Friss Ujság, 1929. február (34. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

1929 február 17. vasárnap FRISS ÚJSÁG dunk." Azért mégis kaptunk felvilágosítást. Megtudtuk, hogy a segélyt kérő iratok legfelsőbb elbírálás végett a hercegprímási irodába mennek fel. A múlt évben háromezer segélyt kérő kérvény jött be. A segélyeket postán küldik el. Vannak, akik egyszeri segélyt kapnak 10—20—30 pengőt, és vannak, akiket állandó havi segélyben részesít. Naponta 80—100 segélykérő kopogtat be. Üres kézzel senki nem távozik, ha komolyan segélyre szorul. A nehéz gazdasági viszonyok sok kis utcai árust, gyümölcsárust stb. kényszerít rá, hogy segélyt kérjenek Itt, ha kifogyott kevéske forgótőkéjük. Ha iparengedélyt mutatnak fel, árut szerez be nekik a jótékony alapítvány intézősége. Nyolcszáz ember kap állandó havi segélyt Felnőttek is kapnak természetben ruhasegélyt. Az intézőség tapasztalata szerint a nehéz idők nagyon megszaporították a segélyezésre szorulók számát. Tönkrement kereskedők és iparosok jelentkeznek sűrűn. De akad olyan is, aki valaha nagyon jó napokat látott. Előkelő úriasszonyok és úriemberek, akiket a sors forgandósága juttatott idáig. Ezek közül már soknak mentette meg életét a Kasselik-alapítvány, amely ama kevés jótékony intézményeink közé tartozik, amely hivatása magaslatán áll és jól tölti be nemes célját. js. A gazdag koldus ilyen isvan, akármilyen furcsán hangzik is. A rendőrség nem egyet tart szemmel közülük. A Grassalkovich-utcában lakik egy béna koldus, aki valóságos koldusszervezetet irányít. A neve Sóhár Mátyás. A minap leplezte le a rendőrség, mert kiderült, hogy orgazdasággal is foglalkozott. Amikor házkutatást tartottak nála, egész csomó koldus rongyot találtak. De volt a szekrényekben új ruha, prémes télikabát is. Az aszszony is prémesbundát viselt. A spájz tele volt jófajta ennivalóval, borral és kisüstön főtt pálinkával. Sóhár egyszer mint féllábú koldus , máskor mint világtalan „dolgozott11. Szabályos naptárt vezetett bevételeiről. Kétezer pengőről szóló takarékkönyvet is találtak, két-három kiskorút is „dolgoztatott", afféle koldus-inasok voltak a gyerekek. A házbelieket is kihallgatták, akik elmondották, hogy Sóháréknál nagy murik szoktak lenni. Hivatásos koldusok társasága gyűlt össze náluk és ilyenkor valósággal fölvették a házat dorbézolásukkal és lármájukkal. A vidám életnek azonban véget vetett egy időre a rendőrség beavatkozása. De hát a kéregetők nagy része bizony sajnálatraméltó szegény emberek, akik jobb bánásmódot érdemelnének embertársaiktól. Gazdag koldusok vidám vacsorája. A vitézségi érmesek országos mozgalma Országos összejövetelre készülnek • A rokkantak panasza: mindegyikből százszázalékost csinál a nyomorúság Kiskunfélegyházán értekezletre gyűltek össze az arany és ezüst vitézségi érmes hősök, hogy sérelmeiket és panaszaikat megvitassák. A gyűlést Mendi János rokkant vitéz nyitotta meg és indítványára a százötven főnyi résztvevő kimondta a vitézségi érmesek egyesületének megalakulását. A vitézségi érmesek rövidesen országos kongresszusra gyűlnek, össze, hogy kívánságaikat ismertessék. A legfőbb panaszuk, hogy 1920-ban beszüntették az érempárdíj folyósítását és hogy családtagonként havonta csupán ötven Allé-t kapnak. Remélik, hogy ha az országos megmozdulás sikerül, az országgyűlés és a kormány nem fog kitérni méltányos kívánságaik elől. A félegyházai megmozdulásnak érdekes előzményei vannak. Az ottani hadirokkantak, özvegyek és árvák hosszabb idő óta sérelmezték, hogy a rokkantegyesület vezetői nem ismertették az egyesület anyagi helyzetét. Az idei közgyűlést is úgy tartották, hogy a tagoknak nem adtak módot sérelmeik előadására. Pedig se vége, se hossza a panaszoknak. A földreform során például a félegyházi rokkantak a várostól 10—13 kilométernyire kaptak jobbára vizes, szikes, hasznavehetetlen földeket. Ezeket a területeket a nagy távolság miatt nem tudják megművelni, de emberfeletti erőfeszítés mellett sem hozza meg a másfél hold annak a költségnek és munkának a gyümölcsét, amit belefektetnek. Elpanaszolják azonkívül, hogy a száz százalékos rokkant nyolcvan pengőt, a 75 százalékos harminckét pengőt, az 50 százalékos tizenhat pengőt, a 25 százalékos pedig egy pengőt kap havonta, így valamennyiükből száz százalékos rokkantat csinál a nyomorúság. Még rettenetesebb a hadiözvegyek és hadiárvák sorsa. Az özvegy öt pengőt, az árva három pengő 50 Allért kap hónaponkint. Tehát a legszerényebb életszükségletüket sem tudják beszerezni. A háborúnak ezek a szerencsétlen hajótöröttjei, a rokkantak, özvegyek és árvák szívesen dolgoznának, hogy megkeressék a kenyerüket, de vagy nem kapnak állást, vagy pedig nincs erejük, hogy azt betöltsék. ------------ i—uichw jrnm i»» — A Szülők Iskolájában (VIII., Mária Terézia tér 8, ill. 44) február 19-én d. u. 6—8-ig Az iskolanővéri intézmény a gyermekvédelem és gyermeknevelés szolgálatában címen előadást tartott-rikő Margit polg. isk. tanár, a fővárosi iskolanővéri intézmény vezetője. Belépődíj 1—1 órai előadásra 30 fillér. 3 Luxa gyapjút óvja és színeit frissíti! Hármán pannafi pillennak. ás örülnefí a térhére,, T&gy a cuMjuH piszkos fesz. -attól ŐK. nem félnelL Amnyan mi most itt vagyunfi., annyi fumáffctf fefotclurifL Lux:Ot, Az a Kényes gyapjúból is Auesz minden piszfíot! , Csúfosan megbukott az idei farsang Kevés pénzzel nem lehet mulatni — Rosszul jártak a pincérek, a ruhatárosok, talán csak a cigányzenész és a konfliskocsis örült a farsangnak—Az anyakönyvvezetők sem érezték az idei farsang hatását Elmúlt tehát a farsang is. Néhány hetes dinom-dánom vagy inkább afféle sírva -vigadás után a böjti szél szibériai fagy hullámmá erősbödött. Mikor az utolsó táncospár is elhagyta a termeket, mikor serény takarítóasszonyok kisöpörték az utolsó ottmaradt papírkonfettit is a hagyományos böjti szél félméteres vastag hótakaróvá vedlett. Miért volt ez az ideiálvigasság, amely mögül a pesti nyomor ijesztő lárvája leskelődött a vigadókra? Miért volt mindez? Miért ropta a csárisztont, miért andalogta a hawai tangót, miért járta olykor a csárdást is a mindkét nembeli Aatalság? Megszaporodott-e azoknak a száma, akik egyegy szorosan eljárt foxtrott után rájöttek arra, hogy az élet társtalanul mit sem ér! Mit mondanak erről az anyakönyvi hivatalok és hogyan állítják fel a farsang mérlegét azok, akik a vigságot szolgálták és hajnalonként nem a tánctól, hanem a munkától fáradtan tértek pihenőre. Rossz farsang kevés pénzzel Valljuk be, hogy az idei farsang nagyon gyengén sikerült azoknak a szempontjából, akik egész évben várnak a farsangi szezonra. A pincérek, ruhatárosok, rassz zenészek egyaránt panaszkodnak, hogy kevés volt mindenütt a közönség és ahol volt is ott — enyhén szólva — igen meglátszott az üres zseb. Elmentünk a Vigadóba, ahol az idén a legtöbb mulatságot tartották és megkérdezzük először ruhatárost, hogyan sikerült az ő farsangja? — Gyengén kérem — mondja savanyúan mosolyogva. — Alig kerestünk valamit. A ruhatári jegyeket ugyanis a pénztárnál szabott áron lehetett vásárolni. A közönség le is űzette ezt a nem is túlságosan alacsony árat, de arra nem gondolt, hogy még borravalót is adjon. Mi az esetleges kereset reményében jóformán fizetés nélkül szegődtünk be a ruhatár bérlőjéhez és gyakran hajnalig is virrasztottunk anélkül, hogy 2—3 pengő keresetet hazavihettünk volna. A ■ pincér igy beszél: .... — A vendéglős az első bálok alatt egy sereg kisegítőszemélyzetet vett fel. Erre kiderült, hogy semmi szükség sem volt rájuk. Akik ilyen módon kaptak munkát, azok nem kerestek. Az ételek és az italok árát kevés kereslet miatt olyan magasra srófolták fel a nagy vendéglősök, hogy a közönség inkább otthon vacsorázott. Aki pedig a bálokon evett az ott spórolt,ahol lehetett: a borravalón. Tessék elhinni, hogy a pengős borravaló ritkaságszámba ment és nagyon gyakran 10—20 filléreket kaptunk. A cigányzenész újra divatba jött az idei farsangon. A nagy bálokon a rassz-muzsikusok közt ott volt a cigányzenész is. — Hát bizony elkelne minden hónapban ilyenféle farsang — mondja. — Tetszik tudni csak cigányzenésszel tud mulatni a magyar ember. Ha úgy a fülébe húzzuk egynek-egynek a nótáját, hát a mi markunk sem marad üresen. Kerestünk valamicskét, de hát, a régi jó békevilághoz képest mi ez? Befellegzett nekünk már és ez a mostani keresletünk is csak afféle farsangi királyság. 185 bált rendeztek az idén Kérdéssel fordultunk a pesti, a budai Vigadó és a Gellért ú traálló gondnokságaihoz, hogy hány bált rendeztek és hányat mondottak le az idén. A válasz összegezve a következőkben hangzik: — Mi is igen rossznak találjuk az idei farsangi szezont. A két nagy helyiségben összesen sem rendeztek száz bált és ha ehhez a számhoz hozzávesszük a kisebb helyiségekben, klubbokban, társaskörökben rendezett bálokat, akkor is 185 bálnál nagyobb számra nem visszük fel. — Meg kell vallani — folytatták — hogy a bálrendezőknek a legnagyobb nehézségekkel kellett küzdeniük, amennyiben egy bál, rendezése igen nagy anyagi alapra-