Friss Ujság, 1931. december (36. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

­57^Vv'“) . ($$ maE.'fiji' | _ Nagy képes regény lg. / ________Ara 6 fillér 38. évfolyam, 273. szám ~ ' Ijiudi­pest, 1931 december 1., kedd POLITIKAI NAPILAP gf Szerkesztőség és kiadóhivatal! előfizetés­­ért MSEra­nya^. •» *gm*. «rt gm tm s/SSk. mi - Budapest, VI., Sxobi-ucca 4 (He­gyen és vidéken) gíf®® HMA m mrm $PIi n H m mr­k töm Tessionsának: a. 137-51, a. 238-58. *w hónapra.........J P 40 Mlél R­, SgJSjJ m I|. «L §3 11 m m' Bm is “ este 8 órától A. 128-83 és A. 112-40 eWflMtísl ér kétnerw mfékih 8§É llk 11 8 £ EBuk '3 Fiókkiadóhivatals Egyes szám­ára: H M W­­iamBl ® fi Há Sí mm MM m'W Klauzál-n. 2. (Rákóczi-út sarok) Hétköznapon................ 6 fillér N­ !H IS K WkM mám WafiP WMS Telefon: József 418-20 Vasárnap.....................12 fillér ■ ■ ■ ■ w BM­W wa­­­sagymező­ n. 3. Telef.: A. 102-40 Leleplezték a puccskísérlet sötét titkait A kalandorok sorozatos merénylettervei A felfordulás Nagy izgalmat keltett ma, dél­ben a budai Dunaparton egy fia­tal­ leány öngyilkossági kísérlete. A járókelők egyszer csak azt vet­ték észre, hogy egy jól öltözött leány a Fiume-szálló előtt, a rak­parton levetette télikabátját, letet­te a lépcsőre, a kabátra egy borí­tékot helyezett, azután lerohant a rakpart lépcsőn, hogy a Danába vesse magát. Erre a­ jelenetre töb­ben utána szaladtak, sikerült is megragadni s visszarántani, mi­előtt tervét­ végrehajthatta volna. A leány egy darabig­ dulakodott még m­eg-m­entőivel és igyekezett kiszabadítani magát, végül is a kiállott izgalmaktól rosszul lett és elájult, mentők szállították a Rókusba. Kabátja zsebében bo­rítékot találtak, amely Ferenczy Samu dr. sziget-uccai ügyvéd cég­jelzésével volt ellátva és ez alá a következőket irta a halálba induló fiatal leány: „Kérem a megtalá­lót, juttassa el a kabátot és a leve­let barátnőmhöz, Csobány­inéhoz, a Tátra ucca 4-be“.­­ A rendőrség megállapította,­­hogy az életunt leány a Sziget ucca 5. számú ház­ban lakik, Horovitz Lenkének hív­ják. 21 éves tisztviselőnő. Reggel azzal rohant el hazulról, hogy vé­gez magával. Tettének okáról meg­tagadott minden felvilágosítást. A rejtélyes öngyilkossági kísérlet ügyében megindult a nyomozás. — Képünk az izgalmas életmen­tést ábrázolja. rgőzös kísértetei előmerész­kedtek földalatti odvaikból, hogy rászabadítsák erre a ne­héz gondok közt tengődő város­ra mindazt a sötét veszedelmet, aminek gyújtogató korából tíz esztendő kellett, hogy kivergőd­jön. Ezek a hazajáró kísértetek, a forradalom utáni magyar tör­ténelem legszomorúbb árnyékai, érthetetlen módon elérkezett­nek látták az időt, hogy meg­kíséreljék elszabadítani kalan­­dorságuk mindazon fúriáit, a­melyek egyszer már szembe­állították a társadalom minden rétegét egymással. Ezek a min­den idők zavarosának bujkáló halászai a maguk titokzatos út­jain vakmerő kísérletükkel a hatalom birtokába próbáltak jutni, mit sem törődve azzal, hogy milliók sorsát rontva, ki­zárólag maguk számára bizto­sítsák a jogtalan garázdálko­dást. A társadalom eme kalan­dorainak veszedelmes kísérletét az államhatalom éberségének sikerült meghiúsítani. Annál súlyosabb beszámítás alá esik ez a vakmerő kísérlet, mert a tizenhárom esztendővel ezelőtti kilengések szereplői elég lelki­ismeretlenek, hogy nem szá­moltak a mai idők nyomorúsá­­gával, hanem önző rövidlátás­sal, milliók­ érdekeinek figyel­­men kívül hagyásával, a saját önző érdekeiket akarták érvény­re juttatni, így akarták elsza­badítani mindazokat a sötét árnyékokat, amelyeknek lehe­tetlenné tételére az ország és a nemzet minden erőfeszítésére a múltban is szükség volt. Ha va­lamikor vigyáznia kellett min­denkinek, hogy a még meglévő falat és a még meglévő munka­­alkalom birtokában maradhas­son, akkor a mai keservesen szomorú és ínséges napokban kétszeresen kötelessége erre vi­gyázni minden józanul gondol­kodó embernek. Az ország min­den érdeke azt parancsolja, hogy kerüljünk minden olyan ellen­tétet, politikai viszályt és tár­sadalmi békétlenséget, ami a nyomorúságot csak fokozhatná. Minden felforgató törekvéssel szemben tehát mindenekelőtt­­való kötelesség, hogy az állam­ha­talom és a társadalom közös erővel iparkodjék a munkanél­küliségen és a gazdasági világ­válság által felidézett nyomo­rúságon segíteni, hogy a múlt zavarosába halászni készülő kí­sértetek megszégyenülten vég­leg eltűnjenek a magyar köz­életből. Csepelen 2000 munkást bocsátott el a Weiss Manfréd-gyár Az elbocsátásokat csak ideigleneseknek mondják a gyár­vezetőség megbízásából a Vasművek . Az év végéig még néhány száz munkás veszíti el kenyerét A csepeli Weisz Manfréd gyár­ban minden eddigit felülmúló, m­­agyaré u­gy munkáselbocsátások vannak folyamatban. A gyár igaz­gatósága a legalkalmatlanabb idő­ben, a nehéz tél küszöbén hajtja végre a tömeges elbocsátásokat, amik nagy izgalmakat keltettek a munkások körében. Az elbocsátá­sok a múlt hét szombatján kezdőd­tek, de csak kedden délelőtt kerül sor a munkások többségének elbo­csátására. Kereken kétezer gyári munkás veszti el kenyerét s ha a gazdasági helyzet nem javul, ja­nuárig­ még újabb 600—700 munkás elbocsátását is tervezi a gyár. Tudakozódtunk a Weisz Manfréd­­gyár igazgatóságánál az elbocsá­tások ügyéről, ott azonban azzal zárkóztak el minden felvilágosítás elől, hogy a vállalat megbízásából a Vasművek és Gépgyárak Egye­sületének igazgatósága illetékes nyilatkozni. A vasművek igazgató­jához, Stromfeld Ferenchez for­dultunk ezek után, aki a követke­zőket mondotta: — Megfelel a valóságnak, hogy a Weisz Manfréd gyár 5000 mun­kása­ közül 2000-et elbocsátanak. Ennek a fő oka az, hogy a tömeg­cikkek gyártásával elkészültek és az újabb gyártási időszak csak ja­nuár után kezdődik meg. Most van folyamatban a gyárban az úgyne­vezett inventura, vagyis az üzem átvizsgálása, számadások elkészí­tése és erre az időre leállították a gépeket s a gyártás szünetel. A munkások elbocsátása csak ideigle­nes, jórészük eddig is „aussetzálás­­ban“ volt, vagyis fizetés nélkül sza­badságolva voltak. A tényleges fel­mondás azért történt, hogy a tár­sadalombiztosítási költségeket meg­takaríthassa a gyár. Az év végéig még néhány száz munkás elbocsá­tása következhet be.­­ A mai nehéz gazdasági hely­zet is hozzájárult, hogy az idén na­gyobb arányúak az elbocsátások. Normális viszonyok között 201­0 he­lyett alighanem csupán 1000—1500 elbocsátás történt volna. Ismétlem, az elbocsátások csak formaiak és a gyár visszaveszi munkásait, ha az üzem újra megindul teljes erő­vel.

Next