Friss Ujság, 1931. május (36. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

2 tyúkon kivül nem változott itt sommai. — Dehogy is nem, kérem — mu­tat Gáza bácsi önérzetesen a Wein­­gruber-féle pavillonnál levő híd felé.. — Tessék csak nézni, ott — a­­vizibicikli! Remek, dolog az kérem! Öten ülhetnek bele, ketten hajthat­ják. Jött a bicikli a vizen egyre köze­lebb, úgy hajtotta a két kis legény, mint egy kerékpárt. A lábak for­gatják a pedálokat, a pedálok a két oldalt forgó lapátot. .Még aziránt érdeklődtünk Géza bácsinál, hogy mit remélnek a sze­­rntől? — Csak­­szép vasárnapokat, — hangzott el a rövid kívánság — akkor még csak leszünk valahogy. Hat idónapot kapott a turkevei bankaltiszt, aki rálőtt igazgatójára Enyhítő körülmény a vádlott nagy elkeseredése és népes családja Szolnok, április 30. (A Friss Újság tudó­sító­jától.) Szán­dékos emberölés bűntettének kísér­lete miatt állott a szolnoki törvény­szék előtt Simon­ Imre turkevei la­kos, akit azzal vádolt az ügyészség, hogy a múlt év november 10-én a Turkevei Népbank irodájában forgó­pisztollyal rálőtt Szabolcs Árpádra, a bank igazgatójára. — Nem érzem magam bűnösnek, — mondotta az elnök kérdésére a letartóztatott vádlott, — eszem ágá­­ban sem volt lelőni, vagy megölni az igazgatót, öngyilkos akartam lenni előtte, de a revolver véletlenül elsült. 1925 óta állottam a bank szolgálatában, ötven pengő volt a fizetésem és lakás. November 10-én reggel hivatott Szabolcs Árpád és egy előző napi hibám miatt rám szólt: —­ N­em vagyok megelégedve ma­gával, váljunk el egymástól Kirúgom magukat, takarodjon ki a lakásból mindenestől. — Mondtam a feleségemnek: „Hová menjek télvíz idején négy gyermekkel?" Öngyilkos akartam lenni, előbb otthon, de megakadá­lyoztak. Bementem a bankirodába, elköszöntem az igazgatótól. „Isten áldja meg, igazgató úr, már megyek, — mondtam — agyon fogom magam lőni, az igazgató úr tett engem tönk­­re..“ Az igazgató úr mondta, hogy ráérek még, de én indultam. Ebben a pillanatban elsült a revolver a ke­zemben. Magamat akartam megölni, nem .Szabolcs Árpádot. Szabolcs Árpád tagadta, hogy fel­mondott Simon Imrének, vagy hogy durván kiutasította télvíz idején a lakásból Nem kívánta a vádlott megbün­tetését, amikor azonban Simon Imre fenn­tartotta a szembesítéskor is vallomá­sát és azt, hogy az igazgató felmon­dása és kiutasítása miatt történt minden, megváltoztatja álláspontját é­s szigorú büntetést kér. Herczeg Ferenc tanú határozottan vallotta, hogy Simon Imre nem lőtt rá az igaz­gatóra. Simon felesége és sógornője arról tettek tanúbizonyságot, hogy a bank­­szolga nagy elkeseredéseken öngyil­kos akart lenni. A bíróság a súlyos enyhítő körül­ményekre figyelemmel hét hónap­ fogházra ítélte Simon Imrét, amelyből öt hónapot és tíz napot ki­­töltöttnek vett. Az­­ ítélet indokolása leszögezi, hogy Szabolcs Árpád igaz­gató felmondott Simon Imrének és minden azért történt, mert a nagy­­családos ember, nem tudta, hová köl­tözzék. A képviselőház csütörtöki ülésén a népjóléti tárca költségvetésének tárgyalásánál Rothenstein Mór meg­említette, hogy az OTI adminisztrá­ciójában súlyos visszaélések vannak. Propper Sándor: Mondjuk meg magyarul: Lopnak. Homonnay Tivadar: A maguk ide­jében talán nem fordult elő ilyesmi? Rothenstein Mór: A Társadalom­biztosítónál még ma is az ellenforra­dalom szelleme uralkodik. Homonnay Tivadar: A népjóléti tárca költségvetése nem olyan nagy, mint amilyennek szeretnék. Propper Sándor: Dehogy szeret­nék, koplaltatni, éheztetni szeretnék a népet. (Nagy zaj a jobboldalon.) Homonnay Tivadar: Maguk köz­botrányt okoztak a főváros törvény­­hatóságában. (Nagy zaj a szocialis­táknál.) A Társadalombiztosító elle­ni támadások túlzottak. Propper Sándor: Szóval falazni kell a tolvajoknak! Óriási zaj keletkezik erre a jobb­oldalon és az elnök csak nagy nehe­­zen tud rendet teremteni, hogy rendreutasítsa Proppert. Homonnay Tivadar: Ezt a kifeje­zést undorral visszautasítom. Óriási zaj a szocialistáknál az el­nök figyelmezteti a szónokot, hogy parlamenti hangot használjon. Fábián Béla: A fődeficit abban van, hogy tönkretették az iparoso­kat és kereskedőket. Már teljesen készen vannak! Farkas Tibor azt mondja, hogy régebben a népjóléti tárcát vették igénybe kortescélokra, most pedig nem kelt megnyugvást, hogy a vizs­gálat a népjólétiben olyan lassan folyik. Kívánatos, hogy a vizsgálat eredménye nyilvánosságra kerüljön. Azért mégis felelős valaki, hogy a Társadalombiztosítót túlméretezték. Nem szabad betegápolási díjakkal tönkretenni családokat és ha le is szállították a késedelmi kamatokat, 12 százalék még mindig k uzsora­­kamat. Pakots József rámutat arra a szörnyű pusztulásra, amely Magyar­­ország mai gyermeknemzedékében mutatkozik. A bűnöző gyermekek száma egyre nagyobb lesz. A lapok teli vannak azzal, hogy fiatalkorú sihederek rabolnak, gyilkolnak, a legszörnyűbb­ és legrémesebb drá­mák elevenednek meg. Szaporítani kellene a gyermekmenhelyeket, hisz évente 25.0­16 csavarszó gyerme­­ket profiakér Budapest. A hadikölcsönök ügyével foglalkoz­va, kataszter elkészítését követeli, mert akkor meg lehetne kezdeni a valorizációt. Négy és félm­illiárd pengő értékű hadikölcsön van ma­gyar kézben, tehát 20 millió pengő­vel meg lehetne indítani a kamato­zást. Meskó Zoltán a mezőgazdasági munkásbiztosítás megvalósítását kö­veteli, valamint a Társadalombizto­sító tisztviselőinek leépítését. Tűrhetetlen, hogy perzsa bundás hölgyek ingyenes kezelést ve­gyenek igénybe a klinikákon. Peyer Károly kifogásolja, hogy 6—8 pengős ügyekben három-négy bírósági tárgyalás is van a Társada­lombiztosítónál Szünet után Lázár Miklós kifejti, hogy a hadirokkantak kezelésében újabban örvendetes javulás mutat­kozik. Sürgeti a vidéki szegény­­kataszter elkészítését. A hadikölcsön­­segélyt feltétlenül ki kell terjeszteni az 5000 koronán aluli jegyzőkre is, mert ezek vannak leginkább rá­szorulva. Báró Kray István szerint a fő baj az, hogy a gazdagokban nincs elég szociális érzés. Hegymegi Kiss Pál kifejti, hogy munkaalkalmakat kell teremteni, de a közmunkák ne legyenek luxus­­munkák. A Gyermekvédő Ligának nagyon sok pénz állt rendelkezésére, de a kormány nem gyakorolt elég ellenőrzést és így a Liga 1924 óta nem teljesítette kötelességét és 210 ezer pengő deficit támadt A pénztár­ban készpénz helyett bonok és elő­­legcédulák voltak. Vétkes, könnyelmű gazdálkodás folyt, amelyet a magyar gyer­mekek sínylenek meg. Az egyik bűnös elmegyógyintézetben van, a másikat nyugdíjazták. A ve­zető főherceg egyszerűen félreállt Most újraszervezik a Ligát és a régi, becsületes tisztviselőket kidobják. A dolgokért felelősséggel tartoznak, akik elkövették és akik az ellenőr­zést elmulasztották. Gaál Endre a gyógyszerészek ba­jaival foglalkozott Kábák Lajos ki­fejti, hogy munkaügyi célokra sem­mi sem jut, népjóléti célokra pedig túl kevés. A Bedanx-rendszert nagy előszeretettel akarják bevezet­ni, pedig kiuzsorázza a munkások munkaerejét és a munkabéreket is leszorítja. Kacsán Károly a munkás­­szövetkezetek támogatását kéri. Bár­dos Ferenc azt mondja, hogy min­den más európai országban többet költenek népjóléti célokra, mint ná­lunk. Kész a rokkanttörvény Ernszt Sándor népjóléti miniszter kifejti, hogy a takarékosságot most is nagymértékben szem előtt kellett tartani. Vannak fix tételek, amelye­ket sem emelni, sem leszállítani nem lehetett. Répánk valóban túlságosan meg van terhelve és az adókat to­vább emelni nem lehet. Viszont a költségvetés tételeit csökkenteni kell Meleg szavakkal emlékezik azután meg nagynevű elődjéről, az elhunyt Vass Józsefről, aki szegény időkben nagy alkotásokat létesített. A kór­házak, tartozásai 17 milliót tesznek ki és folyton arra törekszik, hogy ezeket a tartozásokat megszüntesse. Ha súlyosak is a viszonyok és taka­rékoskodnunk is kell, mégsem lehet abba belenyugodni, hogy nagy ma­gyar városoknak nincs kórházuk. A gyermekvédelemért mindent meg kell tenni, amit csak lehet: ez mű­veltség és szeretet kérdése, össze­gyűjti a nyomorékok, az elhagyott, a hülye gyermekeket és a hadiárvá­kat, hogy ők is részesülhessenek a szeretetben. A rokkantakat és árvákat sok­kal nagyobb támogatásban kí­vánja részesíteni, mint eddig. A rokkanttörvény kész, fél, hogy ebben a tekintetben összeütközése lesz a pénzügyminiszterrel de az ellentéteket el fogja simítani. A munkanélküli biztosítás 47 millióba kerülne, tehát a mai körülmények között megvalósíthatatlan. Azt azon­ban nem lehet állítani, hogy :­ munkanélküliség leküzdésére nem történik semmi. A Társadalombizto­sító-javaslatra a költségvetés után kerül a sor. Itt is meg kell találni a kiegyenlítő utat. A 8 órai munkaidő­re vonatkozó javaslatra a kereske­delmi miniszterrel egyetértőleg nem­sokára sor kerül. A kapitalizmus szükséges, de tarthatatlan az, ha egyeseknek ma, a legsúlyosabb hely­zetben, mammut jövedelmeik van­nak. A külföldön élő magyar mun­kásokkal meg kell tartanunk az ösz­­szeköttetést, még ha ez pénzbe kerül is. Hadikölcsönsegélyt lehetőleg az 5000 koronán aluli jegyzőknek is utal ki. A hadirokkantvizsgálatok állandóan folynak és mindig a mél­tányosság az irányadó szempont. A Gyermekvédő Ligát nem fogják meg­szüntetni és minden lehetőt meg fognak érte tenni. A Liga önkor­mányzatát respektálni kell, abba a kormány nem avatkozhatott be. A többség ezután általánosságban elfogadta a tárca költségvetését. Farkas Tibor sürgős interpellációt terjeszt be a tudomány szabadsága ügyében. Egy egyetemi tanárt köz­jogi elmélete miatt az igazságügy­­miniszter megtámadott, ami a tan­szabadságba ütközik. Klebelsberg Kunó gróf kultusz­­miniszter kijelenti, hogy természete­sen a tanítási szabadság alapján áll Ezt az igazságügyminiszter nem bántotta. Bírálni neki is joga van. Zsitvay Tibor igazságügy-miniszter kijelenti, hogy a tanszabadságnak Ilivé, de nem a felelőtlenségnek. Legközelebbi ülés pénteken. Vílharos jelenetek a Társa­dalombiztosító körül „Hozzák nyilvánosságra a népjóléti vizsgálat eredményét" . A hadikölcsönvalorizáció, a mezőgazdasági biztosítás és a fiatalkorúak gyilkosságai Ernsztt népjóléti miniszter szociális teendőinkről F­RISS ÚJSÁG 1931 május 1, péntek Meztelenre vetkőztettek és deszkalanra kötöztek Makón egy elmebeteges keze megfeketedett s örökre béna marad . Elítélték a bűnös kórházi ápolókat A szegedi törvényszék csütörtökön tárgyalta a makói közkórház két volt ápolójának, Kulcsár Istvánnak és Kirchner Józsefnek ügyét, akik a vád szerint a kórházba beszállított egyik elmebeteget borzalmas módon megkínozták Kulcsár István elmondotta, hogy amikor Szikszai­ József gépészková­csot bevitték a kórházba, dühöngeni kezdett. A pakolás nem használt és a kényszerzubbonyt elszakította ma­gán. Azt az utasítást kapta, hogy kötözze meg a beteget. Ruhaszárító kötetet szerzett és Kirchner József segítségével oly­módon kötözte meg a beteget, hogy meztelenre vetkőztette, kényszerzubbonyt húzott rá, pokróccal körülcsavarta, deszkám fektette és aztán körülkötözte. Majd Kirchnert hallgatta ki a bí­róság, aki beismerte, hogy segédke­zett Kulcsárnak Szikszay József a törvényszék előtt elmondotta, hogy nem akart belenyugodni, hogy az echneosztály­­ba zárják. Zörgetett az ajtón, mire borzalmasan megkínozták. Tizenkét óra múlva, amikor megszabadították kötelékétől, jártányi ereje sem volt és a keze teljesen elfeketedett. Szokolay István dr. kórházi alor­vos azt vallotta, hogy ő szabadította meg Szikszayt a kötelékeitől. A be­teg tizenkét órán keresztül csuklóján feküdt és saját testének súlyával szorította a deszkát a padlóhoz. A tanuk kihallgatása után a tör­­­­vényszék bűnösnek mondotta ki­ mind a három vádlottat súlyos test sértésben. Kulcsár Istvánt és feleé­gét egy-egy hónapi fogházra, Per Józsefet pedig 30 pingós^^r büntetésre ítélte, de Kiril^^^r büntetés végrehajtását

Next