Te, az előbb egy fickó azt mondta, hogy egészen olyan fejem van, mint neked. — Hol van az a gazember, hadd verjem kupán ? — Én már kupán vertem.. A modern mama — Én nem tudom ... az én kis babykámnak olyan rossz az étvágya. — Hogyhogy? — A dada néha öt-hat cigarettát is elszí, amíg meg tudja szoptatni. Az uccán — Mi az, megvágtad az ujjadt? ■ — Nem én. — Hát minek az a kis kötés az ujjadon? — Ez? ... ez nem kötés. — Hát akkor micsoda? — A feleségem bábiruháját viszem a tisztítóba. A vasutas töprengése Én nem tudom, hogy a mai nők száján mire való az a sok, erős piros? Valószínűleg nem tudják szegénykék, hogy e szín azt jelenti, hogy: tilos! Óvatosan — Fiatalember, tud autót vezetni? — Nem én. — Nagyszerű. Akkor vigyázzon egy kicsit a kocsimra, amíg bemegyek ebbe az üzletbe. Ritka dolog. — Ismerek egy hatvanéves embert, aki még most is az első elemibe jár. — Ugyan ne mondd. Ki az? — Egy elemi iskolai tanító. Korai gratuláció — Na, kihez megy a lányod? — Egy ügyvédhez ... — Á! ... gratulálok! — ... apasági keresetet indítani. Megoldás Egy hölgy már egy félórája panaszkodik egy orvosnak. Végre az orvos rászól: — Nyújtsa ki a nyelvét és tartsa kinyújtva három percig. — Muszáj ennek meglenni, doktor úr? — Muszáj, máskép sehogyse jutok szóhoz. Az örökség — Nézd ezt a nőt, milyen gyönyörű haja van. „ — Igen ... Az apjától örökölte. — De, hiszen az apja kopasz volt. — Tudom, de volt egy parókagyára. A különbség Egy keresztény és egy zsidó vitatkozik a vallásaik közt fönnálló világnézeti különbségről. — Én, — mondja a keresztény, — az erényt tartom a legnagyobb vagyonnak. — Én meg — feleli a zsidó — a vagyont tartom, a legnagyobb erénynek. A félszemü költő Szerkesztő: Felolvasta már valakinek ezt a verset? Költő: Még nem. Szerkesztő (csodálkozva): Hát akkor miért ütötték ki a szemét? Az érdekes kor Egyik nő: Mit gondolsz, melyek a legérdekesebb évek egy nő életében? Másik nő: Az első öt-hat év, amig huszonegy évesnek mondja magát. 192? -ninfaB ág.__________A FRISS ÚJSÁG VASÁRNAPJAI____________ 19 Daliás idők Irta: Karinthy Frigyes Én (a család feje és a ház ura, úgyis mint nagyságos ur, felháborodva és elképedve): Mi jut eszébe? Este kilenc után kimenő, itthagyni a gyerekeket? Hogy mer még csak beszélni is ilyeneket! Mai: Én nem tehetek róla, nagyságos úr, én nem akartam, de az a csirkefogó egyre a nyakamra jár, aszongya, sürgősen beszélni akar velem, — nem hagymán. Én: Miféle csirkefogó? Mari: Az a léhűtő sehonnai. Én: Miféle léhütő sehonnai? Mari: A vőlegényem. Én: Úgy! Mari: Hogy csak most beszélhet velem, mert hónaptól már nem lehessen — oszt felkajabált a lépcsőn, hogy gyüjjek le, oszt. Ő is igen kéreti a nagyságos urat, hogy tessen leereszteni. Nőm: Hallatlan! Én: Kilenc óra után! Nőm: Mit gondol az az ember? Mari: Mán hiszen én is tudom, hogy ami nem illik, nem illik, mondtam is neki, — de hát nem hagy békén, hogy csak gyüjjek, oszt fenyeget, hogy elhagy. Én: Na, majd ellátom a baját annak az embernek! Még fenyegetőzik? Hol van az az ember? Mari: Itt lent áll a lépcsőházban. Nem: Ugyan, csak nem állsz oda... Én (harciasan): Dehogynem! Csak nem hagyom, hogy itt engem is zsaroljanak, meg a cselédemet is, holmi érzelmi revolverrel. Hogy különben elhagyja! Majd adok én neki! Este kilenc után kimenő! Majd megnézem magamnak azt a legényt! (Lefutok a lépcsőn.) Mari barátjalent áll a földszinten. Csinos, bajuszos engszfürer. Három csillag a paroliján, harmincnyolcas paroli, extra blúz, az oliva szépen, forsziftosan áll, a bajonetten sárga bojt, tizenkettes emlékérem, siiccerbojt, sárga distaneseccer stráf.) Én (messziről, mikor még nem láttam meg): Hallja, izé, mit gondol maga... (Meglátom, haptákba vágom magam és szalutálok. Ja igaz, elfelejtettem közölni az olvasóval, hogy közkatona vagyok, egyszerű infanterist.) Mari barátja (könnyedén sapkájához legyinti a kezét): Szervusz! (Látva, hogy még mindig állok.) Ruht! Én: Mondja csak, maga a ... Mari barátja: Ki az, hogy maga? Én: Akarom mondani engszfürer úrnak tetszik lenni a ... Mari vőlegényének? Mari barátja: Én hát. Mi bajod vele. Én: Nekem semmi . Mari barátja: Nem „nekem semmi", hanem „jelentem alássan, nekem semmi". Én: Jelentem alássan, nekem semmi* . Mari barátja: Úgy bizony, fiam. Nem azért mondom, de a legénység Vigyázzon a farsziftra. Mert a nélkül öt rossz. Én: Tudom, kérem... Mari barátja: Nem „tudom, kérem", hanem „jelentem alássan, majd megtanulom", így kell beszélni. (Jóakarattal.) Látom én, fiam, hogy abba a fatornyos hazádba nem volt benne módod, hogy az úri beszédet megtanuld, hát akkor leginkább is jobb, ha hallgatsz, mikor urakkal beszélsz. Mert én óriási jó ember vagyok, de tudok rossz is lenni. Én: Igenis. Mari barátja: Nana. (Jóindulattal.) Aztán hová megy? Én: Csak úgy ... kicsit sétálni... Mari barátja (összehúzza a szemét): Kilenc után? Van erlaubnisz? Én: Bizony, ma éppen nincs... Mari barátja: Na ugye. Oszt erlaubnisz nélkül akartál ellógni kilenc után. Hát mi lenne most, ha én holnap rapportra küldenélek. Én: Hát ... Mari barátja: Na, nem kell begyulladni, kék a paroli. Tudok én óriási jó is lenni. Most felmegy ide a második emeletre, osztán Darab Mária kisasszonyt keresed, — megtudod jegyezni a nevét? akkor jó p oszt megmondod, hogy Führer úr üzeni, jöjjön már, mert nem várok tovább. Akkor aztán, ha éppen el akarsz lógni - hát ne tudjak róla! Csak vigyázz a patrusra. Én: Igenis, fürer úr ... Köszönöm ... (felszaladok): Nem. Na, mi az? Én (Marihoz): Na jó ... nem bánom, lemehet egy kicsit, Mari ... nem látom sehol a vőlegényét ... majd legközelebb megmagyarázom neki, hogy ez nem járja ... most lemehet, ez egyszer ... (Nőmhöz.) Tudod, eszembe jutott ... hogy ilyen dolgokban nem szabad mereven ragaszkodni az embernek az álláspontjához ... inkább jónak és engedékenynek kell lenni ... ha az ember akar, óriási jó tud lenni ... A csavargók kincse Írta: Szekula Jenő 35 •— Köszönöm. — Jobb volna, ha most hazamenne és szépen lefeküdne. — Nagyon meleg a lakásom. — Itt pedig megfázik ... valami nyavalyát szerez. Csak vonuljon haza szépen. Higgye el ... az élet nem értet taplót se ... de a meghalás sem lehet valami jó. Hangja elkomorodik: — Ha a Dunába ugrik, abból is csak nekem van bajom. Rohanhatok telefonálni. Jegyzőkönyvet kellene megszerkesztenem. Hát mirevaló az? Bántottam én magát? ; V-1 Nem bántott. - - . -— Éppen azért. I A csavargó föltápászkodik. Összeszedi ma-