Friss Ujság, 1927. október (32. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

10 oldal 1 6 fillér Képes regénymelléklettel és Gyermekujsággal XXXII. bvfolyam, 222. szám Budapest, 1927 október 1., szombat POLITIKA^ NAPILAP RSi 9BMk HA ■■ ■ SK B A 2*TM“ LLOFBETts. Ara. tDIrV IB |­CP A ff* 22^“* Helyben es Videkeo egy boDaprs 1 P 40' ^HAi Ara Wk flflfl­­gg fitt ^BBk m e*t« io őr­től T. 205 68. Negyedévre------------------------------4P B B H I n H Bffl PiOKKI ADÓHIVATALOK V. Honyíd-a... ff IIIUII# Vlllifill sSitKfSSSS A fehérvárcsurgói legények rémes vérboszuja Megkezdték a kártyabarlangok kifüstölését Kossuth szelleme és Trianon Most, amikor izgalmak fűtik a magyar lelkeket és vádak hangza­nak el a­miatt, hogy a hét év előt­ti kurzuskormány miért nem hasz­nálta ki a francia közeledést, a­mely bennünket a Rothermere­­féle határokkal kecsegtetett, az idők jelét látjuk abban, hogy Deb­recenben törvénybe kívánják ik­tatni Kossuth Lajos emlékezetét. Kossuth Lajos emléke időtlen idő­kig fog élni, amíg csak,magyar szó hangzik a Duna—Tisza táján.. De ez a törvénybeiktatás megpe­­csételése volna annak, hogy a magyar nép minden tévelygése el­lenére ragaszkodik a polgári és politikai szabadsághoz, amelyet Kossuth Lajos hirdetett nagy­apáinknak. Mert bizony, mi taga­dás, Kossuth Lajos szelleme ma csak a történetírók könyveiben él. Képzeljük el, mi történt volna, ha a sokat hánytorgatott francia, jegyzőkönyv nem egy kurzus­kormány tanácsa elé került volna! A hét év előtti kurzus-kormány nyakig benne élt a társadalmi-, fe­lekezeti- és osztályharcokban, az ország minden tájékáról erősza­kosságok lék­ei érkeztek, ingott­­bingott a jogrend és az akkor ural­kodó irányzat nem másban, mint csak a n­ab­rusz klauzuszban lát­ta az ország megmentését. Ezek a nagy belső lusyok kötötték le az akkori kormány minden erejét és ezért nem szentelhetett kellő figyel­met a francia közeledésnek, a­melynek előfeltétele egyébként szabadszellemű, demokratikus kor­mányzat is volt. Képzeljünk el egy olyan kormányt a hét év előt­ti Magyarország élén, amely Kos­suth Lajos szellemében intézi az ország sorsát, amelynek nem kell az állását társadalmi-, felekezeti- és osztályharcoktól félteni, amely nem megtorlást, hanem az egyen­lőség, szabadság és testvériség szellemében való boldogulást hir­deti. Ez a kormány bizony tudta volna, hogy mit kell kezdenie a francia közeledéssel és az ország tapsai között használta volna ki az előnyöket, amikkel közvetlenül a békekötés előtt kecsegtették. Elmúlt! . . . Most már úgy va­gyunk a francia jegyzékkel, mint a későn érkezett éhes vendég, aki­nek a lakoma maradványaival, a csontokon maradt hússal kell meg­elégednie. A francia jegyzék most már csak arra jó, hogy alátámasz­­sza Bothermere lord hatalmasan fejlődő országmentő munkáját. Lapistón leégett egy 125 éves tanya Hétfőn hajnalban nagy tűz pusz­tított Lapistón. Pápai Lajosné La­­pistó 6­1. szám­i tanyája hajnali 4 órakor kigyulladt és teljesen le­égett. A tűz a kéménynél keletke­zett s a nádtetős épület pár perc alatt tüzet fogott. A tűz vakító fé­nyére a szomszéd tanyabeliek segít­ségül siettek, de oltásra gondolni sem lehetett, egyrészt mert sem víz nem volt elegendő, sem semmi­féle mentőszerszám nem volt a kö­zelben s igy az emberek igyekezete csak arra irányult, hogy a tűz­­tó­vá leterjedését­ megakadályozzák. Ez hosszú és fáradtságos munka után sikerült is, de a 12 méter hosszú tanyaépület teljesen leégett. Érde­kes, hogy a leégett tanya még 1802- ben épült, tehát 125 esztendővel ez­előtt. Az építése is korának meg­felelően régies volt, így a kéménye íiádastapasztásyból készült. Százhu­szonöt évig nem okozott bajit a gyú­lékony kémény, m­íg azután most kigyulladt és igy elpusztult a­ sok vihart látott öreg tanya. Képünk a nagy időket látott, öreg épület pusztulását mutatja be. A külügyminiszter sürgősen hazaérkezett Teljes a bonyodalom a francia jegyzék körül — Újabb ellen­tétes nyilatkozatok özöne — A franciák tagadják a jegyzék hitelességét A Paleologue-féle jegyzék ügye mindjobban bonyolódik. A hét év előtt kormányon volt politikusok részéről a legellentmondóbb nyi­latkozatok hangzanak el. A buda­pesti francia követség ma tagadás­ba veszi a jegyzék hitelességét, de elismeri, hogy tárgyalások folytak. Tény azonban, hogy 1920-ban a magyar minisztertanács foglalko­zott a jegyzékkel. Hová lett az akta, mi történt vele, miért nem lett eredménye, kik és h­ányan in­tézték el sorsát?. Mindezekre a kér­désekre nincs felelet. A mai nap legérdekesebb híre a francia jegyzék ügyével kapcsolat­ban, hogy Walkó Lajos külügymi­niszter a Paleologue-jegyzék bo­nyodalmaira való tekintettel ma váratlanul megszakította a vérségi üdülést és visszaérkezett Buda­pestre. A mai minisztertanács is foglal­kozott az üggyel. Minthogy Walkó k­ül­­­ügy­mmin­iszter mini­sztár­iu­mába­n volt elfoglalva, helyette Khuen-Hé­­dereáry Sándor gróf adta meg a minisztertanácsnak a szükséges fel­világosításokat. Mit mondanak a politikusok ? Ma is több politikus igyekszik nyilatkozattal megvilágítani az ügyet­. A nyilatkozatok özönéből megemlítjük a következőket: Andrássy Gyula gróf kijelenti, hogy­ magáról a jegyzékről nem volt tudomása, de Bethien és Te­leki közölték vele, hogy Franciaor­szágból ilyen ránk nézve kedvező ajánlat érkezett. Ő helyeselte a franciák elgondolását,­­hogy miért nem jött létre a megegyezés, azt nem tudja. Az az érzése­ hogy a magyar kormány elkésett a válasz­­szal. Andonyi Albert gróf megismétli egy korábbi kijelentését, amely sze­rint nem látta a jegyzéket. A fele­lősség kérdéséről annyit mond, hogy senkinek sincs oka félni a fe­lelősség kérdésének felvetésétől. Khwen-Héderváry­­Sándor gróf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Simonyi-Semadam Sán­dor volt miniszterelnök nyilatkoza­tával ellentétben leszögezi, hogy sem a béked­elegáció, sem pedig a külügyminisztérium Paleo.

Next