Friss Ujság, 1929. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

XXXIV. évfolyam, 1. szám 5 G­­ OG Budapest, 1929 január 1., kedd POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ARAI lelftai Is stlékM my Utyn 1940! Negyedévre — — — — 4P Eiyess!írm­:“Sz­i‘!FRISS ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., SZOBI­ UTCA 4 Turimumnik. ált. 13T-51, tat. 2S8-51. este 10 órától Aut 120-8S. FIÓKKI­ADÓHI­VATAL­­VII.Kleuzél-u.2. (Rákáczi-utsarok) Telefon:­­ 418-2a VI., Negymező-u.S.Tel. Aut. 102-15­­ 2 oldal Nagy képes regénymellék­lettel Ara 6 fillér Nagyorrú rablógyilkos merénylete Sashalmon Tiltakozó nagygyűlés a Hév­ drágítása ellen Új utakra A végtelen idő életünkből el­futó utolsó esztendeje a meg­sokasodott gondok anyja volt. A tizeszetendős csonka ország és a benne lakó szegény dolgozó magyarok élete csak neheze­dett.. Egy érdeme azonban el­vitathatatlan a múlandóság sír­jába hanyatló 1928-ik esztendő­nek, ez pedig az, hogy úgy a felettünk ítélkező nagyvilág közvéleményében, mint a né­pünk sorsát intéző kormány stílksismeretében ebben az esz­tendőben kezdett öntudatra vi­lágosodni a megismerés, hogy nem lehet bekötött szemekkel tovább taposni a nyomorúság, igazságtalanság és jogtalanság tiz­­ esztendeje alatt taposott útját. Az újév hajnalán kivüil­­é', betűiről uj 'Vitákra v­á­­jitó fénysugarak, esnek elbénk. Mindenki érzi, hogy történelmi fordulóhoz közeledünk: az igaz­ságtalanság jóvátételének kor­szakához. Európa közepén visz­­sza kell adni a tiz éve szenvedő magyar népnek az élet lehető­ségét. Érzi ezt már sorsunk minden tényezője. Barátaink, ellenségeink és kormányunk egyaránt. Az elmúlt esztendő tehát érlelő esztendő volt. A keserűség pohara megtelt, fe­nékig ürítettük, most uj bort a pohárba. Az élet és igazság tiszta borát. A Bethlen-kor­­mány újjászervezéséről keringő hírek köszöntik az új eszten­dőt. Hinni akarjuk, hogy ez annak a belátásnak a megis­meréséből fakad, hogy a régi után, a régi gondok batyujával elpusztulunk. Uj emberekre, új tehetségekre, új munkatervek­re, népjogokra, szabadságra és okos gazdálkodásra van szük­ségünk, hogy a magyar föld ál­dása ne­ vesszen el közöttünk kézen-közül hanem legyen már végre becsülete és haszna a magyar munkának. Adjuk visz­sza a dolgozó magyar népet ön­magának, hogy saját akaratá­val munkálhassa jövendőjét. Ősi magyar újévi köszöntő: Bort, búzát, békességet! Bort, búzát, egészséget adott az Is­ten a múlt esztendőkben is, de az emberi tehetetlenség, az el­hibázott politika borunkat és búzánkat sárba ejtette, értéke­­sítetlenü­l veszni hagyta. Adjon az Isten árat és vásárlót a ma­gyar bornak, búzának, olcsó kenyeret és erős lelket, egész­séget, munkát és áldást, békes­séget minden dolgozó magyar­nak, mert most már­ csakugyan megbünhödte ez a nép a múltat és jövendők Újévre... Újévre, bej, vígan szól a nóta; Ott mulattam én is — tavaly óta! Szilveszter, hogy elmúlt, — már elég . . . Latoltam, hogy maradjak­-e még? S újév reggel hazabandukoltam; de sok embert láttam, — berugottan! Alighogy ráismertem a házra; Hazaértem mégis valahára! Anyjukomnak m­egvolt a kedve. Az újévet söprűivel kezdte . . . No — mondok — hát ami sok, az már sok. Boldogabb új esztendőt kívánok! . . . Bodrogi Zsigmond

Next