Friss Ujság, 1931. február (36. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
1931 február 1. vasárnap FRISS ÚJSÁG Búcsúzzunk el a derék jó konflisoktól Pesti regényalakok a konflisbakon — Egyetlen flakker marad meg a fővárosban — Aki még soha nem ült autóban — Főhercegek is számozott bérkocsiban utaztak — Nyomorog a szép Löwy — Híres fuvarok és híres flakkeresek A Friss Újság számára írta Simonyi Sándor dr. A maradék pár konflis leszerel immár és a múlt emléke lesz az egykor virágzó pesti bérkocsi. A frakkerből egyetlen egy darab maradt mutatóba s ezt az egy darabot sem veszik észre már a rohanó autók tömegében. Pedig mily elegáns jármű volt hajdanában a akker és minő gyorsjáratúnak tűnt fel egykoron a konflis poroszkáló sovány lovacskája. „Olyan úr vagyok, mint a dohányjövedék“ — mondja büszkén az egyetlen pesti frakkeros 301 a száma az utolsó és egyetlen pesti frakkernek. Salgó Zoltán fid a bakján. Tudja, hogy nagy szó versenytárs nélkül lenni ebben a nagy városban, ahol mindennek és mindenkinek konkurrense van. — Olyan nagy úr vagyok, mint a magyar királyi dohányjövedék. Annak egyedárusága van a szivarkészítésre, nekem pedig „egyedhajtási“ jogom van a kétfogatúra. — Aztán megy-e az üzlet? — kérdezzük. Megkopogtatja lefelé fordított mutatóujjával az egyik paripa kemény hátgerincét és így felel: — El ne kiabáljam! Soha ilyen népszerű nem volt a cájgom, mint most, amióta egyedül vagyok. Az öreg Prónay Dezső báró, ha a birtokáról Pestre jön, telefonáltat értem. Nem ül autóba a derék jó báró. Isten éltesse őt! Aztán, hogy dédelgetnek az igazi jómultu emberek. A pesti grófok és bárók, ha jókedvük kerekedik, éjszaka is elhivatnak és elviszem őket promenádozni a Stefánia-útra. Hát még a külföldiek, főként az amerikaiak! Lefotografálják a cájgot, megcsudálnak és már ezért is borravalót adnak. Isten éltesse őket! Elmondja aztán, hogy a főváros 4500 pengőt kínált a számáért, csakhogy lecsalogassa őt a bakról. — Aztán mi lesz belőlem! — kérdeztem az urakat. — Taxisofőr, — felelték. — Én pedig nem szállok le a bakról, még ha polgármesterséggel kínálnak meg, akkor sem. Maholnap nemcsak Pesten, hanem egész Európában én leszek az egyetlen frakkeres. A minap egy jókedvű társaság Székesfehérvárra vitette el magát velem. Délelőtt 11-kor indultunk és délután 5-kor értünk be. Másnap meg visszahoztam őket. Még a paripáim is röhögve nyerítettek, olyan jó kedvünk volt az egész után. Salgó az őssszel európai körútra indul a frakkerével. — Propagandát csinálok az utón a magyar bornak. Biztos, hogy sikere lesz a borral. Eddig is sikere volt vele a derék Salgó bácsinak, aki nyilván nemcsak a távhajtást, hanem a távirást is bőségesen bírja a szusszal. Bucsulátogatás az utolsó konflisstandon A Marokkói-ház Tisza Istvánuccai sarkánál, a Vilmos császárúton van az utolsó pesti konflisstand. Mire egyet-kettőt fordul a földgolyó, ők már a múlté lesznek. Pár rozoga, kopottas konflist találunk itt. A többinek a gazdája bent szaladgál a városházán, a konflis-temetés utolsó hivatalos céduláinak beszerzése céljából. Pickmann László van a standon a kocsijával. 151-es a száma. — Haj, haj, veszünk, pusztulunk, — mondja szomorúan. — Tizenhat évig ültem a bakon és néztem a várost onnan fentről. Elsején megszűnünk. Az öreg Batthyány gróf állandó utasom most is. Mi lesz szegénnyel, hiszen nem ül autóba a világért semi Az öreg Löwy Simont is megtaláltuk. Negyvenkilenc évig ült a bakon. 129-es volt a száma. — Én — kezdi szavait Löwy bácsi — még Thaisz főkapitánytól kaptam hajtási engedélyt és Ráth Károly volt akkor a polgármester. Első standom a Ferenc Józseftéren, a mai főkapitányság épülete előtt 13 egykori Európa-szálló mellett volt Álltam egy ideig a Hatvani kapunál, a boldogult Zrinyi-kávéház előtt is, a mai Kossuth Lajos-ucca sarkán. — Voltak-e nevezetes vendégei? — Hogy voltak-e ?! Hát kinek lettek volna, ha nem nekem. Hiszen úgy hivtak engem akkoriban: „a szép Löwy". Amikor még a főhercegek is számozott frakkeren jártak Az egykori délceg „szép Löwy" könnycseppeket morzsolgat szét a szemében barna zsebkendőjével, amikor mesélni kezd. — Vittem én a boldogult József főherceget is a kocsimon. — Na, Simi, — mondogatta — most aztán ne kíméld a pejkókat. — Aztán hányszor jártam a várost a boldogult Ottó főherceggel. Egyszer ez így szólt hozzám, zamatos sváb nyelven: „Mi aztán kezet foghatunk. Maga Pesten a szép Löwy, én meg a szép Ottó vagyok Bécsben. Szervusz!“ — így lettem én szervusz a daliás Ottó főherceggel. Az öreg Tisza Kálmánnak is én voltam az udvari frakkerosa. Csak tiszteletből vittem. Olyan spórolós volt, hogy soha egy fillér borravalót nem adott, az Isten nyugosztalja. Gavallér ember volt Bánffy Dezső báró, az egykori miniszterelnök és Baross Gábor, akinek szobra van a Baross-téren. ő alapította a Keleti pályaudvart és a Baross-teret, — teszi hozzá magyarázólag az öreg, aztán így folytatja: — Jó pasas volt a hatalmas testű Szilágyi Dezső kegyelmes ur. Alatta mindig tönkrement a féderem, a rugóm. Megvolt a kegyelmes ur jócskán 100 kilón felül. Aztán a gróf Károlyi Pista. Az csak elém tartotta berzlijét és nekem kellett kiszednem belőle a fuvar árát. A főhercegek gyalog jöttek le a várból, megkerestek a standon és velem vitették magukat. Ha nem voltam ott, vártak rám. Ilyen sora volt akkoriban a szegény embernek Pesten! — Volt egy vendégem, lengyel gróf. Még ma sem tudom kimondani a nevét. Valami Dunnerbureszky. Egyszer bevitt a híres Neulander szabóhoz, felöltöztetett vadonatúj „kárókockás" ruhába, cilindert nyomott a fejembe és így vitette magát velem egész nyáron át napi 25 forintokért. Nagy művésznőkkel is akadt dolgom. Persze, csak így a bakról. A Király-ucca 15. szám alatt volt akkoriban a híres „Kék macska"mulató. Itt tündökölt a világhírű Waldaner Pepi művésznő. Csuda szép nőszemély volt. Én és a 130 kilós hires Szepkó frakkeres voltunk a kedvencei. Kocsi rakományként szállítottuk a gavallérjait hajnalban a Fruskához, az Erzsébet királyné-útra. A Truska nevezetes vendéglő volt akkoriban, Kisüstön főtt pálinka, bableves, fokhagymás huszárrostélyos és francia pezsgő járta itt. Engem sem hagytak étlen-szomjan. A híres Barrison nővéreket is én kocsikáztattam. Az Operával szemben volt az egykori Herrmann-orfeum. Innen Milán szerb királyt, boldogult Zichy Jenő grófot, hejde sokszor szállítottam haza. Nagy gavallérok voltak ezek, csak úgy hajigálták az egyforintos bankókat. Hát még Kelecsényi, a bácskai nábob! Az mindjárt öt frakkerrel vitetett ki tíz cirkuszhölgyet a Truskához, ahol aztán két nap, két éjszaka tartott a muri. Ittunk, ettünk és zabáltunk a Truska előtt. Jókedvük volt ott még a csikóinknak is. Ilyesmi már nem létezik t manapság! " — És mi lett a vége, — mondja szomorúan Löwy bácsi — kaptam egy fél taxiszámot öreg fejemmel. Ott éhezek, ahol lehet, mert jóllaknom sehol sem lehet. „Be-Ki“ százados és a másik híresség Nem lehet abbahagyni a sok híres, nagy flakkeres felsorolását. |rg” gr r/ ly / lg Wn!*Sam " jgi £ ■ #-1 l-1' f ij Ha fi Mi y t/iijmi. IBlI M /Jk A flakker fénykorából, amikor még így mulattak a jókedvű pestiek. Az utolsó pesti konflis, amely rövidesen szintén eltűnik az uccákról A m. Kir. PosialahareHcenziár l Upesi Hassautca 40. szám alatt fis Pesterzseneberca 9. sz. alatt lévő zálogkölcsönüzleteiben 1931. február 5-től kezdve minden csütörtökön délután 3 órától zálogból ki nem váltott ruha- és fehérnemüeket, vásznakat és különféle használati tárgyakat árverez-Az újpesti zálogkölcsönüzleten ezenkívül arany-, ezüstneműek és ékszerek is kerülnek árverésre. 3